Magyaridióta

Valamikor '96 környékén találkoztam először az internettel, '98-ban már bősz internettós voltam. Tóta W.-t megjelenésekor és utána sokáig ki nem álhattam, számomra ugyanis ő volt a megtestesítője a mindent fikázó liberális újságírónak/értelmiséginek.

A fő problémám ezzel a szemlélettel, életstílussal az, hogy mindent fikázni a legkönnyebb, nem csak technikailag, hanem mert így nem kell értékeket felvállalni. Az értékek felvállalásával ugyanis az a veszély is jár, hogy támadhatóvá válik az ember. Így az értéknélküliség erőt sugároz.

Már nem emlékszem pontosan, mikor kezdett megváltozni a véleményem Worlukról, mindenesetre mára az egyik kedvenc publicistám, remek írókával, nagyon jó humorral, széles látókörrel. Ja, és nem én változtam. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy minden egyes szavával egyetértek, de ez nem is szükséges. (Van egy elszámolatlan "konfliktusunk" is, mivel az általam nagyon kedvelt X-aktákról egyszer azt találta írni, hogy "kártékony szemét". Hogy miért szemét, azt kb. értem, nem kötelező szeretni. De hogy miért kártékony? Azóta sem tudom.)

Farkasházy Tivadart már több mint húsz éve olvasom és kedvelem (fika iiiiin-dul: ety-kedő, ety-kedő). Leginkább azt a kiszólását, mely szerint azokat a poénokat (poénjait) szereti a legjobban, amelyeket ő sem ért. Ezt a mondatot a legtöbben nem képesek elhelyezni a való világ inerciarendszerében, de kiváló gondolat!

Persze Teddy is öregszik, nem ritka, hogy megsértődik vagy éppen hisztizik egy-egy írásában. Ám mégis ő az a publicista, akit akkor is jó olvasni, ha éppen nem értek vele egyet vagy éppen nem értem a hivatkozásait.

Nem tagadom, egy időben hallgattam Borost és Bochkort, már a slágeres időszakukban. Egy időben, egy darabig. Elfogadom, hogy nem könnyű minden reggel odaülni, és poénosnak lenni, ha esik, ha fúj, ha jó kedved van, ha rossz, ha felállt a cerka tegnap este, ha nem. De túl azon, hogy reggelente még a saját hangomat sem szívesen hallgatom, egyszerűen többnyire már nem is viccesek. (És akkor ne is beszéljünk a Lali király adásokról, ami nettó hányinger.) E tekintetben persze nem ők a királyok, sokkal inkább a Danubius volt műsorvezetői. Most szólok, hogy attól semmi nem lesz vicces, ha fejhangon visítva röhögünk rajta. Értse, akinek szól...

Ha röviden akarnék fogalmazni, azzal intézném el a régóta dúló autós-kerékpáros vagy leginkább kerékpáros-nem kerépáros vitát, hogy sajnos a biciklisek között ugyanolyan arányban vannak seggfejek, mint az autósok/nem bringázók között, úgyhogy emiatt tök felesleges éppen pont a biciklisekre haragudni.

Párszor leírtam már biciklis témájú blogokban, hogy én még akkor kezdtem bringázni és tekertem rengeteget, amikor a Szputnyik orosz versenykerékpár volt az álmok netovábbja - nekem egy ritkaság, egy Pannónia volt a seggem alatt! -, a kerékpárút talán csak a KRESZ-ben létezett, és leginkább az élete védelme miatt a kerékpárosnak is be kellett tartania a közlekedés szabályait.

Ma már egyre többen kerekeznek, egyes bicikliagyú zsenik arról álmodoznak, hogy egyszer többen lesznek, mint az autósok, ami persze nettó marhaság. Ezzel párhuzamosan kinyílt a csipájuk, azzal együtt a szájuk, és ahogyan egy kommentelő egyszer nagyon találóan megfogalmazta, a kerékpározás Budapesten a gerillaharc fő eszköze lett. Biciklizni sikk lett, na. És vele együtt sikk lett szarni a szabályokra, sikk lett a kerékpározást valami mindenek felett álló, ráadásul borzasztóan környezettudatos tevékenységnek tekinteni.

Erre persze bizonyos értelemben ráérzett a politika is, el is kezdett rossz válaszokat adni a felmerülő kérdésekre, kedvenc példáim erre a XIII. kerületben épült kerékpárutak. A másik, és ez jelen írásom apropója, hogy január elsejével változik a KRESZ, amely többletjogokat fog adni a kerékpárosoknak: 

A KRESZ módosítása a biciklis közlekedésben bevezet négy sebességhatárt, meghatározza a "nyitott kerékpársáv" fogalmát, lehetővé teszi például, hogy a kerékpárok egyirányú utcába is behajtsanak a forgalommal szemben, vagy előre menjenek a piros lámpánál. A változások eredményeként mentesülnek a jobbra tartási kötelezettség alól is, vagyis akár az út közepén is mehetnek majd.

Úgy gondolom, hogy mindenki járjon olyan járművel, amilyennel akar, és amit meg tud fizetni. Egyik közlekedési mód sem különb a másiknál, mindegyikkel kapcsolatban fel lehet hozni pro és kontra érveket.

