Magyaridióta

Gondoltam, hogy írok egy szívhez szóló, jó értelemben vett nacionalista posztot, aztán rájöttem, hogy semmi értelme.

Miközben egyre több kezdeményezés biztat, hogy vásároljak magyar ("származású") terméket, és miközben természetesen ellenérveket,  inkább ellenvéleményeket is lehet olvasni, azonközben én például megpróbálom megkeresni a valóban magyar termékeket, még akkor is, ha - ellentmondva a közgazdaságtan vélt törvényszerűségeinek - nem egy esetben drágábbak, mint az innen-onnan ideszállított  hasonló áru.

Ez eddig rendben is lenne, ha bizonyos kereskedők - kihasználva ősi magyar sztereotípiákat - nem használnák ki a nemzeti érzület hungarikumra épülő receptorait (képzavar rulez!).

Mint például a Zöldségcentrum Kft. vagy a Makóker-Tész Szövetkezet, amelyek a hagymatermelés hagymacsomagolás fellegvárában, Makón tevékenykednek, és onnan hozzák forgalomba a magyar földet csak kamionból látott portékájukat.

Az információt természetesen feltüntetik a  csomagoláson, így átverésről magától értetődően szó sincs (ezzel egy esetleges pert is ügyesen elkerültem, hehe).

Úgyhogy inkább csak annyit kívánok mondani, hogy így a tavasz közeledtével nagyon magyar honfitársaim a sok vonulgatás, meg járőrözés helyett esetleg hasznosabb munkát is tudnának végezni a földeken, ha már olyan borzasztóan fontos számukra a magyarság és annak megmaradása.

És bár ebben a gyűjteményben nem szerepel a példa, de már találkoztam olyannal is, úgyhogy hivatkozhatok arra, hogy szívós munkával talán azt is sikerül majd elérni, hogy ne Argentínából kelljen ideszállítani a hagymát és mondjuk Kínából a fokhagymát.

Tudjátok, azt, amit a zsidók is nagyon szeretnek, s ami után rájuk aggatták az őseitek a "büdös" jelzőt.

A magyaridiotizmushoz kapcsolódó kutatásaim, vizsgálódásom során rájöttem, hogy nem árt, ha néhány tételmondatban, szabatosan meg tudom fogalmazni, mi a bajom ezzel az országgal és népének viselkedésével, mert annyi apróságból tevődik össze az általános ellenérzésem, hogy ha csak úgy ad hoc kezdenék beszélni róluk, akkor napestig pofázhatnék.

Nos, az egyik legnagyobb problémám, hogy ebben az országban bármi kerül kivitelezésre, azt biztos, hogy nem gondolták végig, és egészen bizonyos, hogy kimarad néhány fontos, sokszor csak nüansznyi részlet, amelyek hiánya alapjaiban ássa alá magát az egész dolgot.

Az ötödik kerületben a Kozma Ferenc utca és a Kálmán Imre utca találkozása egy T alakú kereszteződés, amelyben a Kozma Ferenc utcán érkezők tájékozódását egy domború tükör segíti. Segítette. Segíti, jobb esetben.

Történt ugyanis, hogy a közelmúltban - nyilván az agrárminisztérium hátsó traktusán megvalósuló rakodást segítve - a Kozma Ferenc utca kereszteződésig tartó szakaszán végighúzódó parkolósávot meghosszabbították úgy, hogy az belelóg a kereszteződésbe. A megoldás kissé szokatlan, de tulajdonképpen eddig nem is lenne vele semmi baj, ha.

Ha gondoltak volna arra, hogy az újonnan létrejövő parkolóhelyre teherautók is beállhatnak, amelyek takarni fogják a tükröt. Valamint az egyirányú utca és a megállni tilos táblát.

Még szerencse, hogy az elsőbbségadás kötelező táblát nem, így persze bárki mondhatná, hogy így is, úgy is meg kell állni, akkor meg mi a bajom.

