Politizálgatok egykor volt jobbos orientációjú ügyvéd barátommal, és majd' leesik az állam, amikor kifejti: őt nem érdekli a rendszer, nem érdekli a balos nyavalygásom, ő a szakpolitikára koncentrál, és ha például - csakúgy, mint az előző rendszerben - egy bérlakást majd a helyi párttitkárnál kell kijárni, akkor az ügyfele és a saját zsebe érdekében ott és úgy fogja intézni, what then, nem esik le az aranygyűrű az ujjáról, a többit meg leszarja.

Megpróbálom közelebb vinni a gondolatvilágomhoz és elmondom neki, hogy bármikor, véletlenül is látókörbe vagy lővonalba kerülhet, mire mondja, túl van már ezen, keresték egy holdudvarból, de nemet mondott, az múlandó dolog, különben is szeret nyugodtan aludni.

Politizálgatok jobbos orientációjú tudós barátommal, és ugyancsak meglepődöm, amikor azt mondja: neki bizony a szocik alatt szarabb volt, de ha hízelegni akarna nekem, akkor is legfeljebb azt mondaná, hogy most semmivel sem rosszabb, sőt. Merthogy például mindig kibasztak velük a pályázatoknál, most meg úgy fekszik a főnöke, hogy talán csurran-cseppen nekik valami.

Megpróbálom közelebb vinni a gondolatvilágomhoz és elmondom neki, hogy bármikor, véletlenül is látókörbe vagy lővonalba kerülhet, mire visszakérdez, hogy tudnának bántani egy kutatót, különben is: ő az elmúlt nyolc évben a fasz rosszabbik végén volt, már az is nagy eredmény, hogy elkerülhet onnan.

Olvasgatom a jobbos orientációjú blogokat és hozzászólásokat és lassan már meg sem lepődöm, amikor mindenhonnan az köszön szembe, hogy egyrészt megszabadultunk a komcsi rabigától, és ez mindennél (MINDENNÉL) többet ér, másrészt, hogy már megint csak a ballibsi vészkórus csinálja a fesztivált, de ugyan, ki nem szarja le őket, a dolgok jó irányba mennek, van végre határozott nemzeti irányvonal, önrendelkezés, satöbbi, még a Gyurcsányt és haverjait kell leültetni, és akkor tupaöröm-tupabódottág lesz. 

Elég régóta elismerem már, hogy a baloldali, balliberális értelmiség túl korán és túl hangosan kiáltott farkast, és most, amikor ezek a farkasok már nem a kert alatt vannak, hanem in concreto a spájzban zabálják a kolbászt, meg a befőttet, ugyan, ki is hinne nekünk. Sőt: a legtöbben kaján vigyorral herótozzák például az (új) chartás rettegőket, legyőzött ellenfelet látva bennük.

És ha el is ismerik, hogy vannak hibák a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, ezeket csupán valamiféle kijavítható túlműködésnek tekintik. Azt például nem hinnék, "hogy a Fidesz...a mindennapos, nyílt bosszúra készül".

Nevezhetném ezt akár törökgáborizmusnak is, de nevezzük inkább aszittemizmusnak. Mert mindig utólag jön a magyarázat, hogy "azt hittem", hogy "nem gondoltam volna".

Az egész történetben van persze egy antikommunistának nevezett vonal, amelyről egy korábbi posztom szólt, és ugyan azt nem én írtam, szolid elfogultságával együtt az utolsó szóig egyetértek vele.

A nagyobb baj azonban az, hogy olyanok is vak követői a rendszernek, akiknek ha másból nem, de történelmi tapasztalataikból fel kellene ismerniük annak árulkodó jeleit. Azt, hogy hiába tetszik nekem egy adott politikai párt kommunikációja, ha valaki a totalitárius hatalomra tör, az előbb-utóbb mindenkinek rossz lesz. (Csak azért sem fejtem ki az indokokat, ideje lenne pl. elővenni a bolsevizmus magyarországi történetét, sok hasznos információ van benne.) 

Ám úgy látszik, a nyilvánvaló tények nem számítanak. Úgy látszik, bennünk van a hiba. Még az sem kizárt egyébként, hogy mi vagyunk a hülyék, a seggfejek (természetesen azok után, hogy fizetett libsi bérencek vagyunk). De a bizonyosság mindig gyanús, legalább ezt illett volna megtanulni az alatt a 20-30-50-60 év alatt.

Nekünk pedig nem marad más hátra, mint ámulni a sínek mellett (még jó, hogy nem a síneken), nézni, ahogy a forradalom vonata robog tovább, miközben boldog, kipirult arcú honfiak és honleányok integetnek neki. És hiába tudjuk, hogy a síneket már rég felszedték, hogy az üzemanyag elfogyott, szavaink nem hallatszanak a kerekek zajától.

És tudják, mi a slusszpoén? Az, hogy amikor tényleg érezhető baj lesz, azok fogják leghangosabban szidni a rendszert, akik most a legvéresebb szájú támogatói annak. Hadd ne mondjam, hogy nem először történik majd ez sem az emberiség történelmében...