Tombol a sertésinfluenza, minden csatornán minden híradás az új járvány híreivel kezd, én meg nem győzök bosszankodni, mivel nincs széles ez országban olyan hírolvasó, orvos, járványügyi szakértő vagy éppen miniszter, aki helyesen, influenzának mondaná a betegséget.
Ehelyett mindenki a köznyelvi infulenzát mondja. Engem ez sem zavarna tulajdonképpen, akkor viszont az Akadémiának kellene lépnie. És nemcsak a magyarnak, hanem a britnek is...
Annak idején majdnem leestem a székről, amikor azt olvastam, hogy az index Polfórumában tilos a köztársasági elnököt szapulni. Az index szerkesztőségének ezt az alapvet mint zsinórmértéket sikerült kiizadnia magából, húbazmeg, ennyire ember képtelen berúgni, szerintem. (Később meg a blogvizsgát ötölték ki, hát egyik szánalmasabb, mint a másik, bár ez utóbbi nem témája ennek a posztnak.)
A Magyar Narancs is sokat csökkent anno a szemmeben, amikor a II. János Pál halála utáni szám címlapjáról lehagyták az aktuális vicceskedést, pedig még ötletem is lett volna rá: II. János Pál, pápá!
A tekintélyt és annak tiszteletét ugyanis a legkevésbé lehet kivívni azzal, ha megtiltom valaki(k) negatív színben történő feltüntetését, ha megszabom, hogy valakiről vagy jót lehet nyilatkozni vagy semmit .
Korántsem állítom, hogy ma Magyarországon Sólyom László a legalkalmatlanabb közszereplő a saját posztján, de hogy nagy rá a köztársasági elnöki kabát, azt határozottan kijelentem.
Mégis úgy érzem, a Fidesz-képviselő, Salamon László által ma a Parlamentben felvetett ötlet (harang), mely szerint büntetni kellene a köztársasági elnököt sért(eget)ő személyeket, már nem Sólyom Lászlóért szól.
Nem én találtam ki, a politikához értő embertől hallottam, hogy Orbán Viktor távlati célja (lehet) a köztársasági elnöki pozíció, mégpedig törvényileg szépen megerősítve és körbebástyázva, amolyan kancellári funkcióvá tupírozva.
Az pedig mégiscsak felháborító lenne, ha az Örökös Minsizterelnököt, a Nemzet Vezetőjét bárki negatív szavakkal illethetné.
Tudom, paranoiás vagyok. Mindenesetre előre szóltam...
U.i.. ja, Sólyom egy seggfej.
A két országos kereskedelmi rádió ügyéről az elmúlt két napban mindenki megírt már mindent, nem is kívánom konkrétan ebben az ügyben tovább szaporítani a szót.
((Dupla zárójelek között: bár adná magát egy kaján visszautalás arról, hogy a Fidesz sem különb a Deákné vásznánál, és milyen érdekes, hogy amikor a konkrét pártérdekekről van szó, akkor milyen nagy a béke és az egyetértés a két nagy (?) párt között: a Fidesz sem akar komcsivért inni, és az MSZP is leteszi a nácivadász lantot (képzavar).
Talán arról is lehetne beszélni - túl a százmilliós reklámbevételek délibábos képének csábításán -, hogy a kedves pártok minél nagyobbat óhajtanak szellenteni, annál inkább befosnak. Értem ezalatt, hogy minél nagyobb teret próbálnak biztosítani pártvéleményük publikálásának, a kedves nép annál jobban szarik rájuk: jelenleg a választópolgárok fele sem menne el szavazni, sőt még a legnépszerűbb politikus a Nemzetvezető népszerűsége is 50% alatti, alakul ez kérem.))
De inkább egy másik aspektusát ragadnám meg a dolognak, melyhez gyönyörű, igazi örkényes, amolyan RealHungarian hátteret fest egy-két, az elmúlt napokban-hetekben kiderült ügy.
Pénzt kapni jó dolog. Sok pénzt kapni még jobb. Ha ez annak árán valósulhat meg, hogy...khm...megpróbálok finom lenni, szóval alvállalkozói teljesítések révén, ugyan valósnak látszó szolgáltatással, de jelentékeny mértékben felülszámlázva tudják "kiszipkázni" a pénzt, hát istenkém. Két szerződő fél ugyabár olyan árban állapodik meg, amilyenben akar (ez így in concreto persze nem igaz, de tételezzük fel). Ha azonban a beruházás (uniós) pályázatból valósul meg, ott bizony nagyobb a kontroll, a felülszámlázás nem jó ötlet. Hát akkor? Hát akkor hangzatos mondatok mögé gagyi munkákat kell elbújtatni.
Nem olyan régen már kifejtettem, hogy szerintem az udvariatlanságnál egy rosszabb van, a fölösleges udvariaskodás. Most hozzáteszem, hogy a figyelmetlen- ségnél pedig egy rosszabb van, a rossszindulat.
Harcos időket élünk, tízmillió kis G.I. Joe (és Jane) indul nap mint nap útnak úgy, hogy "ma is legyőzök valakit".
Az én hősöm ma reggel negyed kilenc környékén a Petneházy utcán kívánt átkelni gyalog a másik oldalra, tőlem jobbról balra. Szemben két autó jött, én pedig egyedül, ezért is lepett meg, hogy - egyébként egy autó takarásából kilépve - hősünk egyre beljebb araszolgatott. Tehát nem ment, hanem néha tett egy apró lépést. Mivel az ő volnalában értünk egymás mellé a szembejövőkkel, és mivel mögöttem több száz méter üres tér volt, nem álltam meg átengedni, hanem mentem tovább. De ő sem állt meg, így kb. negyven-ötven centire haladtam el előtte.