Azzal is egyetértek, hogy az igényeket - biztonságos közlekedés lehetősége, kerékpárút, stb. - ki kell elégíteni, de: ésszerűen és lehetőleg ne egymás kárára. És ami ugyanilyen fontos: minden döntés előtt figyelembe kellene venni a döntés által jogokat kapók - hogy is mondjam - készségét, és együttműködési hajlandóságát.

Attól félek, hogy szamurájkardot/beindított láncfűrészt/kézigránátot/stb. adtunk egy hároméves gyerek kezébe. Ne legyen igazam...

Levelet hozott a posta, amelyben arról tájékoztat a Főtáv, hogy elengedi a december havi alapdíjat. Igazán nagyvonalú. Csak egy baj van. Már késő. És nem financiálisan, hanem bizalmi szempontból. Nem is annyira a Főtáv, sokkal inkább a politikai elit iránt.

Sajnos érintett vagyok távhő ügyben. 35 négyzetméteren éldegélek, a tavalyi télen a legmagasabb fűtésszámlám harmincegyezer forint volt! Szép? Nem szép. Csúnya? Igen. És seggemet a földhöz verhetem, mert eddig nem okozott problémát (időben) kifizetni a számláimat.

De a ház, amelyben élek, tele van idős emberekkel. És hiába a távhő-támogatás, ekkora összegeket képtelenség kigazdálkodni.

Régóta csóválja a fejét a távhő népe, nem olyan régen azonban elkezdődtek a leválások vagy legalábbis a leválási szándékok szárba szökkentek. Mi volt erre a Főtáv válasza?

Az baszd meg, hogy ha sokan leválnának, csődbe menne a cég, és 750 ember veszítené el a munkáját. Leszarom. Leszarjuk. Főként, hogy nem a 750 ember megélhetéséért aggódnak a szakik, hanem a zsíros profit miatt, ami az önkormányzat zsebébe vándorol. Meg magánszámlákra. 750 ember miatt aggódnak, miközben százezrek életét keserítik meg. Cinikus? A velejéig.

De: tadáááám, választásokhoz közeledve hirtelen fontos lett a távhő. Leviszik az áfáját, egyedimérő-felszerelési programot indítanak, elengedik a december havi alapdíjat (esetemben 4.300,- Ft, amit persze a legnagyobb kánikulában is fizetnem kell).

Elvtársak! Hát csak most tűnt fel, hogy ötvenezer forintos nyugdíjból képtelenség 30-40 ezres számákat fizetni? ráadásul 30-40 négyzetméteres lakásokra? Hol éltek ti? Hogy nem panelban, de leegyszerűsítve nem is távhős lakásban, az holtbiztos. És igen, megkérdeznék minden egyes nyilatkozót, legyen az politikus vagy a távhőszolgáltató vezetője, munkatársa, amikor a távhő előnyeit ecseteli, hogy ő maga mivel fűt? Szinte biztos vagyok benne, hogy a többség egyedi fűtésű lakásban, házban él. De persze egyetlen médiagecinek sem jut eszébe ilyen kérdés, vagy ha eszébe is jut, nem meri feltenni. Merthogy akkor a beszélgetés egy pillanat alatt véget érne és lenne ám botrány.

Egyébként minden édesgetés ellenére vagy inkább mellett, minden eszközzel próbálják megakadályozni - az Alkotmánybíróság döntése ellenére -, hogy társasházak tömegesen leváljanak. Pedig le fognak, én a magam portáján is ezt hajtom.

Azt mondják az MSZP plakátjai - a távhős is -, hogy teszik, amit tenni kell. Helyes. Menjetek a picsába, és vigyétek magatokkal a távhőtöket is!

A címben jelzett forgalmi rendszámú fekete BMW kupé vezetője is megveregetheti a saját vállát.

Alig, hogy elhagytam Nagykapornakot, újabb útépítés, egyelőre az útfelmarásig jutottak, 40-es tábla, előzni tilossal.

Tulajdonképpen érdekesek ezek a felmarások. Néhány hónapja a zámolyi út rekonstrukciója folyt, a táblákat illetően ott is ugyanez volt a felállás: 40-es táblát tettek ki, holott kilométereken keresztül lehetett volna gyorsabban menni. Az más kérdés, hogy a felmarás elején és végén lehetne táblával figyelmeztetni az autósokat (jó sokat): itt most figyejjé' paraszt!

Elérjük az alsónemesapáti elágazót, újra kint a negyvenes tábla az előzni tilossal, igaz, az út már rendben, a kolléga megunja, és forgalomtól elzárt területen valamint kanyarodósávon keresztül megelőz. Rá száz méterre a mindent feloldó tábla...

Persze értem, ismerte a terepet, utána hosszan kanyarog az út, előzésre nincs lehetőség.

De alig telik el negyed óra, és Zalaegerszegen egymás mellett állunk a piros lámpánál.

Megérte? Hiszen öt perc alatt nem hűl annyit a sör...

Szintén a hétvége hozadéka, hogy Zala megyében egy új népszokással ismerkedtem meg.

Imádom a magyar útépítési szokásokat, és nem csak a pályáztatások körülményeit, meg az árképzést, hanem az időzítést is. Teljesen nyilvánvaló, hogy utat (körforgalmat) novemberben kell építeni, úgy finom az.

