Magyaridióta

A '90-es évek első felében volt szerencsém csaknem fél éven keresztül Indiában élni, mely tartózkodás során három hónapig indiai szobatársam volt.

Tőle láttam életemben először a rászorulók - hú, de PC voltam, tulajdonképpen a koldusipar szereplői - támogatásának talán leghasznosabb módját. Amikor odajött egy koldus - vagy gyerek vagy kisgyermeket a karjában tartó nő - és pénzt kért, a barátom odalépett a legközelebbi gyümölcsárushoz, és egy rúpiáért (alig több mint 3 Ft volt akkor) vett egy banánt, majd odaadta a kéregetőnek.

Húsz év távlatából most már bizton állíthatom, hogy egy életre beleégett az agyamba ez a cselekedet, és annak oka: a pénz elköltésének ezer lehetősége van, az élelmiszer hasznosításának viszont csak egy. Éppen ezért, sohasem adtam készpénzt sem tényleges, sem úgynevezett rászorulóknak. (Ahogy például a vörösiszap áldozatainak támogatására összegyűjtött pénz sorsát és szétosztásának módját, ütemezését nézem, egyáltalán nem bánom, hogy oda sem adtam.)

Bizonyára sokak előtt ismert, hogy egyes jótékonysági szervezetek - az évközi folyamatos adománygyűjtés mellett - karácsony előtt tartósélelmiszer-gyűjtő akciókat szerveznek nagyobb bevásárlóközpontokban. Ha profán akarnék lenni, azt mondanám: én ilyenkor intézem az "évi rendes" adakozást. Ilyenkor ugyanis mindig vásárolok lisztet, cukrot, konzervet, befőttet néhány ezer forint értékben - tudván, hogy jó helyre kerül; vagy ha esetleg mégsem kerülne a megfelelő helyre, a megevésen kívül úgysem lehet mást tenni vele. Tehát mindenképp hasznosul.

Ha ilyen helyen járnak, és segíteni szeretnének, vagy csak úgy vélik, az adakozással meg tudják váltani a lelküket a pokoltól, tegyék ugyanezt! Köszönöm!

Sokan sok helyütt megírták már, hogy a Fidesz legalább olyan kiszámítható, mint a Halley-üstökös, bár sokkal gyakrabban jön, és tovább is marad, úgyhogy hasonlítsuk inkább a napfelkeltéhez. Vagy még inkább: a napnyugtához, mert a sötétséget hozták (hozzák) ők el.

Az is teljesen nyilvánvaló, kapcsolódva az első mondathoz, hogy egy-egy ügy komolysága tökéletesen lemérhető az ügy képviseletére odaállított ember Fideszen belüli súlyán, és az adott ember általános (szellemi) képességein. Régebben Deutsch Tamás vitte a Döglött Ügyek Osztályát a Fideszen belül, aztán Pelczné Gáll Ildikó következett, nyugdíjügyben pedig sikerült ismét elővenni a Buta Szőkét, Selmeczi Gabriellát, amiből egyértelműen látszott, hogy az érveik nem túl erősek, a hazugságaik viszont elég nagyok ahhoz, hogy egy beáldozható gyalogot toljanak előtérbe.

Ezért is lehetett érdekes, hogy a totyogás-fenyegetés-hazudozás-politikai nyilatkozat által határolt térben megszólalt a tehetségesnek tartott, ámbátor agresszív kismalaci tulajdonságokkal bőségesen felruházott Rogán Antal is. Persze rögtön mondott is egy akkora marhaságot, ami ráadásul még egy igen veretes hazugság is (magyarázat: itt), amivel sikerült lesüllyednie a nyugdíjhablatyolási főnünükéhez, pedig azt gondoltam volna, hogy ez nemcsak nehéz, de az ő részéről szinte lehetetlen feladat is.

Számomra a Kormány adott ügyben mutatott gyengeségén túl fontosabbak a viselkedés mögöttes okai és a valószínű végkifejlet.

A nagy magabiztosság közepette elég hamar sikerült megtalálni azt a pontot, ahol ki tudták vágni a biztosítékot a kommunizmus rémuralma alól felszabadult szent magyar nép egy bizonyos hányadánál. Ez a hányad egyébként nem túl nagy, de nyilvánvalóan jóval nagyobb annál a kommunista-liberális csőcseléknél, amelyik pl. az Alkotmánybíróság jogkörének racionalizálását diktatórikus lépésként kezeli. Ráadásul az ellenzők között szép számmal akadnak fideszpártiak is, akiket nem feltétlenül lehet megetetni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lózunghalmazával.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz tud valamit, amit mi nem: azt, hogy általánosságban milyen és mekkora ellenállásba ütköztek a nyugdíjpénzek elrablási szándékával. Viselkedésük mindenesetre közvetett bizonyítékul szolgálhat arra, hogy a baj jóval nagyobb annál, mint amire számítottak. (A poszt írása közben jelent meg a hír, hogy a szentkoronás Domokos is beszáll a harcba, tehát növekszik az elkeseredettség-faktor.)

