Újabb banki spam került a gyűjteményembe, ezúttal a CIB nevében akar valaki adathalászni, igen gyatra magyarsággal.

Fiúk, ennél azért több kellene. Pláne, hogy a CIB-bel az életben nem volt kapcsolatom.

A két áfa-számítás (szorzás) egy és ugyanazon MATÁV T-Com T-Home számlán szerepel. Az a fránya (számítástechnikai) hibahatár...

Állatok vagyunk, de nem vadállatok - most azt kellene írnom, hogy mondta az  apám/a nagybátyám/az egyik haverom, de nem teszem. Ez saját szöveg.

Nem bocsátkozom hosszú, sem rövid fejtegésbe arról, hogyan bombázták széjjel a karácsonyt mint legszebb ünnepet a kapitalisták, a kereskedők, mi, a (magyar)idióták, és így tovább.

Itthon ülök, iszom a boromat, már áll a fa, amit holnap diszítünk, és bár igazi karácsonyi hangulatban legutóbb talán több mint húsz éve voltam - ráadásul bennem él az idei karácsonyi forgatag számtalan megírható idiotizmusa (FPJ-001, várjál csak!) -, és miközben publikálásra vár számtalan idióta-poszt, nem tehetek róla, de kikívánkozik belőlem: boldog, szeretetteljes ünnepet kívánok mindenkinek (basszátok meg)!

És ha csak három napig is tart(ana) a béke, megéri.

Rövid posztot írtam múlt héten a szexbiblia.hu-tól érkezett karácsonyi üdvözlő e-mailről.

Hétfőn (december 21-én) levelet kaptam a következő szöveggel:

Olvastam a magyaridiota.hu-n a blogbejegyzést, amit írtál a szexbiblia.hu faint karácsonyi üdvözletével kapcsolatban.
Ez egy rettenet kellemetlen technikai malőr volt, hogy megengedtük az usereknek, hogy ismerőseiknek karácsonyi üzit küldjenek. Rettenet kínos is egyben, hogy egy csomóan kaptak így kéretlenül levelet. Megtennéd, hogy elolvasod, amit az oldalunkon írtunk ezzel kapcsolatban, és törlöd, vagy módosítod a blogot ennek megfelelően? Egy ingyenes, nonprofit, reklámmentes oktató oldal vagyunk. Kétségtelenül kényes témát próbálunk oktatni, és épp ezért különösen fontos, hogy indulásként ne így jelenjünk meg a neten. Főként, hogy még nem is hirdetjük magunkat sehol egy félkész oldallal. Nem igazán hiányzik még a sok látogató.

Köszönve megértő segítségedet előre is
Üdvözlettel: Zoltán

A weboldalon a következő, technikai jellegű üzenet olvasható:

FIGYELEM ! TÖRÖLTÜK A HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁSOKAT.

Figyelem! Átmenetileg az összes hírlevél szolgáltatásunkat szüneteltetjük. Az új törvény értelmében a természetes személyeknek a teljes nevét és lakcímét is meg kell adnia ahhoz, hogy hírlevelet vagy egyéb rendszeresen kiküldött emailt kaphassanak. Fentiek miatt mindenkinek automatikusan külön kérés nélkül töröltük az összes hírlevél feliratkozását. A hírlevél modulnak a törvényekben szabályozott módon történő átalakításáig nincsen lehetőség a hírlevélre történő feliratkozásra. Néhány napja ez helyett karácsonyi üdvözlő szöveget lehet küldeni az oldalunkon keresztül a barátaitoknak, párotoknak és ismerőseiteknek, de ezzel valaki vagy valakik visszaéltek - több olyan emailt is kaptunk, amelyben ezt jelezték - így a jövőben erre sincsen lehetőség. Köszönjük megértéseteket.

Technikai malőr. Van ilyen. Viszonylag gyakran.

Ami sokkal ritkább, hogy valaki normális hangvételben, a hibá(já)t elismerve kommunikál. Maximális respekt a szexbiblia.hu szerkesztőinek.

Innen kívánok nekik sok sikert a vállalt feladatukhoz.

Egy este a 10 éves kislány vacsora közben halkan megszólal:

- Már nem vagyok szûz!

Ezen szavak után az asztal körül hatalmas, kellemetlen hallgatás lett.

Nem sokkal késõbb apa az anyára kiállt:

- Márta,ez mind a te bûnöd, mindig kihívóan öltözködsz és elcsavarod a férfiak fejét!

- És ezen kívül csúnyán beszélsz a kicsi elõtt!

Ezután az apa az idõsebbik lányához fordul:

- És te,te is ugyanúgy bûnös vagy ebben!

- Amint elmegyünk itthonról máris itt hemperegsz valakivel a szobában,és ezt a kishúgod szeme elõtt!

- Ja, és azt is tudom,hogy van egy vibrátorod az éjjeliszekrényedben!

Az anya nem bírja tovább és az apára kiállt:

- Fogd be a szád, pont te kiabálsz,mikor minden hónapban a fizetésed felét kurvákra költöd!

- És amióta van kábeltévénk, állandóan csak pornót nézel a kislányod szeme láttára!

- Nem beszélve a titkárnõdrõl aki állandóan leszop téged...!

Az anya a kislányához fordul és kérdezi:

- De kicsim, hogyan történt ez? Análisan vagy vaginálisan volt?

- Megerõszakoltak, vagy valamelyik osztálytársaddal feküdtél le?

A kislány meglepõdve válaszol:

- Dehogyis anya.

- A tanító néni kicserélt a karácsonyi estén a Betlehemben, Szûz Mária helyett pásztor leszek!