Péntek este Nagykapornakon futottam bele egy ilyen építkezésbe. A szemközti sáv lezárva, lámpa kihelyezve és még működött is. Harmadik voltam a sorban, piros a lámpa, álldogálunk, álldogálunk, egyszercsak hátulról megjelenik egy bordó kisteherautó, kielőzi a sort, bevág az első autó elé, majd a következő kereszteződésnél jobbra elkanyarodik. Szembe nem jött senki, hál' istennek. Jól van mondom, a bal sávból biztos belátta az utat, meg valószínűleg helyi is, meg siet is, mint mindenki ebben az országban, seggfej-seggfej, letudva.

Eltelik úgy 15-20 másodperc, egy sárga Fiat Seicento vezetője gondolja úgy, hogy megmelegszik a haverok által kikért söre a sarki krimóban, zumek, elhúz a sor mellett.

Vált a lámpa, egy fekete, új Suzuki Swift is kamikazét játszik, ráadásul ő már úgy, hogy a sorban elöl induló elé alig fér be a terelőoszlopok miatt.

Ilyen hát a nagykapornaki orosz rulett.

Ceterum censeo: hosszú, boldog életet kívánok nektek, seggfejek!

Mikroposzt következik. A címben jelzett fekete Mercedes városi terepjáró (IYV - a Szentendrei úton) és metálszürke Opel Astra (IBK - a Göncöl utcán) vezetője is úgy gondolta ma kora este, hogy - bár egyértelműen pirosra váltott a lámpa - még belefér, ha áthalad a kereszteződésen.

Veszprémben ez régebben százezer forintba került...

Nem-nem, kedves barátaim, nem egy mostanában divatos, homoszexuális-ellenes poszt következik, hanem bármilyen furcsa is, közlekedésokossági tanfolyamuk következő darabját olvashatják!

A hétvégén vidéki turnén voltam, több tanulsága is volt az utazásnak, pedig épp az idén húszéves a jogsim, szóval már nem nagyon lepődöm meg semmin.

Gondolom, azzal nem mondok semmi újat, hogy az utak tele vannak fittipaldikkal, akik valami furmányos okból, amikor csak lehet, tövig nyomják a gázpedált. Nem számít a megengedett legnagyobb sebesség, nem számítanak a sebességkorlátozások, nem számítanak az időjárási és útviszonyok, semmi sem számít, csak a sebesség és mások leelőzése.

A legtöbb esetben ezek a sebességhuszárok egyben a seggbemászók alrendjébe is tartoznak, legkedveltebb vadászterületük és versenypályájuk a sztráda.

Egy jó és normális sofőr fel tudja mérni, hogy az előtte haladó jármű lassabb, sőt azt is, mennyivel lassabb nála. Ráadásul, ahogy a sebességhatárokat, úgy a követési távolságot sem véletlenül találták ki kekec hivatalnokok, hogy a magát Schumachernek képzelő magyar zsenik életét megkeserítsék.

Nem vagyok versenyző típus, sajnos az életben sem, de legkevésbé a közúton. Meggyőződésem, hogy a közúti "autóversenyt" az nyeri, aki élve ér haza. Ennek megfelelően jómagam (ezen ne múljon! :) a veszélyforrásokat is igyekszem elkerülni: a szerencsétlenkedőket amint lehet, elhagyom, a száguldozó őrülteket pedig engedem menni.

Mégis előfordul, főként autópályán, hogy a forgalmi helyzet miatt egy rövid időre kénytelen vagyok feltartani őket - ez pesze azt jelenti, hogy én 130 körüli sebességgel haladok (előzök), ők meg jönnek mint a meszes, és tolnának le. Mindezt néhány arasszal mögöttem. Most hétvégén ködös időben, nyálkás úton. Hazafelé már azon filóztam, hogy hátradobok egy kanalat, kóstolja meg az idiótája az anyósom ragulevesét a csomagtartóban.

A másik seggében haladni azért is jó, mert még kevesebbet lehet látni a forgalmi helyzetből, így főként rossz látási viszonyok között még nagyobb a valószínűsége, hogy ha egy hirtelen esemény miatt hirtelen kell fékezni, akkor máris könnyedén beleszállunk az előttünk haladóba.

A srácokat persze mindez nem érdekli. Remek műszaki állapotú autókban utaznak (pl. volt egy H-s redszámú régi Suzuki Swift is a seggfejek között), vezetési képességük pedig legalábbis egy Forma-1-es versenyzőé. Azokat pedig - mint tudjuk - soha nem éri baleset (a képen Ayrton Senna autója)...

Nemhogy vonzó, de egyenesen csábító ajánlat az Auchan magazin reklámújság legújabb számából.

Csak aztán vigyázzatok gyerekek, nehogy összekenjétek a pizzától zsíros kezetekkel az eredeti HP kellékanyagot!

Péntekenként szoktam ilyen kaliberű és horderejű témákról írni, de talán egy fáradt őszvégi hétfő délutánra sem lesz rossz.

A múlt héten akadtam bele a képen látható szóróanyagba a magyar szolgáltatási piac nívódíjas zászlóshajója (képzavar), a Magyar Posta egyik fiókjában.

...és fogalmazódott meg bennem a mondatfolytatás folytatása: sőt, ha szerencsém van, talán még ki is nyal/meg is dug.

A kép szerint ráadásul a néniben hölgyben van egy adag mazo hajlam is, amiben a kezét mosolyogva pofonra emelő postás bácsi férfi jól láthatóan partner kíván lenni.

Múlt csütörtökön történt az eset, de méltó a megéneklésre.

