Magyaridióta

És - ha jól látom - az elmék is bomlanak a magyar államigazgatásban:

A múlt héten temetésen voltam. Eddigi életemben nem nagyon voltam olyan temetésen, ahol a szertartás után a háznál, az elhunyt élete momentumainak felemlegetése után illetve azon túl, ne az életről lett volna szó. Ki kicsoda, hogy vannak a szülei, a gyerekei, az unokái. Hogy milyen közös emlékeik vannak a gyászolóknak tíz, húsz, ötven évvel ezelőttről.

Egyik nagyapám temetése után, a toron, néhány óra múlva hangos nevetések törték meg a csendes beszélgetéseket, egy idő után pedig a csapat egy része még nótázni is elkezdett. Úgy, hogy nem az alkohol nevetett és nótázott belőlük.

Nem fogom azt mondani, hogy egy rockkoncert méltó arra, hogy egyesítse a nemzetet, hogy a halállal szemben az életről szóljon. Csupán azt, hogy a csendes emlékezés, a kegyelet egy perce után mi élők, újra az életre szeretnénk koncentrálni (koncertálni?). A magam részéről legalábbis ez lesz az elvárás mindazon három ember felé, aki majd annak idején megemlékezik rólam.

Egyébként meg: terített betli négy ásszal!?

Mikrodermabrázió, mi? Biztos megcsalsz, te céda!

Mindez persze egy Smartban:

Követve a hiszteroliberálbolseviki blogolás hagyományait, most annak kellene következni, hogy így a Telekom, meg úgy a Lázár és ígymegúgy az Origo, meg a sajtószabadság.

Ezzel szemben a helyzet az (hogy drágajóBolgárúrra is utaljunk), hogy a sztori minden szereplőjének reakciója maximálisan kiszámítható (volt).

Lázár viselkedése annyira sem meglepő, mint az, hogy a Magyar Krónika pitypangos képét szépen lelopták az internetekről. Lázár mentalitása nem csupán a "gátlástalan politikusé", aki nemcsak mindent akar, hanem mindent magának akar, hanem egy sokkal általánosabb attitűd. Egyszerűen fogalmazva: a feltörekvő bunkóé, aki szívósan, kitartóan, ha kell agresszívan tesz meg mindent azért, hogy előbbre jusson. A mozgatórugó pedig a legegyszerűbb és legszánalmasabb, nevezetesen, hogy szép és mindenekelőtt drága autóm legyen, drága szállodában lakhassak, luxuskörülmények között élhessek, azaz, hogy mindent megkapjak, amire vágyom. Eme viselkedésmód legszűkebb keresztmetszete az, hogy semmi sem (lesz) elég, és ha már mindenkin átgázoltam, már mindent elértem, már mindenki a csicskásom, akkor sem leszek boldog, mert lesznek olyanok a Földön, akiknek többjük van (Csányi magában mosolyog), akik még többet megengedhetnek maguknak, és akikre nem vetül annak az árnyéka, hogy valaha egy túlsúlyos hódemzővásárhelyi polgármester fenekét törölték, mintegy kezdő lépésként.

Bár nem feltétlenül kellene ütnöm e tárgyban a Origót, és nem is rájuk fogom kihegyezni, de általánosságban igaz, hogy a (részleges) megalkuvás egy ilyen szituációban mindig erre az eredményre fog vezetni. Igen, mindenki megköti a maga alkuját. Igen, én is. A kenyér, az egzisztencia, a megélhetés mindennél fontosabb. Nem szólunk, mert nincs nagy baj. Nem keménykedünk nagyon, mert nincs értelme. Hátrálunk, hátha nem kerül ránk a sor. A csoda inkább az, hogy egy ilyen portál tökös csávót vett fel, aki komolyan vette a munkáját.

A szakmai tisztesség a legszörnyűbb teher egy ilyen országban, egy ilyen közegben. Mert van az a pont, amikor egy hozzáértőnek el kell mondani, hogy a Liszt Ferenc Repülőtér elnevezés rossz választás. Mert van az a pont, amikor el kell mondani, hogy az önkormányazti választás tervezett módosítása rossz. Mert van, amikor keménynek és könyörtelennek kell lenni, amikor már nem vállalható a kompromisszum egy rossz megoldás vagy egy pofátlanság megítélésekor. 