Nos, természetesen csak annyi, hogy valaki, akinek nem csak az a dolga, hanem valószínűleg még tanulta is az adott tevékenységet, úgy állt neki kivitelezni valamit, hogy nem gondolta végig lépésről lépésre a folyamatot, például nem ment ki a helyszínre vagy ha igen, akkor még szomorúbb az eredmény.

Ja, és az utcát is elfelejtették átnevezni.

A kereszteződésben ez látszik a vezetőülésből

1. Valljuk be, hogy például "az EU-elnökség hivatalos trollja" sokkal fantázaidúsabb és szórakoztatóbb elnevezés, mint az, hogy "A Magyar EU-elnökség ásványvize".

2. Engem például mélyen megrendítene, hogy ha egyszer, legalább egyszer az életben a magyar érzelmeknél fontosabb lenne a magyar helyesírás. És nem a "Magyar helyesírás".

3. Elképzelhetőnek tartom, hogy EU-elnökségünk eddigi teljesítményének fényében a Theodora menedzsmentje már háromszor megbánta ezt a marketingfogást.

4. És elképzelem, hogy röhöghet a Szentkirályi menedzsmentje, akik szinte minden csepp ásványvizüket nemzeti színre festik, valahogy mégis lemaradtak a buliról.

Szokatlanul súlyos támadás érte szombaton a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, és annak egyik vezető személyiségét, Lázár Jánost. Pártunk tehetséges frakcióvezetőjét már nem első alkalommal próbálták lejáratni a nemzetközi multinacionális tőke által finanszírozott nemzetrontó erők.

A mostani, a hazai és a nemzetközi baloldal összefogásával indított rágalomhadjárat azért különös jelentőségű, mert éppen azok a sötét erők alkalmazták a médiahamisítás eszközét, amelyek Brüsszelben támadást intéztek hazánk és annak becsületes, tisztességes népe ellen.

A Fidesz mindenkor kiállt a szegények, a munkából élők mellett, akkor is, amikor a szocialista-szabaddemokrata luxuskormányok sanyargatták a magyar népet.

Ezennel vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezzünk, amely meg fogja vizsgálni, kik és milyen érdekek mentén szeretnék lejáratni a Fideszt és annak frakcióvezetőjét, aki egyben Hódmezővásárhely sikeres polgármestere is.

Bónusztrekk: csupán fél évet késett a hírrel a Story.

Fogadjunk, hogy hétfőn erősen felhős vagy borult lesz az ég, hosszabb felszakadozás a Dunántúlon lehet. Főként keleten lesz várható eső, zápor. Erős, néhol viharos lesz az É-i szél.

A hajnali hőmérsékletre ugyan nem mernék megesküdni, de délután biztos, hogy 4, 9 fok lesz.

Ha jól emlékszem, 2001-ben pályázatot hirdetett valamelyik irodalmi lap (ha nem tévedek, talán az Élet és Irodalom): A talibán álma címmel várták a rövid írásműveket. Az alábbiakban olvasható írást végül nem küldtem el, mert meghaladta a maximális terjedelmet, és ugyan elkezdtem húzni a műből, de aztán feladtam. Ma találtam meg a számítógépem szemétdombján.

A talibán álma

A talibán aznap reggel fejfájással ébredt. Első gondolata az volt, talán túl sokat ivott tegnap este. Aztán rájött, hogy ez hülyeség. Életében nem ivott alkoholt. Majd lenyúlt a lábai közé. Már százszor gondolt arra, nem tesz jót ez az önmegtartóztató élet. De a várt reggeli merevedés helyett hímtagja petyhüdten feküdt bal combján.

- Akkor meg mi lehet a baj? – morfondírozott tovább a semmibe bámulva. Lassan elkezdett derengeni: az álom!!! A tegnap éjszakai álmától fájdult meg a feje.

Álmában egy ismeretlen tó partján állt. Meleg volt, majdnem olyan meleg, mint Kabulban. De a táj egészen más volt, olyan, amilyenről kisgyerek kora óta csak álmodozott. Harsogóan zöld fű borította a földet, a túlpartról hegyek integettek, a hegyeken kis házikók álltak szőlősorok között. Ez utóbbiak ugyan nem voltak kivehetők, de csakis szőlősorok lehettek. A hullámokat dagadó vitorlájú hajók szelték, fedélzetükről csaknem meztelen, szőke hajú, gyönyörű nők integettek valakinek. Egymásnak. Mindegy, kinek.