Visszakapcsolva a posztnyitó gondolathoz, a helyzetet elemezve teljesen nyilvánvalóan látszik a dolog végkifejlete. Már a nyugdíjügy kezdeti stádiumában is azt mondtam, hogy a Fidesz majd kilenc hónap, egy év múlva kielemzi a helyzetet, és ha nem lesz elégséges az átlépők száma és pénze, egészen egyszerűen egy tollvonással megszüntetik a magánnyugdíjpénztári rendszert. Igaz, a második pillér felszámolását tulajdonképpen a Nemzetvezető is kihirdette, ám ha erős korlátokkal is, de a szabad választás jogát fenntartják. De már nem sokáig, mondom én. 

Orbánról régóta tudott, hogy a dolgokat csak akkor tekinti jónak, figyelemre méltónak, néha pusztán létezőnek is, ha úgy történnek, ahogy ő akarja. A magánnyugdíj-ügy jelenleg egyáltalán nem úgy történik, ahogy ő akarja, még akkor sem, ha mind adminisztratíve, mind fenyegetés, mind propaganda oldalról beleadtak és adnak apait, anyait. És mivel csak az a jó, ahogy ő tudja, ő teszi, ráadásul elég hamar el szokott fogyni a türelme, nem kérdés, hogy egy utolsó pillanatban beadott módosító indítvánnyal, amikor már mindenki megnyugodna, hogy lehet egyénieskedni, és bár viszlát állami nyugdíj, de legalább nem veszik el a megtakarítás, az egész magánnyugdíjpénztári rendszert úgy, ahogy van, megszüntetik.

Ha ez is bejön, akkor már tényleg nincs más hátra, mint hogy valaki megkínáljon egy zsíros tanácsadói állással.

A végén még kiderül, hogy nem is a Fidesz, hanem tényleg a komenisták akarják einstandolni a magánvagyonunkat, benne az ingatlanokkal. Ennek előszeleként dr. Tóth József, XIII. kerületi polgármester már lakótársnak nevez a kerület Hírnök c. lapjában megjelent karácsonyi köszöntőjében.

Én emlékszem a lakótársaimra, koleszből és albérletből, veszélyes műfaj, no...

Igazán semmi közöm hozzá, de ismerve honfitársaim átlagos szellemi képességeit, funkcionális analfabetizmusukat, slendriánságukat, sőt mi több, alkoholhoz való viszonyulásukat is, és ezen belül január 1-jei szokásos fizikai és mentális állapotukat, a Raiffeisen Bank helyében nem kockáztatnám meg a terminálok december 31-i lekapcsolását, mert január elsején úgyis lesz (pár) olyan hülye, aki részegen-félrészegen-másnaposan akar valamilyen tranzakciót végrehajtani és ott fogja rugdosni az üvegajtót, hogy elnyelte a kártyáját a gép.

A helyükben az utolsó banki munkanapon lekapcsolnám és kihúznám a konnektorból, talán még le is takarnám a masinákat, bár az nem jó, mert akkor csak simán ellopnák őket. A lényeg, hogy a leghalványabb sanszot sem adnám meg az egyénieskedésre.

Amúgy meg folyton meglepődöm azon, ha multinacionális cégek húsz év magyarországi tapasztalat után még mindig felelős felnőttként kezelik a magyar állampolgárt.

Baloldali, balliberális vagy simán csak normális blogger kollégáim osztják a kormányt, mint a répát, nem elsősorban a Moody's leminősítése, sokkal inkább az arra adott válaszok miatt.

Aki legalább az írásaimon keresztül ismer valamennyire, az tudja, hogy a Fidesz arroganciáját, pökhendiségét még a hitelminősítőknél is jobban utálom, de azért álljunk meg egy pillanatra.

Ahogy a gazdasági híreket olvasom a világból, egyre inkább igazolva látom azt a feltételezést, mely szerint amit eddig válság címszó alatt átéltünk, az kismiska az eljövendő szarhoz képest. Ennek az az egyik nagyon egyszerű oka, hogy ilyen jellegű válság még nem volt a világgazdaságban, és mivel ez a válság a klasszikus liberális-kapitalista közgazdaságtanra épülő gazdasági rendszert érintette, a válságból kivezető utat még azok is csak találgatják, akik állítólag értenek a témához.

A másik oka viszont sokkal inkább az, hogy a világgazdaság nagypályásai és döntéshozói képtelenek új felfogásban szemlélni a világot. Nem az a legnagyobb baj, hogy belebuktunk egy kísérletbe, még csak az sem, hogy a válság fő felelőseinek egyik csoportja, a hitelminősítők úgy jöttek ki a dologból, mintha bele sem mentek volna; a fő gondot az jelenti, hogy gyakorlatilag minden folyik ugyanúgy tovább.  

Ennek legrondább, de egyben legeklatánsabb példája az volt, amikor az amerikai államtól kapott segélyből ment luxusútra az egyik befektetési bank menedzsmentje, de ugyanígy árulkodó volt, amikor több bank igyekezett minél előbb összekaparni és visszafizetni az állami dotációt, csak hogy végre bónuszt fizethessen a vezetőségnek.

