Magyaridióta

"Ember"-ünk beparkolt:

Annak idején a főiskolán, a megfelelő szemeszter végén dBase programot kellett írnunk számítástechnikából az évvégi jegyünkért. Ha jól emlékszem, az általam írt szösszenet annyit tudott, hogy összeadott két, tetszőlegesen bevitt számot. Na, ha az program volt, akkor Orbán hevenyészve összedobált és kínban előadott 29 pontja is az.

Szabad pálinkafőzés otthon, mi, bazdmeg? Ennyit tudsz mondani egy országnak, amely a forradalmi hevületben világmegváltásra várt (már aki közülünk..)? Te, a vezénylő Tábornok? Magyarország Örökös Miniszterelnöke? A Főmérnök?

Képinnen

Már nem azért, de ha fogom a pénzügyes haverjaimat, és leülünk három rekesz viszki mellé, ahogyan Cseh Tamás dalokat írni, seggrészegen, egymás fostócsájában hemperegve is különb, előbbre mutató tervezetet dolgozunk ki ebben a számodra oly távolinak tűnő, általad olyannyira gyűlölt, pénzügy nevű témakörben.

Mert mi látszik ebből a hevenyészve összegereblyézett izéből?

Legelőször is a politikai számítás. Csak nem csinálni semmi népszerűtlent az önkormányzati választásokig. Amit csinálunk, az inkább olyan népszerűféle legyen. Következésképpen demagóg. Viktor Hood, aki megsarcolja a bankokat és odaadja a családoknak. Persze.

Másodsorban a tehetetlenség rí ki a sorok közül. Ez szoros összefüggésben van az  első ponttal. A kormány be van szorítva. Be van szorítva a világgazdasági helyzet, az ország gazdasági helyzete és a saját, nem teljesülő ígéretei által.

Azt írja az index szakértőkre hivatkozva, hogy az irány jó, de hiányoznak a részletek. Sajnos az alapok is hiányoznak!

Nem vagyok a bankok sem fogadott, sem fogadatlan prókátora, de megadóztatni őket ebben a helyzetben kb. annyit tesz, mint amikor a cégvezető elkezd a gemkapcson spórolni. Jó ötlet, de nem vezet messzire. Egyrészt a bankoknak szinte elenyésző az új hitelállománya. És ez akkor is baj, ha a futó hitelállományok adott esetben még jövedelmezőbbek is, mint korábban, például mert ezek után már nem kell közvetítői díjakat fizetni. Mégis, gazdaságélénkítés nélkül csak látszólag lehet eredménye ennek a megszorításnak.

Vállalkozói adó: ez remek kezdeményezés, kár, hogy a lényeg megint kimaradt. Miután leadózod a nyereséged, mi következik? Ki kellene venni a cégből. Legyszerűsítve most 25% SZJÁ-val ("osztalékadó") és 14% egészségügyi hozzájárulással teheti meg a vállalkozó. Azaz a 10%-os társasági adóval a nettó eredményre vetítve 54,9% marad nála. Megéri? Csak a bolondnak!

Milyen üzenete van a közszféra fizetési felső határoknak? 1) A közszférában végzett munka jóval alacsonyabb rendű, mint a versenyszférában végzett. 2) Bár a magas fizetés önmagában nem elegendő a korrupció megfékezéséhez, egyértelmű, hogy az alulfizetett közszféra nem csak a kontraszelekciót fogja erősíteni, hanem a korrupciós kényszert is.

A pártok költségvetésének csökkentése. Remek húzás a versenytársak kicsinálására. Miközben a kampányok költségei folyamatosan nőnek. Álszent húzás.

Devizahitelesek megsegítése. Kíváncsi vagyok a részletekre. A szándék nem rossz, de az üzenet nem biztos, hogy jó. Még mindig ott tartunk, hogy a rossz döntéseid következményeinek egy részét az állam átvállalja.

Mindeközben nincs szó az államigazgatás tényleges átalakításáról, nincs szó az egészségügy racionalizálásáról, és még egy sor, valóban komoly és fontos területről.

