Ha visszafoglaljuk Erdélyt, végre vehetek egy nagyobb autót. És egy kicsit fiatalabbat...

Irodalom: itt és itt.

Falfirka (-felirat) a XIII. kerületben, a Tahi utcában.

Képinnen

Klasszikus disznóvágás szavakban...

Felirat egy Bécsi úti bezárt üzlet ajtaján.

Tegnap délelőtt Békásmegyeren volt dolgom, a találkozót a HÉV-állomás környékére beszéltük meg. Emberem azt mondta, van ott egy buszforduló, meg egy P+R parkoló, ha kocsival megyek, jobb ha ott futunk össze.

Nem is tudtam, hogy Békáson kiépítettek egy P+R-t, milyen praktikus ötlet - gondoltam. Egészen addig, amíg nem láttam, mit is jelent ez a valóságban.

A békásmegyeri P+R azt jelenti, hogy a HÉV-megálló parkolóját elnevezték annak, és kiraktak két böhöm táblát, ami jelzi is ezt. Miközben maximum harminc autó befogadására elégségesek a kiépített helyek, igaz, az interneten megtalálható információ szerint a hivatalos férőhelyek száma 155. Hát nem tudom, nekem még úgy sem jön ki ez a szám, ha hozzádom a szemközti buszforduló murvás kvázi-parkolóját, ahova ugyan hivatalosan be sem lehetne kanyarodni nem BKV-s járműveknek, de ahol így is egymás hegyén-hátán állnak a gépkocsik.

Szóval, kedves bürokrata bácsik és nénik, ez nem P+R, leginkább csak egy otromba vicc, egy olyan igazi magyar megoldás, amikor felcímkézzük a gagyit és minőségként akarjuk eladni. Ezzel az erővel persze az ország összes - még működő - vasútállomása előtti parkolót is elnevezhetnénk P+R-nek, miért is ne, talán még uniós támogatást is lehetne rá lopni kapni.

Az már persze csak hab a tortán, hogy a sofőrkollégák magyaridióta része még mindig úgy parkol, mintha egyedül élne a világegyetemben - ahogyan ez a mellékelt képen is látható.

Miközben várakoztam, egy fiatal srác érkezett egy pici Fiattal, hosszan szentségelt, hogy lehetetlenség normálisan (szabályosan) leparkolni, külön átkokat szórt a fehér Polóra és a bordó furgonra. Úgyhogy a rend és az utókor kedvéért álljanak is itt a rendszámok:

- fehér Polo: CUE-629,

- bordó furgon: BYB-083.

A Matiznak most szerencséje van, mert a mozgássérült kártya meglétét nem ellenőriztem.

Igazán nem mondható el rólam, hogy nyelvtannáci lennék, bár a lehetőségekhez képest mindent megteszek a helyes nyelvhasználatért. Ugyanakkor elfogadom az internetes lazaság egyes válfajait, a kommentelés során például én magam is kis kezdőbetűvel indítom a mondatokat.

Más kérdés, hogy a hivatalos megjelenésekben a lazaság ellenére is ragaszkodni kellene és illene a helyesírási szabályokhoz, még akkor is, ha például - mint azt a mellékelt ábra is bizonyítja - a játszik ige ragozása a nehezebbek közé tartozik.

Sorvezetőnek azért hadd álljon itt, megkönnyítve a jövőben próbálkozók dolgát.

Persze - tulajdonképpen bónuszként - a stratégia-játék írásmód is helytelen, úgyhogy duplán is erősíti értetlenkedésemet: bármilyen reklámról vagy akármilyen megjelenésről is legyen szó, miért nem lehet megmutatni a szövegeket valaki hozzáértőnek? És nem kell, hogy hivatásos lektor vagy középiskolai nyelvtantanár legyen, elég, ha van egy helyesírási tanácsadó szótár a könyvespolcán.

Főként úgy, hogy a játék honlapján a játssz már helyesen szerepel:

Ma érkezett - "karácsony alkalmából" - a képen látható e-mail. Nem nagyon kívánom kommentálni, talán csak annyit hozzá, hogy én már azt sem szeretem, ha valaki január 1-jén délután fújja a papírtrombitát (a képre kattintva nagyban látható az üzenet).

U.i.: tag-eljem-e "hellókarácsony"-nyal?

Képinnen

22 kilométert hajtott a forgalommal szemben egy 84 éves az M5-ön

A forgalommal szembe hajtott rá az M5-ös autópályára Ladájával egy 84 éves férfi Lajosmizsénél. 22 kilométert hajtott forgalommal szembe, majd frontálisan ütközött egy kamionnal. Az ütközésből tömegkarambol lett, még egy kamion és négy személyautó ütközött. A 84 éves férfi meghalt, más nem sérült meg.

