Magyaridióta

a kép forrása

(A számla azonosító adatait természetesen töröltem.)

(Hirdetés a Világgazdaság mai számában.)

Mert akkor is hülye a marketingesetek!

Kedves Gyerekek!

És most elmondom nektek, hogy sokak várakozásával ellentétben, miért is nem lesz hosszú távú negatív politikai hatása a Fideszre a tegnap kezdődött hallgatói tiltakozásoknak.

A hallgatói érdekképviseletek politikai elkötelezettsége

A mostani tiltakozók nagy része még a pisipogácsákat gyúrta az óvodában, amikor a hallgatók éppen Bokros Lajos bácsi 2.000 Ft-os tandíja ellen tüntettek. A mozgolódásnak meg is lett az egzisztenciális eredménye, ugyanis Szabó Lászlót, az akkor Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének (HÖKOSZ) hívott szervezet akkori elnökét az első Orbán-kormány szépen megjutalmazta egy helyettes államtitkári poszttal az Ifjúsági és Sportminisztériumban (1999-2002).

Tulajdonképpen azóta, az országos hallgatói érdekképviseletek vezetői mindig is lekötelezettjei voltak a politikának (ezen belül is nyilvánvalóan a Fidesznek). Ennek persze lehet(ne) az az oka, hogy az egyetemi ifjúság politikai orientációja Magyarországon inkább jobboldali, ám sokkal inkább az, hogy az orbáni felfogás szerint a társadalom egy ilyen "veszélyes" szeletét nem árt közvetlenül irányítania a politikának, kihasználva a cseperedő ifjak egzisztenciális vágyait valamint ambícióit.

Aki alaposan figyelte és figyeli a mostani történések menetét, az láthatta, hogy a HÖOK egyrészt késve, másrészt eléggé kelletlenül reagált. Nem is csoda, hiszen (leendő) kenyéradó gazdáinkat támadni az álmoskönyvek szerint sem jelent jót. Persze az alulról jövő nyomás miatt végül cselekedniük kellett, és szerencséjükre, a tegnapi városnéző séta eléggé vérszegényre sikeredett.

Én abban is biztos vagyok, hogy a végül kitalált akció, miszerint magát Orbán Viktor őfelségét hívták meg a Műegyetemre, válaszolni a hallgatók kérdéseire, felvetéseire, már nem is a HÖOK, hanem egy bizonyos Habony Árpád szellemi terméke volt.

Kormányzati kommunikáció

Hoffmann Rózsa napközbeni kinyilatkoztatása - mely szerint szó sincs tandíjról, ellenben van diákhitel - után délutánra és estére hágott csúcsára igazán a Nemzeti Kommunikáció. Miközben szegény hallgatók még maguk sem tudták, hogy ledöntsék-e a Sztálin-szobrot vagy inkább némi alkoholt döntsenek magukba, a kormányzati média már lehozta, hogy az oktatási kormányzat ugyan természetesen és szívesen tárgyalna a hallgatókkal, ám (sajna-bajna, ugyanakkor nota bene!) a sarokszámok adottak. A megszólaltatott Maruzsa Zoltán (felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár) a riportban szinte kikérte magának azt a felvetést, hogy a drasztikus keretszám-csökkentésről nem egyeztettek a hallgatói önkormányzatokkal, mivel - így az Ügyeletes Zseni - azt nem tartalmazza a kormány ügyrendje, hogy minden érintett szervezettel meg kell egyezni.

A kommunikációs csúcsminőséget természetesen most is a Gondosan Kiválasztott Forradalmak Tévéje hozta, amikor is a szegedi demonstrációról szóló híradás végére nem felejtettek el beilleszteni egy a szegedi hallgatói önkormányzat vezetőjét lejárató szöveget.

Ma reggel pedig a Késleltetett Kommunikáció Csúcsterméke, a Magyar Nemzet is beszállt, vezércikkének leadjében hozva az államtitkárság reakcióját: "a változtatások nem a diákság ellen, hanem érte vannak".

