Magyaridióta

Azért a rendszám látszik (AGD-559). Meg az is, hogy ennek a marha nagy autónak a tetejéről sem sikerült letakarítani a havat.

Jut eszembe: holnaptól újabb országos havazás várható.

Készült ennek a képnek a felhasználásával.

Képinnen

Az emberi fajt állítólag az is megkülönbözteti az állatvilágtól, hogy sokkal hatékonyabban tudja alkalmazni a megszerzett tapasztalatait a későbbi élete és főként a hasonló szituációk során, azaz a tanulási képessége kiemelkedő.

Gondolhatnánk.

Ezzel szemben újra itt a tél, újra nagy hó esett, és egyes autós kollégák újfent elfelejtik, hogy az autó tetején felejtett hagyott hókupac egyszer el fog indulni. Vagy előre vagy hátra.

Elsusogom csendben, hogy egyik sem különösebben jó, az előre zúduló hó a hanyag vezető, a hátra zúduló pedig a mögötte érkező szerencsétlen figyelmét tereli el, és teszi másodpercekre lehetetlenné a tájékozódást.

Nem beszélve az esetleg tömbbé fagyott jeges hó autókárosító hatásáról, amely egy vérmesebb kolléga esetén az egészségre is ártalmas lehet.

Tessék gyakrabban olvasni a Totalcar-t!

Tudom, még csak február van. Február másodika. Csaknem hátra van az év 11/12 része, hátra vannak a választások (az országgyűlésiek biztos, a helyhatóságiak nem biztos), a haverok kinevezése közhivatalokba (a jelenlegi haverok helyett), az értelmes cselekvés helyetti bosszú, tehetségtelen csinovnyikok szánalmas vergődése a kamerák előtt (a mostani tehetségtelen csinovnyikok helyett), és mégis úgy érzem, már most ki lehet osztani az idei év Magyaridióta-díját (hasonlóan az Év autója-díj év eleji odaítéléséhez). 

A díjat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kapja, a cigi blog betiltásáért, pontosabban reklámnak minősítéséért.

INDOKOLÁS

A Magyaridióta blog szerkesztősége (bizottság) rövid, de alapos tanácskozás után ítélte oda a díjat a Fogyasztóvédelemnek. A bizottság különösen a következőket tekintette díjazásra érdemesnek:

1) Hatáskör

Az a hivatal, amely nem kevésszer hatáskör hiányában utasítja el a beadványokat, most hirtelen úgy érezte, ez az a terep, amelyen otthonosan mozog, amelyet ural, amellyel kapcsolatban nem csak minden tudással, de minden bölcsességgel is rendelkezik.

2) Alaposság

Figyelemre méltó az az alaposság, amellyel a teljes blog törlésére kötelezték a szolgáltatót, nem téve különbséget az egyes posztok tartalma alapján. Azaz nem vizsgálták, hogy egy-egy írás ismeretterjesztést szolgált-e, vagy mondjuk termékleírást tartalmazott.

3) Gyorsaság

Az a hivatal, amely az eljárásai során nem különösebben siet a határozathozatallal - birtokomban van egy levél az NFH-tól, amelyben egy beadvány beadási dátumától számítva pontosan nyolc hónap elteltével bírták leírni, hogy "Felügyelőségünk nem rendelkezik hatáskörrel" -, jelen esetben mintegy másfél hónap alatt töröltetni tudott egy teljes blogot.

A Subbán találtam a Bosszúállás Szittya Angyalának fotóit, aki az idei év első Magyaridióta-díjának tulajdonosa lett ezáltal.

A sztori lényege, hogy egy parkolóhelyről ellapátolta a havat, a tiszta helyre beállt egy astrás - állítólag még mosolygott is, tyű! -, ő meg félig visszatemette az arcátlan sofőr autóját. És - ősi magyar szokás szerint - még el is dicsekszik vele.

Szerintem nem érti, miért röhög rajta a fél világ.

Egyebekben az ilyenről ez a véleményem:

ami a taplóságot illeti, elég vadállatias vagyok, de épp ma reggel magyaráztam el a páromnak, teljesen logikusnak tartom, hogy az általunk ellapátolt helyre beállt egy kolléga.
és nem haragszom érte.

amikor tegnap este láttam, hogy foglalt a "helyem", fogtam, ellapátoltam egy másikat: sportnak is kiváló.

Már volt szerencsém írni a témakörről, ám az időjárás alakulása újabb apropót ad rá.

Az autóvezetők nagy része némiképp a kettes számrendszerben él, amelyben nem sok lehetőség adatik a kombinációra: igen vagy nem. Ha óra szerint este van - kell lámpa, ha óra szerint nappal van - nem kell lámpa. (Más kérdés, hogy néhányukat az óra sem zavarja.)