A normálisakat leszámítva, egy bizonyos csoportosítás szerint a magyar sofőröknek két altípusa van: az egyik nélkülözi a helyzetfelismerő képességnek, a pozitív értelemben vett kreatívitásnak, a gyors és határozott cselekedni tudásnak a csíráját is.

A másik a magát kiemelkedően kreatívnak, másoknál nagyságrendekkel okosabbnak, találékonyabbnak, összegezve überfaszacsávónak gondoló vagánygorilla. Milyen kár, hogy sokan vannak. Milyen kár, hogy van ilyen egyáltalán.

Képinnen

A címben jelzett neonzöld Honda kisautó fiatal férfi sofőrje - most nem térek ki a kisautót vezető fiatal férfiak frusztráltságból adódó bizonyításvágyára - egyértelműen a második kategóriába tartozik.

A helyszín a Frangepán utca, a reggeli csúcsforgalomban. Köszönhetően többek között a Frangepán-Váci út kereszteződés elbaszottságának (nincs rá jobb szó), reggel nyolc körül elég hosszan áll a sor a lámpánál. Ennek köszönhető az is, hogy a kereszteződésekben - leginkább a Lomb utcánál - folyamatos a bénázás.

Aznap reggel a Váci út felé haladtam. Amikor odaértem a Lomb utcához, onnan balról egy busz próbált kikanyarodni balra, de a lámpánál álló sor miatt nem tudott. Előttem egy fekete Yaris, az előtt egy fehér furgon állt. Már megnyílt az út a busz előtt, de valami miatt még mindig nem mozdult, nem lehetett látni, hogy mi a baj.

Ekkor vágott ki mögülem a faszkalap, elslisszant a közben araszolni kezdő busz és a furgon között - speciel jobbról is jöhetett volna valaki, ha határozottabb - és beáált a lámpához, a balra kanyarodó sávba. Nem hittem a szememnek.

A srác mellett egyébként egy fiatal lány ült, de ezt már megénekeltem. Hosszú, boldog életet kívánok mindkettőtöknek...

Tyúkszaros életem apró pici problémája következik, a világmegváltás-függők lapozhatnak.

Az úgy van, hogy háromféle italt iszom: szeszt, vizet és teát. Ez utóbbit télen, vizet gyakorlatilag mindig, ha éppen nem szeszt nyakalok.

Hosszas kísérletezés során kidolgoztam egy mixet, ami úgy néz ki, hogy egy hagyományos gépi teafőző kannányi vízbe egy filter feketeteát és egy filter Lipton Citrus Fruits fantázianevű citrusos teát teszek. Más semmit. Kiváló kombó, párom is rákapott.

A múltkor szólt, hogy bent a cégnél elfogyott a citrusos teája, ugyan, vennék neki pár dobozzal. Ha a párom kér valamit, már ugrok is, a franc sem várja meg, míg ráparancsolnak.

Ilyen volt

Megyek a Sparba, becélzom a teáspolcot, Citrus Fruits nincs. Jobban körülnézek, látom ám, hogy valami újféle, csicsapicsa csilivili csomagolásban adja a Lipton az ízesített teáit. Igen halvány rémkép: mintha láttam volna egy reklámot egy újfajta, piramis alakú teafilterről és kollekcióról. De hát az nem egy plusz, valami prémium kategóriásnak hazudott újdonság? Úgy tűnik, nem.

Pillantás az árcédulára: egy doboz 500 Ft fölött van, a régi 420-430 körül volt, szolid húsz százalékos emelés, biztos megéri. Azért az ötszázat kicsit sokallom egy összebasszuk a hulladék citrom héját a narancséval típusú mixért, de egy próbát megér.

Ilyen lett

Otthon kibontom a dobozt, húsz piramis alakú filter van összezsúfolva benne, semmi szeparé.  Megpróbálom leszedni a zsinórt (cérnát), három helyre van rögzítve, csoda, hogy nem szakad el. Lefőzök egy szokásos kombót, keresem a citrusízt, szinte semmi. Nézem a dobozt, pedig elvben ugyanaz a 2 gramm "szemét" van egy filterben.

És akkor leesik a trükk: gyengébb minőségű alapanyagból, egy technikailag hasonló bonyolultságú megoldást alkalmazva, de megsprórolva a filterek tasakolását, kb. húsz százalékkal nagyobb hasznot elérni, ez a dolog lényege.

Másnap párom lebetegszik, jön a szokásos teakúra. Már két piramist tesz egy normál feketetea-filterhez, ez így már egy kész vagyon per tea, ízben nem sok változás tapasztalható.

Esetünkben az eredmény: keresünk valami hasonlót. Ha nem találunk, kitalálok valami mást. Ha mást nem, maradok a feketénél. Érdemes volt?

 Képinnen

Közlekedésokossági tanfolyamunk következő fejezetében a fényszóró használatáról lesz szó.

Verőfényes, kánikulai nyáron voltak a vezetésóráim, mind a harminc, természetesen a vizsgám napján borult be az ég, eredt el az eső, szinte azt sem tudtam, hol van az ablaktörlő-kar a 2107-es Ladán.

Beültem, bekapcsoltam az övet, a vizsgáztató pedig azt kérdezte:

- Ugye tudja, mit jelent, hogy a látás-, és útviszonyoknak megfelelően kell vezetni?

- Igen - válaszoltam, kitettem az indexet, és elindultam.