Képinnen
 

Nem tehetek róla, esténként hazamegyek (ugyanis jó otthon), és olyankor kiürítem a postaládát is. Ennek köszönhetően, hiába neveztem a Bús-féle boldogságkívánást a csúcspontnak (valójában mélypont!), van valaki, aki még őt is felül (alul!) tudta múlni.

És itt már nem arról van szó (bazmeg), hogy ki (a faszom) akar nézegetni egy képviselőt egy álló éven át, kártya-, vagy éppen falinaptáron.

Nem is arról, hogy ha már karácsonyt kívánsz (kisköcsög), akkor inkább kívánj áldottat - térdre, imához! -, mint kellemeset. Kellemes a lábvíz, de te még azt is kellemetlenné teszed.

Hanem arról, hogy ha választási üzenetet akarsz eljutattni a választóidnak, akkor juttass el választási üzenetet a választóidnak (ennél egyszerűbben nem tudom megfogalmazni, te galandféreg)!

De ne burkold karácsonyi és újévi jókívánságba, mert ez olyan mérvű politikai cinizmus, ami a normális emberek számára nemhogy nem szimpatikus, de okádnivaló.

Nem kezdek el moralizálni azon, hogy - figyelembe véve az eddigi felhozatalt - mire számíthatunk a jövő évi választások után, mert tökéletesen tisztában vagyok vele.

Inkább néhány kérdést teszek fel. Költőit. "Ha nem hívlak, ne válaszolj!"

1) Mi van bunkókám, nosztalgiázunk? Te voltál az ász az általánosban a szabad szombatos naptárok gyűjtésében? Vagy mindegy, csak piros-fehér-zöld kombináció legyen? Vagy mi akar ez lenni?

2) Pech, mi, hogy az évszám négy számjegyből áll? Így a piros-fehér-zöld nemzetieskedés nem sikerült tökéletesre. Az utolsó nullát festhettétek volna narancsszínűre. Érted, te majom? (Ha már minden hónap Fidesz-hónap.)

Vagy lehetett volna az 1-es is piros. Árpád-félsáv, vagy mi a fasz fene?

3) Április 11-e és 25-e az micsoda? A születésnapod? Szerinted honnan tudja a polgár, hogy akkor nem kell elmennie sehova, hanem bezárkózni, berakni a füldugót és szarni egy nagyot az ilyen propagandaanyagokra akkor lesznek a választások? Bugyibucikám, ezért kellett volna a karácsonykívánás helyett leírni, hogy Hallgass a kallerra, szavazz a Spallerra! vagy valami ilyesmi!

Gondolkozni kellene egy kicsit, marketing helyett. De ha nem megy, hát nem megy...

Ígérem, erre a szezonra befejezem a karácsonyi üdvözletek és üdvözlők ekézését, mégpedig a III. kerületi polgármester, minden eddigieket felülmúló jókívánságával és annak elhelyezésével.

A képen látható üdvözlet ugyanis egy 2010-es falinaptár (a képre kattintva megjelenik) alján látható. Vajon ki az a perverz, aki egy álló éven át a polgármestere aláírását szeretné nézegetni?

Külön játékosságot ad a dolognak az a tény, hogy boldogot kíván Bús, bár itt, ebben az idiotizmustól ölelt kis országban véletlenül is egészen jól és örkényire sikerült ez a kis nyelvi tréfa.

Na mit hozott a posta? Igeeen, egy karácsonyi üdvözlőlapot, mégpedig politikusoktól (tudom-tudom, kell nekem postaládát nyitogatni)...

Gondolkoztam, hogy írjak-e róla vagy csak simán tegyem be ide, de aztán úgy döntöttem, pár keresetlen szót megérdemel ez a giga-idiotizmus. A politikai bénaság és cinizmus eme igazi gyöngyszeme.

Vannak családok, amelyeket inkább börtönnek vagy kínzókamrának kellene nevezni: a férj iszik, veri az asszonyt és a gyerekeket, rosszabb esetben az erőszaknak szexuális megnyilvánulása van avgy csak egyszerűen a lelki terror uralkodik - tán mindenki tudja, miről beszélek. Na, ezt az üdvözlőlapot egy ilyen ember kreálta és fogadtatta el a mit sem sejtő Szent Politikusokkal.

Már az echte karácso- nyi oldallal sincs minden rendben.

Igaz, hogy csillog- villog és ünnepélyes, tehát eddig rendben is lenne, de a szöveg olyan betűtípussal és olyan apró betűkkel van írva, ami szinte olvashatatlanná teszi.

(Hogy a keresztény kurzus áldott kará- csonyt kíván, talán még elmenne.)

Na de a másik oldal!

Ha okádni akar, kattintson a képre, és élvezze nagyban!

Szóval aki olyan beteges, hogy egy karácsonyi üdvözletet hivatalos tájékoztatásra használ, annak minimum egy egy törött csúcsdíszt kellene belegyömködni a valagába, ha nem mindjárt egy egész feldíszített karácsonyfát! És aki ebbe mint politikus bele is megy, az olyan szegénységi bizonyítványt állít ki magáról, ami rögtön alkalmatlanná is teszi közfeladat elltására!

Az már csak hab a tortán, hogy a nemzeti oldal irodalmi ikonjának, Wass Albertnek egy versrészletét sikerült rátenni az üdvözlőlapra. (Tudom, hogy Wassnak kultusza van, és az elkövetkezendő években minden országzászló mellé egy Wass Albert szobrot is fognak emelni, lelkük rajta.)

De tévedés ne essék: Wass Albertet nem politikai okokból utálom, hanem mert költőnek olyan szar, hogy hozzá képest Szabolcska Mihálynak kiemelt helye lenne a Parnasszuson. Az adott versrészlet is egyszerűen borzalmas, egy fikarcnyi ritmust nem sikerült belecsempészni.