Majdnem meztelen, gyönyörű nők. Undorítóan csodálatos. Mint a hímtagja, amely az ábrándok hatására lassan önálló életet kezdett. De tudta, pontosabban ekkor még csak sejtette, hogy nem ez volt az álom lényege. Nőkről, majdnem meztelen, gyönyörű, szőke nőkről már korábban is álmodott. Úgy kétnaponta. Lassan gyűlölte már az ilyen álmokat, mert nyomukban nem maradt semmi reggelre, csak néha egy nedves folt. És a vágy, amelynek nem állhatja útját semmilyen tiltás vagy parancs.

Amint ezen gondolkozott, lassan eszébe jutott az álom többi része. Ahogy ott álldogált a tóparton és szívta a víz felől lanyha fuvallatban érkezett levegőt, egyszer csak megjelent előtte egy ősz hajú nő. Nem ázsiai volt, valószínűleg európai, csak hát ezek az európaiak olyan egyformák. A nő egyszerű, nagy virágmintákkal díszített ruhát viselt. Arcát nem takarta semmi, homlokát mély barázdák szántották, szeme szigorúan meredt a talibánra.

Csak nézte, nézte a talibánt és nem szólt semmit. Ahogy így álltak, a talibán két dologra jött rá. Az egyik, hogy a nő kísértetiesen hasonlít a nagyanyjára, Marud mamára. Marud mamát nagyon szerette és Marud mama is nagyon szerette őt. Marud mamát a nagyapja verte halálra. A nagyapja állítólag megőrült. „Megmekkent” – csúfolták a falusi gyerekek, ők így mondták, hogy a nagyapjának megbomlott az elméje.

A másik, hogy a nő szemében – arcára kiülő szigorúsága ellenére – szomorúság bujkált. De még mindig nem szólt semmit, csak állt, ruháját lobogtatta a nyári szellő. A talibán tarkóján lassan elkezdett kocogni a hideg. Föl-le. Le s föl. Mert úgy nézett a nő, hogy minden jó érzésű ember tarkója megborsódzott volna.

Aztán – és bár a következő cselekménysor valószínűleg néhány másodpercig tartott csak, de éveknek tűnt – a nő lassan elkezdte felemelni bal karját, s ahogy emelte, összezárt ökléből kiemelkedett mutatóujja. Majd amikor ökle a feje magasságába emelkedett, mutatóujjával megfenyegette a talibánt és komoly, mégis szeretettől átitatott feddő hangon csak ennyit mondott: „Talibán, talibán, nem nyaralhatsz Aligán!”

Az álom itt természetesen véget ért. A talibán éppen azon kezdett gondolkodni, hogy a számára ismeretlen nyelven elhangzott mondatokat hogyan érthette meg tökéletesen, amikor a sátorlap túloldaláról üdvrivalgást és géppisztolysorozatok hangját hallotta.

Alig hogy kikászálódott ágyából és félrehajtotta a sátorlapot, már körül is vették ismerős és ismeretlen arcok, akik harsány hangon ecsetelték, hogy eljött az igazság órája, Amerika megbűnhődött és még meg is fog, Allah kegyes volt, mert Allah mindig kegyes és így tovább. Aztán kérdés nélkül is kiderült, hogy Allah néhány bátor szolgája két repülőgépet zsákmányolt és lerombolt velük két tornyot Nem Yorkban.

Az ismerős és ismeretlen arcok szerencsére hamar tovább álltak, így a talibán visszatérhetett sátrába. Behajtotta a sátorponyvát és leült a priccsre. Nem tudta, mit gondoljon.