Levelet hozott a posta a Postától, pontosabban annak leányvállalatától, a Magyar Posta Logisztikától (MPL, nem keverendő össze az LMP-vel).

A küldemény egy reklámanyag (ld. a képen), amely az Európa+ csomag nevű szolgáltatásukat hivatott népszerűsíteni.

Szóval az úgy van, hogy a kinyitható barna kocka összehajtogatva bent volt a zöld tasakban, az pedig egy borítékban. A küldemény így érkezett.

Az ötlet közepesen mókás, pórázon tudom tartani a feladott csomagomat, hollárihollárihó, hűha, nyíííha, hihihi, kábé ennyire vicces.

Na de mit kezdjek vele az irodában? Lógassam le az ablakpárkányról? Használjuk farsangi dekorációnak? Vigyem le sétálni négyóránként? Aztán hamar rájöttem a megoldásra: úgy, ahogy volt, kidobtam. És hogy a marketingest ne hagyjam kétségek között: úgy szabadultam meg tőle, hogy el sem olvastam a szolgáltatás paramétereit!

Drága Hölgyem/Uram! Önök vállalatok figyelmét szerették volna felhívni egy szolgáltatásra, óvodás módszerrel! Persze nincs min csodálkozni, a Posta is olyan, mint bármelyik más hivatal ebben a viharvert országban: idióták hoznak idióta döntéseket. És nincs, aki pórázon tartaná őket...

(A képen látható asztalterítőt kéretik nem fikázni.)

Elővettem a fényképezőmet, hogy rendet rakjak a memóriakártyáján, és a következő képet találtam. Még a nyáron fotóztam Szatmárcsekén:

A privát és a hivatalos ügyeimet összeadva jelenleg öt bankban intézek ügyeket, de az elmúlt tíz évben szinte nem volt olyan nagy, Magyarországon működő kereskedelmi bank, amellyel ne kerültem volna kapcsolatba.

Így hát bizton állíthatom, hogy ismerem a (típus)hibáikat, de ugyanígy a jó és modern dolgaikat, eljárásaikat is, mert bármilyen meglepő, rendelkeznek ilyenekkel is.

A K&H (Kulcsár és Haverjai) Bank számomra sohasem volt szimpatikus, a Kulcsár-ügy kirobbanása után pláne kiábrándultam belőlük, a kaput a denszelős reklámjuk tette be, ha egyszer abbahagyják, pezsgőt bontok.

Arról persze elsősorban nem a bankok tehetnek, hogy manapság már egy egyszerű és kis összegű befizetéshez is szinte teljes vérképet kell adni, meg hüvelykenet-mintát szerezni a befizető szülőanyjától. Az Egyesült Államok volt az, aki rákényszerítette a terrorizmus elleni harcot a magukat a fejlett nyugathoz tartozónak gondoló országokra, ennek részeként a pénzügyi, banki fegyelem és ellenőrzés szigorítását is. Miközben mindez sokkal inkább szolgálja a Nagy Testvérek informálódását olyan ügyekben, amelyekhez egyébként vajmi kevés közük van.

Mindenesetre a kötelező penzumok letudását is lehet elegánsan és lehet alpári ótvar magyar kevésbé elegáns módon végezni. Utóbbiak közé tartozik a K&H, amely minden bankszámlakivonat mellé odarak egy plusz A/4-es lapot, a képen látható szöveggel.

Azért amikor az ember mondjuk negyvenedszerre találkozik vele, akkor már nem tűnik olyan fontosnak, értelmesnek és informatívnak, mint az első alkalommal. Egyszerűen fogalmazva: hulla fölösleges. Nem beszélve a dolog környezetvédelmi oldaláról, bár - tekintve, hogy az ügyfélcég neve is szerepel a lapon - még csak kidobni sem olyan egyszerű, főleg ha az ember alapos és paranoiás.

Úgy sejtem, a K&H vezérkarában valahol magasan ül egy mániás vezető, aki bizonyos ügyekről nem tud lekattanni. Ajánlom a nagyfőnökségnek, keressék meg ezt a palit (még ha maguk közül való is), rúgják ki, állítsák le a reklámot és a papírpazarlást, és menjenek el kollektíve enni, inni, majd utána denszelni - javasolja mindezt idelle, az Okos Ötletek Tárháza. He-he...