Orbán titkolt, de nyilvánvaló célja a Fidesz bebetonozása az országgyűlésbe és a helyi önkormányzatokba. Az ilyen, ma is előadott álintézkedések segíthetik ennek a célnak az elérését. Mert ugyan a nép eddig is megfizette a maga részét, a feketeleves sok tekintetben még hátravan. Lehet húzni-halasztani a tényleg fájó változásokat, de félő, hogy mire elérünk a Fidesz által hőn áhított egypártrendszerig, addigra a támogatottságuk a kritikus szint alá csökken. És ha akkor elindul egy komoly illegitimezés, annak lehet, hogy komolyabb következményei lesznek.

Főleg, ha az ellenforradalmárokat már az engedéllyel főzött házipálinka fogja fűteni.

Hogy a múlt heti forintgyengítő cselekménysorozat összehangolt akció volt, afelől mára senkinek nem lehet fikarcnyi kétsége sem.

Ha valaki esetleg azt hinné - mint én is tettem az első napon -, hogy ezen a Fidesz nem nyerészkedett, azt ki kell ábrándítsam: csak és kizárólag nekik állt érdekükben, nekik hozott hasznot. Forrásaink szerint mintegy kétmilliárd, igen, 2.000.000.000,- Ft-ot kereshettek két nyilatkozattal.

Képinnen

Talán csak egy dologban tévednek azok, akik mindezek okát vizsgálják: nem a nyerészkedés volt az elsődleges cél, sokkal inkább a politikai célzattal kivitelezett csődbeszéddel párhuzamosan éltek a fiúk a pártkassza feltöltésének ezen módozatával.

Ha tudnánk kívülről szemlélni az eseményeket, most röviden annyit mondhatnánk: eddig minden a terv szerint halad. A kevés konkrét ígéret (ígérgetés) visszavonását a válság-, illetve mint kiderült a csődkommunikációval oldják meg a srácok. A háromborítékos hadművelet is működik, bár az igazat megvallva, egy nagy fideszes hazugságmanőver kellős közepén kicsit falsul cseng már a "szocialisták hazudtak..." kezdetű mondat.

Egyszóval nagyon hamar beigazolódott, hogy egyrészt a Fidesz blöffre építette az elmúlt évek (választási) kommunikációját, azaz fogalmuk sincs, mit kellene csinálni ezzel az országgal, hogy ne legyen olyan bődületesen szar itt élni, mint ahogyan kommunikálták az elmúlt időszakban, másrészt viszont tökéletesen kiismerhető a viselkedésük, kiszámíthatók a politikai lépéseik.

Ám hiába huhog a főleg baloldali értelmiség, hiába volt a tőzsdéhez értők egyöntetű véleménye az, hogy nem kevés pénzt kerestek a srácok az elmúlt héten, önmagában mindez édeskevés lehet a Fidesz nagy arányú népszerűségvesztéséhez.

A polgárok nagy része nem tudja, mi az a határidős ügylet. Önmagában azt sem érti, ha egy tőzsde esik, ha a nemzeti deviza romlik (he-he, azt sem tudja, mi a különbség a valuta és a deviza között...), azzal hogyan lehet pénzt keresni. Egyebekben a devizaügyleteken nyerészkedést szinte lehetetlen bizonyítani, ráadásul például ezen tranzakciók esetében nem nem nagyon értelmezhető a bennfentes kereskedés klasszikus fogalma sem. Ez ügyben talán annyi a maximum, hogy elmondjuk: fiúk, jó ha tudjátok, hogy tudjuk!

Mivel egy átlag földi halandó számára (Magyarország lakosságának kb. 1%-a, a többi zseni!) az is teljesen nyilvánvaló volt, hogy további megszorításokra, strukturális reformokra van szükség, lelkileg az sem vág földhöz, hogy a Kánaánra még kicsit várni kell. Egy kissé aggasztó ugyan a kormányprogram jó néhány kitétele, de azt is tudjuk, hogy nem csak a választási és a kormányprogram tér el egymástól, hanem adott esetben a kormányprogram és a kormányzati cselekvés is.

Hogy aztán mire lesz elég a szocikra hivatkozás, az állampolgárság megadása vagy éppen  a trianonozás, az majd elválik. Igaz, mindeközben az ország jogi berendezkedése az irányba mutat, hogy mindenhova bebetonozza magát a Fidesz, de eljöhet az a pillanat, és jelenleg úgy tűnik, nem is kell hozzá hosszú idő, hogy felzúgjon  a Kossuth téren az Orbán takarodj! És ha elindul ez a bomlási folyamat, akkor már nagyon távoli és nagyon kevés lesz az az optikai tuning, amelyet a Fidesz az első héten rittyentett.