Tudta, hogy mit gondol, de nem tudta, mit gondoljon. Tudta, hogy örülnie kellene, de nem örült. Tudta, hogy dicsőséget szerzett népének és elvbarátainak Allah néhány bátor szolgája, de nem dicsőítette őket magában. Egyre csak az az ősz hajú nő járt a fejében. És ahogy ott ült az ágyon, fejében a cikázó gondolatokkal, hirtelen rájött arra, ami reggeli ébredése óta nyomasztó érzésként lapult agyának egy rejtett, de meghatározó szegletében. Nevezetesen, hogy bármit is tett eddig, és az eddigi tettei nyomán bármit is fog tenni a jövőben, mert azt kell tennie, soha, de soha nem nyaralhat Aligán.

És ennek legékesebb bizonyítékai a zöldellő mező hóvirágai.

Ráadásul a bal felső is különbözik a másik háromtól.

Bigskorpiótól kaptam a következő képet, köszönöm és jó nevetést kívánok hozzá!

Valljuk be férfiasan, hogy az új Alkotmány és a köré vert hab már annyira sem bír érdekes lenni, mint a papírtrombita-fújás január 14-én.

A hajó már akkor elment, amikor a Fidesz bejelentette, hogy itten alkotmányozás lesz, ráadásul de izibe', mer' ennél nagyobb baja a magyarnak nincs és nem is lehet napjainkban.

Amire a világ egyik legbölcsebb embere, az apám csak annyit mondott: egy ilyen horderejű dologhoz több idő és szélesebb konszenzus kell, már csak a súlyánál és komolyságánál fogva is.

Szóval már akkor tudni lehetett, hogy ez is olyan fércmű lesz, mint mondjuk a NENYI vagy például mondhatnám bármelyik irományt, amely a Sándor-palotából származik. Persze ennek megfelelően mókás részek tömkelegével van tele a Tákolmány, ami meg ötven-száz évvel ezelőtt esetleg tragikus lett volna, az most minimum groteszk. Ilyen például az "a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg" kitétel, amellyel kapcsolatban persze sietett leszögezni a Fidesz, hogy ez természetesen nem jelenti az abortusz szigorítását, de nem kell túl nagy ész hozzá, hogy bárki gyakorlatilag az abortusz tilalmát vezesse le belőle. Igen ám, de az ország már régen nem zárt, és vannak kórházak, klinikák Szlovákiában, Ausztriában és nyilván bárhol, ahol majd pénzért nagyon szívesen elvégzik a nálunk betiltandó abortuszokat, mert mint tudjuk, egy nő két dologért hajlandó bármire, és az, hogy ne legyen gyereke, éppen a második.

Aztán az államadósság limitálása a másik kedvencem. Aki elmúlt 30 éves, az emlékszik még Ceausescu Romániájára, amely irgalmatlan mélységben tartotta az államadósság szintjét, ha éppen nem nullán. Ez persze irgalmatlanul magas életszínvonalat is biztosított Románia népének, mert hát nem győzöm hangsúlyozni, a hitelek nálunk sem elsősorban arra kellettek, hogy Gyurcsány azzal tapétázza ki háza összes létező helyiségét, szaunától a galambszaros padlástérig.

Ezért is meglepő és mulatságos az a magabiztosság, amellyel az Orbán-kabinet úgy véli, hogy a matematika után - "az új adórendszerrel mindenki jobban jár" - a közgazdaságtan szabályait is sikerül majd rávenniük, hogy ne úgy működjenek, mint eddig, hanem hűen szolgálják Pártunk és Kormányunk akaratát. Szóval mi van, ha mégsem jön be a harmadik utas gazdasági csoda, és olyan költségvetést kellene elfogadni, amely igenis növeli az államadósságot. Vagy mi van akkor - hiszen a Tákolmány csak azt rögzíti, hogy milyet fogadhat el az országgyűlés - ha nem megfelelő lesz a teljesülése annak a költségvetésnek? Lemond Orbán? Vagy lemondatja a népet?