A lényeg, hogy az egész, így ahogy van, egy okádék! 

A politikai korrektség jegyében azonban álljon itt az MSZP III. kerületi szervezetének karácsonyi üdvözlete is:

A képet a letisztult formák jellemzik. A sivár, havas táj, a szürke égbolt méltó módon utal arra a vidám útra, amit az MSZP az elmúlt években bejárt, és előre vetíti a párt gyászos jövőjét (a jelenét is).

A stilizált zöld sísáncban (havas zöld lejtő, jééézusom!?) azért ők is tájékoztatnak arról, hogy az üdvözletküldők közül kinek mi az alapszerv-beli pozíciója, köszönet érte, bár hülyén halok majd meg, de nem informálatlanul.

Összefoglalásként muszáj demagógnak lennem, ezért megkérdezem: nem lett volna jobb, ha mindkét pártszervezet gagyiklub a nyomdai és kézbesítési költségeket a szegényeknek adták volna?

Tegnap jól kimorogtam magamat a gyászos hangulatú karácsonyi üdvözlőlapokon, megnyomtam a Publikál gombot, oszt' jó napot, ahogy egy ismert amatőr labdarúgó mondaná. Azt gondoltam, hogy a posztban szereplő "karácsonyi" képet nem nagyon lehet überelni, de eztán ma kinyitottam a Magyar Narancs dupla, ünnepi számát, amelyben a fenti kép fogadott.

Jó-jó, ez így in concreto nem karácsonyi üdvözlet, de a hirdetés üzenete az öröm, meg a segítés, nyilván nem véletlen, hogy a karácsonyi számba került bele. 

Azzal együtt is, hogy a Nari színvilága a narancs-fekete kettősre épül, azért lehetett volna más színt választani.

És ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész nép öröme lészen: dögöljetek meg!

UPDATE: a jelen poszttal kapcsolatban új fejlemények vannak, kattanjon ide!

A fa alatt. A kandalló mellett. A medvebőrön (vagy csergén). Mint minden rendesebb szoftpornó filmben szokás. A következő szövegű e-mailt kaptam ma: 

-------- KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ! 

-----------------------------------

A szexbiblia.hu Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kíván!

 

Reméljük, hogy tanításaink és útmutatásaink hozzásegítették vagy hozzásegítik a tartalmasabb és élvezetesebb szexuális együttlétekhez.

Ne feledjük, a testünk ajándék, tanuljuk meg JÓL használni ! ;-)

Reméljük, a jövőben is ellátogat oldalunkra.

 

Természetesen, ahogy eddig, úgy a továbbiakban sem fogjuk Önnek reklámokkal vagy hirdetésekkel teleszemetelni a postaládáját.

 

Kizárólag az Ön által megjelölt témakörökben a kérésének megfelelő oktatóanyagokat küldjük el, amelyek reményeink szerint hozzásegítik az eddiginél is teljesebb és örömtelibb élethez.

 

Előfordulhatott, hogy oldalunkra nem Ön iratkozott fel, hanem valamelyik ismerőse vagy barátja írta be oda az Ön e-mail címét. Ezért, ha esetlegesen még a jókívánságainkkal is zavartuk volna, úgy az mailto:info@szexbiblia.hu címre küldjön egy "Törlés!" tárgyú e-mailt.

 

Így tudjuk, Ön soha többé nem szeretne tőlünk semmilyen üzenetet kapni.

Üdvözlettel a Szexbiblia.hu Csapata

http://szexbiblia.hu

A képet szkenneltem, a színvilága hűen tükrözi az eredetiét.

Kiskarácsony, nagykarácsony, felénk röppen, mint az álom - ebben a kultúkörben ez a leszeretetteljesebb ünnep vagy legalábbis annak kellene lennie. Nem, nem a karácsony kommercializálódásáról kívánok értekezni, megírták már ezren, legutóbb Tóta W. is.

Van azonban a karácsonynak egy másik aspektusa, amellyel minden évben találkozom (találkoznak a legtöbben), de amit a mai napig nem értek. (Hosszú bevezető után jön majd a kérdés, bocsánat.)

Szóval az úgy van, hogy karácsony közeledtével felizzanak a K-vonalak a cégek marketingosztálya és a nyomdák között, szegényebb vagy kisebb cégeknél meg a lótifuti indul meg nagy léptekkel a papír-írószer bolt(ok) felé, karácsonyi üdvözlőlapot venni.

Nekem szerencsém van, a főnököm pár éve bevezette, hogy senkinek sem küldünk üdvözlőlapot. Ezzel leginkább az én életemet könnyítette meg, ugyanis valami különös oknál fogva nem a legkedvesebb szórakozásom postai dömping-időszakban órákig sorban ácsorogni.

Ám ez még csak félsiker, mivel a beérkező küldemények kezelése sem egyszerű. Az ember rakosgatja a kemény kartonkártyákat, teszi ide, teszi oda, szóval csak gyűlik-gyűlik a matéria, költöztettem már irodát, ahol évekre visszamenőleg megvolt minden Merry Christmas. Tudom, érzéketlen vagyok, de éppen ma bontottam fel egy levelet, benne egy üdvözlőlappal egy olyan cégtől, amellyel - ha jól rémlik a múlt ködéből - még a szerződéskötésig sem jutottunk el.

A legelegánsabb megoldás az, amikor a cég vezetői személyesen írják alá a lapot, de ez ritka. A következő fokozat, ha a szignatúra is nyomdai úton kerül a papírra. Aztán persze van, ahol már csak a cégnév virít ott az üdvözlőkártyán. Vagy éppenséggel az sem, láttam már ilyet.

A másik fontos kérdés a jókívánság szövege. Mivel a lábvízre mondjuk, hogy kellemes, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni, hogy is mondjam csak, szegényes.

