2002-ben - sok egyéb más mellett - a 168 Óra szerkesztőségét és főszerkesztőjét is annyira meglepte a szocialisták választási győzelme, hogy Mester Ákos kínjában nem tudott mást sikeríteni főcímként és vezércikke témájául, mint hogy "Sokat fogunk röhögni!", utalva arra, hogy majd biztosan milyen mókás lesz a szoci-szabaddemokrata kormányzás. Nem lett az.
A pórnép persze legalább húsz éve tudja, hogy az igazán nevetséges, felhőtlen kacagást kiváltó dolgokat mégiscsak a jobboldali, ún. nemzeti kormányok tudják produkálni. Ennek ellentételezéseként az igazán vérlázítókat viszont az ún. baloldali kormányok. Ezt tekinthetjük egyfajta műfaji sajátosságnak is, hiszen ahogy elég nehéz lehetetlen elhinni, hogy a szinte kizárólag a lé lenyúlásával foglalkozó balliberális politikai formációk bármilyen hagyományos érték mellé állása vagy annak felvállalása egy csöppet is őszinte, ugyanúgy adja magát, hogy abban a pillanatban, amikor (nemzeti) érzelmeket csempészünk a politikába és a politikai kommunikációba, vagy ami még rosszabb, érzelemversenyt kezdünk rendezni a politikában, abból igen mulattató dolgok sülnek ki. Még akkor is, ha sokaknak tetszik!
Nekem már régóta az az érzésem, hogy valahol, valamikor, valakik hülyeségmondási versenyt hirdettek a amagyar közélet szereplői számára. A fődíj valószínűleg impozáns lehet, viszont úgy tűnik, hogy sohasem lesz eredményhirdetés, vagy ha igen (netalán meg is történt), egyesek már annyira hozzászoktak a permanens forradalomhoz versengéshez, hogy képtelenek leállni.
Orbán Viktor faszságmondási karrierje valamikor az ún. dakota közmondások köztudatba emelésekor kezdődött. Bár sokáig azt gondolhattuk, hogy a két csúcspontot a 2002-es, majd a 2006-os választási vereség után érte el, a nemrégen kezdődött hadovaáradata már eddig is számtalan örömteli percet okozott, és biztos vagyok benne, hogy hosszan tartó rekeszizomlázzal fenyeget.
Persze ebbéli tevékenységét rendkívül mulatságos untermanok segítik. Az elmúlt időszak alaphangját, a felütést számomra Pokorni Zoltán tanár úr, Hegyvidék Turulügyi Főelőadója adta meg a következő mondattal:
"Mindenkinek meg kell értenie, hogy ha kormányra kerülünk, nincs több lopás. Annak, aki először belenyúl a kasszába, le lesz vágva a keze"
Nyilvánvaló, hogy mindenki, aki még nem vesztette el teljesen a realitásérzékét, az a hasát fogta vagy a térdét csapkodta a röhögéstől. Talán nem csak nekem sejlett fel egy kép, amelyen a teljes Fidesz Fekete Lovagként álldogál a nemzetiszín zászlóerdő előtt, ámbátor Holdrabló rámutatott egy érdekes aspektusra, mely szerint a fenyegetés csak az első belenyúlóra vonatkozik.
Aztán maga Dr. Orbán Viktor Örökös Miniszterelnök Úr, Minden Magyarok Vezénylő Tábornoka is belecsapott a lecsóba. Amikor március 15-i beszédében, majd a Fidesz 22. születésnapján forradalmat emlegetett, még azt mondtam, jól van kicsi bocikám, egy pohárkával több volt tegnap este a kisüsti, majd elmúlik.
(A pálinkás verziót támasztja alá a fidesz.hu-n lévő videó nyitóképe is, egyébként.)
Érdekes módon, a turbófokozat az első forduló elsöprő győzelme után még nem indult be. A hosszúra nyúlt szavazás, majd szavazatszámlálás, ebből kifolyólag az elmaradt ünneplés után/helyett elmondott beszédében még finom és visszafogott volt Orbán, bár a szavazás 1956-hoz és 1990-hez hasonlítása már sejtette, hogy van ott muníció bőségesen.
A második forduló győzelmi mámora aztán meghozta azt a humorcunamit, amit már régóta várt a Lendvai Ildikó túltöltött arca rángásán sínylődő, sokat szenvedett magyar nép. A kedvenceimet kiemelem:
"...örömmel jelentem, hogy a mai csúcstámadás, a mai oxigénpalack nélküli csúcstámadás sikerült."
Ahogy már az egymondatban blogban is megírtam: affenét oxigén nélkül, épp ellenkezőleg, azzal az oxigénnel, amit a szocik elől szívtatok el.
"Ma forradalom történt a szavazófülkékben."
"A magyarok ma rendszert buktattak, és egy új rendszert alapítottak meg."
Ezzel azért vigyáznék: nem csak azért, mert ami a magyar forradalmak végkimenetelét illeti, az minimum kérdéses, de inkább sikertelen. Hanem sokkal inkább azért, mert egy forradalom a legkevésbé marxista történelemfelfogás szerint is minimum társadalmi és gazdasági változással jár. A gazdasági rend a kapitalizmus - ez eddig is jó volt Orbán Győzőnek Viktornak, tehát valszeg ezután sem fog változni -, a társadalmi meg a parlamentáris demokrácia - nos, persze beszéltem már olyannal, aki az Orbán-forradalom legnagyobb veszélyét ennek megszűnésében látta.
"A magyar emberek a mai napon megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette megalapítottak egy új rendszert: a nemzeti együttműködés rendszerét."
"A magáncélokat, a magánérdekeket szolgáló, a magánhatalmat építő politika napjai ma leáldoztak, és nem fogjuk hagyni, hogy még egyszer visszatérjenek."
Úgy gondolom, azért van annyira rutinos politikus és szónok Orbán Viktor, hogy ha csak a pódiumon állva olvasta is először ezt az oligarcházást, simán kihagyta volna az ezt taglaló mondatokat - ha nem gondolná maga is így. Innentől kezdve pedig olyan komolytalan a téma, hogy háromszor kellett visszanéznem a videót, mert ha valamit szeretek az életben, az az önfeledt röhögés.
És hogy mi sem bizonyítja jobban a végtelenített jókedv várható intézményesítését, a kormánytagok tegnapi megnevezése során hangzott el az eddigi legmókásabb mondat:
"Fellegi Tamás fejlesztési miniszter feladat annak bebizonyítása, hogy az állam is lehet jó gazda, illetve harcolnia kell majd az oligarchák ellen is."
A lényeg összefoglalva annyi, hogy ezzel a rövid összeállítással üzenem e helyről Mester Ákosnak: bármennyire is siralmas idők jönnek a számára és folyóiratának, mi rengeteget fogunk röhögni.