Ha olvassuk a gazdasági híreket, feltűnő lehet, ahogyan a sajtó és nyilván a mögöttük álló tőke próbálja erőszakosan nyomni a fellendülés-dumát, miközben nincs mit tenni, naponta érkeznek az újabb válsághírek szerte a világból. Hiába a szabályozás valamilyen - egyébként nem elégéséges - mértékű szigorítása, fikarcnyi kétségem sincs afelől, hogy ha csak a tőkén múlik, nem változnak a folyamatok: ugyanúgy meg fogják kenni a kormányhivatalnokokat, hogy számukra kedvezően alakítsák a szabályozást, ugyanazzal az üzleti struktúrával, ugyanazokkal a profitelvárásokkal és ugyanazokkal a marketingstratégiákkal fogják tovább üzemeltetni a boltot, azaz röviden: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek.

Éppen ezért is fogadom fenntartásokkal a hitelminősítők tevékenységét, mert ők is érdekből mondják amit mondanak és teszik, amit tesznek. Ettől függetlenül még nyilvánvalóan hatalmas tudásbázis áll mögöttük, de a bizalmat eljátszották a válság előtt, még akkor is, ha továbbra is rájuk hallgat (továbbra is hallgat rájuk) a fejlett világ.

Ja, egyébként Kósa szopjon lovat. Szijjártóval együtt. Rájuk bízom, milyen sorrendben.

Tegnap, igaz, hogy csodák csodájára, de kilenc évre megválasztották Polt Pétert legfőbb ügyésznek. A formális logika szabályai szerint gyakorlatilag élete végéig, de legalább hetven éves koráig ő lesz a főügyész, igaz, ez utóbbi életkor korlát azért a mostani kormány demokrácia- és alkotmányfelfogása szerint elég képlékeny.

Gondolom, senki számára nem meglepő, ha azt mondom, hogy Polt ilyetén szabályok szerinti kinevezése a biztosítéka annak, hogy ha majdan valamilyen csoda kommunista ármány, választási csalás, et cetera folytán a Fidesz kiesne a kormányzati pozícióból, egy tyúklopás miatt se lehessen felelősségre vonni egyik tagját sem. (Ugyanakkor persze tisztában vagyok vele, hogy a tyúklopás feltételezése is ellenforradalmi tett a részemről, ilyen kicsiben ők nem utaznak.)

Hanem a legfontosabb kérdés nem is ez, hiszen bár a jövő elkezdődött, az Sarah Connors szerint is legalábbis homályos és kiszámíthatatlan, ugyanakkor volna (van) itt egy feladat, amelynek mielőbbi megoldása, vagy ha úgy tetszik, van egy probléma, amelynek mielőbbi lezárása túlmutat a Nemzeti Együttműködés Rendszere forrasztékolt érdekstruktúráján (bazmeg, lassan úgy fogalmazok, mint Orbán, Szijjártó és az a vívóember együttvéve), mivel az személyesen magának dr. Orbán Viktor Örökös Miniszterelnök Úrnak a szíve vágya és kívánalma: Gyurcsány börtönbe zárása.

Szóval van rá egy üveg pezsgőm, hogy Gyurcsány megvádolása, mentelmi jogának felfüggesztése és letartóztatása Orbán Viktor Személyes karácsonyi ajándéka a Hűséges Magyar Népnek, és ily módon mindezek még december 24. előtt bekövetkeznek.

Szüksége lesz a tudásra (képinnen)

Hogy túlmozgásos Fletónknak a veszélyérzetét altatták el (Altustatták el, he-he) a miniszterelnöki évek és a milliárdok, vagy csak simán ő is azt hiszi, hogy vele ez nem történhet meg, esetleg úgy véli, hogy olyan információk birtokában van, amelyek megvédhetik őt, az számomra is kérdés.

Mindenesetre fülembe csengenek egy ügyvéd barátom Gyurcsány elkaszálásáról szóló beszélgetésünk során elmondott mondatai:

Az egy ügy jobb, mint a több, mert ha több ügyben vádolják, annak leszámolás szaga van, és az Orbánéknak nem jó. Egy jól felépített vád kell, ami megáll, és a megfelelő pillanatban egy megbízható hamis tanú, aki bőrét mentve Gyurcsányra vall.

Mindenesetre izgatottan várom ez elkövetkezendő napok, hetek eseményeit. Ez lesz a bulvár, drága barátaim, nem a Való Világ!

Tisztában vagyok vele, hogy a marketing mindenhatósága, valamint a reklámra vonatkozó EU-s előírások alkalmazása egy idő után szellemi demenciát okoznak, de igazán érdekelne az élő ponty étkezési célú felhasználástól eltérő alkalmazása, különösen egy élelmiszer-nagykereskedelmi lánc szemszögéből nézve.

Bónuszként ajánlom az akciót mindazoknak, akik szeretik Maggi néni főztjét. (via)

Bár az kétségtelen tény, hogy nem a Mammut(ok) a parkolási lehetőséggel legjobban ellátott bevásárlóközpont(ok) Budapesten - részben köszönhetően a Lövőház utca lezárásának is -, de figyelembe véve a Millenáris park ellentorzóját is, azért aki nagyon akar, az meg tud szabályosan állni a környéken.