Persze a boldog karácsonyt kívánással is van egy kis gond, mégpedig, az, hogy boldog karácsonyt és boldog új évet kívánni, az ugye szóismétlés. Ezért az új év tekintetében vagy sikeres, eredményekben gazdagot kívánnak, ami üzleti relációban oké, vagy mondjuk áldott karácsonyt kívánnak, amitől kiráz a hideg, mert azért hivatalos kapcsolatban lehetőleg ne ájtatoskodjunk.

Szintén mai élmény, hogy a T-Home a számla borítékján kíván Szeretettel teli ünnepeket, de hát istenkém: az a levél úgyis jön, akkor meg már ráfér a szöveg, és mi mást kívánhatna egy olyan cég, amelyet senki sem szeret...?

Na de - ennyi kanyar és keringő után - jöjjön a kérdés: szóval, ha már egyszer üdvözlőlapot küldtök, akkor - tekintettel az ünnep, az időszak emelkedett hangulatára - nem lehetne, hogy valami kevésbé szomorú vagy legalábbis kevésbé lehangoló kép legyen rajta? Értem én, hogy ez season's greeting, és a télre mifelénk nem nagyon jellemzőek a virágtól pompázó zöld rétek, de akkor is, könyörgök: muszáj, hogy az év feltételezetten legszebb időszakában a halált/elmúlást ábrázoló képeket kelljen nézegetnem? Mindezt jókívánságként? (Az ominózus lapon egyébként a "Season's Greetings and Best Wishes for the New Year" szöveg szerepel, hát ez annyira siralmas, hogy kár volt elküldeni. "Fiam, ha használni nem tudsz, legalább ne ártsál" - szokta volt mondogatni anyám.)

Felmentésként csak azt tudom elképzelni, hogy ez egy üzleti felfogású kombó, amely a jelenlegi, sivár gazdasági életet és lehetőségeket mintegy kontrasztként ábrázolja azzal a jövővel szemben, amelyre a jókívánság vonatkozik. De ez már akkor baromság, hogy én sem hiszem el.

Havas-jeges, csúszkálós, szolid koccanásos jó reggelt kívánok minden motorosszános, tömegközlekedő és gyalogos kollégának.

Közlekedésokoskodási sorozatunk mai része az idióta a fizikáról keveset tudó gyalogosoknak szól.

(Ámbár személyes élményként meg kell jegyezzem: sohasem értettem, miért kell nekem harminc fokos lejtőn olyan téglákat tologatnom, amelyekből nyilak állnak ki. Ennyit a fizikáról...)

Szóval az úgy van, hogy ha leesik a hó vagy más okból csúszós az úttest, az autók általában lassabban haladnak. Viszont nehezebben is állnak meg!

Ezért életveszélyes idiotizmus a gyalogosok részéről az eredeti féktávon belül lelépni az úttestre, mondván, hogy "simán átérek". Mégis, a hideg, havas, csúszós idő beköszöntével mindig előbukkan jó néhány ilyen droid a Halálcsillagból a semmiből. Nem mellesleg azt sem veszik figyelembe, hogy az aszfalt számukra is csúszós, így, ha velük történik valami váratlan, még kisebb az esélyük, hogy baj nélkül megússzák.

Rengeteg ajándékot megvettek már karácsonyra ebben az idényben. Jó lenne azonban átvenni (átadni) is, úgyhogy vigyázzanak magukra! Nincs az a kontírozandó számla/olcsó farhát/szülői értekezlet, amelyért érdemes lenne rohanni, akár gyalogosként is! A fizikát pedig ne akarják legyőzni.

Már-már szenvtelenül nyúlok be esténként az otthoni, reggelenként pedig a céges postaládába, és veszem ki onnan a kisebb-nagyobb számú és terjedelmű szórólapokat.

Nem voltam mindig ilyen nyugodt, évekkel ezelőtt egy csendes vasárnap délután üvöltve küldtem el a kaputelefonon keresztül egy szórólapost, aki éppen a közös családi szundikálás első negyedórájába csöngetett bele. De nem úgy, hogy megvárt volna két-három csörgést és után kinyomja, neeem: mivel valószínűleg nem ismerte a kaputelefont, benyomta a lakásszámot, aztán úgy hagyta. Miután életveszélyes fenyegetést kapott, nem próbálkozott többet...

Mára bizonyos értelemben megtörtem, vagy mondjuk azt, beletörődtem. Először is tudomásul vettem, hogy a szórólaposok 99,9%-a előtt nincs lehetetlen. Kapukódokat nem ismerve jutnak be a lépcsőházakba - szerintem egyszerűen átdiffundálnak az ajtón -, és minden figyelmeztetés, kiírás ellenére tolják tele a levelesládát a szemetükkel. (Miközben elég egy szabadságolás az újságkihordó cégnél, és két hétig nem kapod meg a lapot, mert amazok viszont képtelenek bejutni bárhova is...)

Pusztába kiáltott szó, de itt és most elmondom, hogy még soha, semmit nem vásároltam és semmilyen szolgáltatást nem vettem igénybe az így hozzám jutott szórólapokon hirdetettek közül. Sokszor gondolkoztam, bár tudom a választ, hogy lenne-e értelme egy kisesszét ragasztani a postaládámra, melyben tömören összefoglalnám a hozzám érkező reklámanyagok hatékonyságát, de ez egyrészt a melódiákos kézbesítőt nem érdekli, másrészt sietnek, így gyorsan és gépiesen kell ellátni a feladatukat.

Aztán egy időben arra is gondoltam, hogy egy szabványlevél kíséretében visszaküldöm a hirdetőnek a szórólapját, és megkérem, hogy legalább nálunk ne! Nem tettem, mert reménytelen.