A vizsgabiztos fékezett.

- Akkor legyen szíves, kapcsolja be a lámpát - kérte nyugodtan.

Nem tudom, feltűnt-e, de ősz vége van, mit ne mondjak tél, még akkor is, ha délután 14-16 fokot mérnek. Például ma, viszont ködös reggelre ébredtünk. Számomra természetes, hogy a motor indítása után azonnal kapcsolom a fényszórót. Nem csak télen, tavasszal, ősszel, hanem szinte mindig, leszámítva talán csak a verőfényes nyári, városi autózásokat.

Nem úgy a kollégák egy része. Ma reggel gyors, persze korántsem reprezentatív felmérést végeztem rövid reggeli utam során. Hat olyan autót számoltam össze, amelyeknek a reggeli köd ellenére sem égtek a fényszóróik.

Két érdekesség volt a dologban: az egyik, hogy a sofőrök megoszlása a címben jelzett 4:2 volt a női sofőrök javára.

A másik a gépkocsik színe: a hatból öt volt ezüstmetál, egy pedig sötétkék.

Igazából nem értem, hogy a gépjármű-tulajdonosok nagy része miért van megveszve az ezüstmetál színű autókért. Ez a szín unalmas, jellegtelen, mi több: leginkább semmilyen. (Mondom ezt egy ezüstmetál színű autó tulajaként, igaz, nekem nem volt más választásom.) De ha már átlagszínű - és közlekedésbiztonsági szempontból kétségkívül az átlagnál jobban veszélyeztetett - autókkal járnak, legalább a fényszóró-használattal kapcsolatban lehetnének figyelmesek, az átlagnál jobban.

Az is igaz viszont, hogy ebben a kérdésben az átlagnál megengedőbb vagyok, mivel elő-előfordul, hogy az ember fia, lánya feledékeny. Azt is hozzá kell tennem, hogy a négy hölgy közül kettőnél láttam, amint rövid idő után - észlelve a hibát - felkapcsolta a fényszórót.

Úgyhogy leginkább csak egy jótanács: figyeljenek jobban!

A kép illusztráció, nem a cikkben szereplő férfit ábrázolja

A tiszalöki körzeti orvos jelentette az elmúlt év legdurvább H1N1-es esetét, amely a legszkeptikusabb kétkedőket is kétségbe ejtheti.

N. Loránd (v. Lóránt) szorgalmatosi lakos éppen a Zetorját szerelte a kertben, amikor a gép máig ismeretlen okból elindult, és a felpörgő ékszíj levágta a férfi jobb kézfejét. Az erősen vérző N. segítségért indult a házba, amikor is véletlenül belelépett egy kaszába, amely átszúrta a bal lábfejét. A sérüléstől a férfi valószínűleg elveszítette az egyensúlyát, elesett, és beverte a fejét, egy az udvaron felejtett sajtárba, emiatt eszméletét vesztette. Néhány órával később az eszméletlen férfi közepesen ittas napszámosa tolatott be az udvarra egy szecskavágóval. Nem vette észre a földön fekvő testet, áthajtott rajta, és a szerencsétlenül járt N. belehalt a sérüléseibe.

A boncolás során megállapították, hogy a halott férfi is fertőzött volt a H1N1 vírussal. Hogy mekkora szerepet játszott a halálában a fertőzés, azt egyelőre orvosszakértő vizsgálja, de erősen gyanítható, hogy nem csak a sajtár felelős a halálesetért. Így ez lehet az eddigi legsúlyosabb, halállal végződött H1N1-es fertőzéses eset.

Helyi tudósítók szerint a közeli Prügyön, Taktabájon és Csorbajon is hallottak már olyanról, aki beszélt már olyannal, aki látott már H1N1-gyel fertőzött beteget.

A comment:com is beszámolt arról, hogy Berlinben egy operatőr véletlenül elütötte Lech Walesa volt lengyel államfőt, miután a politikus eldöntötte a falat jelképező dominók első darabját.

SzabóZ a következőképpen fogalmaz, a következőt kérdezi a cikkben:

...csak az érdekelne, hogy mégis melyik volt az a túltenyésztett trendkövető, zsírmentes tejből készült grande macchiatót szürcsölő, Iphone-fetisiszta idióta, aki jó ötletnek gondolta, ha egy pár éve még nagyon divatos, de már akkor is teljesen használhatatlan kétkerekű elektromos rollerra ültet egy operatőrt? Mindezt Berlinben, a fal leomlásának huszadik évfordulójára rendezett gigantikus dominódöntögetés alkalmából.

Az én kérdésem viszont az, hogy ugye kedves médiageci szabóZ, mindketten tudjuk, hogy a médiageciség az, ami a segwayre ültette azt a médiagecit, aki médiageci mivolta miatt viselkedett úgy, mint egy idióta?

Ilyen az, amikor szajhák kurvázzák a másik ribancot...

Olvasván a Kecskemét-blogot, először azt gondoltam, hogy az egész csak egy tréfa. De aztán rámentem Kecskemét város honlapjára, és láttam, hogy komolyan gondolják.

Legfontosabb kitételek - a kezdet:

"Magánszemély a foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása során és minden más nem jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet a tevékenysége során vagy szervezete jelképeként (ennek részeként) a címert engedély nélkül nem használhatja."