Van persze egy másik forgatókönyv is, amely ugyan szintén tartalmazza a kormányellenes tüntetések lehetőségét, de magában hordozza a hosszú távú túlélést is: el kellene kezdeni igazat mondani és dolgozni! Bár van egy olyan érzésem, hogy könnyebb a tevének a tű fokán...

Miközben a Fidesz elefántjai egymásnak adják a porcelánbolt kilincsét, ezzel egyre mélyebbre és mélyebbre taszítva hazánk pénzügyi-gazdasági megítélését, a Fidesz TV egy fél mondat erejéig sem tartja fontosnak az erről szóló tájékoztatást, de percről percre értesülhetünk Orbán Viktor vízimentő, árvízi Lajos homokzsák-sagájáról. Gratulálunk a Párt Televíziójának.

A HírTV honlapja ma 14:25-kor.

SZÓLJATOK A BLAHÁN A PÁNSÍPOS INDIÁNOKNAK, HOGY ÁLLJANAK LE AZ ESŐTÁNCCAL, MERT EZ MÁR K...RA NEM VICCES!!!!

Biztonságtechnikai megoldás a III. kerületi Zápor utcából.

Közelebbről:

Mivel a H1N1-oltás nem jött be, újabb trükkel próbálkoznak a világuralomra törő, cionista erők (a kiírás egy budapesti állatorvosi rendelő ablakán látható):

Kétségtelen, hogy a Nemzeti Együttműködés Kormánya egy pillanatra sem pihen, alig öt nap telt el beiktatásuk óta, és ha nem is egy kormánytag, netalán a gazdaságért felelős személy, de egy Fontos Ember kamingautolta azt a mondatot, amelyre már nem is hónapok, de szinte évek óta vártunk: nem gondoltuk, hogy ekkora a baj! Sőt: már nem is baj van, hanem államcsőd-közeli helyzet, bakker! (Hogy ezt miért éppen Kósára bízták: rejtély számomra.)

Most persze illő lenne megfeddnem Lali királyt, hogy egy felelős politikus óvatosan bánjék a szavakkal, de nem teszem. Egyrészt a (nyugati) pénzügyi körök régóta tisztában vannak azzal, hogy a politikusok többnyire csak pofáznak. Másrészt Magyarország tekintetében azt is megszok(hat)ták, hogy még a jegybank elnöke (félreértés ne essék: Járaira gondolok) is politikai célzattal pofázik, ráadásul össze-vissza. Harmadrészt pedig tökéletesen tudják, hogy Magyarország milyen rizikófaktorokkal bír, úgyhogy a piacok tekintetében nincs aggódni valónk.

Más kérdés, hogy belpolitikailag mi következik a nyilvánvalóan megtervezett és időzített lotyaszájúságból.

Először is: nem kell gazdasági engedményeket tenni, például nem kell csökkenteni az adókat. Ez jó az államnak, mert nem csökkennek a bevételei, fel lehet mutatni az EU és az IMF felé, hogy mi igenis felelős kormányzat vagyunk, és a többi.

Másodszor, és erre Kósa tett is utalást ("a kényszerhelyzet miatt bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet átmenetileg"): sok határterületi kérdésben szabadabb kezet enged a kormánynak. Ezek egy része nyilvánvalóan gazdasági jellegű (pl. államosítás), másik része nyilvánvalóan politikai (pl. a helyzetért felelősök súlyosabb felelősségre vonása).

Harmadszor: a második pontban leírtakból következően, gyorsabb és hatékonyabb lehet a központosítás, mivel a kényszer szüli a nem annyira demokratikus lépéseket.

Negyedszer: politikai hasznot hoz, ha a tények elferdítése révén az ún. kilábalás gyorsabb és látványosabb lesz (ehhez elsősorban a világgazdaság teljesítményének növekedése kell). Mivel nem olyan rossz a helyzet, mint mondják, ennek a helyzetnek az orvoslását fel lehet nagyítani (az állítólagos nagy szarhoz képest egy kicsi pozitívum is óriási eredmény).