Persze mindig vannak olyanok, akik nem is akarnak, ezek egy része a Kis Rókus utca végén, a megállni tilos tábla után, a járdára felállva, részben a kanyarodó sávot elfoglalva parkírozik. Innen is csókoltatom a mamájukat.

Persze azét is, aki oda tette ki a parkolási zóna vége táblát.

(via)

Segédeszközökben bővelkedő, izgalmas, igényes stúdiómban várlak, domina "játékokra" a IV.ker.-ben, H-P-ig, 10-24-ig!

Álmodtál már arról, hogy egy határozott de türelmes, nőies Úrnőt imádnál? Teljesítenéd parancsait? Vagy jobban szereted, ha élvezettel játszik kiszolgáltatott tested minden porcikájával?

Hívj fel, mondd el, vagy írd le vágyaidat és együtt megvalósítjuk. Jól felszerelt saját stúdiómban, valóra válhatnak rejtett álmaid (makulátlan tisztaság, nyugodt környezet, könnyű, ingyenes parkolás, maximális diszkréció). Tapasztalt, empatikus Úrnő vagyok, sok éves ember (szolga) ismerettel.

Szóval itt biztosan nem leszek vendég, bár ha jól belegondolok, érzek némi párhuzamot a hirdető és a Fidesz, valamint a képen szereplő úriember és közöttem, például a nyugdíjpénztár ügy kapcsán.

Egy percre rá javították, hogy feltettem a képet! :-)

Tájékoztatjuk tisztelt partnereinket, hogy a 2010. évi kereskedelemfejlesztési pályázat kiírása - az illetékes Nemzeti Fejlesztés és Gazdasági Minisztérium (NFGM) (sic!) tájékoztatása szerint - későbbi időpontban várható. Az ITD Hungary - kötelezettségvállalás nélkül - a korábbi évek jogcímei alapján (ld. a lap alján) a pályázat megjelenéséig is befogad szándéknyilatkozatokat. A beküldött szándéknyilatkozatokat regisztráljuk, fenntartva azonban azt, hogy a következő pályázati kiírás az utólagos pályázati igények befogadását esetleg nem teszi lehetővé. (forrás)

Azt mondja a főnököm ebéd közben, mintegy foghegyről odavetve a nyugdíjtéma kapcsán, hogy reméli, nem csinálok, mivel nem is kell csinálnom semmit, automatikusan visszakerülök az állami nyugdíjrendszerbe. Mondom neki, hogy maradok magánpénztári tag, mire jól lebarmol, hogy nem lehetek ilyen hülye, magam ellensége, hogy elveszítsem a nyugdíjjogosultságomat. (képinnen)

Mondom ma reggel a páromnak az autóban, hogy én bizony maradok a magánpénztárban, mire jól lebarmol, hogy ha tönkre akarom tenni az életemet, sőt mi több, az életünket, akkor jó úton járok, ugyanis listák fognak készülni a maradókról, és úgy megszívatják őket, minket, hogy arról koldulunk.

Hallgattam mind a két embert és elméláztam azon, hogy belénk, az elmúlt rendszerben született és felnőtt generációk tagjaiba milyen mélyen beivódott a korlátlan hatalomtól való tartás, de egyben ennek a hatalomnak az ismerete is. És bár tudtam, hogy józanul tekintve az eseményeket, racionálisan gondolkodva a világ dolgairól, mindkettejüknek igaza van, nem adhattam mást, csak mi lényegem, és visszakérdeztem:

- Mi lenne az az első intézkedés, amire ti is azt mondanátok, hogy elég?

Ha majd a bankban elhelyezett pénzeteket einstandolják, mert már csak éppen annyi hiányzik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felépítéséhez? Vagy a házatokat, lakásotokat rekvirálják, mert megtetszett egy pártfunkcionáriusnak? Vagy az autótokat, mert nép-, oppardon, nemzetgazdasági érdek, hogy valamelyik államtitkár frissdiplomás lánykája pont azzal a verdával járjon? Vagy még ekkor is azt mondanátok, hogy bár nem jól van ez így, nem csinálunk semmit, nehogy bajunk essen?

És ha majd durvul a helyzet, mert mégsem sikerül Kánaánt építeni a lopott pénzből, és elindul a népellenség-keresés, és boldog-boldogtalant vegzálnak majd, még ha nem is fekete autóval viszik el őket az éjszaka közepén, akkor is húzzuk meg magunkat szó nélkül, hátha nem kerül ránk a sor?

Nem kedvelem különösebben (ki nem állhatom) a drámai hangú kinyilatkoztatásokat, de vajon nem úgy kezdődött-e minden legújabb kori szörnyűség, hogy aki tehette volna, nem szólt az első intő jel láttán, mert a pillanatnyi érdeke vagy naivitása miatt inkább csöndben maradt? Vajon ha elfogadjuk a kezdeti, bepróbálkozós, kicsinek tűnő jogkorlátozást, mint ahogyan a zsidók elfogadták a numerus clausust, nem az lesz-e a vége a történetnek minden esetben, hogy még a marhavagonban, még a gázkamrában is azzal biztatjuk magunkat, hogy ez úgysem történhet meg velünk?