Anyámék házánál könnyebb a helyzet, ott a postaláda alatt van a kuka, elég csak kinyitni a fedelét és elengedni a papírokat. Bár ott meg arra kell vigyázni, nehogy véletlenül egy levél (értsd: egy igazi küldemény!) is a szemétben landoljon.

Szóval mondhatjuk azt, feladom, Önök nyertek! Ugyanakkor van egy kérésem, mert a fenti szórólap annak ellenére égette ki majdnem a szememet, hogy épp csak rásandítottam, míg közüle és társai közül kihalásztam a UPC számlámat.

A kérés pedig úgy szól, hogy ha már fizikai, ha úgy tetszik, 3D-s szpemet gyártanak, legalább a helyesírásra figyeljenek oda!

Hogy "ő"-t nem használnak, azt még foghatnánk nagylelkűen az adott betűtípus hiányosságaira. De hogy a "nyugodtan" szó leírása is komoly gondokat okozhat ma Magyarországon egy vállalkozónak (aki minimum a nyolc általános elvégezte, vélem én), attól kiakadtam. És most senki ne jöjjön azzal, hogy biztos csak a grafikus (ha-ha: nevezzük szövegszerkesztőnek inkább!) tévedett, mivel - gondolom - ellenőrizetlenül csak nem megy ki egy kósza anyag, egyetlen cégtől sem. Vagy naiv vagyok?

Szóval Önök nem csak taplók - mert ugye a kihordó nem magától dönti el, hogy akkor most nem a kapun lévő reklámgyűjtő ládába (ami nálunk stílszerűen egy papírkosár) helyezi el a szóróanyagot, hanem bejut a lépcsőházba -, hanem tuskók is.

És ezen az sem segít, hogy baráti áron és csupán három liter vízből lemosnák az autómat. Ugyanis nem vagyunk barátok. (Igen, igen, a második papírt már direkt olvastam el.)

Most éppen a Sciennet és a Lyoness van soron, de csaknem évente születik egy-egy új csillag (cég, szövetkezet, baráti társaság), amely arra épít, hogy a belépők gyakorlatilag a semmiből gazdagodhatnak meg.

E két díszmadár (és előttük nem kevesen) ráadásul termék nélkül, szóval még csak egy ős-amwayes tisztítószer sincs mögöttük, amivel autót, ablakot és fogat is lehet mosni, mert akkor legalább lehetne mondani, hogy az "univerzális" szó nem azt jelenti, hogy általános, meg hogy több mindenre jó, hanem azt, hogy gagyi az egész, dugd fel a seggedbe, az egész az ötletgazda meggazdagodását szolgálja.

Életemben egyszer voltam egy ilyen amwayes vagy legyek PC, MLM-féle beszélgetésen, udvariasságból mentem el, egy jó ismerősöm kért meg, hogy legyek szíves. A találkozó végig roppant kínos volt, egy kiugrott katonatiszt és egy óvónő magyarázta, hogy milyen jó lesz nekem, ha csatlakozom. "Mesés" jövedelemmel kecsegtettek, amit már - szerencsés voltam - akkor is megkerestem, a kaput azt tette be, amikor elkezdték vadidegen emberek forgalmi és egyben kereseti kimutatásait az orrom alá dugni, szinte menekültem onnan.

De még egyszer mondom, a Sciennet-féléknél még termék sincs/sem volt, amit a beugró kifizetése után bánatosan nézegethetsz otthon, miután az összes létező és valamire való emberi kapcsolatodat felégetted magad mögött. (Pár éve felhívtam egy ismerősömet, akivel évek óta nem beszéltem, hogy szeretnék vele találkozni, az ő szakmájába vágó dologról kívántam érdeklődni, naná, hogy az volt az első kérdése: AmWay vagy biztosítás?)

És ne legyünk szűk látókörűek, a módszert tekintve szinte ugyanez elmondható bankokról és pénzügyi szolgáltatókról, akik jóval a piaci kamatszint fölött ígérnek hozamot a befektetéseidre. Most éppen az MKB a kedvencem, amely 14,14%-ot hazudik egy bizonyos megtakarítási formára, a reklám vége egy képernyőnyi apróbetű, jaa, azért pár feltételnek meg kell felelni.

Ha rajtam múlna, betiltanám a "csillagos" reklámokat, nem beszélve azokról, amelyekben hangsúlyos szerepe van az akár szónak, ne feledjük, akár Penelopé Cruzzal is járhatnék, ha. Ha megfelelnék úgy hatvanhárom feltételnek, amelynek az átlagember never-ever. (Karácsony közeledtével különösen igaz, hogy a boldogcsaládos reklámoknak is gátat szabnék, ki látott már olyat, hogy egy por állagú tartósítószer-halmaz vagy egy tányérantenna elégedett mosolyt csal egy komplett família arcára, nem beszélve arról, hogy a telefonba éneklő lányt apró darabokra bírnám vágni egy rozsdás, életlen késsel, bár életem párja felhívta a figyelememet, hogy messze még január nyolcadika, amikor elindulnak a sale-out reklámok, kevesebb hóval, de ugyanannyi lánymosollyal...)

Anyway... (Remélem, kedves olvasó, értékeled eme egy angol szavas visszautalás-poénocskát.)

Tegnapelőtt este az Arany János utcában volt dolgom, az Akadémia utcán parkoltam le. Miközben gyalogoltam át az úttesten, arra lettem figyelmes, hogy a két utca kereszteződésében egy busz áll keresztben, mögötte, a Roosevelt tér felől kocsisor, a felső rakpart felől türelmetlenkedő autósok, a busz pedig se ki, se be.