Szóval tudtuk, láttuk előre, hogy ez lesz, semmilyen meglepő nincs a történések ilyetén alakulásában. Persze, ahogy az esemény menetrendszerűen érkezett, majd menetrend szerint érkeznek a jobboldali riogók, riogatók és sopánkodók is, tovább építve a "de milyen szar volt, de csuda jó lesz"-mítoszt. Én megmondom előre.

Történet a 90-es évek elejéről. Német rendszámú autó áll a tilosban, a sofőr benne ül, az ablak félig lehúzva. Három rendőrjárőr, két idősebb és egy fiatalabb megy arrafelé, meglátják a kocsit, mire az egyik idősebb így szól a fiatal kollégához:

- Intézd te, te tudsz angolul.

A srác odalép az autóhoz és ezt mondja a volánnál ülő férfinek:

- Helló! Itt aztán nó parking!

* * *

Amikor az urak zsebéről van szó, érdekes módon mindig sikerül gyorsan cselekedniük. A két lokális főgengszter - Rogán és Kósa - beterjesztett egy törvényjavaslatot, mely szerint egyrészt önkormányzati társaságokhoz kerül a parkolás, másrészt a mindenkori benzinárhoz kötik a parkolási díjakat.

A törvény gyors elfogadásával sikerült megelőzni azt az igen érdekesnek ígérkező szituációt, mely szerint egy alkotmánybírósági döntés értelmében július 1-jétől ingyenes lett volna a parkolás, lévén a legfőbb taláros testület  alkotmányellenesnek ítélte a fővárosi parkolási rendszert, és gyakorlatilag ultimátumot adott a törvényhozóknak.

Miközben bülbülszavú Tónink azon ömlengett, hogy a törvénymódosítás elfogadásával véget érhet a "magáncégek vircsaftja" - ezek nyilvánvalóan valami közös kommunikációs tréningen voltak annak idején Orbánnal, ld. még "osztrák vircsaft" -, a  leglényegesebb dolog megint elsikkadni látszik. Ez pedig természetesen a pénz kérdése.

A parkolási díjak benzinárhoz kötése ugyanis konkrétan azt jelenti, hogy az egy órára eső díj nem haladhatja meg a mindenkori 95-ös literenkénti benzinár kétszeresét, ami jelenleg úgy 580 Ft körül van.

Ha kitekintünk a  sokszor hivatkozott Nyugat-Európára, akkor azt láthatjuk, hogy nem csak a jövedelmekhez viszonyítva magasak a budapesti parkolási díjak, hanem önmagukban, nominálértékben is!

Miközben például Berlin belvárosában 2008 nyarán 1 eurós parkolási díjakat figyeltem meg - ez azóta változhatott -, addig ma reggel a már hivatkozott Rogán megyében 400 forintot fizettem egy óráért.

Mindezt úgy, hogy az átlagfizetések közötti szorzó a legszerényebben számolva is négy-ötszörös.

A lényeg tehát az, hogy miközben a Nemzet Kormányának prominensei rendszerváltásról pofáznak, a polgároktól beszedett irreálisan magas pénzösszeg nem csökken, sőt, vannak elképzeléseim annak jövőbeni alakulásáról.

Nemzetiszín mázzal leöntött szart etetnek velünk újfent,  de a mi pénztárcánkból fizetett zsebpénzük semmit sem változik. Szép új világ, mi?

Én mindig is tudtam, hogy a hülyeség univerzális, de ha esetleg valakinek kétsége lett volna afelől, hogy a nem nemzetieskedő, sőt mi több, az européer honfitársaink között is vannak sötét seggfejek, íme a bizonyíték arra, hogy nem is akármilyenek:

- Gróf úr, ön hogyan értékeli Orbán Viktor kormányzó, korábban miniszterelnök úr elmúlt húsz évi tevékenységét?

- Nehéz időszak volt, de fantasztikus teljesítményt nyújtott az ország, az államapparátus és a Parlament, de különösen a kormányzó úr.

- És mi a véleménye a demokráciáról, a demokratikus alapjogokról, amelyen, amelyeken sokak szerint súlyos csorba esett?

- Úgy gondolom, az alattva...állampolgároknak minden lehetőségük megvan a demokratikus jogaik gyakorlására.