Ahogy a hivatkozott posztban is megidéztem már: a legfontosabb, hogy a látás és útviszonyoknak megfelelően közlekedjen az ember fia. És lánya.

Az elmúlt napokban az egész országban tekintélyes mennyiségű hó hullott, és a hófellegeknek köszönhetően nappal is szürkületi fényviszonyok voltak a jellemzőek. Ahogy a képeken is látható, ez jó néhány kollégát nem zavart, az első két kép külön pikantériája, hogy mindezt szürke autóval sikerült produkálniuk a sofőröknek.

Ha előveszem buddhista énemet és vele együtt türelmemet, akkor azt mondhatnám, hogy a nappali lámpa nem kapcsolás még hagyján, de a hétvégén nem egyszer tapasztaltam este is, hogy emberek fényszóró nélkül indultak útnak, és az még a jobbik eset volt, ha indulás előtt a lámpáról letakarították a havat.

A múlt héten külföldön volt dolgom, a reptérre taxival mentem. Útközben jó pár közlekedési témát megvitattunk a taxissal, ő mondta, hogy már régóta nem villant vagy villog a lámpát nem használókra, egyszerűen felnyomja a reflektort, azt nem lehet félreérteni. Nos, átvettem én is ezt a szokást, és az eredményeket látva mondhatom, beigazolódott rutinos emberünk  tanácsa.

A kollégák mint a kisangyal kapcsoltak (3-15 mp alatt), és immáron a közlekedési szabályoknak megfelelően haladhattak tovább.

Talán megértették, hogy az életükről van szó.

Főként úgy, hogy néhány korábbi matricát eltávolítottak, nyilván helyet készítve a következőknek.

A fenti képeket ma reggel lőttem a III. kerületben, a Tímár és a Beszterce utca sarkán. Az teszi igazán pikánssá őket, hogy a Corsa sofőrje egy anyuka volt, aki a leparkolás után a kislányával sietett a Tímár utcai általános iskolába.

Más esetben persze a drága anyukák nem győznek szentségelni, ha valaki így állja el a gyalogosforgalom útját, főként, ha anyucink babakocsival közlekedik.

Persze régóta tudjuk, hogy "Amit szabad nekem, azt szabad nekem" vagy másképpen: mindenkinek be kell tartani az írott és íratlan szabályokat, leszámítva engem...

Felirat a Raiffeisen Bank székházának egyik földszinti ablakán.

Megjegyzés: az écáért ötletért köszönet Janisztának.

Már írtam korábban az ELMŰ egyik remek technikai megoldásáról, most megint az áramszolgáltatóval van bajom, még ha ez esetben egy buzgó villanyóra-leolvasó is értetlenségem kiváltó oka.

Havi lejelentő vagyok, ezért is lepett meg - péntek este - az ajtómba tűzött Értesítés. Miközben régóta gondolkodom azon dilemma feloldásán, hogy a leolvasók a legtöbb esetben normál munkaidőben jönnek, amikor a nem leolvasó foglalkozású normál munkavállaló is dolgozik, többnyire otthonától távol. (Egyes szolgáltatók viszont már régen kidolgozták erre azt a technikát, hogy időben - értsd: jó előre - közlik jövetelük időpontját, és kérik, hogy az otthon nem tartózkodók írják ki az óraállást. Jó reggelt kívánok!)

Aztán kapcsoltam, biztos, hogy az éves ellenőrző leolvasásról van szó, de hát hétvégén csak nem dolgoznak az ELMŰ-nél sem, így gondoltam, hétfő reggelig ad acta teszem a dolgot.

Szombaton délután és este családi programom volt, éjszaka értem haza, a lépcsőház majd' minden lakása végig volt tűzve újra a cetlivel, csakhogy most már a Fontos szócska mellett fel volt tüntetve az "Ismét kerestem" sürgetés is. Tudom, hogy vannak, akiknek nincsen családjuk, vagy van, csak nem jó nekik otthon, ezért mindent alkalmat megragadnak a szökésre.

De vajon mi történhetett a konkrét esetben, hogy ennyire sürgősen kell(ene) intézkedni? A leolvasó kifutott az időből? Netán késve kezdte a kampányt?

Ez nem derült ki, azt viszont tudom, hogy jó szervezéssel rengeteg időt, energiát és nem utolsósorban papírt lehet(ne) megspórolni. Hogy hogyan is kellene mindezt európai módon intézni, fentebb már megadtam a zárójelek között.

A következő csendéletet a XIII. kerületi Tüzér utcában fotóztam szombaton. A lakásban felújítás zajlott, ablakcserével. Ehhez el kellett mozdítani és ki kellett támasztani a rögzített ablakrácsot.