Délután egykor észleltem, hogy ugyanez a kép reggel már megjelent a subbán is. Nagy szellemek ha találkoznak...

Régóta pofázom, hogy nem lesz ez így jó.

A dolog valahol ott romlott el, amikor a Fidesz először vett igénybe amerikai (szemléletű) reklám és kampány tanácsadót. Ennek részeként megtanulták és csaknem tökélyre fejlesztették a lejáratás technikáját. Merthogy az is része a politikacsinálásnak. Aztán simán csak átestek a ló túloldalára...

Pedig azt már az esztelen és eszetlen komcsizás - és most ideértek minden tevékenységet, amely arra irányult, hogy az ellenfelet ellenségnek, kettejük (hármójuk) rivalizálását pedig a Jó és a Sötét Erők végső csatájának állítsák be - kezdetekor lehetett tudni, hogy egyszer visszaüt ez a viselkedésmód. Nem utolsósorban azért is, mert a hatalomszerzés és hatalomgyakorlás technikái ugyanazok. Évezredek óta.

Például az elmúlt húsz évben minden választásánál felmerült, hogy az MSZP megpróbálja megvenni a szavazatokat. Fillérekért. Vagy egy tál lencséért gulyáslevesért. (Az SZDSZ meg ugye chartergépekkel hozta a kettős állampolgárokat Izraelből, mint tudjuk.)

Erre most, 2010-ben az általam tavaly december óta kedvelt Spaller sporttárs mivel kampányol? Krumplival, meg hagymával. És kiknek? A köcsögkomcsinyuggereknek nyugdíjasoknak és nagycsaládosoknak. Nem utolsósorban, mindezt a XIII. kerületi önkormányzat nevében! Mintha már az övék lenne, vagy miszösz.

Szelíden figyelmeztetek, hogy ez még csak a kezdet. Az elkövetkező években ugyanis minden, amit mondtatok vagy tettetek, vissza fog szállni a fejetekre. Hívhatnánk éppenséggel karmának is, de nevezzük csak a politikai előrelátás hiányának, cinizmusnak vagy balfaszságnak.

Ja, még valami: nem vagyunk barátok. És nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy azok legyünk!

* * *

UPDATE január 8-án este: Pedig Spaller Endre még kísérletet is tett rá, itt. Siralom-, és szánalomvölgy...

Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

Tovább is van, olvass még.

Slanger sporttárs kedvéért és neki ajánlva osztom meg a kedves olvasókkal az idei év első autós-rendszámos történetét.

Január 4., hétfő reggel, Baross utca. Előttem egy csuklós busz halad. Haladgat. Tötyög. Semmi baj, mindjárt buszmegálló-öböl, majd ott kikerülöm.

Elérjük a megállót, a busz nem tud beállni az öbölbe. Biztos oka van.

Az ok a JPG-074 rendszámú piros, árut szállít furgon, amelyik bőven tiltott helyen, a megálló sárga felfestésén áll.

Az utasok le-, és felszállnak, két perc múlva mehetünk tovább. Semmi baj, ennyi bármelyik seggfejnek jut az életünkből...

Képinnen

Gyerekkoromban a Moha és Páfrány című, örökbecsű rajzfilm-sorozatnak volt egy része, melyben szegény Moha megbetegedett, Páfrány pedig egy jégcsappal mérte meg a lázát, számolva a jég olvadása során lehulló cseppeket.

Minden évben tele van a sajtó, az internet a tömegközlekedési vállalatok, a közterület-fenntartók szapulásával, így télvíz, téljég és télhó (télónoseső, he-he, nem folytatom) idején, most újra ez vár szegényekre, de a fanyalgóknak, őrjöngőknek nincs igazuk.

Kérem szépen, én rájöttem, hogy itt egy olyan technikai eljárásról van szó, amelyet a magyar nép úgy alkalmaz, hogy azt sem tudja, dollármilliárdokat lehetne a bejegyzése révén keresni.

Az eljárás neve: olvadásos és szétcsapatásos technika.

Bár az eljárás kidolgozása évtizedeket vett igénybe, mára szinte tökéletesen működik, köszönhetően többek között az időjárás gyors és szeszélyes változásának. A metódus alkalmazása környezetbarát, rengeteg energiát lehet vele megtakarítani, növeli az emberek koncentrációját és nem utolsósorban társadalom-összetartó ereje van.

Megfigyelésem szerint már nem csak a közutakon alkalmazzák előszeretettel, egyre több háztulajdonos illetve társasházak esetében gondnok is megtanulta a módszert, melynek lényege, hogy a lehullott havat, jeget nem kell eltakarítani, az egyrészt úgyis elolvad majd magától, másrészt az utat, járdát használók szép lassan - forgalmas helyeken: gyorsan - elkoptatják, "szétcsapják".