- Az a vélemény is egyre gyakrabban kap hangot, hogy a Parlament nem az emberek érdekeit szolgálja, miközben önök, konkrétan ön azt mondta húsz évvel ezelőtt egy, a Demokratában megjelent interjúban, hogy a "Parlament most már mindenkié".

- Bocsánat, én nem ezt mondtam.

- Hanem?

- Én azt mondtam, a "Parlament midenkié". Sajnálom, ha valaki úgy értette, hogy mindenkié.

Az egyik

A témáról szóló első posztom alcíme az volt, hogy "avagy amit nem értenek a balliberálisok".

Nos, az elmúlt napokban kiderült, hogy sokan nem értik még: nem érti Gyurcsány, nem érti Szanyi, nem érti Fedor, és még sok, a dolgokat ésszel felfogni próbáló honfitársunk.

Először is, hadd szögezzem le egyfajta axiomatikus szigorral: ez nem az észérvek témája, nem a racionális gondolkodás helye! Épp ellenkezőleg: az érzelmeké, a nemzeti feldemhedésé, az ujjongásé, az önerősítésé, az önbátorításé. Vagy éppen az önsanyargatásé, a jajongásé, az örökös fájdalomé, kinek mi tetszik. Ám most eljött az Ezeréves Magyar Öröm ideje, hiszen, ahogy sok egyéb más mellett a Magyar Hírlap is címlapon hozta: a nemzet újra egyesült.

Mielőtt bárki megkérdezné...hallgatásra intek mindenkit: nem kérdezünk!

Nem kérdezzük meg, mit is jelent ez valójában, milyen ténybeli megnyilvánulásai lesznek az egyesülésnek holnaptól. Nem kérdezzük meg, hogy miért hangoskodnak azok, akik még életükben nem jártak a végeken vagy például fordítva ragasztják fel a Nagy-Magyarország-matricát a kocsijukra. Nem elmélkedünk arról, hogy ama bizonyos "Nagy" Magyarország a legkevésbé volt az embereké, a köznépé, sokkal inkább - tisztelet a kevés kivételnek - az odaszületett vigéceké (nemesek) és a politikai kalandoroké. Nem mutatunk rá, hogy jobbágy felmenőink semmit sem élveztek a haza nagyságából, tekintve, hogy szinte még a kapa meg a kasza sem volt az övék, amivel robotoltak, bár azt is tudjuk, hogy sokszor a legszegényebbek, a nincstelenek a leginkább hazaszeretők, lévén, nekik nem jutott más vagyon. Nem vetjük fel, hogy ahány ember, annyiféle, és az egységes nemzet ugyanúgy csak virtuálisan létezik, mint ahogyan például a tökéletes, konfliktus nélküli párkapcsolat (házasság) is. Nem kérdezünk, örülünk. Aki kérdez: ellenség. Aki nem örül: hazaáruló. Igen, ilyen egyszerű! Ez pont egy olyan kérdés, amelyben a kettes számrendszer valósul meg: igen-nem, jó-rossz.

Vigasztalásul csak annyit: aki azt gondolja, történelmi unikum a mostani helyzet, azt ki kell ábrándítanom: 1989 végén, 1990 elején (jééézusom, a mélymagyarok egy tekintélyes része akkor még csak pisipogácsákat gyúrt a homokozóban!), a romániai forradalom idején és azt követően hasonló nemzeti eufória söpört végig az országon. A bátrabbak - mint most is - rögtön autonómiáról, a hősök pedig  egyenesen országegyesítésről álmodoztak. Ám nem telt el sok idő, és a testvérek helyett már románokról morogtak a hazafiak, mégpedig a magyarokat kihasználó, a vendégszeretettel, a segítséggel visszaélő románokról.

Elmúlt az eufória, elmúlt az ünnep. És bármennyire is feldobódottak és bármennyire is fogadkoznak most a szerelmesek, el fog múlni ez is. Önmagától is elmúlna, mert nem lehet minden percben extázisban élni, de amikor nincs tartalom az ünnepben vagy ez a tartalom csak virtuális, akkor főleg nagyon gyorsan szertefoszlik a varázs. Vagy egészen egyszerűen fogalmazva: a történelem bosszúja az emberi önhittségért, a feledés.