Na mindegy, vármegyék ide, Kúria oda, az egész irály egy kacagányos és röhögényes faszság, nem beszélve arról, hogy előre látom már, amikor 2012 első félévében rájönnek az okostojások, hogy valami kimaradt vagy valamit elbaltáztak, és módosításra szorulna a Szent és Örök Alkotmány és majd elkezdődik a félrebeszélés, meg a törvénymódosítgatás, mert a Szent és Örökhöz mégsem lehet hozzányúlni. Aztán persze két-három éven belül az is megtörténik majd, és az egész oda jut, ahová mi a seggtörlésre való papírlapokat dobáljuk használat után.

Bár eszem ágában sincs reumát rendelni, a képen látható folklorisztikus reklám mindenesetre megkapó. A kép a XIII. kerületi Hollán Ernő utcában készült.

A képen látható találat a www.akosiroda.hu oldalról származik.

Érdemes ezen a ponton felidézni Ford elméleteit, amelyeket akkoriban alkotott, amikor első ízben találkozott emberi lényekkel. Ezek az elméletek a homo sapiens különös szokására kerestek magyarázatot, arra, hogy egyedei mért ismételgetik unos-untalan a legtriviálisabb megállapításokat, mint például "Szép időnk van ma" vagy "Maga milyen magas!" vagy "Végünk van, ezt nem éljük túl".

Első elmélete szerint az embereknek minden bizonnyal benőne a szájuk, ha nem járatnák folytonosan.

Néhány hónapos megfigyelés után újabb elmélettel állt elő, amely így hangzik: "Ha az emberek nem járatnák folyton a szájukat, óhatatlanul elkezdene működni az agyuk."

(Részlet Douglas Adams Vendéglő a világ végén című remekművéből. képinnen)

Igazából már meglepődni sincs energiám vagy kedvem.

Sem azon, hogy a kormány a jó öreg és hozzá méltó "tilcsukbe-betilcsuk" elvet akarja alkalmazni a zárt terekben dohányzással kapcsolatban (plusz újabban az autóban dohányzás gyermek jelenlétében tényállás esetén), sem azon, hogy ez ismét egy olyan téma, amellyel kapcsolatban sikeren eshetett - ennek megfelelően sikeresen is esett - magyar a magyarnak.

Persze már megint majdnem mindent értek. Értem a kormány gondolkodását, amely épp arra épül, hogy a gondolkodás fárasztó, az erőpolitizáláshoz viszont semmi más nem kell, csak erő, az meg megvan nekik. Értem a nemdohányosok védelmének indokait, el is fogadom azokat, soha nem tettem másként.

Csak a vak dühöt nem értem, immáron egymilliomodik alkalommal, az esztelen vagdalkozást, amellyel többnyire a nemdohányosok óhajtják a dohányosok büntetését, ignorálását, nem egyszer vérét, halálát.

Persze külföldi rendszámmal nincs is mitől félni ebben az országban... (Ugyanott készült, mint ez, biztos a kisugárzása rossz a helynek.)

Nehogy véletlenül is kilássál hátul, mi, köcsög?

Orbán és Matolcsy

1) Nem kellene megnevezni Simicskát, Csányit, Pintért, Járait és mondjuk a Lázár fivéreket, mint azokat, akiknek a "mások" helyett gazdagodniuk illene?

2) Ha az 1998-2002 közötti időszak tejjel-mézzel folyó Kánaán volt, akkor hogy lehet, hogy a magyar nép egy beszédhibás volt szt-tisztre cserélte le Minden Magyarok Miniszterelnökét?

3) Elképzelhető-e, hogy "abban a nyolc évben" az eladósodás részben éppen az 1998-2002 között regnáló kormány egyes intézkedései miatt és részben a lakosság (életszínvonalának fenntartása) érdekében történt vagy mégis inkább az egészet Gyurcsány vitte haza centrumos (sparos) nejlonszatyorban?

4) Nem lenne egyszerűbb belefoglalni az új Alkotmányba, hogy minden balsorsért, amely oly régen tép és amely tépkedni leend, Gyurcsány a hibás? Nem lenne egyszerűbb végre felelősségre vonni a palit, mint minden kormányzati anyagba beleírni, hogy most már hamarosan és de tényleg és isten bizony úgy megbüntetjük, hogy a lába nem éri a földet?