Vajon miért nem volt elég egy emberöltő alatt két szörnyűség, amikor bárkire sor kerülhetett, hogy megtanuljunk kiállni magunkért, a sorsunkért? Persze tudom: a család, a gyerek, a megélhetés, összességében az életünk miatt. De vajon nem éppen a saját életünkért kell-e maximálisan kiállnunk és megtennünk mindent?

Nem orbánozni - ahogy én is szoktam - és gyurcsányozni - ahogy mindenki más szokott - kell. Nem a kormány ellen kell agitálni, csak normális felfogással kell élni: most csöndben a magánpénztárban maradni, szó nélkül ellenzéki (nem kormánypárti) sajtótermékeket venni, ha nem is olvasásra, csak krumplipucoláshoz, de akkor is azért, hogy ne maradjunk ellenvélemény nélkül, és így tovább, az a lényeg, hogy sok módja van a csendes ellenállásnak.

Egyébként azt is mondta a párom - igaz, még valamikor a nyár elején -, hogy reméli, abbahagyom a blogolást, amit egyébként sosem követ, azt sem tudja, hol és miket írok. Azt mondtam, megfontolom a dolgot.

Megfontoltam, és bár a lehető legönzőbb döntést hoztam, nem tehetek mást. Maradok.

lassan zárulnak a mókatárak - holdrabló, villáminterjú, most te is ezt mondod -, miközben minden eddiginél nagyobb szükség van az ellenvéleményre.

akkor is, ha 70% szerint Orbán a megfelelő. akkor is, ha az ország 60%-a sohasem internetezett. akkor is, ha az internetezők 85%-át nem érdekli a politika.

sőt mi több: éppen az imént felsorolt százalékok miatt új formákat is ki kell találnunk, amelyek segítségével el lehet jutni minél több helyre, és el lehet mondani, hogy egy olyan rendszer épül, amelynek a megdöntése érdekében annak idején sokan tettek. azok közül is, akik most ugyanazt csinálják.

akinek nincs fél(te)ni valója, annak célszerű ott lenni a gáton. reménytelen küzdelem lesz, de élvezetes. :-)

az idő nekünk dolgozik.

(ide írtam)

 részletek itt

Kedd este már belengették. Aludtam rá egyet. Szerdán bejelentették. Aludtam rá egyet. Ma csütörtök van, és egy a lényeg: egy tapodtat sem! Egy fillért sem!

Már írtam, de én vagyok az (én is azok közé tartozom), akinek a szabadságán és az agyán kívül szinte semmije sincsen. Ez nem panasz, eddigi életem során mindig megvolt mindenem, amire szükségem volt: volt mit ennem, volt mit innom, volt hol aludnom, és volt kihez szólnom. Ennél többet ember nem kívánhat.  (képinnen)

De talán éppen ezért is ragaszkodom annyira ahhoz a kevés anyagi vagyonhoz, amim van, mert az az enyém. Megdolgoztam érte. Világ életemben még gondolatban is békén hagytam - tehát nem irigyeltem - más tehetségét, tehetősségét, de mindig elvártam, hogy az enyémet is hagyják békén. Nem hagyták: több éve már annak, hogy tizennégy hónapon belül betörtek a lakásomba, valamint ellopták az autómat. Lelkileg megviseltek, de túlléptem az eseményeken: miután a rendőrség lezárta a nyomozásokat, én mit tehettem volna?

A magánnyugdíjpénztári megtakarításomat sem adom. Ha a magadénak akarod, el kell venned. Tudom, hogy el fogod, de megvárom. Magamtól nem adom.

Nem érdekel a 70%-nyi téged kedvelő magyaridióta. Nem érdekel, hogy híveid közül sokan (ha egy lenne, is sok lenne) habzó szájjal védenek téged és libsiznek, bolsevikoznak minket. És keresik a jónak hitt érveket, hogy miért adjam oda DVSC-stadionra, meg Simicskának az összekuporgatottat, amiért cserébe csak egy biankó ígértet kapok, harminc évvel későbbre. Ilyen időtávra én is meg mernék ígérni bármit. Ha annyi eszem volna, mint neked, nektek.

Szóval nem érdekel a papagájkommandód. A magyar állampolgárságnak egyébként sem feltétele a józan ítélőképesség, a racionális gondolkodás és az elemi matematika ismerete. Mire ők rájönnek, már késő lesz. Én rájöttem időben.

Nem érdekel, hogy nem akarsz nyugdíjat adni, holott fogom fizetni a céges nyugdíjjárulékot. Igen, csodálkozz: nem tagadom meg a közösbe fizetést, akkor sem, ha te nem akarsz érte adni semmit. (Most abba ne menjünk bele, hogy a "fizetsz, de nem kapsz érte semmit" felfogást egy elsőéves jogász ízekre szedné és belenyomná az orrotokat. Majd belenyomja más, hidd el.) Az általam még fel nem mondott egyezség úgy szól, hogy egynegyed nekem, háromnegyed neked. Ehhez tartom magam.

Viszont amíg lehet, maradok. Maradok a kirekesztettség fenyegetésével. Mióta te átmentél a szembejövő sávba, azóta úgysem kapok mást: idegenszívű és panelproli vagyok, nem vagyok magyar, kerékkötő vagyok és gát. (Ne várd meg a gátszakadást!) Ezeket mind leszarom, mert akinek nincs érve, az vagdalkozik. Akinek nincs önbizalma, az kirekeszt, aki gyáva, az parancsol és nem ütköztet véleményeket.