A kis kedd esti anzix a következő volt:

A jobb oldalon, az egyirányú utca tábla alatt egy megállni tilos is kint van, alatta a kiegészítő tábla: 10 méteren keresztül. Ugyanakkor a parkolóhelyek felfestésén nem változtattak. Az első helyen, a kereszteződéstől kb. 4 méterre az LGC-701 rendszámú ezüstmetál Toyota Auris állt.

A megállni tilos tábla a bal oldalon is kint van, de ott 20 méteres kiegészítő táblával. Az eredeti parkolóhelyeket átfestették, pontosabban az első parkolóhelyet, amely egyébként mozgássérült parkoló, sárgával jelölték - igaz, a 20 méternél ez is jóval közelebb van a kereszteződéshez -, itt egy Volvo állt. Ezen az oldalon a kereszteződés és az első parkolóhely közé két betonkockát helyeztek el, lehetetlenné téve a szabálytalan várakozást.

A busz az említett két autó, de 90%-ban az Auris miatt nem tudott bekanyarodni. Rövid várakozás után a sofőr hátratolatott és kénytelen volt egy másikat keresni a hivatalos útvonal helyett.

A következő busz és vezetője annyival volt szerencsésebb, hogy az egy rövidebb busztípus volt, így néhány manőverező mozdulattal sikerült továbbhaladnia.

A magyar hivataloktól szokatlan módon egyébként tegnapra már a jobb oldalra is kihelyeztek egy betonkockát, igaz úgy, hogy elé még be lehet parkolni, oly módon, hogy a kocsi fele belelóg a felfestett parkolóhelybe. Szerintem lesz próbálkozó.

Rendőrökkel együtt akartak ellopni egy rendőrautót

2009. december 9.

Megpróbált ellopni egy rendőrautót egy fiatalember a VIII. kerületi Népszínház utcában, de nem látta, hogy a sötétített ablaküvegű kisbusz hátsó ülésén két rendőr ül - írta a Népszabadság.

A rendőrautó sofőrje kiszállt a járműből, de a slusszkulcsot nem vitte magával - ismertette a kedden történt eset részleteit a Népszabadság.

Mindezt meglátta a fiatalember, aki a sötétített ablakon keresztül megpróbálta kifürkészni mit vihet el a kocsiból, majd beült a járműbe. Ekkor szólaltak meg a háta mögött ülő rendőrök és azt mondták: "mi nem tennénk!".

A tolvaj megpróbált elmenekülni, de elfogták és előállították. A   fiatalember az első, aki Magyarországon a benne ülő rendőrökkel együtt próbált ellopni egy rendőrautót.

A fenti képet az Interspar legújabb, karácsonyi reklámújságjának hátsó oldalán találtam.

Ha azért szülte egy marketing-gyakornok, hogy kitöltse a helyet, akkor kettes alá. Ha komolyan gondolják, akkor a Spar-csoport marketing igazgatója monnyon le.

Egyebekben Tóta W. véleményét osztom.

medwe írt egy posztot, amelyben üdvözli a Klasszikot, az új komolyzenei rádióadót.

A komoly- (klasszikus) zene jó dolog, bár én magam (szinte) csak Beethovenig jutottam, hiába próbálták belém verni tíz-tizenegy éven keresztül a zeneiskolában a zeneirodalmat, nem lettem megszállott vagy legalábbis minden nap komoly zenét hallgató egyed.

De nem is a Klasszikról akarok írni, bár remélem, hogy sokáig élnek majd ebben a Postás Józsi-Vétech-Apostol Bermuda-háromszögben, amelyet a sors különös fintora folytán Magyarországnak hívnak.

A hasfájásom csak annyi, hogy a Klasszik a BBC&RFI sávjára került, és bár a frekvenciáról a BBC mondott le, mégis sajnálom, hogy ma már nincs egyetlen nyugat-európai, közelebbről angol nyelvű rádióadó Magyarországon.

Hasonló a helyzet a tévéfrontonton is, tekintve, hogy a UPC kivette az (analóg) kínálatból a BBC News-t, így jelenleg már csak a CNN-t lehet nézni mint állandó angol nyelvű csatornát.

Félreértés ne essék, nem a sznob beszél belőlem, éppen ellenkezőleg: a jelenleg is - és szerintem életem végéig - angolul tanuló student, aki szeretne autentikus, anyanyelvi angolt hallgatni az autóban és a nappaliban is. Persze tisztában vagyok vele, hogy ezerszámra hozzáférhetők idegen nyelvű hanganyagok az interneten, én mégis szerettem a BBC-t mint háttérzajt, rádióban és tévében egyaránt.

A magyar átlagpolgár idegennyelv-tudása a statisztikák szerint elég gyatra, miközben egy idei felmérés azt mutatja, hogy az álláshirdetések 68%-ában feltétel az idegennyelv-tudás.

Egy közelmúltbéli index cikk is foglalkozik a témával, mégpedig abból az aspektusból, hogy bár a digitális rendszerek lehetővé tennék, mégis elenyésző a feliratos filmek száma. Pedig - szokták hozni északról a példát - a skandinávok átlagban véve jó nyelvtudása egyik okaként éppen a szinkron, a szinkronizáltság hiányát szokták felhozni.

A kínálat tehát egyelőre siralmas. Pedig nagy szükség lenne az idegen nyelvek hallgatásának lehetőségeire. Írd és mondd, nekem is jót tenne.

Végül is, a költségvetés elfogadva, ingatlanbírság befizetve, semmi dolga nem lesz a csávónak.

Rövidhírre rövid válasz.

A hír: "Debreczeni az MDF képviselőjelöltje - A múlt héten Dávid Ibolya társaságában azt mondta, meg sem fordult a fejében, hogy politikus legyen."