5) Vajon ördögtől való-e az az elképzelés, hogy több tíz- vagy százezer ember szeretne dolgozni, de nem tud? Meg merné-e próbálni bármelyik, mondjuk tizenkét éve a Parlamentben üldögélő képviselő - főleg ha negyven, de inkább, ha ötven éves elmúlt - megmérettetni magát a munkaerőpiacon, mindenféle protekció nélkül?

6) És ugyanígy: ha "nem hagyjuk ... idő előtt távozni a munka világából azokat, akik még töretlen munkaerővel rendelkeznek", akkor mit kezdünk több százezer, az utcán toporgó, középkorú munkanélkülivel?

7) Elhiszik, hogy ha annyi mázsa aranyam lenne, ahányszor már életemben (cca. 40 év) hallottam a magyar vasút és a MÁV átszervezéséről, racionalizálásáról, rentábilissá tételéről, akkor én magam venném meg kilóra az egészet?

8) Biztos, hogy a Hoffmann Rózsa-féléktől várhatjuk a XXI. század kihívásainak megfelelő, magas színvonalú és használható tudást és ismereteket adó oktatás megteremtését? És mi van a balneológiával?

9) Most épp a gyógyszergyárakra haragszunk? És az aktuális népellenséget kalapból húzzák, brainstroming van róla vagy a számítógép köpi ki egy APEH Nemzeti AVH-adatbázisból?

10) Mikor kerül meghatározásra az "extraprofit" számszerűen? Vagy pont az a lényege, hogy bárhol, bármikor ráhúzható legyen bárkire? Csányi, Pintér, Járai és például a Lázár fivérek cégei tisztességes profittal dolgoznak? Hol lehet eltanulni a tisztességes profit csinálást tőlük?

11) A Thaiföldön medencébe fúlt orvos név szerinti megemlítése a Tervben már önök szerint is túlzás lett volna?

12) Mondták már, hogy a turizmusban sem működik, ha azt sulykolom, hogy "Magyarország továbbra is vonzó célpont", miközben szakadt és koszos zimmerferiket tudok csak felmutatni, a tőke meg még a nyugati turistáknál is okosabb?  

13) Biztos, hogy a közbeszerzések legnagyobb problémáját az off-shore cégek jelentik, és nem az pl., hogy (tíz)milliárdos évente azon beruházások nagyságrendje, amelyek kimaradnak a közbeszerzésből, holott oda valók lennének?

+1) És a legfontosabb: ha éppen az államot akarjuk racionalizálni és az államigazgatást ésszerűsíteni, karcsúsítani, akkor mindezt hogyan lehet végrehajtani úgy, hogy közben egyre több feladatot és tevékenységet államosítunk?

Mindennapi győzelmünket add meg nékünk ma!

Prológus: hat vagy hét éve is már, hogy az eset történt. Metróval mentem munkába, a reggeli tolongásban egyszer csak lábamra lépett egy hölgy. Mivel gondolataim egészen máshol jártak, csak annyit észleltem, hogy valaki valakinek a lábára taposott, automatikusan elnézést kértem. A nő lepődött meg jobban.

1) A karácsonyi időszakban (2009-ben - idelle) két vitám is volt szomszédokkal a békés és leginkább csöndes egymás mellett élésről. Az egyik konfliktus a 75 éves, fölöttünk lakó szomszéd nénivel történt, akihez másfél éve négy év bátorsággyűjtés után mentem fel, és kértem meg roppant udvariasan, szinte meghunyászkodva, ne húzkodja kora reggel a bútorokat a konyhában, és ne csattogjon a klumpájával, ha teheti. Most újfent hasonlót kértem, aminek veszekedés lett a vége, és az, hogy megtudhattam: amit mi hallunk, az nincs, és ha intelligens lennék, nem mentem volna fel hozzá ilyen problémával. (képinnen)

A másik eset anyósoméknál történt karácsonykor, ott is a felső szomszéddal volt baj, aki úgy gondolta, rendjén van, ha éjjel kettőkor még bulizik a haverjaival. Tőle azt tudhattam meg, hogy míg a lakók 95%-a nyugdíjas, és akkor pihen, amikor akar, ő és barátai keményen melóznak, és csupán 3-4-szer buliznak évente, de fognak is, mert megérdemlik.

