Magyaridióta

Ha az idiotizmusból energiát lehetne nyerni, nagyhatalom lennénk.

Te mondád

IDDQD

2011.11.15. 00:54 magyaridióta

- Ismertem egy embert El Pasóban. Egyszer meztelenre vetkőzött és beleugrott egy kaktuszbozótba. Én is azt kérdeztem tőle, hogy "miért"?

- És mit válaszolt?

- Azt, hogy pillanatnyilag jó ötletnek tűnt.

(Párbeszéd A hét mesterlövész c. filmből)

 

Kétségtelen tény, hogy sohasem volt esélyem a Teréz anya-díjra, igaz, soha nem is hajtottam rá. Más szóval: ha egyszer megformázzák az együttérzés szobrát, biztos, hogy nem engem kérnek fel hozzá modellnek.

A nyomor, a szenvedés, a betegség, a halál mindig is az élet részei voltak, és (sajnos) senkinek sem kell messzire mennie ahhoz, hogy találkozzon ezekkel. Ha viszont a segítségre szorulók a közelben vannak, akkor azoknak sem kell messzire menniük, akik segíteni szeretnének.

Ezért is döbbentett meg hír, amely arról szólt, hogy már eddig is több mint húszmillió forint gyűlt össze az egyiptomi buszbaleset áldozatainak. Eli Wallach-hal és Steve McQueennel együtt kérdezem: miért?

Miért olyan különleges ez a baleset és mennyivel különb, mint más balesetek? Hazánkban hétvégente 120-130 közúti baleset történik, a leggyakrabban halálos áldozattal. Ők mennyivel vannak jobb helyzetben, mennyivel kevésbé szorulnak rá a segítségre, mint azok, akik Egyiptomban lelték halálukat?

Vagy csak nem az ősrégi tétel bizonyosodik be már megint, miszerint a média dönti el, mi számít igazi tragédiának? Napokig nem lehetett úgy bekapcsolni a rádiót, a tévét vagy rámenni az internetre, hogy ne a hurghadai balesetről vagy annak áldozatairól legyen szó. A média hiénái és dögkeselyűi szokásukhoz híven boldogan feredőztek a vérben és számoltak be az áldozatok életének legutolsó morzsáiról is.

Hát tényleg itt tartanánk? A tévé azt mondja, hogy ez a szörnyűséges fájdalom minden eddiginél szörnyűségesebb fájdalom és már emeljük is a telefonkagylót, hogy segítsünk?

Vajon amikor a szomszéd lépcsőházban hal meg Mariska néni, akkor miért nem megyünk át és ajánljuk fel a segítségünket az elhunyt családjának? Mert messze van? Messzebb van, mint Egyiptom? Vagy azért, mert "úgyis van nekik elég"? Mert "most vettek egy Suzuki SX4-et, és ki sem látnak a pénzből", ergo "nekik nem kell"? Honnan tudjuk, hogy az egyiptomiaknak kell vagy jobban kell?

Megkérdezném, hogy vajon ennyire ostobák vagyunk-e, de tudom a választ: igen, ennyire ostobák vagyunk. Gondolkodás nélkül nyúlunk a telefonkagylóért, mert az nem kerül igazi erőfeszítésbe. És azt gondoljuk, hogy egy telefonnal letudtuk a napi, heti vagy éppen éves jó cselekedetet.

Ám hogy én is mondjak egy rosszt hírt a végére: földi életünk nem a Doom, ahol egy kód beütésével miénk lehet az örök élet. Hiába hazudja azt bármelyik népmese vagy bármelyik egyház, hogy a jó cselekedetért cserébe jót várhatunk: a jó tett olyan, mint jó tanulónak az ötös osztályzat. Alapértelmezett. Azért sem dicséret, sem köszönet, sem hála nem jár.

És a legkevésbé sem jár érte örök élet. Hát így adakozzatok.

3 komment

Címkék: kénegondolkozni ajókedvűadakozó

A bejegyzés trackback címe:

https://magyaridiot.blog.hu/api/trackback/id/tr483383677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cogito.t 2011.11.15. 13:23:09

És rögtön egy szomorú példa arra, amit írtál!

baon.hu/bacs-kiskun/kek-hirek-bulvar/tragedia-ket-kislany-es-szulei-halalat-okozta-az-ittas-sofor-411983

A harmadik gyerek otthon volt, így túlélte. Neki vajh' lesz-e telefongyűjtés??