A válasz: az MDF jövő évi várható szereplése miatt a két dolog nem feltétlenül van ellentmondásban egymással.

Aki világéletében utálta vagy lenézte az iwiw-et, az jelen poszt elolvasása helyett nézzen meg egy japán csajt, esküszöm, jobban jár.

A magam fajta nem igazán testesíti meg az iwiw tulajdonosainak célcsoportját, mert ottani jelenlétem kizárólag arról szól, hogy egy helyen tudjam távoli és közeli ismerőseim többségét. A cél nem biztosítás-értékesítés és nem AmWay, pusztán annyi, hogy ebből az aspektusból is lássam az életemet. Virtuálisan összegyűjtve azok nagy részét, akiket ismerek, akikkel jóban vagyok, vagy akikkel épp csak találkoztam valamikor. Akikről személyes kontaktus révén tudom, hogy élnek, léteznek. Egyszerű? Nyilván az. Túl snassz? Lehet. Mégis jó egy ilyen virtuális közösség tagja lenni, még akkor is, ha ez számomra inkább panoptikum, mint a mindennapi (internetes) lét terepe.

Függetlenül attól, hogy tisztában vagyok a subba szerkesztőinek indíttatásával, és azzal, hogy szanaszét röhögik az agyukat minden egyes nap minden egyes percében, azt is tudom, hogy ha az ember sokáig űz egy ilyen foglalatosságot, egy idő után nem csak elfogadja, hanem tulajdonképpen meg is szereti azt. Mocsok-Stockholm-szindróma.

Mégis, talán akaratukon kívül végeznek roppant hasznos munkát az iwiw-hülyék felkutatásával. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a sok-sok törölt regisztráció és törölt kép, amely munkálkodásuk következménye. Many-many thanks for it!

Először véletlenül találkoztam az iwiw-kuplerájjal, azaz olyan személyekkel, elsősorban hölgyekkel, akik az iwiw-en kínálják bájaikat. És nem azokra gondolok, akiket valószínűleg haragosaik tettek fel a netre, bosszúból.

Sokkal inkább azokra, akik, ha nem is írják le nyíltan, hogy mi a céljuk iwiw-es jelenlétükkel, de elég nyilvánvalóan utalnak rá. És ezen az sem segít (ha-ha, nyilvánvalóan direkte így szerepelnek), hogy sokan nevükben bujkálnak vagy legalábbis sok love-karaktert használnak.

Az egyik kedvencem az a hölgy (Cunáj), aki, miután a subba kipécézte, törölte a regisztrációját,  de csaknem ugyanazon paraméterekkel vissza is jött. Hogy bazmeg, én mennyit röhögtem a "Sötétedés után kitágul a világ!" világ-jának gondolatbani behelyettesítésén, vagy a szabadidős "összebújcizás babymmel" megfogalmazáson, azt elmondani nem tudom: stílszerűen rózsaszínné varázsolta a napomat!

De oké, rendben van, a pinaüzlet évezredek óta virágzik, hadd eriggyen, minden édibédi hajtásával egyetemben.

Idiótáim egyik kedvenc csoportját azok képezik, akik képtelenek felfogni, hogy minden internetes megnyilvánulásuknak nyoma van, hogy egy álló farokkal tett bejegyzés akár örökre is megmaradhat. És nem fogják fel, hogy ez később kellemetlen következményekkel is járhat. De ez részben még mindig a pinaügy, lépjünk tovább.

A reklámbiznisz manapság másról sem szól, mint a jópofának tűnni akarásról: mindenki poénosnak akar látszani vagy legalábbis úgy tenni, mintha az lenne. Így van ezzel az iwiw-népség egy bizonyos része is. Nem gondolván bele, mások mit is gondolnak az adott jópofizásról.

Van azért fejlődés: alighogy megjelent a subbán az egyik idióta versenyzőnk képe, amint egy hímvessző-tortára nyújtja nyelvét vigyorogva, máris törölte. Elmulasztottam lementeni, sajnálom... Ő viszont örülhet, hogy a subba figyelmeztette, és így még idejében megakadályozta, hogy mondjuk egy későbbi felvételi elbeszélgetés már az első pillanatban guggoljleésszeress tematikájú legyen.

További vicceskedők itt és itt (ez nálam mondjuk súrolja a jópofasáság határát).

És hát vannak a tényleg komplett idióták, akik fel sem fogják, hogy azok (elitizmus rulez!). A nyelvtanzseni, a kitárulkozó, az óvatos, a fenevad (akikről nem mindig lehet eldönteni, hogy lányokat keresnek az iwiw-en...vagy fiúkat), a vagány(kodó), az idióta, a magát szépnek gondoló ronda, és órákig lehetne sorolni a típusokat.

Egy pszichológusjelölt biztos több száz oldalas szakdolgozatot tudna rittyenteni a témából. Persze tudom, a közösségi oldalakon (is) csak azt tesszük közzé, amilyenek vagyunk, ahogy látjuk magunkat. Csak nem árt tisztában lenni azzal, hogy ezt százezrek nézhetik akár, és hogy az ő szemükben seggfejnek is tűnhetünk.

Bárki mondhatná erre, hogy egy öntudatos ember nem foglalkozik azzal, mit mondanak róla mások. A sok törölt regisztráció és kép azonban azt bizonyítja, hogy azok az emberek észbe kaptak (mint írtam, egyik-másik ideig-óráig). A fene gondolta, hogy a subba népművelő lesz, ugye?

Egyébként pedig, ha már hülye, legalább legyen jópofa.

Hígtejfölös téli jó reggelt kívánok minden idióta és nem idióta versenyzőnek, aki az úton, az út szélén, a parkolóban vagy épp a járdán keseríti meg autós-, és embertársai életét.

