Mottó: "Ha még egyszer születnék, Szerencsejáték erté lennék." (L.A.)

Nem kívánok túl sok mindent hozzátenni tavaly nyári posztomhoz, talán csak annyit, hogy kacagtatóan szánalmas az a pénzszórás, amit egyes állami cégek társadalmi szerepvállalás címén művelnek.

A dolog persze távolabbról indul, valahonnan onnan, ahol a profitorientált kapitalista pénzgyárak mission-ről, meg vision-ről hablatyolnak.

Mert hát mit is gondolhatnánk például egy olyan mondatról, amely így szól: "Küldetésünk, hogy kiváló minőségű játékainkkal minél több elégedett gyermek arcára csaljunk mosolyt", ha nem azt, hogy Sanghaj mellett éhbérért dolgoztatott apró sárga kezek szerelték össze nektek ezt a szart, ami három használat után ugyan szétesik, de nekünk rendkívüli mértékben megkönnyíti a nyaralás tervezését. Évi 248 napi nyaralásról beszélünk, és nem a Tisza-tó partján, egy parasztházban.

Gondolom, sokak arcizma megrándul e sorok olvastán, de hát a Magyar Telekom (szabadon behelyettesíthető) három tonna ruhát gyűjtött a rászorulóknak, a MOL meg adott száz liter ingyenbenzint, ámde a Danone minden doboz ultraátlagos, de bifidusantiregularisosnak hívott szara után három fillért utalt a Máltai Szeretetszolgálatnak, ami összesen négymillió-kétszázharmincezer-hatszázkilenc forint, és kár, hogy nincs fillér, mert úgy még kevésbé férne ki egy nyomtatott oldalon jellegű márketingdumák nagyobb hányingert okoznak, mint a két liter borra megivott három Unicumra elfojtásként leküldött négy dupla gin-tonik. (Ez most nagyképűre sikerült, mert előbb elalszom, minthogy ezt mind be bírjam vedelni, de a témához szükséges mértékű hasonlatra volt szükségem.)

Ez lófasz, drága barátaim, nem társadalmi felelősségvállalás. A társadalmi felelősségvállalás ott kezdődne, hogy több embert alkalmaztok tisztességes(ebb) bérért, de hát akkor nem lehetne évente vízforgatót cserélni a medencében, és az asszony is kénytelen lenne kétéves Ferrarival járni, az meg hogy venné ki magát.

Ennél is átlátszóbb szar az állami cégek foskampánya, most éppen a Szerencsejáték Zrt. szórta tele az országot - állítólag karácsony ürügyén - a "szeretet", "ölelés", "gondoskodás" szlogenekkel, meg azzal, hogy Szerencse, hogy nem mindenhez kell szerencse. Ja, bazmeg, az első három nyilván azt jelenti, hogy szeretem és ölelem a haverokat, és hát persze hogy gondoskodom róluk, a hosszú szlogen meg azt, hogy sokat nyaltunk, mire ilyen poziba kerültünk, de ez nem szerencse, hanem kemény munka kérdése, megérdemeljük azt a pár tízmilliót, amit a Pártvezetés megszavazott nekünk.

Én hülye meg éppen azon filóztam volna, mikor adjam fel a szelvényeimet, de most már tudom a választ. Rohadjon rátok a bejgli. Barbadoson.