Bigskorpio 2011.11.15. 15:04:18

Minden halál szörnyű tragédia.
1., az anyagiakról-- Ha segíteni akar valaki, akkor talán annak a családja szorul rá jobban, akit 25 éves Trabantjával együtt tapos el egy ámokfutó, vagy –mivel Trabira sem tellik- biciklizés közben ütnek el egy borsodi földúton. Egyiptomba családosan kiutazni bizony közel van a millához. Valszeg maradt még az utiköltség kicsengetése után is.
2., a háláról-- Ezt épp ma olvastam: François Duc de La Rochefoucauld talán megmagyarázza: „Hálásnak lenni, az csupán újabb előnyök szerzésének a titkos reménye”.

Peredhil 2011.11.17. 13:45:31

Bátor az, aki ezt a hírt így meri kommentálni, és tökéletesen igazat adok neki, de a dolog nem új, és szociológiailag jól megmagyarázható, amint azt a magyar társadalom egyik legnagyobb társadalomtudósa, Rejtő Jenő ki is fejtette, Gustav Bahr, a neves földrajzkutató eltűnése, és a megkeresésére indított expedíció kapcsán:

"A tömeg szíve megmozdult! Valaki sínylődik a távoli óceánon! A szomszéd lakásban megőszül egy zongorahangoló, és senki sem törődik vele. Viszont az eltűnt kutatót a csendes-óceáni szigeten mindenki szívből sajnálja, mindenkit dühbe hoz a felelős tényezők hanyagsága, és a polgárok zöme úgy érzi, hogy rokona lett az elveszett kitűnő tudósnak. A polgárok szeretik, ha kitűnő egyénekkel rokonságba kerülnek. Természetesen nevetséges volna azt mondani, hogy ne küldjön a távoli ismeretlen szigetre néhány dollárt ennek a tudósnak.

És ez a fő. Értik?

A szomszéd zongorahangolónak küldhetnek tíz dollárt, tehát megtalálja a módját, hogy diszkreditálja az ilyen tolakodó nyomort! Az asszony ruhái, a gyermekek dohányzása, a zongorahangoló könnyelműsége (öt év előtt egy négyágú ezüst karos gyertyatartót vett a nagyanyjának) okai a bajnak. Legyünk őszinték: a zongorahangolót nem meri sajnálni, mert néhány dollárral segíthet rajta. Az emberi részvét éppen fordítottja egy kirándulásnak. Mennél távolabb fekszik térben a szánalom célja, annál gyorsabban és kényelmesebben eljut hozzá megértő embertársainak szíve!

És gyorsan másról beszélnek. Kicsi tragédia, közeli szegénység, tehát kínos. Ezért talál olyan hatalmas visszhangra minden roppant igazságtalanság. Roppant igazságtalanságokon nem lehet apró adományokkal segíteni, és ez fokozza a sajnálkozó egyének biztonságérzetét. A közügy mindenkinek kedvenc magánügye. De végre is egy ember baját, akinek a felesége idei zöldborsót vesz, amikor még ennyi és ennyibe kerül kilója, nem lehet közüggyé felfújni. És ha már itt tartunk, miért jár a leánya állandóan új selyemharisnyában? Miért nem teszik össze a pénzt?... Látja, ilyen emberek, mint ez a Gustav Bahr, ötcentes szivarokat szívnak... A sógornőm mondta, aki jól ismer néhány híres tudóst, mert kölcsönkönyvtára van. Az ilyen embereken, mint Hangoló Anton és családja, nem lehet segíteni... Látta, hogy a kisfiún szakadt harisnya van? Hát ez az!... Mindenki lehet szegény, de engedje meg, rongyosan azért nem kell járni! Annak nem muszáj lenni! Az unokafivérem sokszor együtt van minisztériumi emberekkel, mert jó társaságba jár, és azt mondja, hogy ez a Gustav Bahr mindig olyan rendes és tiszta volt, mint aki most jön egy skatulyából. Istenem, csak megtalálják szegényt! Tudja, hogy én meg az uram nem aludtunk egész éjjel?!

És sajnálják és ennek még gyűjtenek is esetleg, és ha majd előkerül, meggyanúsítják és pletykáznak róla."

;-))
süti beállítások módosítása