Túl a Nagy-Magyarország-matrica-"fóbiámon", mindig is éreztem, hogy a gépjárművek ilyetén módon történő feldíszítése mögött van valami ősmagyar egyszerűség, Ázsia eldugott szegleteinek misztikus sötétsége vagy nemes egyszerűséggel a turáni idiotizmus.

Ennek méltó bizonyítéka a Bigskorpio-tól kapott képsorozat, melynek esszenciáját tartalmazza a következő montázs.

Miközben Bigskorpio kollégának megköszönöm  a találatot és a képeket, valamint virtuálisan átnyújtom neki a Magyaridiotizmus Elleni Ironikus Küzdelem Grillturullal Ékesített Vándorzászlaját és az ahhoz kapcsolódó Arany Emlékplakettet, borzongással vegyes tisztelettel csodálkozom rá újra és újra arra a gigászi sötét seggfejségre, amely a matrica felragasztójának jutott e földi Kánaánban.

Biztonságtechnikai optikai tuning a Falk Miksa utcában:

Ezt is megértük, elmondhatom, hogy levelet hozott a posta, amelyben az egyik al-(al)rovatunkba, a "külföldi rendszámmal (nagy)magyarkodók klubjá"-ba küldte a következő képet Gül Baba turbója (ez meg a blogja), akinek ezúton is nagy-nagy köszönet érte! (Külön pont jár a kódisbácsiért! :-)

Egyben ő az első, aki megkapja a Magyaridiotizmus Elleni Ironikus Küzdelem Virtuális Tiszti Keresztjét.

Magára valamit is adó, felvilágosult állampolgár diszkréten ásít vagy unottan legyint az újabbnál újabb korrupciós botrányok kirobbanásakor. Vagy nevezzük inkább kipattanásnak, egyszer majd lesz kipukkanás is.

Képinnen

Az országgyűlési választások megvannak a Fidesznek, jönnek az önkormányzatiak, muszáj ott is elsöprő győzelmet aratni, míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend a demokráciával szemben preferált totális diktatúra. Ez operatíve azt jelenti, hogy ha nem is másodpercre vagy órára, de legalábbis napról napra megtervezett a botránykampány forgatókönyve a Szentkirályi utcában.

Csodálkozni inkább csak azon lehet, hogy a huszonegyedik században, amikor egy maroktelefonnal nem csak hang-, hanem videofelvételt is lehet készíteni, szocialista barátaink (egyelőre persze csak róluk derült ki, milyen érdekes) voltak annyira óvatlanok, hogy hagyták magukat felvenni, lekamerázni.

Ráadásul úgy, hogy az emberiség évezredek óta ismeri a tárgyalás előtti fegyverletétel intézményét, kardot, íjat, méregfiolát nem engedünk be a tárgyalásra, mert azt még a kezdő színházi dramaturgok is tudják, hogy ha a színpadon van egy ilyen eszköz, az előbb-utóbb el is fog sülni (képzavar). Az óvatosabbak tkp. még telefont sem visznek bizonyos tárgyalásokra, mert ha máshonnan nem is, Zsanett óta tudjuk, hogy a cellainformáció is lehet árulkodó.

A napvilágra került ügyekből is teljesen nyilvánvaló, hogy szocialista barátaink megragadtak a korrupció huszadik századi technikai színvonalán, sőt mi több, Szabadi Béla dipótasijához képest egy nokiás doboz például lehet korhűbb, de hogy kevésbé elegáns, az is biztos.

Nemcsak feltéve és megengedve, hanem egészen egyszerűen tényként elfogadva, hogy a Fidesz prominenseit úgyanúgy korrumpálják, mint az MSZP-ét vagy bármelyik másik nagy (vagy legalábbis döntő pozícióban levő) parlamenti pártét - képzeljük csak el Schneider Tamást, amint egy nagy energetikai szolgáltató multi képviselőjétől átvesz egy huszonkét karátos aranyturult -, teljesen nyilvánvaló, hogy a korrupció technikai lebonyolítása modernizációra szorul. Ha másért nem, hát azért, mert a korrumpáló vagy egészen egyszerűen a fizetés fejében megbízást nyerő vállalkozások vezetői is szeretik magukat levédeni, még ha a felvétel páncélszekrényben lapul is, legalábbis a következő választásokig, az erőviszonyok ismeretében.