A Telekom viselkedése a legkiszámíthatóbb, én ezt csak Kadhafi-effektusnak hívom. Igen, a tőke szinte a legvégsőbb pontig hajlandó elmenni egy rezsim kiszolgálásban, ha az üzleti érdekei azt diktálják. Nem számít az embertelenség, ha a líbiai olajról van szó. Nem számít a sajtószabadság, a demokratikus jogok, ha egy internetes portál melléküzemágáról van szó. Nem számít, mert a részvényesek egy olyan országban, egy olyan jogrend alatt élik az életüket, ahol (majdnem) minden őket védi. (Nekik ezerszer többjük van, mint Lázárnak, ezért valószínűleg ezerszer többet is érnek. He-he.)

Nincsenek jó híreim. A társadalom fejlődése, a szabadság kiterjesztése (hogy nagy szavakat használjak) rendkívül lassú folyamat és rendkívül sok áldozattal jár. A tiltakozás szükséges és dicsérendő, de sokszor túl nagy áldozatot követel a tiltakozóktól.

Ettől függetlenül én a magam részéről a legrövidebb időn belül fogom felszámolni minden üzleti kapcsolatomat a Telekommal. Ez persze olyan, mint ha Nike cipő helyett Adidast vennék, tekintve, hogy mindegyik multi viselkedése ugyanaz. És persze a Telekom ezt nem fogja megérezni, és nem számítok arra, hogy annyian legyünk, hogy jelentős hatással bírjunk az üzletmenetükre.

Mégis, egy furcsa és fontos kérdéseket felvető történelmi helyzetben élünk. Elődeinkhez képest roppant nagy előnyünk, hogy olyan kommunikációs platformokkal rendelkezünk, amelyekre nincs vagy nagyon nehezen lehet hatása a hatalomnak. (Megadóztatni a fészbukot, meg a guglit Magyarországon, kacagnom kell!)

Az online tiltakozás, morgás, (ön)szerveződés azonban nem elég. Ennél jóval többre lesz szükség. És nem kizárt, hogy a Telekom kommunikációs megoldásait (is) kell majd használnunk hozzá. 

beterjesztő: Szijjártó Pepike.

(via, azóta javították.)

Azért valljuk be őszintén, osztrák sógoraink nem igazán tudtak volna nagyobb szolgálatot tenni az álkeresztény, álkonzervatív, álnemzeti kormányon harsányan hahotázi kívánó, magam fajta NER-ellenes honpolgároknak, mint azzal, hogy Conchita Wurstot indították az Euroizé Dalárdában. Igaz, a teljes örömhöz kellettek az őt első helyre segítő szavazatok is, tehát külön köszönet mindazon europolgároknak, akik rászánták azt a néhány eurócentet a szavazatra.

Sokan, sok helyütt megírták már, hogy mekkora égő, ahogy a komplett hazai "jobboldal" beszopta ezt a médiahacket, és pláne az, ahogyan médiamunkásaik egymást lekörözni próbálva vizionálják Európa halálát. Kétségtelen tény, hogy ez a szívatás rendkívül jól sikerült, sok örömteli pillanatot szerezve mindazoknak, akik szeretnek röhögni az ájtatosmanók ostobaságain. Vagy az ostobák ájtatosmanóskodásain. Végül is mindegy.

Seszták Ágnes a múlt szombati Magyar Nemzetben állt be a sorba, ami kissé fáziskésésnek hat. Ezt nyilván ő is érezhette, ezért aztán kénytelen volt elővenni a homoszexuálisok és transzneműek elleni magyaridióta érvkészlet legnagyobb hazugságát, a pedofilvádat. Amivel kapcsolatban csak annyi megjegyzésem van, hogy a pedofíliát eddig egyetlen szervezet "szentesítette" a hallgatásával, nevezetesen a római katolikus anyaszentegyház. (Igen, valóban: mostanában történt pozitív elmozdulás ez ügyben is.)

És még valami: azért Seszták Ágnes helyében óvatosan bánnék az olyan kijelentésekkel, mint az "elölről azonban több mint rettenetes".