A hír: A kormány meghátrált, mégis kap mindenki családi pótlékot. (A milliós jövedelműektől vették volna el, nevetségesen keveset tudtak volna ezzel spórolni.)
Egy színműben:
Ifjú fideszes apparátcsik 1. (lelkesen): - Mit szólsz, tovább nőtt a népszerűségünk!?
Ifjú fideszes apparátcsik 2. (pattanásaiban szepszissel, hangjában szkepszissel): - Jó-jó, de messze még a 98%. Ki kellene találni valamit faszát.
Ifjú fideszes apparátcsik 1. (rövid fejtörés után): - Mi lenne, ha nem adnánk a gazdagoknak családi pótlékot?
Ifjú fideszes apparátcsik 2. (aggódva): - De hát mi a gazdagoknak nyalunk!
Ifjú fideszes apparátcsik 1. (meggyőzően): - Nekik már annyi mindent adtunk! Ezt viszont jól lehetne kommunikálni a panelprolik felé.
Ifjú fideszes apparátcsik 2. (halvány mosollyal): - Már nem hívhatjuk őket panelproliknak...
Ifjú fideszes apparátcsik 1. (kissé türelmetlenül): - Jól van, jól van, nem hívhatjuk, de hát a megszokás...és akkor is azok.
Ifjú fideszes apparátcsik 2. (érdeklődve): - És mi lenne az összeghatár, ami után nem járna?
Ifjú fideszes apparátcsik 1. (elgondolkozva): - Egy milla?
Ifjú fideszes apparátcsik 2.: - Áhh, az túl kerek. Legyen 1,3. A tizenhárom úgyis szerencsétlen szám, ha-ha-ha.
Ifjú fideszes apparátcsik 1. (kényszeredett nevetéssel): - Ez jó, legyen egy-három.
Öreg fideszes apparátcsik (belép a szobába, érdeklődve): - Min dolgoznak a polgártársak?
Ifjú fideszes apparátcsik 1. (tisztelettudón): - Újabb népszerű intézkedéseken.
Öreg fideszes apparátcsik: - És mi lenne az?
Ifjú fideszes apparátcsik 1. (lelkesülten, de kissé óvatosan): - A nagy keresetűeknek nem adnánk családi pótlékot.
Öreg fideszes apparátcsik (gyanakvón): - Összeghatár?
Ifjú fideszes apparátcsik 2.: - Egymillió-háromszázezer.
Öreg fideszes apparátcsik (üvöltve): - És ŐRÁ nem gondoltok?
Ifjú fideszes apparátcsik 1-2. (a fejükhöz kapva, szégyenkezve): - Bassz....