Én már rég tudom, hogy kívülálló vagyok. Éppen ezért is, más szemmel nézek a világra, mint oly sokan. A múlt az, ami lezárult. A jelen az, ahol cselekedni kell. A jövő az, ami lehetőségeket tartogat. Te a múltba révedsz, a jelenben szenvedsz és félsz a jövőtől, ezért is vagy ilyen arrogáns.

Veled ellentétben, nekem nincs mit vesztenem. Nincs gyerekem, akinek a jövőjéért aggódva kénytelen lennék megalkudni.  A házamat nem tudod elvenni, mert nincsen, ami névleg van, az is a banké. A kocsim a banké. A szabadságom a fejemben van, nem lehet a tiéd.

És veled ellentétben, ráérek várni. Én még mindig egy liberális demokrata, egyszerű polgár leszek, amikor te már rég nem leszel kormányfő. Sem államfő. Sem semmi, talán csak egy-két szobor, elszórva az országban, olykor-olykor leöntve vörös festékkel. Talán majd jön egy alakulat, amelyik azt ígéri, hogy mivel betartottam a szerződésünket, ő is betartja azt, amit te felmondtál. Ha nem, hát nem. Mert különben is: mi a mi 60-70 évünk a világegyetemhez? Semmi. Ezt kellene elsajátítanod, nem a tagolt beszédet.

És hogy mi lesz, ha végleg ellopod a vagyonomat? Még nem tudom. Lehet, hogy én is felmondom az egyezséget. Te veszíthetsz többet.

De hogy már a társadalmi munka kifejezés is száműzetésben van...!

Amikor meghallottam, hogy igényesen szórakoztatna a Való Világ 4., majdnem leestem a székről a röhögéstől.

Amikor tegnap azt is közhírré tették, hogy etikai (!!!) kódexet fogadtak el a műsorra vonatkozóan, különös tekintettel a majdan esetleg egészen biztosan előforduló szexuális jelenetekre, már a földön fetrengtem.

Tegnap este az RTL bulvármagazinjában - nem tudom a nevét (pontosabban mindig keverem más műsorok címével), és nem is vagyok hajlandó utánanézni - aztán lefutott a műsor promófilmje, ami számomra semmi újat nem hozott, csak megerősítette azt, amit már eddig is gondoltam a tömegszórakoztatás eme XX. századi formájáról.

Nem kertelek, belecsapok a közepébe, és elmondom, mi a problémám ezekkel a valóságshowkkal, pontosabban, hogy miért nem tartom említésre és leginkább nézésre, nyomon követésre méltónak ezeket.

Hadd kezdjem egy fél mea culpával: mostanában újra elolvasgatom a Véleményvezér cikkeit, és meglepődve tapasztalom, hogy legalábbis Orbán kapcsán normalizálódott a szerzők fejében egy jó néhány gondolat. Ez tehát az én szemszögemből nézve pozitív fejlemény.

A tegnapi és mai nap legmagyarabb történéséről azonban a szokásos vérmagyar-magyarkodó poszt született - és azóta már más blogokban is, természetesen -, amelyet természetesen megtaláltak mindazok, akik talán egyetlenegy dologra büszkék - és ami még rosszabb: talán csak egyetlenegy dologra tudnak büszkék lenni -, mégpedig arra, hogy a felmenőik és azok honfitársai valaha egy háromszor nagyobb országban élték sanyarú életüket. (képinnen)

A múltba révedésről, az álomvilágban létezésről megírtam már a gondolataimat, itt és most tényleg csak néhány, a jelen ügy kapcsán előtört gondolatomat osztom meg az olvasókkal.

1) Ahogy látom, szó sincs arról, hogy a magyar nép - nagy általánosságban - bárkivel is szeretne kiegyezni, megbékélni, problémáit elsimítani. Leginkább úgy jellemezhető a nemzeti megbékéléshez való viszonyulásunk, hogy "a környező országok adják vissza az elcsatolt területeket, aztán tárgyalhatunk arról, megbocsátunk-e". Ez pedig nem vezet sehová.

2) Alföldi jó úton járt, és kár, hogy hamar visszahátrált onnan. El tudom képzelni, hogy magyarok tízezreiben merült fel a Nemzetiben öltönyben feszítő és kajánul vigyorgó románok képe - nyilván még a piszoárt is lerugdosták volna, de hogy körbehúgyozták volna a nézőteret, az majdnem biztos -, amint kiröhögnek bennünket, de könyörgöm: hogy a bánatban lehet elkezdeni egy ilyen sztorit máshogy, mint a legnagyobb jóindulatot és barátságot mutatva?

3) Tudom, hogy nem közvetlenül tartozik a tárgyhoz, de mindig elképedek, amikor magukat kereszténynek tartó emberekből fröcsög a rossz. Mindenesetre van két bibliai vonatkozású megjegyzésem is az ügy kapcsán.