2) Néhány hete egy szép vasárnap délután Budán volt dolgunk, bekanyarodtunk egy szűk utcába, ahol - bár széles és szabadon hagyott járda állt a gyalogosok rendelkezésére - valami fura, általam nem ismert oknál fogva mindenki az úttesten sétált.

Nem vagyunk egy vadulós fajta - párom vezetett -, szépen lassítottunk, és a kedves gyalogosok figyelmét felhívandó, egy rövidet duddantottunk. Az előttünk haladó fiatal fiú-lány kettősből a bal oldalon haladó lány felment a járdára, a fiú pedig elindult jobbra, a parkoló autók felé, láthatóan szándékosan lassan.

Amikor egy vonalba értünk vele, kinéztem rá, ő pedig felbőszült arccal üvöltötte be az ablakon az ilyenkor szükséges "Mi van?" harci mondatot.

3) A héten az egyik este villanyoltás után, éjjel tizenegy órakor arra riadtunk, hogy egy társaság hangoskodik az ablakunk alatt. Ráadásul rövid időn belül nem először, igaz, a korábbi csapatok befejezték tíz, negyed tizenegy felé - addig nem is foglalkoztam velük. Most is vártam néhány percet, de ezek nem mozdultak, továbbra is hangosan röhögtek, kiabáltak, jól hallhatóan remekül érezték magukat.

Nem voltam rest, kiballagtam a lépcsőházba, és leszóltam az ablakból, hogy ugyan micsoda dolog ez, ráadásul nem az első alkalommal (mindig az kapja, aki ott van, ugyebár), és legyenek szívesek abbahagyni vagy másutt bulizni.

Természetesen újabb ismeretekkel gazdagodhattam, melyek szerint először vannak itt és nem is hangoskodnak (jééé, visszatérő motívum!).

Tudom, hogy egyesek szemében ez vörös posztó lesz, de ekkor arra ragadtattam magam, hogy megfenyegettem őket: ha nem mennek el, rendőrt hívok.

Mire nyeglén annyit feleltek, hogy fölösleges, mert mire kiér a rendőr, ők már el is húznak. Ám mivel a vita befejezését követően percekig még szándékukban sem állt mozdulni, fogtam, kihívtam a rendőröket, és bár elég hamar kiért a yard, ők addigra már tényleg elhúztak.

4) Újpestre mentem autóval a Béke úton, a vasúti aluljáró után, a Shell-kútnál van egy nagy kanyar, negyvenes táblával, keresztező villamospályával, meg nem kevésszer gyalogosforgalommal. Most is állt két gyalogos az út bal oldalán, mi autósok többen is jöttünk, fékeztem hát és átengedtem őket. A külső sávban egy taxis jött, nagyot fékezett, majd amikor elindultunk, lehúzott ablak mellett szentségelt, hogy "Mér' kell minden járdán álló gyalogosnak megállni?", majd a gázra taposva elhúzott, biztos nagyon sietett valahová.

Orbán Viktornak, Matolcsy Györgynek és Navracsics Tibornak küldöm szeretettel a következő dalt:

képinnen

A hír: Három átlaglakásnyi irodába költözött Orbán. (Kicsinek találta elődjei 70 négyzetméteres dolgozószobáját, átköltözött a 180 négyzetméteres Nándorfehérvári terembe.)

Nem mintha zavarna, de elmondom, hogy tizedik éve lakom, élek a párommal kevesebb, mint 35 négyzetméteren.

Lakom. Élek. Nem dolgozom (bár nem egyszer azt is), bazdmeg, hanem lakom. Élek. Eszem, alszom, szarok, főzök, mosok, tévét nézek, blogot írok. Ott tartom a könyveimet, a legfontosabb irataimat, a ruháimat, láttak már lakást, tudják, miről beszélek.

