Persze a magam fajta szkeptikusoknak most nyilván kussolni kellene, főtáblára került a Debrecen, ráadásul jó játékkal, két meccsen két győzelemmel, hurrá, hozsánna, halleluja.
Gazda Albert már meg is írta a frankót, persze, igaza lett, ezt senki nem vonja kétségbe, még én sem. Nem is erről írtam korábban.
Ráadásul bárki felhánytorgathatná, miért is nem lehet örülni a sikereknek, miért kell mindenben a rosszat keresni, miért az echte magyar fanyalgás, de higgyék el, nem erről van szó. Bár a futballról ugyanaz a véleményem, mint a Forma-1-ről, de ha százmilliók szeretik, ha sokan így tudnak kikapcsolódni, ha sokan ebből a cirkuszból merítenek erőt, akkor mit van mit tenni, el kell fogadni.
És ami fontos, félreértés ne essék: drukkolunk a Debrecennek? Én speciel neutrális vagyok, de nyilván igen, magyarok vagyunk vagy mifene. Jó lenne, ha a Debrecen sikereket érne el a BL-ben? Hát persze, növekedne a munkakedv, Pióker Ignác 600%-ot teljesítene. És utána? A hivatkozott cikk szerint, ha jól forgatják a kétmilliárdot, további sikerek, stabil nemzetközi szereplés várható. Tiszta sor. Lenne, ha nem Idiótaföldön élnénk.
Elmondom, szerintem mi lesz. Lesz egy valamilyen BL-szereplés, lesznek kínos kudarcok - majd kimagyarázzák, "túl korán jött az első gól", stb. -, lehetnek persze sikerek is, de a csoportselejtezőket követően valószínűleg elbúcsúzik a csapat a BL-től. Aztán majd az UEFÁ-tól is. Jövőre ugyanez. Ha nem veri ki a bajnokot az eritreai bajnok (képletesen) már a selejtezők során.
De ami fontosabb, a kétmilliárd forint piszok hamar el fog fogyni. Egy év múlva már csak néhány malibui fénykép fogja a emlékeztetni a kiváltságosokat, milyen jó is volt, amikor még volt zseton.
Ha nem így lenne, az én mesém is tovább tartana...