Az egyik a hegyi beszéd egy részlete (Lukács 6, 27-36):

27. De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, 
28. Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak. 
29. A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. 
30. Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. 
31. És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal. 
32. Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik. 
33. És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. 
34. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. 
35. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. 
36. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. 

Persze tudom, és sokszor megkapom: más az elmélet és más a gyakorlat, egy gonosz világba nem lehet egy az egyben átülteni Jézus szavait. Ő át tudta, és nem keresett kifogásokat...

A másik dolog Jézus második nagy parancsolata: "szeresd felebarátodat, mint magadat". Az az érzésem, hogy ez a sok fröcsögő meber magát utálja mindenek előtt és felett, azért viszonyul így szlovákhoz, románhoz és nem utolsósorba a vele nem egyező véleményen lévő, idegenszívűnek mondott magyarhoz.

4) A szociális elegancia (nincs ilyen kifejezés, most találtam ki) egyik legszebb megnyilvánulása, amikor a sértett fél a megbocsátó, amikor ő kezdeményezi a kapcsolat normalizálását. Ez a nép - és sajnos sokan még, nem csak Európából, de a világ bármely tájáról - nem csak az intelligenciáját, hanem az érzelmeit tekintve sem alkalmas még a XXI. században való létezésre.

Vélt vagy valós sérelmeken lovagolunk, sokszor olyanok is, akiknek annyi köze van mondjuk Erdélyhez, mint nekem az atomfizikához: hallottam már párszor, hogy van ilyen. Egy ködös álomképbe vagyunk szerelmesek, és minden józan eszünk ellenére bízunk abban, hogy egyszer majd, valaki igazságot szolgáltat nekünk.

A valóság ennél sokkal keményebb, de egyben izgalmasabb is. A közös nagy feladatunk ugyanis csak annyi, hogy több ezer év háborúkkal és ellenségeskedéssel tarkított, és ezért is kudarcos történelme után elkezdjünk kipróbálni egy másik módszert, amely az együttműködésre épül.

Vajon ki teszi meg az első komoly lépést?

Flexible secretary innen (a képek nem engem ábrázolnak)

Titkárként lassacskán egy - magánemberként pedig, beleértve az anno a TV-újság hátulján 1.990,- Ft-ért kínált mű-bomberdzsekit, csaknem két - évtizedes rutinom van a kéretlen ajánlatok, telefonok rövid úton történő lezárásában, lerázásában.

Bár az ügynöki gondolkodás mindig is távol állt tőlem, megértem és elfogadom, hogy vannak olyan termékek és szolgáltatások amelyek esetében, illetve vannak a kereskedelemnek olyan szegmensei, ahol ez az értékesítési mód a hatékony.

Van azonban egy-két magatartás- és viselkedésforma, amelyet képtelen vagyok elfogadni, és alkalmazásuk miértjét felfogni,  vagy hogy finomabban, de egyértelműbben fogalmazzak: vannak olyan tételek, alapelvek, melyekkel kapcsolatban számomra felfoghatatlan, hogy egyes felnőtt emberek hogy nem képesek ezeket megérteni, elsajátítani. Ezek nagyságrendileg a következők:

1) Egy vállalat, vállalkozás vezetőjének is megvannak a saját feladatai, a saját szintjén, és nem az a dolga, valamint leginkább: ideje sincs rá, hogy a napi nyolc-tíz-tizenkét órájának valamelyikében vagy bármelyikében számára lényegtelen kérdésekkel foglalkozzék. Ezért is alkalmaznak embereket - például engem - az ilyen és ehhez hasonló jellegű ügyek kezelésére.

2) Érdekes felfogással bírnak egyesek a kompetencia kérdéséről. A saját pozíciómban tökéletesen tudom - és ez eddig még minden egyes esetben beigazolódott -, hogy fel vagyok-e hatalmazva az ügyben az eljárásra, be kell-e vonnom a főnökömet az adott ügybe, illetve az érdekelheti-e egyáltalán őt.

A legtöbbször úgy tűnik, hogy ezek az emberek nem láttak még (jól) működő hierarchiát. (Elárulom, hogy az ügynökvilágban hierarchiának gondolt rabszolgatartást nem sorolom ide.) A jól működő szervezetek munkamegosztásának van egy fontos működési szabálya: az egyes ügyeknek vannak felelősei. Ha leszűkítem a dolgot napjaink szpemjeire, akkor ez konkrétan azt is jelenti, hogy az adott ügy jelentőségének megfelelően ez a felelős vagy referál arról a főnökének vagy nem.

(Azt már most, zárójelben elárulhatom, hogy a borkóstolók, a szálláshely ajánlatok nem tartoznak a referálandó körbe, az egyes kereskedelmi - pl. távközlési - ajánlatok esetleg, de jellemzően nem.)

3) A telefont én veszem fel, az e-maileket én olvasom. Ha én nem akarom, képtelenség rajtam átjutni - ezért ha azt akarod, hogy egyáltalán meghallgassalak, velem kell jóban lenned. Érthetetlen számomra, amikor egy felnőtt ember arroganciával, vagy mondjuk a folyamatos, megszakíthatatlan beszéddel akar egy potenciális vevőjénél eredményt elérni.