Azért a második oldalon, az összefoglaló beszámolóba sikerült becsempészniük egy keretes és veretes hazugságot is - "Manipulált a TV2" -, amit aztán a kertévé szépen cáfolt. Persze az is bolond, aki nem tudja, hogy a MaNem egy egyszerű propaganda-kiadvány, amely nemhogy nem riad vissza a valóság alternatív értelmezésétől (értsd: hazudozás), hanem tudatosan alkalmazza is azt.

Nos, ha valaki esetleg azt gondolta volna, hogy mindez véletlen vagy nem szervezett volt, azt ma délelőtt maga a Legfőbb Méltóság reakciója győzhette meg, aki - hasonlóan a választási regisztráció "műbalhé"-nak minősítése mint degradálás után - arról írt levelet a HÖOK elnökének, hogy semmi meglepő nem lehet a kormány intézkedéseiben, hiszen azokról már tavaly (!) tájékoztatták a HÖOK vezetőit. Szerintem ez elég nyilvánvaló figyelmeztetés, úgyhogy ezek után már nem sokra lehet számítani a HÖOK-tól...

Mondd, mit remélsz?

Orbán és kormánya (pökhendi) magabiztossága mögött azonban nem csupán a felkentség illúziója, hanem épp ellenkezőleg: bizonyosság áll. A kormányzati kommunikáció korántsem ad hoc jellegű. Sem az IMF-ről szóló hazugságok és az azok cáfolatát tartalmazó plakáterdő, sem a Gyurcsány-Bajnai testvériség bűneit ábrázoló közlekedésieszköz-dekorációk nem a véletlen művei, hanem a célközönség befogadási hajlandóságait ismerő marketingkommunikációé.

Meg lennék lepve, ha a tandíj ügyében (továbbra is) nem a bagatellizálás és a "mi megmondtuk"-kommunikáció dominálna, amit aztán Selmeczi Gabriellától Vidékiig és Blogger Gézáig mindenki visszaböföghet majd kedve és a munkaszerződésében foglaltak szerint.

Mert hát azt sem árt nem elfelejteni - és ez mindennek az alfája és omegája -, hogy a kormány mögött egy stabil, elkötelezett és munkára, harcra kész 1,5-1,8 milliós választói tömeg áll, amellyel szemben egy legalább 2,5-3 milliós ellentömeget kellene tudni felmutatni, hogy valaki is megtörje a Fidesz uralmát. És ehhez néhány tízezer elégedetlen hallgató vajmi kevés (nem beszélve majd a hallgatói törekvések leszalámizásáról, csak figyeljenek...)!

Mi jelenthetne megoldást?

Bár nem vagyok híve a lebutított kommunikációnak, de azt kell mondjam, csak egy hasonló stílusú ellenkommunikáció segíthetne Orbánék megfékezésében. Egyszerű és nyílt üzenetek kellenének, amelyek rávilágítanának a jelenlegi kormány hazugságaira, arroganciájára és nem utolsósorban rablásaira. Mindezt országos léptékben és mértékben, mert Budapest (egy része) önmagában kevés bármilyen változtatáshoz.

És jut eszembe: kellene egy kormányképes ellenzéki erő is, amelynek jelenleg olyan kicsi az esélye, mint annak, hogy engem felvegyenek bármilyen állami finanszírozású alapképzésre...

* * *

UPDATE

"Szanyi Tibor (MSZP) egyetemisták között járt hétfőn, majd a következőt írta 'Ez a HÖOK-os főfigura effektíve kivégzi a lendületet a tökölésével'. Egy nyilatkozatra vagyunk attól, hogy a Fidesz embere."

(Figura - GRIMM írása a Magyar Nemzet 2012. december 12-i számának Krónika rovatában)

"Nyuszi ül a fűben." Az, bazdmeg, a légben. Miközben piros szóbuborék jön ki a szájából...

