Jó, persze, már akkor tudtuk, hogy ez lesz, amikor Orbánék kétharmaddal megnyerték a fülkeforradalmat országgyűlési választásokat, minden más csak ennek egyenes következménye, Médiaávóstól, Szalai Annamáriástól, folytatva a köztévé pártkatonákkal történő feltöltésével, satöbbi, satöbbi.

Aztán azt is fölösleges lenne mondani, hogy a legutolsó aljasságnak is van elegáns(nak mondható) módja, persze azt is régóta tudjuk, hogy a stílus és az elegancia nem volt divat Alcsúton, sem Felcsúton, és most hadd ne nézzek utána egyenként, hogy melyik jobbos médiaseggnyaló hol született. (képinnen)

Nyilván az sem újdonság, hogy már régóta nem nézek Híradót a királyi tévén, ma is véletlenül maradtunk azon a csatornán, de talán nem is baj, mert olyat láttam, amit legutóbb gyerekkoromban, Kádár alatt, pedig Pálffy G. sem volt semmi Antall (Boross) idején.

Az természetes, hogy a hírfolyam nagy részét a ma délutáni-esti csúcshír töltötte ki, tényleg, ki hitte volna, hogy ebben az országban gyorshajtásokat lehet elintézni politikai-rendőri kapcsolatokon keresztül, hova lesz ez a világ, nem is értem, jézusmária.

Felvezetésnek viszont kétségtelenül jó a cirkusz előtt, mert ami ezután következett, az a legrohadtabb kádári időket idézte. Az alaphír az volt, hogy Gyurcsány is év/országértékelőt tart majd, hát ez tényleg érdekes, szerintem szót sem érdemel, ha én lennék a hírszerkesztő, utána beszámolnék róla három mondatban, a kiegyensúlyozott tájékoztatást követelményeinek megfelelően.

Miután D. Tóth Kriszta felvezetésében megtudhattuk, hogy Gyurcsány egy luxusszállodában tartja majd a beszédet (luxuskormány, emlékezhetünk), a helyszínről beköszönt az MTV fiatal riportere, bekapcsolva a telefonján a zenelejátszót az Internacionáléval (!), majd néhány taktus után, úgy, hogy még szólt az internaci, szenvtelen arccal közölte, hogy a terem akusztikája kiváló.

Aztán persze felemlegették és képbejátszásokkal illusztrálták is, hogy tavaly még elég volt a zuglói művelődési központ nívója. Azt is megemlítették, hogy az elmúlt évben már ment a beszéd, amikor még mindig voltak sorban állók, akik nem jutottak be, de a következő riportban már egy politológus fejtegette, hogy egy ekkora termet már rég nem tud megtölteni Gyurcsány.

Végül - miután persze megkérdezték az MSZP szervezőjét és a szálloda emberét is a helyválasztás miértjéről - még bevágták a Puch Lászlóval ("volt pártpénztárnok"-ként nevezték, de mi egymás között maradjunk annyiban, hogy ő volt az MSZP-s Simicska, ezermilliárdok útjának meghatározója és egyengetője, aki valószínűleg mostanában vásárolja meg a szabadságát) készült és az fn.hu-n közreadott interjú lényegét: ha Gyurcsány nem képes alkalmazkodni, álljon odébb.

A híradás legalább öt perces volt, és talán finom megfogalmazás, hogy koncepciózusan rakták össze. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy a hírszerkesztés a legalja HírTV-s vagy ECHO TV-s, egyébként a kommunizmusból jól ismert, jól megkomponált, szándékos lejárató módszerrel készült.

Akár nevetségesnek is tarthatnánk, ahogy a jobboldal sleppje fölhabosítja a politikailag halott Gyurcsányt. Hívhatnánk szánalmasnak is, mert egyébként nyilvánvalóan az, filléres kurva csinovnyikok szolgálnak ki egy rendszert, harminc ezüstpénznél jóval olcsóbban. De van az egészben egy szomorú faktor is, mégpedig az, hogy tudható: a magyar lakosság többsége még mindig a közszolgálati médiából tájékozódik. És ha hozzávesszük a magyarember mentalitását, akkor ez az egész - internet ide, internet oda - egyelőre nem sok jót ígér.

Most persze elvicceskedhetnék azon, hogy nyilván nem véletlen, miért a kiegyensúlyozott tájékoztatás az egyik pont, amit a kormány Brüsszel nyomására (nyilván boldogan) kivesz az elcseszett médiatörvényből, de persze tudom,hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye a közmédiára nézve továbbra is kötelező. Lenne.

Lenne, ha nem tudnánk régóta, hogy visszafelé megyünk a Kádár-korba, annak minden átkával és bármilyen előnye nélkül. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy hosszabb távon éppen az internet lesz az, ami ha biztosítani nem is, de segíteni fogja, hogy az ilyen diktátorocskák ne tudjanak sokáig vigéckedni.

Úgyhogy nem fogom siratni a közszolgálatiságot, mert azt bizonyos értelemben és kevéske nagyképűséggel fogalmazva mi fogjuk végezni. És az újságírók is mi leszünk, és tudom, hogy ezerszer jobban fogjuk végezni a dolgunkat, mint ezek a hátrakötött kezű médiamunkások.

Munkára fel!