Anélkül, hogy tanácsot adnék politikus honfitársaimnak, felvázolok egy lehetséges, nagy biztonságot adó korrupciós rendszert.

A dolog alapja és lényege egyrészt a centralizáció, beleértve a központosítás miatt  a végrehajtó cégek számának csökkenését, másrészt a kontrolling.

Tekintettel arra, hogy a korrupció 99%-a a beruházásokhoz köthető, a javasolt eljárási rend a következő:

1) Csak a Párt által kijelölt, minimális számú cég nyerhet pályázatot, kaphat megbízást. Ezen cégek vezetői a Párt belső köreiből kikerülő, legmegbízhatóbb elvtársak emberek.

2) A lenyúlás ezen az első szinten történik, az alsóbb szinteken - alvállalkozók - a megbízások normál áron történnek, a visszaadás letiltva. Más kérdés, hogy jobb, ha az alvállalkozók is pártközeli vagy legalábbis párthű vállalkozók. Így egyrészt több embernek is ki lehet fejezni a hálát a hűségért, és így tovább erősödhet a párt és holdudvara, másrészt nem megengedhető, hogy az ellenséghez köthető - vagy még be nem hódolt, semleges - vállalkozások is megéljenek, netán megerősödjenek.

3) Abban az esetben - ez elsősorban helyi, azaz önkormányzati szinten érvényesül -, ha kisebb volumenű beruházásról van szó, és/vagy a Központi Cégek megbízása esetleg túlságosan feltűnő lenne, a Párt finom nyomást gyakorolva javaslatot tesz helyi emberének a lokális vállalkozó kijelölésére. Emellett a tárgyalásokon mint tanácsadó részt vesz a Párt kijelölt embere is, aki a későbbiekben végigköveti a projektet, és jelent a Központnak, megelőzendő a helyi összefonódások esetleges érvényesülését. A többi a korábban leírtak szerint történik.

4) Nagyon fontos, hogy megszűnjön a fizikai pénzátadás. Minden, ténylegesen nem közvetlenül a vállalkozás működése érdekében végzett pénzmozgást konkrét, igazolható teljesítésű szerződéshez kell kötni! (Wieszt esetében is célszerűbb lett volna egy szerződés, amely szerint egy Wieszt által kijelölt vállalkozás mondjuk tiplit szállított volna az üzlethelyiséget megszerző vállalkozásnak, a felújítás során, cca. nettó 2,5 millió forint értékben.)

Egy ilyen rendszerben egyrészt a külvilág számára szinte teljes mértékben megszüntethető a korrupció gyanúja - a hivatkozási alap a nemzeti vállalkozások erősítése, a szakértelem követelménye, és a túlságosan nagy bürokrácia csökkentése lehet -, másrészt szigorúan be lehet csatornázni a pénzfolyamokat.

A lebukás veszélye minimális, csak olyan esetben képzelhető el, ha esetleg egy megbízást nem kapó, hoppon maradt vállalkozás vezetője információhoz jut és megpróbál bekeményíteni, de hát az ilyen emberek elhallgattatására régóta léteznek bizonyos technikák.

A rendszer életbe lépése esetén vége lehet annak a felelőtlen, slendrián, politikailag és társadalmilag káros korrupciós technikának, amely többek között és szerencsére tönkretette a Magyar Szocialista Pártot. Ezt a sorsot pedig az Egyetlen Magyar és Nemzeti Pártnak nem csak illendő, hanem szükséges is elkerülnie.

A modernizáció a jövő záloga a korrupcióiparban is!

(Egy utolsó megjegyzés: a részletek kidolgozásában nagyon szívesen részt veszek, természetesen tanácsadói szerződéssel, óradíj alapú elszámolással, és teljes titoktartással. Ár megegyezés szerint.)

Éljen a proletár internacionalizmus, a népek örök és megbonthatatlan barátsága!

A következő képet a Lehel téri piacon fotóztam. Hogy a trikolóros osztrák szalámi magyar gyártású és "osztrák" márkanevű-e vagy osztrák gyártmányú és csak csomagolástechnikailag sikerült magyarrá tenni, az nem derült ki számomra.

UPDATE: megtaláltam! A gyártó egy osztrák cég, az Alpruf, ez a terméke pedig a "magyar téliszalámi" fantázianevet viseli. Gyönyörű!