Továbbá:

A város zászlaja külön engedély nélkül felhasználható:

• elismerésként, Közgyűlés által adományozva;

• jelentôs városi események alkalmával;

• települések közötti bel- és külföldi kapcsolatokban;

• megkülönböztetésül több település részvételével tartott rendezvényen;

• cserezászlóként.

Ámde:

A címer és a zászló az e rendelettel nem szabályozott esetekben csak külön engedéllyel használható fel, illetőleg alkalmazható. A címer (zászló) használatára, előállítására irányuló kérelmet külön be kell benyújtani.

Nem véletlen, hiszen:

Az engedélyhez kötött címer- és zászlóhasználatért fizetendő díj összege:

• nem kereskedelmi célú felhasználás esetén: 1000–5000 Ft-ig,

• kereskedelmi célú felhasználás esetén: 5000–100 000 Ft-ig terjedhet.

És a legnagyobb idiótaság:

A Kecskemét városnév és ennek toldalékos vagy hozzákapcsolt közszóval ellátott formái létesítmény elnevezésébe, cégelnevezésbe (cégszövegbe), üzleti nyomtatványra, védjegyre, szabadalom címébe, árubélyegre, áruminta és áru jelzésére, iparjogosítvány szövegébe, sajtótermék címfeliratába csak engedéllyel vehető fel.

Bár még mindig van egy halvány gyanúm, hogy az egész csak egy médiahack. Ha nem, szerintem nevezzék át a várost Seggemétre.

Idén először tervezek részt venni a nagy biztosítóváltásban, már ami a kötelező biztosítást illeti. Az elmúlt években nem foglalkoztam a dologgal, vagy azért, mert kölcsönautóval jártam, és a tulaj gondosan kiválasztotta a (valószínűleg) akkor legolcsóbb biztosítást, vagy azért, mert havi 3.700 Ft körüli összeget reálisnak gondoltam a biztosításra, és nem óhajtottam egy dömping kellős közepén nyüzsögni (ld. másik nagy kedvencemet, a karácsony előtti bevásárlást). Idén azonban győzött a pénz szava - meg az asszonyé! -, és nekiálltam utánajárni a dolognak.

Ma vetődtem el a biztositas.hu-ra (linket szándékosan nem adok), ahol beütögettem minden adatot - szinte elkérték szülőanyám hüvelykenetét is, analizálás céljából -, majd rányomtam a "Kalkulálj köcsög!" vagy valami ilyesmi gombra. A lap tetején a "Még 1 perc a díjoldalig" felirat virított.

Mindez 14:58-kor volt. Barátunk azóta is kalkulál, és a "Díjszámítás folyamatban..." felirat fölött pörget egy margarétát. Ja, azóta egy másik oldalon, az adatok megadása után egy szempillantás alatt megtudtam, amit szerettem volna.

Csókol anyád: Vince.

Régóta tudjuk, hogy karácsonyfát gyakorlatilag mindenből lehet formázni. A Heti Válasz is megpróbálkozott vele, kétdimenzióban, mellé a szenteste meghittségét - a Citibankéhoz hasonlatos módon - emelendő, előfizetést is kínál.

És hirtelen mennyei borókaigáborok sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Skacok, november 19-étől már van egy országos frekvenciánk is!".

A borzongás után itt van egy emberibb kép a karácsonyról:

Képinnen

- Csukd be a szád, kisfiam, belerepül egy légy! - valami ilyesmivel figyelmeztettek a szüleim, ha gyerekként elbambultam, és tátva maradt a szám.

Nos, a politikusok, egészségpolitikusok, orvosok, köjálosok, stb. hetek óta tátott szájjal járnak, és csodálkoznak, hogy a lakosság nagy része nemcsak, hogy nincs beszarva a H1N1-től, de nagy részük még az védőoltást is elutasítja.

Nem fogok agitálni egyik oldal mellett vagy ellen sem, bár én nem oltatom be magam. Sokkal inkább azzal foglalkozom, hogyan jutottunk el oda, hogy már az index is heves propagandát folytat Székely Tamás miniszternek a Bumerángban kell védenie a mundér becsületét és agitálnia a lakosság nagy része - úgymond - a saját egészségére  sincs tekintettel, amikor megítél egy ilyen fontosnak tartott dolgot.

Egy mondatban összefoglalva: kedves politikacsinálók, köszönjétek magatoknak.

Köszönjétek több évtizedes hazugságaitoknak és az abból eredeztethető bizalomvesztésnek. Köszönjétek kontárságotoknak: egyrészt a szakmai, másrészt a kommunikációs hozzá nem értéseteknek. Köszönjétek elvtelen mohóságotoknak és a vállalati érdekeknek történő elvtelen lefekvésnek. Köszönjétek úri gőgötöknek, amellyel nem csak különbnek gondoltátok magatokat választóitoknál, de őket egyenesen gyereknek, sőt, ami még rosszabb: infantilis, vagy inkább imbecillis hülyéknek néztétek.

Plusz mindehhez hozzájön Magyarországon az a mérhetetlen tehetségtelenség és tehetlenség, amellyel minden állami hivatalnok fel van szerelkezve, mintha ez az attitűd egyenesen felvételi követelmény lenne az államigazgatásban.

Nem győzöm elégszer pofázni, hogy az a legalább ötezer éves szemlélet, amely egy kis számú kivételezett csoport kizárólagos és egyértelmű uralmáról szólt a többség felett, megbukott. Az események és a társadalmi reakciók többnyire kiszámíthatók, de mindig van egy olyan faktor, amelyre a Nagyeszű Sündisznócskáknak sem lehet hatása.