Ma reggeli - mintegy 12 és fél perces - autózásom alapján különdíjban részesítem a HJE-627 frszú Nissan és a KOD-010 frszú kék Opel Astra sofőrjét.

Előbbi lámpa nélkül közlekedett, és rávillantásomra sem kapott észbe. Őt két tény "menti": az egyik, hogy ködben autózott, a másik, hogy feltűnő színű - ezüstmetál - kocsija van. Szerencsétlen...hülye barom állat.

Opelos versenyzőnk pedig annyira sietett Budán az Árpád-hídról a város felé, hogy az a lámpa, amin átment, már nem piros, nem mélybordó, hanem sötétlila volt (a keresztirányú forgalombólm egy városi terepjáró majdnem el is vitte a seggét). Remélem, odaértél seggfej. (Képinnen)

Gyermektelen férfi lévén többszörösen sem tudom átérezni a gyermeket akarók, a gyermeket várók lelkiállapotát, érzéseit. Régi elvem, hogy akinek nincs gyereke, az gyerekkérdésben kussoljon.

Az idiotizmus tárgykörében mégis példaértékűnek tartom Geréb Ágnes esetét, több soron is.

Elüljáróban kijelentem, hogy tiszteletben tartom az anyák otthon szülésre vonatkozó akaratát, ahhoz való jogát. Az is nyilvánvaló számomra, hogy a szülész-nőgyógyász szakma lobbierejének köszönhető, hogy a mai napig nem született meg a témakör jogi szabályozása. Ez önmagában is szégyenteljes, és a szakma valamint a döntéshozók szűk látókörűségét mutatja. (Mi nem, e lángoktól ölelt kis országban....?)

Mégis úgy gondolom - de cáfoljon meg, aki akar és tud -, hogy még soha semmilyen ügynek nem tett jót, ha az ügyet képviselők küldetéstudattal megáldva (megverve) küzdöttek, harcoltak vélt igazukért. Leginkább azért, mert a küldetéstudat elhomályosítja a józan ítélőképességet, az igazunkba vetett feltétlen és kérlelhetetlen hit hiteltelenné tesz bennünket és óhatatlan, hogy előbb-utóbb hibára kényszerít.

Az index cikkben is hivatkozott Magyar Narancs interjút megjelenésekor olvasva elképedtem. Leginkább a következő mondatokon:

2007 októberében csakugyan született egy ítélet egy 2000-ben történt szülés ügyében, amely kimondja, hogy nem dolgozhatom szülész-nőgyógyász szakorvosként. A szüléskísérés azonban nem a szülészorvos dolga. Erre tizenhét éves klinikai munkám során is rájöttem, és az otthon szüléseket megelőző tíz évben már a klinikai szüléseket is bábaként kísértem.

Egyszerűen fogalmazva arról van szó, hogy bár Geréb Ágnest eltiltották egy tevékenység gyakorlásától - gondolom, jogi oka volt (vagy slendriánság), hogy szövegszerűen a szülész-nőgyógyászi tevékenységet nevezték meg -, ám ő ősi magyar szokás szerint úgy gondolta, hogy szarik a verdiktre, hiszen majd ha valaki felelősségre vonja, mégis miért gyakorolja továbbra is a tevékenységet, majd azt mondja: ó, hát én más minőségben vagyok itt. Ám mint tudjuk, a jogot tartalma szerint (azaz a szellemét) is figyelembe kell venni, nem csak a leírt szöveg alapján.

Tovább olvasva az interjút és Geréb Ágnes válaszait, még inkább megerősödött az a véleményem, hogy úgymond a jogi szabályozatlanságra, "joghézagra" hivatkozva semmibe vette a bíróság ítéletét.

A másik feltűnő attitűd Geréb Ágnes viselkedésében, hogy mindenre van magát igazoló vagy éppen magát mentő válasza. Nincs kétsége, csak küldetéstudata. Ráadásul előre menti magát:

GÁ: Egyhetes szülésről szóló tanfolyamunk nem otthon szülésre, hanem szülésre készít föl. Nem rejtjük véka alá a véleményünket, és ki is mondjuk, hogy szülés körüli halálozás volt és lesz, bárhol történjen is a szülés. Pontról pontra vesszük a lehetséges kockázatokat. De nem döntünk helyettük. Van, hogy kiderül, rosszul döntöttek - akár azzal, hogy a kórházat, akár azzal, hogy az otthonukat választották.
MN: Mindez nem biztos, hogy meghatja a bírónőt.
GÁ: Egy dolgot ne felejtsen el! A hasonló perek nem arról szólnak, hibázott-e az orvos, hanem azt kell bizonyítani, hogy szándékosan gondatlanul járt el.

Kívülállóként azt gondolom, hogy túl laza, túl flegma és főként túlságosan cinikus az utolsó mondat. Főként annak fényében, hogy emberek (csecsemők) haltak meg a bábáskodása során. Aki pedig így áll hozzá egy ügyhöz, az nemhogy nem segíti, hanem éppenséggel árt annak. Azaz a legjobb (?) szándéka ellenére is árulójává válik.

Nem prejudikálok. A döntés és az ítélethozatal a független magyar bíróság dolga. Akkor is, ha gyakran nem független. De Geréb Ágnest olvasva, és a dolgok jelenlegi állását tekintve, arra a kérdésére, hogy

Egyre több a képzett bába, és biztató jel, hogy ettől a tanévtől kezdve a felsőfokú szülésznőképzőn már három féléven át tananyag lett az otthon szülés. De vajon ki lesz a tanár?

 

egyelőre az a válaszom: remélem, nem ön.

Képinnen

A medicor.hu oldalon találtam. Hogy a seggükben törne szét (össze) egy higanyos hőmérő...