Amint azt említettem volt, a Magyar Nemzet november 28-i számában interjú jelent meg Alföldi Róberttel, a Nemzeti Színház igazgatójával. Hogy mennyire felkészült médiamunkás kérdezte Alföldit, arra bizonyítékul álljon itt az újságban megjelent interjú egy részlete:

Alföldi Róbert: "...volt egy olyan tárlatunk, amit keresztényellenességgel vádoltak, pedig ez nem volt se szándéka, se üzenete: a megértésről, a szeretetről szólt. Minden művészeti alkotás, ami erősen fogalmaz, sértheti ez érzékenységet, még ha nem is ez a célja. Egy színházi előadás is teremthet olyan helyzetet, hogy szenvedélyes megnyilvánulásokat vált ki. Bárki mondhatja: ez engem bánt, de meg kell fogalmaznia, miért. Nem jó, ha azonnal, indulatból - akár nem látott előadásokról - mondanak értékítéletet. E kiállítás kapcsán voltak olyan durva megnyilvánulások, amelyek messze vannak a jézusi tanítástól.

Tölgyesi Gábor, médiamunkás - Meglehet, nem mindenki keresztény, aki annak mondja magát. Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

AR: - Mintegy húsz kiállítás volt a Nemzetiben..."

A kivastagított mondatnak vagy legalább egy részének, elméletileg egy kérdést kellett volna tartalmaznia. E helyett a médiamunkás valószínűleg szükségesnek és sokkal fontosabbnak érezte, hogy egy bibliai idézettel bizonyítsa: ő bizony keresztény.

És ezek tanítanak újságírást...

A Magyar Nemzet 2012. november 24-i számában PR-szagú interjú jelent meg Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház elég nagy valószínűség szerinti következő igazgatójával. (A PC nevében a mai számban pedig Alföldi Róberttel.)

Tekintettel arra, hogy a pályázat elbírálása az eddigi információk alapján tökéletesen a NER szellemében történik majd, az újságban megjelent interjú helyett, az eredeti kérdésekre a valóságnak megfelelő válaszokat tartalmazó változatot közlök, amely természetesen a képzeletem műve:

- Az elmúlt években többször nyilatkozta, hogy szívesen vezetné a budapesti Nemzeti Színházat, mégis, igazgatói pályázatát most szinte az utolsó pillanatban nyújtotta be. Miért vacillált?

- A színház kedvéért. Persze nem a Nemzeti, hanem a politikai színház kedvéért. Célszerűnek láttam úgy tenni, mintha én is egy lennék az indulók között, pedig én "Az Egy" vagy ha úgy tetszik, "Az" az egy vagyok.

- A Kaposvári Egyetem színművészeti szakán első évfolyamot indított. Mi lesz a diákjaival, ha nyer?

- Ezt most komolyan kérdezi? Hát ki nem szarja le? Viktor megígérte, hogy már jóval korábban kiutálják Alföldit, erre ez a kis buzi kitöltötte az idejét. El kellett foglalnom magam valamivel.

- A diákok, a debreceni társulat mit szólt ahhoz, hogy megpályázta a Nemzeti Színház vezetői posztját?

- Úgy látom, maga tényleg azt gondolja, hogy engem érdekelnek ezek a pöcsök. Vagy bárki is, magamon kívül. Engem egy dolog érdekel: az, hogy én legyek a Nemzeti igazgatója, és megvalósíthassam művészeti vízióimat a haza üdvére és Orbán Viktor miniszterelnök úr dicsőségére.

- A Thalia Színházban és a József Attila Színházban is vendégszerepelnek vidéki társulatok.

- Hát ez nem tudom, hogy jön ide. Ja, "abból" az interjúból. Akkor válaszolok rá valamit. Ezeket nagyon jó kezdeményezésnek tartom, de valójában ezt is leszarom.

- Helyetteseként Eperjes Károlyra milyen feladatok várnának?