Praxisomban mindegyikre volt már példa, és ezekben az esetekben szemtől szembe, határozottan kellett közölnöm, hogy az illető személyek eljárásában mit tartok kifogásolhatónak. (Ez élőszóban egy kicsit durvább volt, pl.: "Hölgyem, el tudja képzelni, hogy meghallgatja a másik felet is?").

4) Ne kezelj tudatlan gyerekként! Tudom, hogy a gyorstalpaló értékesítési tréningen elsajátítottad azokat a marketingfogásokat, amelyek bármelyik erről szóló könyv első kötetében - ha nem az első fejezetében - megtalálhatók, de nem a három, szénszünetes elemit végzett nagymamáddal beszélsz.

A marketingfogásokat pedig olyannyira ismerem, hogy a második mondatodnál már tudom, mit akarsz rám sózni. Ám ez nem lesz könnyű, mivel nem csak azt tudom, hogy mint cég mire van szükségünk vagy mint magánember mire van szükséges a főnökömnek, hanem azt is tudom, hogy az igényeinket hol tudom optimálisan kielégíteni.

Szóval őszintén és egyenesen: nem lesz könnyű dolgod velem, nem utolsósorban azért, mert nem te vagy az első, aki ilyen szolgáltatást kínál.

5) Engem nem azért fizetnek, hogy téged hallgassalak, bár munkám részét képezi, hogy kinyissam az e-mailedet vagy felvegyem a telefont. Éppen ezért készülj fel, tudd, mit akarsz mondani, legyél határozott és szabatos, ne pedig hebegj-habogj.

És ha döntöttem - mert bármilyen furcsa is számodra, jogom vagy úgy dönteni bármelyik pillanatban, hogy nem hallgatlak tovább -, és azt mondom, hogy "nem érdekel az ajánlat", eszedbe se jusson azzal replikázni, hogy "de hát még nem is hallotta, mit akarok".

Összefoglalva: téged azért fizetnek, hogy eljuss a főnökömig vagy az én agyamig, és eladjál neki, nekünk valamit. Engem meg azért, hogy ezt a legtöbb esetben megakadályozzam, de minimum normális mederbe tereljem a folyamatokat.

Mindig tartsd észben, hogy én vagyok jelentős pozícióelőnyben!

Tegnap csak rövid időre voltam internet közelben, híreket már évek óta nem nézek-hallgatok, de így is elcsíptem, hogy az éjszaka folyamán megnyitják a Margit hidat. Még Bedébe is beleolvastam előtte, hogy miért nem menő, ha három hídból mondjuk mind a három működik.

Párom viszont az újranyitásról mit sem tudva lepődött meg ma reggel, amint áthaladtunk a Nyugati téri felüljárón, én meg mondtam neki, hogy akkor már ki is próbálom az új-régi, régi-új hidat.

A Széchenyi rakpart felől közelítettem meg az objektumot, nem voltam egyedül, bár az már gyanúra adott okot, hogy a felhajtónál, a Jászai Mari téren a szemközti sávban autók parkoltak. Hamar kiderült - lévén, hogy egyre többen jöttek szembe, ami normál esetben ott nem alapértelmezett üzemmód -, hogy a Pozsonyi út felől még zárva van a híd.

És most az ötvenfilléres kérdés: önök szerint jelezte ezt bármi a Széchenyi rakparton, a Parlament felől érkező autósoknak?

Semmi baj, Magyaridióták, gondoltam, akkor majd a Pannónia utca felől megyek. A Radnóti  utcába kanyarodtam fel, a mi sorunk a Tátránál állt, de nem adtam fel. Csak később, legalább tíz perc tüttyögést követően, már-már a célvonalon, a Katona József utcánál döntöttem úgy, hogy akkor inkább megnézem, tehermentesült-e az Árpád híd.

Így nem mentem ma át a Margit hídon.

Gyengébbek kedvéért: nem az a bajom, ha egy híd nem megy (pontosabban a hídon nem megy a forgalom). Sokkal inkább az, hogy valami vudu varázslat miatt a hidakkal kapcsolatos bárminemű tevékenységet - pl. a Kőröshegyi völgyhíd építése,  anno hétvégenként a Lánchíd lezárása, az Árpád híd dilatációs problémájával kapcsolatos bénázás; stb. - vagyunk képtelenek mi magyarok normálisan elvégezni. Azaz nem a híd nem megy, hanem a gondolkodás, a szakszerű cselekedet.

Azt már az irodában olvasom, hogy egyrészt a hídon átkelő első kétszáz autósnak emléklapot adtak - hűűű, hogy ezekre a teljesen fölösleges, jópofának tűnő dolgokra a fontos és szükséges intézkedések helyett mindig van pénz és idő! -, másrészt, hogy az autós kollégák - mint a kiselefántok, amelyek nehezen tanulnak, de gyorsan felejtenek - képtelenek (voltak) megbirkózni azzal a helyzettel, hogy visszakapták a hídjukat.

Lehet, hogy mégis Bedének van igaza?

Mindig a forgalomra és a vezetésre figyelje, ne tégy semmi olyat, ami elvonja figyelmedet a közlekedésről, a körülötted zajló eseményekről. A kormánykerékre fektetett újság olvasása olyannak számít.