Az információ elárasztotta a társadalmat. Ráadásul a kontrollált információáramlás mellett megjelent a szinte teljesen kontrollálatlanul hozzáférhető információ az internet révénA . A mainstream vélemény a társadalom egyre nagyobb része számára nemcsak hogy nem elsődleges, de sokszor egyben megkérdőjelezendő is.

A konkrét ügyre visszatérve persze a több hónapos felvezetés (posztok itt és itt) már önmagában nem tett jót az egész járvány influenzaügy megítélésének. Aztán persze a vakcina gyors legyártása is gyanút keltett, merthogy egy sima gyógyszer esetében ennél ezerszer több idő kell az engedélyeztetéshez (tudom, ez nem gyógyszer, hanem oltóanyag, de ez az átlagpolgár elméjében nem feltétlenül különül el ilyen élesen). Magyarországon a gyanakváshoz még a jól ismert gazdasági mutyiszagú ügymenet s hozzájárult a bizalom "erősítéséhez". Bár hozzá kell tenni, nem csak nálunk voltak/vannak botrányok a sertésinfluenza körül.

És még csodálkoznak a nagy-, és vízfejűek, hogy újabb összeesküvés-elméletek keletkeznek és járnak szájról szájra a nép ajkán.

Pedig nem kellett, most sem kellett volna sokkal több ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, és hisztéria nélkül, a legnagyobb rendben menjenek a dolgok. Csak ki kellett volna állniuk a megfelelő embereknek, és nyolc tőmondatban elmondani, hogy mi ez, mire lehet számítani és mi a javaslatuk. Nem történt meg. Reméljük, nem jóvátehetetlenül nem történt meg.

Lehet ugyanis, hogy ez az ellenkezés, ez az egyénieskedés rosszul sül majd el, és egy hatalmas, sok áldozatot és még több anyagi kárt okozó járványnak leszünk tanúi. Ennek ugyan nem csak a betegség, a vírus karaktere mond ellent, hanem az elmúlt évek "pestisjárványainak" (BSE - szivacsos agyvelő-károsodás, SARS, stb.) következményei is (aki halálokok számadatait akarja nézegetni, kattanjon ide).

A lényeg azonban, hogy akármi lesz is a végkimenetel - ha ilyenről egy járvány esetében egyáltalán lehet beszélni -, a történetből nem nekünk, az átlagembereknek kell a legtöbbet tanulnunk, hanem a felelős vezetőknek. Legalább azt, hogy mikor érdemes kinyitni a szájukat, és mikor jobb hallgatni.

A hét idiótája az az - egyébként orosz - vodkagyári targoncás, aki egy szolid gázfröccsel mintegy 33 millió forint értékű kárt okozott a raktárban. Biztos nem volt piás.

A videó megtekinthető itt.

Azért 33 millát havi mondjuk 20 ezerrel letörleszteni...

A Fidesz kiakadt a gyásznapi szoci bulin

Horváth László nyílt levelet írt, szerinte a szocialisták durván megsértették a nemzetet azzal, hogy a párt megyei vezérkara Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnökkel együtt éppen az 1956-os forradalom leverésének a napján tartott bulit Füzesabonyban.

Úgy fogalmazott, november 4-e történelmünk egyik legtragikusabb napja, az 1956-os magyar forradalom véres leverésének napja. 1956. november 4-én szovjet csapatok özönlötték el Magyarországot és vérbe fojtották a forradalmat. Ez a nap sikert hozott Kádár Jánosnak, de tragédiát és vért hozott a nemzetnek - hívta fel a figyelmet.

Utalt arra: amikor az ország fejet hajtva az áldozatokra emlékezik azért is különösen elítélendő ez az ünneplés, mert közben "a valóság az, hogy amiképpen az elődeik 1956 után, úgy mára ők is a csődbe vezették Magyarországot".

Ebben a helyzetben felszólítja a szocialistákat, hogy kérjenek bocsánatot az 56-os forradalmat követő megtorlás áldozatainak hozzátartozóitól, a megkínzott és megtiport túlélőktől és az egész nemzettől - írja Horváth László.

Az MSZP egyelőre nem reagált.

- - -

Ha már ilyen seggek voltak és van egy kis eszük, akkor nem is reagálnak.

Most akkor senkinek nem szabad semmi ünnepelni november 4-én, soha többé?

+1: én, a nemzet megbocsátok.

Tudom-tudom, aki a két nagy kereskedelmi tévé valamelyikét nézi, sikeres ember nem lehet. Pláne lúzer, aki mindenféle főzőcskézős, egyik ismertember meghívja a másik ismertembert típusú műsorokat néz. De hát az ember fia csomagban kapja a kedvesét, amelybe beletartoznak kevésbé élvezetes dolgok is.

Az e heti, RTL-en futó vacsorázós műsorba viszonylag kibírható alakok kerültek, bár Hajdú Péter hallatán a konyhakredencben az összes kés ökölbe szorult.

Ami az idióta-faktort illeti, említést érdemel még Szinetár Dóra, akiről jelenleg annyi információ áll a rendelkezésünkre, hogy egy borzalmas bájgúnár a férje. Még Hajdú Péternél is nagyobb.

Képinnen

Nos, ezekről az ismertemberekről a következők derültek ki.