A felhasznált fotó innen van.

Számomra valahol itt van az "elmegy" kategória vége, ez még az a fajta jópofáskodás, ami tényleg jópofa.

Persze tudom, hogy egy furgon tetejét lehetetlen nagyon nehéz letakarítani, de nincs is annál jobb, mint amikor egy rendőrségi autó tetejéről veri az ember pofájába szélvédőjére a havat a januári és a menetszél.

(Csak tudnám, a kép alapján hogy fogom ezt bizonyítani...?)

Lehet, hogy van még, aki emlékszik a TEBÉSZ próbálkozására, amikor is egyenesen a Heinekent támadták a vörös csillag használata miatt. Persze az elmúlt húsz évben nem ez volt az egyetlen eset, amely az idiotizmusról politikai szűk látókörűségről tanúskodott, elég, ha csak a legutóbbiról, Vajnai Attila esetéről emlékezünk meg.

Ehhez képest a 2010. évi férfi kézilabda Európa Bajonkság egyik fő motívuma a vörös csillag. Persze a sógorok jóval előbb szabadultak a szovjet kötelékből, úgyhogy nyilván nem érzik át azt a szittya fájdalmat, amelyet pusztán eme jelkép megjelenése okoz Csaba királyfi népének lelkében.

Megnyitom a hétvégén a csapot a mosogatónál: Erőss Zsolt folyik belőle. Megyek zuhanyozni, nyitom a csapot, Erőss Zsolt folyik belőle. Bekapcsolom a tévét, nem elég, hogy Erőss Zsolt folyik belőle, de valamelyik sportcsatornán már Hősként beszélnek róla, pedig nyilvánvalóan csak üzemi baleset érte. Ha gatteros lenne, még a helyi hírharsonába sem kerülhetett volna bele ezzel a teljesítménnyel: E. Zsolt levágta négy ujját, de felépülése után azonnal aprítani akar újra.

Persze rövid időn belül megindult az ősmagyar fröcsögés is pro és kontra, nevezetesen arról, miért nem jogosult vagy miért kellene hogy jogosult legyen tb-ellátásra, sőt a hvg arról cikkezik, hogy egy bizottságnak kell megállapítania: a baleset helyszíne a Dracia Dolinka tb-szikla volt avagy sem.

Bocsánat a prekoncepcióért, de egy békásmegyeri panel kilencedik emeletén üldögélve biztosan nagyon egzotikusnak tűnhet a hegymászás, csodálni való dolognak, ami csak a kiválasztottaknak adatik meg. Miközben elérni egy csúcsot nem más, mint egy önként vállalt sportteljesítmény, amely mögött bár kétségtelenül sok munka és fáradság áll, azért nem ettől megy előre a világ kereke.

Kicsit hasonló az ilyen rajongás az aranynak az emberi társadalomban betöltött majdnem mindenhatóságához. Oké-oké, hogy az is társadalmi konszenzuson alapul, és a világ nagy része elfogadja ezt a konszenzust, de attól még az arany is csak egy darab fém, amit például - demagógia rulez - nem lehet megenni, tehát ha úgy vesszük, bizonyos szituációkban egyszerűen értéktelen.

Ráadásul a hős titulussal is illene óvatosabban bánni, az emberiség történelmében nem született belőlük túlzottan sok, már amennyiben a fogalom mögé olyan embereket képzelünk, akik életük kockáztatásával valami valóban nagy dolgot vittek véghez, például másokét mentették meg. Elsőként beérni a célba, eggyel több gólt lőni, mint az ellenfél, felmászni egy hegycsúcsra, csöppet sem hősies cselekedet, sokkal inkább a genetika és a kitartás - versenysportoknál plusz a dopping - szerencsés kombinációja. Tiszteletre méltó, de nem hősies.

Ha kitágítom a fogalmat, akkor is inkább hősök a gyerekeiket egyedül nevelő anyák, a havi nyolcvanezerből zsonglőrködve családokat etetők és eltartók, az éhbérért másokat mentő és gyógyító egészségügyesek, stb., mint Erőss Zsolt, aki jelenleg leginkább a Gyaloggalopp Fekete Lovagjára készül hasonlítani, van ott még végtag, és ha elfogy is az összes, mászok, mert ez az életem.

Még egyszer: lelke rajta, azt csinál, amit akar. De a faláb mellé ne faragjunk belőle mítoszt.

A Magyar Nemzeti Bank által üzemeltetett honlapon találtam a következő két aloldalt. A két oldal összefügg, az elsőn egy, az érmékkel kapcsolatos totó található:

Már majdnem elkezdtem kitölteni a "szelvényt", amikor kiderült, hogy már megvolt az eredményhirdetés is: