Magyaridióta

Mottó: "Az igazi megszállott élsportoló soha nem tudja abbahagyni. Senna: neki is volt családja, többszörös világbajnokként nem tudta abbahagyni, pedig voltak baljós előjelek azon a hétvégén. Vagy pl. Niki Lauda: egyszer már kihúzták az égő autóból, mégis visszaült. Ezek az emberek olyan dimenzióban élnek, amit mi, 'földi halandók' soha nem fogunk megérteni, ne is próbálkozzatok vele." (Facebook bejegyzés)

De azért mi, földi halandók tudjuk, hogy a valóság egyáltalán nem ilyen heroikus, patetikus és ezoterikus. Ugyanis arról van szó, hogy minden megszállott mentálisan sérült. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Erőss Zsolt szenvedélybeteg volt. A szenvedélybetegek nem képesek reálisan felmérni a lehetőségeiket, az életüket, a körülményeiket, a cselekedeteiket. Erőss Zsolt a saját szenvedélybetegségének áldozata lett.

És itt le is zárhatnám a dolgot, nem kell ezt túlmagyarázni, nem vagyok sakálhiénakeselyű médiamunkás, akinek mindenről az jut eszébe:

Igen ám, csakhogy vannak nem kevesen, akik kizárólag a "nem-földi-halandó"-inerciarendszerben képesek szemlélni az ilyen ügyeket. A legeklatánsabb példa a Geréb-ügy: abban is egy heroizált megszállott a főszereplő, akire ezrek néznek fel, akit ezrek tekintenek példaképüknek, tanítójuknak, szentjüknek, miközben az ő esetére is igaz, hogy egy mentálisan nem teljesen ép ember sok elemében irracionális cselekvéssorozatáról van szó.

Ilyenkor jön persze a "Te ezt nem értheted"-érv, ami aztán nyílegyenesen mutat a vallásosság irányába. A hívők nyilván azon a terepen érzik igazán jól és elemében magukat, mert a hittel nemcsak nem lehet, de nyilván nem is szabad vitatkozni.

Tudják, az autóvezetésre, a közlekedés közbeni viselkedésre van egy mondásom: "ezt a versenyt az nyeri, aki hazaér". Ebben a percben behozhatatlan előnyöm van Erőss Zsolttal szemben.

* A címadásnál saját magammal is vitában álltam, de aztán meggyőztem engem.

Az én nepperem egy olyan srác, aki
minden bizniszt megbugáz,
hízeleg vagy fenyeget,
és lefizet pár egyedet
a nepperem.
Ő az én nepperem.

Az én nepperem egy olyan srác, aki
mindenkivel paroláz,
megveszi az eladót,
és átadja a leadót
a nepperem.
Ő az én nepperem.

Mert nekem nincs most más
emberem, csak a nepperem.
Mások úgy hívják,
hogy a strómenem, de ő a nepperem.
És nyolc koncessziót nyertünk
a tenderen, trafiktenderen,
mert jól fekszik
Vásárhelyen, Vásárhelyen
ez az arc.

Az én nepperem egy olyan srác, aki
minden infót kikukáz,
és megtudja a titkokat,
hogy ki kivel dug fű alatt -
a nepperem.
Ő az én nepperem.

Az én nepperem egy olyan srác, aki

ha nem muszáj, nem pofáz,
mert jól tudja, hogy megverem,

ha elcseszi az életem

a nepperem.
Ő az én nepperem.

Mert nekem nincs most más

emberem, csak a nepperem.
Mások úgy hívják,
hogy a strómenem, de ő a nepperem.
És nyolc koncessziót nyertünk
a tenderen, trafiktenderen,
mert jól fekszik

Vásárhelyen, Vásárhelyen

ez az arc.

(via)

Természetesen önként és dalolva. Miközben esetleg azt gondoljuk, hogy másokat alázunk porig. (via)

(képinnen)

Nem tudom, észrevették-e már, de miniszterelnök urunk évek óta próbálja bebizonyítani plebejus életfelfogását, ami a Fidesz-közeli gazdasági sikereket tekintve kissé álságosnak tűnik.

Ha lesarkítjuk, és azt mondjuk, hogy Alcsútdobozról elindulván inkább volt paraszt, mint polgár, majd elég nagy lépéseket tett a polgárosodás felé, inkább visszafordulásnak tűnik, hogy (legalábbis) külsőségeiben ismét a nép fia óhajt lenni, disznóölésestől, pálinkafőzésestől, stb. - meghágásra felkészülnek a fehérvári huszárok.

Az álságos viselkedésnek azonban van egy jellemzője, ami még a legrutinosabb hazugot köpönyegforgatót politikust is lebuktatja: ez pedig a túlpörgés. Miniszterelnök urunk is beleszaladt ebbe, amikor is már olyan puritánnak akart látszani, ami túlmegy a józan visszafogottság határán. És valljuk be, az általános emberi és magyar szokásjogon illetve felfogáson is.

Történt ugyanis, hogy a katolikus egyház - nem bírván magával a nagy seggnyalás-versenyben - Orbán Viktor 50. születésnapja alkalmából hálaadó szentmisét hirdetett meg, amire persze a nemzet- és egyházellenes szociálliberálbolseviki média rá is ugrott, annak rendje és módja szerint. Az index.hu a kormányfő szóvivőjének, Havasi Bertalannak feltett kérdésére a következő választ kapta:

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Nem tudok róla, az ilyesmivel jobb megvárni az ember temetését. Semmilyen születésnapi bulit nem tartok, a feleségem megígérte, hogy meglepetés-party sem lesz. 50 évesnek lenni nem érdem, csak állapot, ezért nem is ünnepeljük.