Kedd este SzD elmondta, hogy nem tudja megenni a fehér lisztet. De nem azér' (bazmeg), amiért mondjuk az én anyám nem tudja megenni, lévén lisztérzékeny, hanem csak úgy simán.

Szerdán kiderült, hogy HP nem eszik májat, mert a máj a szervezet méregtelenítő szerve és így tele van méreganyagokkal. Azt azért fontosanak tartotta megjegyezni, hogy csak kacsa-, és libamájat eszik.

SzD elmondta, ő sem eszik májat, merthogy "úgy hallotta", hogy a máj a szervezet méregtelenítő szerve...a többit már leírtam az előbb. Ő nem tért ki sem a kacsa-, sem a libamájra.

SzD a desszertnél arról is tájékoztatott, hogy a fehér cukrot azért nem eszi meg, mert megfájdul tőle a feje. (Nekem meg az idiótáktól.)

Ezek az emberek nagyjából annyi idősek, mint én (mindkettő fiatalabb, hogy a fene egye meg...). Itt nőttek fel Magyarországon. Azaz mindannyian nagyjából ugyanazokat az ételeket ettük. És nem gondolom, hogy akár HP-t, akár SzD-t a konyhaasztal körül kergették, ha nem akarta megenni a fehér cukrot (lisztet) vagy a májat. Tudom, aki ismertember, az óhatatlanul magamutogató lesz.

De úgy gondolom, hogy ha nincs valamilyen egészségügyi ok vagy totális pszichés gát, akkor az ember elballag vendégségbe, aztán megeszi vagy legalábbis megkóstolja, amit elétesznek. Főleg, ha az az étel finom. És nem kezd el nyervogni, hogy bele fog halni, ha ezt meg kell ennie. Nem gondolom, hogy mondjuk egy alapvetően vegetariánus ember belehal, ha egy évben egyszer-(kétszer) húst eszik. De ez már jólneveltség kérdése, az meg nem túl jellemző a celebvilágban.

Azonkívül halkan szólok, hogy bár mindent megtesztek az örök életért az önsanyargatásaitokkal, közben lehet, hogy elfelejtetek élni. Jó étvágyat!

H1N1 - a megoldás:

Beteg? Háegyenegy almát....

Igazán nem vádolhat senki negatív elfogultsággal, mivel gyerekkoromban az ágyam végén álló könyvespolc kiemelt helyén volt fellelhető Grosics Gyula: Így láttam a kapuból c. könyve. És részben ennek is volt köszönhető, hogy amíg egyáltalán focicsukát húzta a lábamra, többnyire hálóőr voltam, igaz, a "három potya, egy bravúr" fajtából...

Ugyanígy a ma-gyarkodók (a "ma magyarkodók" rövid alakja) többsége valószínűleg azt sem tudja, hogy dr. Kárpáti György (Gyurika) nemcsak háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, de jó néhány könyvet is írt, mégpedig Peterdi Pállal közösen. Míg az előbbi könyv apám könyvtárából származott, az utóbbiakat már én vettem meg, bár szintén atyai inspirációra.

Bátran mondhatom, hogy kamaszként azokon nőttem fel. (És vált például retorikám részévé az "úgy nézett rám, mint ha most hozott volna be a macska a kertből, egy lapos kő alól" fordulat.)

Ezek az Emberek, ezek a Sportolók, gyerekkorom hősei voltak. De mindemellett az is nyilvánvalóvá válhatott bárki számára, hogy sportteljesítményük, pozíciójuk révén, még a legkeményebb kommunizmusban is kivételezettek voltak. Persze tudom, nem szerződhettek külföldre, ami az ő életükben hatalmas tragédiának számít(hat)ott. De akkor, amikor a nép nagy része még Csehszlovákiába sem mehetett szabadon, ők bejárták a Földet, Helsinkitől Melbournig. Ráadásul az amúgy is átlagon felüli juttatásaik mellé szerezhettek egy kis plusz zsetont a csencseléssel - Kárpáti például nagyon szórakoztató módon írja le mindezt.

És a pórnéppel ellentétben jó pár dolgot kijárhattak maguknak: kocsit, lakást, miegymást (Gyurikának például maszek autóalkatrész-boltja volt).

Ezért sem értem, mi az oka ezen emberek harcos jobboldaliságának, mi több antikommunizmusának. Már-már vesszőparipának tűnhet, de én magam ezt szintén egyfajta kompenzációként értelmezem.

Grosics jelenlegi "lepkézése" esetében még talán elnézhető, hogy nem tud róla: a Fővárosi Közgyűlés 2004-ben (SZÉGYEN!!!) egyhangúlag eltörölte Sztálin díszpolgári címét.

Az már azonban kevésbé, amint azon kesereg, hogy nem lehet(ett) a Nemzet Sportolója, mivel nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy felháborodása a havi bruttó 500 ezer forintos járadék kiesésének szól. Ezzel nálam egyébként érdemtelenné is vált a címre, még szerencse, hogy nem én döntök róla.

Mindenesetre két dolgot bizton állíthatok:

1) Mindazokat, akik sokat tettek az ország hírnevéért, mind erkölcsileg mind anyagilag meg kell becsülnie a közösségnek.

2) Ha majd Tarlóstól kell átvennie Grosicsnak a díszpolgári címet, máris nem lesz olyan lényeges a bolsevik faktor.