Persze a begyöpösödött polgárok még mindig elvárják, hogy a közterület fenntartó kotrói, útszórói a havazás első percétől róják az utakat, a házkezelők pedig éjt nappallá téve hányják a havat (és egy idő után a melegítőként bedobott Hubertusokat), de ez elavult és önző gondolkodás. A karácsony előtti havazásban én egy helyütt láttam hóeltakarító gépjárműveket, a Podmaniczky utca végén álltak szépen, sorban, méltóságteljesen, csodálatos látványt nyújtottak, ehhez az kellett, hogy ne mozogjanak, és semmi se utaljon arra, hogy valaha is bevetik őket.

Az elején nem értettem, de aztán rájöttem, miért mondják el az illetékesek minden tél elején, hogy a közútkezelő felkészült a télre. Olyan ez, mint amikor szilveszter előtt a mobilszolgáltatók megnyugtatják a népet, hogy kapacitásaik a csúcson, aztán persze éjféltől minimum egy órán át nem lehet senkit felhívni, az sms-ek pedig csak elsején reggel érkeznek meg, olyanok is, amelyeket el sem küldtek vagy pl. már hónapokkal korábban.

Röviden: ez a környezettudatos és logikai gondolkodásra, az önállóságra, öngondoskodásra való nevelés, finomabban rávezetés.

Mert az nem lehet igaz, hogy tömegeknek nem esik le, hogy a nagy havazások évek óta csak napokig tartanak, hogy nyomukban szinte azonnal igen enyhe idő következik. Ezért kár lenne gépeket beindítani, tonnaszám szórni fölöslegesen a sót, a házgondnokoknál pedig növelni a májbaj és a szívinfarktus kockázatát.

Szóval, türelem emberek. Figyeljetek oda jobban, ha közlekedtek, vagy a legjobb, ha nagy hó esetén el sem indultok. S ha esetleg elektromos felsővezetékek is elszakadnának, kész nyereség. Tévézés helyett lehetne újra beszélgetni.

Képinnen

Istenkém, néha máshol jobban megy (kizárólag a saját megítélésem szerint)...

A blogposzt: Pucér divatfotózás Barcelona óvárosi részén

A kommentem:

múltkor otthon csöpögött a csap, estére alig tudtam feltakarítani a flaszterról a sok puncit, meg fütyit.

amivel csak azt akarom mondani, hogy aki 2010-ben a meztelenséggel/meztelenkedéssel akar megbotránkoztatni vagy legalábbis újat mondani, az le van maradva, mint a január 3-án papírtrombitát fújó tökelütöttek.

lassan már az lesz a csoda, ha valaki a médiában szerepel, és ruha van rajta.

így lesz lassan az egész fejlett nyugati világ ginekológus, meg andrológus, akik számára az elsődleges nemi szervek olyanok, mint lakatosnak a csavar.

Másról sem zeng két napja a média, mint hogy a minisztériumok alkalmazottai milyen béren kívüli, jellemzően cafetéria juttatásokat kapnak idén is. A felhang (fel)háborodott, a Fidesz szegényügyi előadója, Szijjártó "Milliárdos"/ "Audi" Péter is szörnyülködik, miközben elfelejteni látszik, hogy a pletykák szerint cca. 40 ezer fideszes fidesz-közeli jó munkásember várja epedve, hogy a győztes választások után állást kapjon a közszférában.

Nem kívánom védeni sem a minisztériumokat, sem azok dolgozóit, munkám részeként látom, hogy az egyik minisztérium milyen színvonalú szakmai munkát végez, ám az ügyről óhatatlanul eszembe jutott egy történet, amelyet a közelmúltban hallottam.

A fáma szerint az egyik áramszolgáltató-óriás vezetője arról panaszkodott ismerősének, hogy több kérdésben sem vagy csak nagyon nehezen tudnak dűlőre jutni az energiahivatal munkatársaival, mert azok slendrián és szakszerűtlen munkát végeznek.

- Bár, ha jobban belegondolok - gyakorolt végül önkritikát -, már az összes jó szakembert elhoztuk tőlük.

Szóval szerintem itt a lényeg: a korábban a közszférában dolgozó, igazán jó szakembereket már régen felszívta a versenyszféra. Ez nem azt jelenti, hogy aki maradt, az mind béna és/vagy csókos, hanem azt, hogy a közhivatalnokság jelenleg nem életpálya, hanem tanulóterep, eseti lehetőség vagy jobb esetben ugródeszka.