- Szamóca egy elmebeteg fasz, de állandóan dobálja magát, fontoskodik és kell neki a pozíció. Miután nem nyerte el a győri színház igazgatói posztját, betolakodott az Új Színházba, majd lement Veszprémbe, legújabban meg addig-addig basztatta szegény miniszterelnök urat, hogy Ő kénytelen volt a nyakamra ültetni a Nemzetiben.

- Rendezők, dramaturgok csapata segíti Debrecenben. A Nemzetibe is vinné a művészeti műhelyt?

- Muszáj, hogy az én embereimmel legyen tele a színház. Vannak persze olyan köcsög csepűrágók a csapatban, akiket politikus haverok nyomtak be hozzám, és a hátam közepére sem kívánom őket, de hát valamit valamiért, nem igaz?

- Mi az, amit folytatna a Nemzeti Színház legújabb történetéből?

- Például, hogy színészek előadásában színműveket mutatunk be. Csakhogy valódiakat. Semmi esetre sem ezt a buzulós vonalat visszük majd.

- Számítana olyan rendezőkre a magyar nyelvterületről, mint például Bocsárdi László, Tompa Gábor vagy éppen Bodó Viktor?

- Azért azt látni kell, hogy nem Isten leszek - mert az Orbán Viktor miniszterelnök úr maga -, hanem igazgató. Úgyhogy ha azt mondják, ennek vagy annak a csókosnak adjak lehetőséget, akkor nyilván végrehajtom a para...kérést.

- A jelenlegi igazgatót, Alföldi Róbertet a kultúrpolitika részéről is érték bírálatok, amelyek egyfajta elvárást tükröztek vissza. Ezek az elvárások mennyire korlátoznák az ön művészi szabadságát?

- Hogy néz már ki, hogy egy liberális buzi vezeti a Szent Magyar Nemzeti Színházat? Alföldit már rég el kellett volna távolítani, nem itt szendéskedni ezzel a köcsöggel! Na de, hogy a kérdésére is válaszoljak: Orbán Viktor miniszterelnök úr mellett, aki eszméletlen módon érti a színházat, most majd persze minden faszfej bele akar szólni a színházba. Hát, ha olyan arc teszi, egyszerűen lerúgom. Ha meg nem olyan, akkor végrehajtom a para...kérést.

- Tegyük fel, hogy bár régóta készül erre a feladatra, nem ön nyeri a Nemzeti Színház pályázatát. Mihez kezd ebben az esetben?

(Harsány röhögés, öt percig, utána a könnyeit törölgeti.)

- Ez jó vicc volt! Kurva jó!

- Ha ön nyerne. hogyan telnének az első hónapok a Nemzetiben?

- Azért másodszorra már nem olyan jó poén ez a "ha", vazze! Na mindegy... Szóval pillanatokon belül kibaszom Alföldi embereit, meg az összes rendszerellenes faszfejet, meg azt, akinek nem tetszik a pofája, aztán nekiállok sujtásos díszmagyarokat varratni a Közgéppel, mert minden darabunkat abban fogják előadni a színészek.

Klikk a képre, nagyobb lesz.

"Ami...a Magyar Nemzetben folyik, az nem újságírás, hanem propaganda." (idelle)

Impressziókat fogok megosztani, tehát nincs tanulság, sokkal inkább egyfajta korrajz következik.

Általános elsőben az osztályfőnököm zenész és hegedű tanár fia jött felmérni, ki alkalmas arra, hogy zenedébe járjon. Mivel jól tudtam háttal neki és arccal a táblának állva visszatapsolni az általa eltapsolt ritmust, hegedűt kezdtem tanulni.

Igen ám, csakhogy hat év elteltével megnőtt a kezem, így az akkori tanárom javaslatára áttértem nagybőgőre. És mivel nem volt más bőgős, tagja lettem a Zeneiskola úttörőzenekarának.

A gimnáziumban autodidakta módon elkezdtem gitározni, azt gondolván, hogy ez segít majd a csajozásban. Nem segített, de elég széles tábortűzi repertoárra tettem szert, Mindeközben énekkarba is jártam.