Üdvözlettel: Orbán Viktor

Viktorovics Orbán, a Nép Fia ez esetben azonban túllőtt a célon. Az egyszerű átlagember életében viszonylag kevés az ünnepelni való. Valljuk be, a házasság vagy a gyerekszületés nem túl gyakori egy ember életében, és  milliárdos közbeszerzési győzelmeknek vagy trafiktender-eredményhirdetéseknek sem örülhet minden nap a honpolgárok többsége. Ezért is ünneplik az átlagemberek a születésnapot, mert akkor, legalább egy napra, ők lehetnek a fontosak ismerőseik és szeretteik körében.

Csak a jegyzőkönyv kedvéért írom le, hogy én magam egyébként nem különösebben rajongok a születésnap intézményéért, ezen belül a sajátomért sem, ennek ellenére egy ideje bevezettük a párommal, hogy a születésnap egyfajta pihenőünnep, amelyre szabadságot veszünk ki és amelyen azt csinálunk, amit a kedvünk tart. Az én felfogásom szerint ez is ünneplés.

Szóval nem kell puritánabbnak látszani mondjuk Mahatma Gandhinál, aki egyébként maga is megérte a pénzét. Az élet rövid: tessék csak ünnepelni és ünnepeltetni.

Isten éltesse, miniszterelnök úr! 

Igazán nem szokásom ingyen tanácsot adni olyan szervezeteknek, amelyeket Amerikából pénzelnek amelyek jóval nagyobb költségvetéssel dolgoznak, mint az én háztartásom, de a trafikmutyi dohányboltok hatékony elosztása apropóján kénytelen vagyok szólni, hogy ha ezt a témát sem sikerül országos méretekben a Fidesz ellen fordítani, akkor megérdemeljük, hogy élete végégig Orbán Viktor legyen a miniszterelnökünk (államelnök, király, császár, atyaúristen - mind szabadon behelyettesíthetők).

Ha valakinek volt is valaha kétsége a felől, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiépítése csak és kizárólag a Fidesz-közeli (illetve nem-volt-taggyűlés) vállalkozások, vállalkozók, és ez által a teljes fideszes hadigépezet totális gazdasági hatalmának kiépülését helyzetbe hozását szolgálja, és még Orbán Viktornak a választási győzelemkor elmondott "oligarcházós" szpícse sem volt eléggé intő jel, akkor legkésőbb a földbérletek elosztásakor illett volna leesnie a tantusznak. Plusz Közgép-aratás.

Mindezek ellenére egyedül az LMP-nek jutott eszébe, hogy egy kis láncolgatással felhívja a figyelmet az MSZP-SZDSZ-s tolvajlásokat érdektranszformáció méretét gyorsan meghaladó  szélhámosságra. (képinnen)

Jó, persze, tudom én, hogy a régebbi tolvajok (MSZP, DK, SZDSZ, MDF, stb.) - egykori - képviselő nem állhatnak a becsületharc élére, mert könnyen visszafelé sülhet el a nokiás doboz, de ezek a kiemelt ügyek, és különösen a trafikmutyi dohányboltok hatékony elosztása - hozzátéve a kérdezés jogának mai korlátozását - a napnál is világosabban mutatják a Fidesz romlottságát szándékait.

Az ellenzéknek nevezett bénakacsa-tömeg eddig meghátrálni és megrettenni látszik a szokásos Fidesz-panelektől, úgyis mint a multicégek bosszúja, a magyarellenes ellenzék, stb., de ügyes kommunikációval ezeket az unalmas frázisokat ki lehetne védeni, és rá lehetne irányítani a figyelmet a mutyiellenesség kommunikációjával hatalomba került főmutyisták valódi céljaira.

Esetleg azt is be lehetne bizonyítani, hogy Orbán Viktor csupán egy stróman, és közel sem ő fújja a passzátszelet, ő csak egy átlag feletti tehetségű ügynök, aki a megbízói érdekében jár el.

De már előre tudom, hogy ezek a töketlenek ezt is el fogják baszarintani...

"Lefojtatását" és "hült helyéről", avagy a médiamunka non plus ultrája. Mindezt főoldalon, vezércikkben.

Arra gondoltam, hogy írok egy posztot, amelyben elmagyarázom a hülye naiv balliberális reménykedőknek, hogy miért lesz a következő választásokon a Fidesznek legalább kétharmada, de inkább több.

Ebben a posztban elküldeni terveztem az MSZP-t, a DK-t, az Együtt 2014-et és minden ácsingózó, magát baloldalinak, meg kormányváltónak mondó politikai alakulatot a halál redves faszára.

Ebben a posztban gondoltam kifejteni, hogy a Fideszt csak (kvázi) jobbról lehetne leváltani, egy olyan politikai szerveződésnek, amely nevén nevezi a Fidesz hatalomszerzésének okát: a pénzt, a pénzt és a pénzt.

Kurt Vonneguttal szólva: és így tovább.

Aztán végül úgy döntöttem, hogy tájékoztatom minden olvasómat: hálát adok mindazért, ami az elmúlt három és egyébként huszonhárom évben Magyarországon politika címszó alatt történt. Mindezek következményeként ugyanis már most eldöntöttem, hogy a következő választások napjára valami szabadidős családi programot szervezek, távol a szavazóhelyiségektől.

Magyar barátaim, ezt jól beszoptuk. Ha jól sejtem, egy életre.

...a Körönd Falatozó falán:

...avagy alkalmazkodás a magyar rögvalóhoz az Új Udvar mélygarázsában:

...ahogyan a Vodafone sáros tornacipője végiggyalogol az elhunyt Tocsik Márta fotóján! Gratulálok!