Ennek nyilvánvalóan vannak politikai okai is, hiszen a győztes minden kurzusváltás után lecseréli az elődök államapparátusát, általában csupán a mélység a kérdés, bár nincsenek illúzióim afelől, hogy idén tavasszal-nyáron a garázsmesterek, de még a kifutófiúk sem alhatnak nyugodtan az állásuk felől.

Mindemellett az apparátus által elvégzendő munka csöppet sem kevés, és most nem a Magyar Narancs 2002 tavaszi bonmotjára gondolok - "szinte hallani, amint a távolban felzúgnak az iratmegsemmisítők" -, tehát nem azért sok a munka, mert mindenki beállt a nyomeltüntetésbe, épp ellenkezőleg: az apparátus méretéhez képest túl sok a feladat. Nem mindenhol egyformán, persze.

A munkáért kapott pénz pedig - összehasonlítva a versenyszférával, és most nem az Aldi-pénztárosok anyagi juttatásaira gondolok - nem túl sok.

Ráadásul, ha a hírben említett 6-800 ezer forintos éves bruttó jövedelmeket leadózzuk gondolatban, és elosztjuk tizenkettővel, nagyságrendileg 40 ezer forint körüli havi nettó juttatási pluszt kapunk, ami igazán nem eget verő. Szóval emiatt szerintem kár a hisztiért.

És őszintén megvallva, azért megnéznék egy olyan híradót, amelyben Szellő István eltorzult arccal azon sopánkodik, hogy a kereskedelmi tévék hírszerkesztőinek és bemondóinak milyen bődületesen magas a fizetése. Még úgy is, hogy az övéket csak közvetve finanszírozzák az adófizetők, a vásárlásaik révén...

Képinnen

...és nem viccelek: már a címtől is!

A rendőrök elé pottyant egy ATM Banán

Hááát, ugyebár, ahogy öregszik az ember, úgy fásyul bele a kötelező ünnepekbe, nincs ebben semmi meglepő, legalábbis nekünk, az öregedőknek.

A tinédzserek és a huszonéves korosztály - legalábbis a baráti családok gyermekeinek viselkedését, és valamikori emlékeimet alapul véve - még másképp gondolják, de ez tulajdonképpen rendjén is van. Majd rájönnek...

Az óévet idén (tavaly) szűk baráti körben búcsúztattuk, aminek a vége filmesztétikai és vallásfilozófiai vita lett, én élveztem. Előtte viszont volt alkalmunk végigzongorázni a tévécsatornákat és megtekinteni, ki hogyan (néha milyen betege- sen) fogja fel a vidám szilveszteri-újévi műsor fogalmát.

A  Bud Spencer-Irigy Hónaljmirigy-Fásy Mulató Bermuda-háromszögről nem kívánok hosszasan értekezni.

Az elsőhöz csak annyit, hogy van egynéhány tucat remek, de nem olyan régi film, amelyek közül egyet-kettőt megérdemelne a tisztelt publikum, még akkor is, ha napi 24 órában izzanak a torrentoldalak, és ezeket a filmeket még kicsit borsosan méri Hálivúd.

A másodikról az a privát véleményem, hogy nem is baj, ha Mirigyék eltűnnek a képernyőről, csak hallható produkcióik ezerszer jobbak, mint az internet világában szakállasnak számító poénokkal körülvett, csupán néhány eredeti ötletet tartalmazó tévéműsoraik.

Ha nem tudnám - és nagy ritkán nem tapasztalnám személyesen -, hogy Árpád népének egy tekintélyes hányada odavan a techno-szintipop-lakodalmas zenéért, akkor azt gondolnám, hogy Fásy műsora egy vicc, és bár csak néhány percig néztem (csodálkoztam rá) a két selyemkalózra, akik pléhbekk adták elő Pedro kocsmáját, alig vártam, hogy megjelenjen Jáksó a pezsgővel. Ő nem jött, viszont jött helyette egy cigányleány, aki hasonló stílusban kezdett neki egy cigánymulatós számnak, rimótkontrol rulez. Ja, mindezt az Aquaworldből, amikor ez tudatosult bennem, azért tudtam röhögni...

Összefoglalásként a téma ezen részéhez talán csak annyit: sokkal tisztességesebb az olyan olyan adók - pl. a Viasat, az AXN vagy a Story TV - eljárása, amelyek meg sem próbáltak úgy tenni, mintha különleges nap és este lenne, leadták a szokásos csütörtök esti programjukat, oszt' jó napot.