Az "irodám", a szobám, ahol munkaidőben többnyire dolgozom, cca. tíz négyzetméter. Van benne négy szekrény, egy íróasztal, egy kihúzható kanapé és egy dohányzóasztal. A szabad parketta felület úgy két-két és fél négyzetméter. Képzeljék, ha jön hozzám valaki, nem egyszer ezen a talpalatnyi helyen fogadom.

Ráadásul, Orbán Viktorral ellentétben, az irodámhoz kapcsolódó munkám java része nem abból áll, hogy gondolkodom, meg beugrom néha nyakkendőt kötni, meg esetleg tárgyalni. Nem keveset adminisztrálok, tehát tényleg kell(ene) a hely a papíroknak, az iratrendezőknek.

Jut eszembe, szegény hülyének még számítógépre sincs szüksége, bármennyire is nyomatja mostanában ezt a Facebook-imágót, azért az nyilvánvaló, hogy fogalma sincs a XXI. századi (számítás)technikáról.

Nem tehetek róla, de rohadt mód funkcionalista vagyok, a státuszszimbólumok használatától, a megalomán gondolkodásmódtól teljesen mentes. Emiatt is leszarnám, hogy Orbán a Nándorfehérvári termet rendeztette be magának, ha valóban szüksége lenne rá. Hetven négyzetméteres szobája volt. Emberek százezrei élnek kevesebben. Neki a gondolkodáshoz, egy-két tárgyaláshoz, meg a ceruza végének rágcsálásához nem volt elég. Kellett a Parlament bazi nagy és bazi híres terme, amelynek benne van a nevében is: nem szoba, pláne nem dolgozószoba, hanem terem. (Ezen a kietlen szellemi pusztán már semmi sem terem.)

Megalomán kerti törpe.

Önöknek is feltűnt már, hogy sokszor a legkisebb autóval a legnehezebb beállni egy parkolóhelyre?

Az elmúlt napokban két érdekességre leltem a neten a százmilliárd érdekesség között.

Az első az MNB új logója (és teljes arculatváltása), ami több szempontból is meglepett.

Először is, ha jól tudom, még Simor András az elnök, tehát a fölösleges pénzkidobást nem magyarázhatjuk (vagy igen?) a szokásos indokkal, azaz hogy valaki valakinek oly módon nyilvánított hálát, hogy egy kis grafikai munkáért tízmilliókat fizetett neki.

Másrészt - bár eszem ágában sincs elvenni a szakemberek kenyerét -, az új arculat véleményem szerint nemcsak hogy semmilyen, de egyenesen szörnyű. Túl azon, hogy nekem is időbe tellett, amíg rájöttem, hogy a diagramot mintázó oszlopok az m, az n és a b betűket adják ki, a szürkésbarna-neonzöld színvilág sem nem utal semmire, sem nem újdonság, de még csak nem is elegáns.

Különösen nem értem, hogy az "n"-t formázó téglalapok miért más színűek, hacsak nem azért, hogy valami feltűnő, valami szín is legyen az emblémában, talán mindegy is, az egész úgy borzalom, ahogy van.

A másik érdekességre egy barátom hívta fel a figyelmemet. Korábban már írtam arról, hogy egy webcím lefoglalása előtt nem árt leülni és alaposan átgondolni, vajon a választott név nem adhat-e okot félreértésre.

Nos, amikor először olvastam az oviklub szót, azt gondoltam, valamilyen óvodai szolgáltatást kínál a cím mögött rejtőző szervezet.

Aztán rájuk kattintva egyből grafikus spermácskák fogadtak, ami egy kisdedóvótól kicsit durva lenne, főleg kereszténydemokrata kormány idején. És persze ki is derült, hogy szó sincs gyermekfelügyeletről, hanem az oldal a meddőséggel, többek között az ovuláció indukációval foglalkozik. Ami nekem speciel - bár kissé nagyképűen azt is mondhatnám, hogy az asszociációval mint műfajjal nem szoktak problémáim lenni - biztosan nem jutott volna eszembe.

Maradjunk is annyiban - bár nagyon erőltetett a kapcsolat -, hogy elfogadjuk: a sikeres megtermékenyítést követően szükség lehet arra az ovira.