Hogy mi a véleményem Bakács kabát szalámilopási ügyéről, azt röviden is és velősen is megírtam már, miközben úgy gondoltam, ezzel ad acta is az ügy, mert a védhetetlent nem lehet védeni, akkor meg minden csűrcsavar (bábeli zűrzavar) teljesen fölösleges. Erre az általam inkább kedvelt mint sem Andrassew Iván írt egy posztot a blogjában, amely magán hordozza a balliberális karakterművelők által az elmúlt húsz évben elkövetett csaknem összes alapvető hibát - zsidózásvád szerencsére nincs benne - és rossz beidegződést, és amely nem jellemezhető másként, csak ezzel az egy szóval: fos. (képinnen)

Van persze egy többek által alétott szcenárió is, amely szerint az egész cselekmény  kizárólag valaminek a promóciója vagy figyelem felkeltés vagy flashmob vagy más hasonló szar (vagy hasonló lószar), hát nem tudom: ha így van, akkor Bakács ballagjon el a kurva nénikéjébe, az ötletadókkal meg az egész gegcsapattal egyetemben.

Ha viszont a lopási kísérlet mégis lopási kísérlet volt, akkor ne csak Bakács menjen el a kurva nénikéje vizet és szappant régen látott nemi szervébe, hanem Andrassew is, meg mindenki, aki megpróbálja megmagyarázni vagy csak relativizálni Bakács cselekedetét. Az, hogy kiállnak érte, nemes tett, és hiába tudom, hogy egy-egy ilyen kiállás során sokan érzik úgy, hogy valami mentő körülményt is kell mondaniuk, ez nem így van: elég annyit elrebegni, hogy elítélem, amit Tibor tett, de a barátom (vagy: de szimpatizálok vele, stb.), ezért bárhogy is legyen, mellette a helyem anyagilag, erkölcsileg, fizikálisan vagy gondolatban. Nem kell több. Ez így (is) fasza.

Azt is tudom, most majd balról is jön a kritika, hogy könnyű nekünk, arctalan bloggereknek ítélkezni - aki így gondolja, maradjon is meg ebbéli hitében, nem fogok vele vitatkozni.

Azonban a lényegre térve: a legnagyobb probléma nem az, hogy Bakács nem  lehet a XXI. század magyar Jean Valjeanja, és nem csak azért, mert kenyér helyett téliszalámit lopott. A nagyobb baj, hogy mindezt egy olyan időben, olyan társadalmi-politikai környezetben követte el, amikor nekünk kirekesztetteknek, megbélyegzetteknek, kommunistáknak és/vagy zsidóknak és/vagy hazaárulóknak és/vagy nemzetelleneseknek és/vagy simán ellenségeknek (plusz libsi fajvédő geci) felemelt fejjel, a saját (az általános) értékeink szerint, példamutató módon kell élnünk és léteznünk, még ha beledöglünk is.

Nehogy azt higgye bárki is, hogy egy kényelmes, meleg szobából, az érinthetetlenség biztos tudatában hintem az igét. Nehogy azt higgye bárki is, nem tudom mit jelent az, hogy tíz deka párizsira sincs pénz, nem tudom mit jelent az, nélkülözöttnek, senkinek lenni - nagyon is tudom. És azt is tudom, hogy bármikor újra eljöhetnek azok az idők, akár politikai alapon is. Sőt: egyre és leginkább politikai alapon jöhetnek el.

Mindannyian tudjuk, hogy egy kalap alá vagyunk véve. Mindenki, aki ellenáll, aki kritizál, aki nem ért egyet vagy aki csak a száját is elhúzza, az ugyanolyan, mint Gyurcsány, mint Hunvald, mint Zuschlag, mint Hagyó. Egy bandában van velük. Ő maga is olyan, mint a nagy tolvajok. Viszont egy sok esetben jogosan letolvajozott táborhoz csapott ember nem lehet tolvaj!

Andrassew írja, hogy a csúnya állami cégek nem hirdetnek a balliberális lapokban. Iván, Iván, csodálkozol? Hiszen - ha kritikai szemlélettel felvértezve, ha fanyalogva is -, de ott álltunk, ott állt a balliberális sajtó Gyurcsány, meg az SZDSZ mellett, éveken keresztül. Szerinted kinek köszönhetjük, hogy mára a kormány egyetlen célja és szándéka elhallgattatni mindent és mindekit, aki nem áll be a sorba. Szerinted ki tehető felelőssé mindezek miatt?

Nem leszek álszent, még csak véletlenül sem hivatkozom arra, hogy a piacról kellene élnie a nem bulvár (értelmiségi) sajtónak, mert tudom, hogy ilyet kívánni Magyarországon nonszensz.  Csakhogy miközben a Fidesz-sajtó válogatás nélkül használta az eszközöket az akkori kormányoldal lejáratásához, a balliberális sajtó jól elvolt a saját homousion-homoiusion vitáival. És mindeközben te is, én is és mindenki, aki mindig is viszolygott attól, hogy Orbán kezébe csak fele ennyi hatalom is kerüljön, tudtuk: ha egyszer bekövetkezik, akkor kő kövön nem marad. Tehát arra hivatkozni, hogy ez végül is bekövetkezett, nem ér. Renonsz, és innentől kezdve ugyanez a hivatkozás nem magyarázza Bakács tettét sem.

A Fidesz és hű sajtója minimum egy évtizede arra vár, hogy kiirthassa az írmagotokat, az írmagunkat is. És aki ezt túlzásnak gondolja, az olvasson bele bármelyik sajtójellegű termékükbe. Bakács nem számít. Andrassew nem számít. Idele nem számít. Mindenkit el akarnak és el fognak taposni, ezt értsétek már meg, a moralizálgatás helyett. (képinnen)

Éppen ezért, bár nem vagyunk sokan, de támogatnunk kell egymást úgy, hogy megbízunk egymásban. Ti is bennünk, arctalan és névtelen gyávákban. Ha Bakács valóban azért lopott, mert éhes volt - és nem azért, mert fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy éhes, mert akkor menjen a francba - akkor nyugodtan írhatott volna egy e-mailt nekem vagy bármelyik hasonszőrű bloggernek, ha már Andrassewet nem akarta terhelni például, és adtunk volna pénzt, hogy ne haljon éhen. Ellenben ő is lehetett volna tekintettel ránk, hogy ne kelljen megint visszamenni az erkölcsi nullpontra, és onnan kezdeni mindent, elölről.

Kemény idők jönnek. Részben megérdemeljük, részben nem. Akik szerint meg, azokat nem érdekli, hogy részben nem. Kurva nehéz lesz, de tudom, hogy felemelt fővel is túl lehet élni. Ha meg nem lehet túlélni, akkor pláne nincs kérdés.