Egy véletlen folytán bekerültem egy baráti blues-zenekarba, ahol éveken keresztül nyomtam a bluest, sajnos hangszeres tudásra nem tettem szert, ami egyértelmű hendikep.

Elmúlt mindegyik, maradt a zenész lélek, nincs egy pillanat, amikor ne dúdolnék valamit.

Utálom a rádiók pofázós stílusát, ráadásul és különösen reggel kimondottan dühít a szöveg, ezért vásároltam az autómba egy pendrive fogadására alkalmas rádiót. Az autót feltörték, a rádiót kiszedték, maradt a rádiós magnó.

Vettem transmittert, tönkrement vagy három, mindegyik három hónapon belül, lemondtam az autóban a zenehallgatásról. Ma már, ha kocsiba ülök, csend fogad, nem bánom, zenél a lelkem, elég az.

Ülök itthon, a számítógép előtt, mobilinternet próbálja kiszolgálni az igényeimet (széles sávú szolgáltatásra esélyem sincsen, egy hegy lábánál lakom). Rámegyek a tecsőre (youtube), megpróbálok zenét hallgatni a meló vagy csak sima internetezés közben, nincs 4G, 3G, a 2G is akadozik, tönkretéve a szórakozási vágyamat.

Beraknék egy CD-t, de nincs kedvem 48 percen keresztül ugyanazt az előadót hallgatni.

Ülök itthon. Csönd van. Szeretnék zenét hallgatni, akár új slágerekbe is belehallgatni, de nincs esélyem. Ha szól is valami zene, az csak az agyamban létezik.

Majd egyszer, talán. Ha majd lehet széles sávon internetezni ebben az országban. Ténylegesen, nem csak dumában és reklámszövegekben. Ki tudja.

Addig csak dúdolom. Nekem. Halkan.

Nemzeti konzultáció, 2012:

Munkahelyvédelmi akció, 2012: 

Eltelt egy újabb év, a blogvilágban ez azt jelenti, hogy egy újabb Goldenblog versenyen és szavazáson vagyunk túl.

Mint egy vegetáló blog szerzője, árkon kívüli gyepmesterként (copyright by apai nagyapám) csupán egyetlen apró észrevételem van a versengéshez.

A tematikus blogok versenye tiszta, bajom csupán az Egyéb kategóriával van. Az idei szavazás nyertese a Tékasztorik blog, amely a szívemnek különösen kedves. Ugyanakkor a kategória második és harmadik helyezettje egy-egy olyan oldal, melyeket nem tekintek blognak, és amelyeknek az én értelmezésem szerint semmi keresnivalójuk sincs a versengésben.

Facebook felhasználóként szolidan bosszant, hogy a hírfolyamom tekintélyes részét olyan oldalakra hivatkozások teszik ki, amelyek semmi mást nem tesznek, mint összeszedik az internet vicces képeit és videóit, és ebből kreálnak látogatottságot. Igen, tudom, bárki megkérdezheti, hogy ha például meztelen lányok képeit összehordó oldalak blognak nevezhetik magukat (in memoriam gingergirls.blog.hu), akkor mi bajom a vicces fiúkkal.

Nos, csupán annyi, hogy a blog mint internetes napló feltételezi a szellemi munkát, mint ahogyan ezt a gasztro-, életmód és a többi "meló" blog esetében láthatjuk.

A morgásom a Goldenblog szervezőinek szól: ha blogokat versenyeztetünk, akkor zárjuk ki azokat, amelyeknek nincs úgymond hozzáadott értéke. Amelyek nem igényelnek kvázi írói munkásságot, hanem csak annyit tesznek, hogy mások munkáját egy csokorba gyűjtik.

Mondhatná bárki, hogy a határvonalak sok esetben nem élesek. Én meg azt mondom, hogy ha bárkinek kételye támadna vagy segítségre sorul az elbírálás során, keressen meg nyugodtan.