Azt gondolom, én lepődtem meg jobban.
Ő azonban sértve érezte magát, mert a tükörben még láttam, amint jobb kezének mutatóujját "utánam küldi". Az illető egyébként egy - bocs mindenkitől - bölcsész-informatikus kombó kinézetű szemüveges fiatalember volt, barna kabátban. Láthatóan nem sietett, mert a távvagányságot leszámítva nyugodtan kelt át az úttesten.
Nyilvánvalóan ő is a városi gerillák népes csapatának tagja, aki gondolkozni nem, de harcolni annál jobban szeret.
Tudom, tőlünk nyugatabbra minden gond nélkül megáll az autós a gyalogosnak. Mega kerékpárosnak. Én viszont nem tudok nem hatékonyságelvűen gondolkozni, azaz továbbra sem tervezem, hogy nekiállok udvariaskodni, ha az elhaladásom után üres tér áll a kollégák rendelkezésére.
Kövezzenek meg érte...
Milliók élnek ebben az országban, akik nyertesei a rendszerváltozásnak, az elmúlt húsz évnek. Nyertesei, mert megkapták mindazon szabadságjogokat, amelyekről őseik évezredeken keresztül csak álmodozhattak. Nyertesek, mert szabadon dönthetnek sorsukról, lehetőségük van tehetségük kibontakoztatására, és álmaikat szabadon megvalósíthatják. Nem utolsósorban pedig szabadon közlekedhetnek, szabadon utazhatnak, akár földrészek között is, és ha éppen nem tetszik, hogy ide születtek, szabadon dönthetnek arról, hol kívánnak élni.
Sajnos azonban még mindig vannak olyanok, akiket a rendszerváltás veszteseinek nevezhetünk. Ők azok, akiknek nem csak hogy rosszabb, mint az előző rendszerben volt, de lelkük nem találhat nyugalmat ebben az új, számukra elnyomó rendszerben, bűzös és véres diktatúrában.
Az elmúlt napok híradásai és személyes benyomásaim alapján két személy és egy társadalmi csoport került fel a képzeletbeli dobogómra. A győztes vesztesek díjazásáról később születik döntés.
3. helyezett(ek): mindazok, akik bár drága - 6-8, esetenként 10-20-30 milliós - autókban feszítenek, Nagy-Magyarország matricát ragasztanak rá, csak hogy mutassák, mennyire sanyarú sors jutott osztályrészükül.
Őnemzetvezetőségét direkt nem citáltam ide, elvégre egy VW Golf nem az álmok netovábbja.
2. helyezett: Szijjártó Péter, a Fidesz előretolt idiótája, róla már volt szó. Tegnap éppen a gázár-emelésen aggódott újfent. Képzelem, mennyire meghatja a nincstelen tömegek jajszava. Gondolom, nagy ívben szarik rá. És még öltözködni sem tud rendesen.
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy a Fidesz győzelme után milyen pozíciót kap őseggfejsége. Remélem olyat, ahol azért kap egy kis zsebpénzt, hogy ne ingyért kelljen aggódnia a dőzsölő magyar milliókért.
1. helyezett: Schmidt Mária, a Terror Pláza igazgatója, aki 6,5 milliárd forintos vagyonával most éppen a 85. leggazdagabb magyar.
Ez az összeg sem arra nem elég, hogy megműttesse a szemét - ha erre jelenleg még nincs orvosi megoldás, akkor bocs -, sem arra, hogy - mint azt képünk mutatja - normálisan felöltözzön.
Életét a kommunizmus elleni harcnak szentelte, nem csoda, képzeljék, hol tarthatna, ha kedves férje - isten nyugosztalja - korábban állhatott volna neki a milliárdok csinálásának. Képinnen
Aki nem tudja, tanítja - mondja a régi bonmot, nos velem is megesett már az eset, amikor is egy középiskolában ötödéveseknek tanítottam marketinget úgy, hogy életemben nem tanultam.
Tudom, comingout volt ez a javából, de már túl vagyok rajta, így nyugodtan nyitom meg újabb szeánszomat napjaink kereskedelmi gyakorlatáról.
Pofázom már egy ideje, hogy egyszerűen nem hiszek a médiareklámozás hatékonyságában, egy index cikk szerint erre a kereskedelmi tévék is rájöttek.
Számomra a képlet egyszerű: ha gyakran nézek egy adót, - még szűkebben, egy filmet -, akkor valószínűleg fölöslegesen sokszor találkozom ugyanazokkal a reklámokkal és az adott csatorna promóival. Ez azt jelenti, hogy a harmadik találkozáson túl, valószínűleg elveszti hatékonyságát a promóció, sőt ellentétes hatást vált ki. Azaz kontraproduktív.
Csak egy példa: ma este kb. ötszázadszorra láttam "Kovács Gizella marketingest", amint az Advil Ultra jótékony hatásairól áradozik. Önök szerint vettem valaha Advil Ultrát? És ami fontosabb: fogok valaha is Advil Ultrát venni? A válasz: nem.
A világnak, ezen belül a kapitalizmusnak is változnia kellene. Ennek részhalmazaként a hirdetési gyakorlatnak is. Ezt csak mi, fogyasztók tudjuk katalizálni.
Nem állítom, hogy - például - az Advil Ultra nem jó. De ha milliószor tolják az arcomba, sem fogom megvenni. Vagy megengedőbben: nem biiztos, hogy ha milliószor tolják az arcomba, akkor meg fogom venni.
Hirdetők: merjetek nagyok lenni, és változtatni a gyakorlaton. Egy próbát legalábbis megérne!
Szegény szerencsétlen (barom) bankok már tényleg nem tudják hogyan támadni a hiteltörlesztések rabigájában senyvedő magyar jobbágyokat (ez asszem szépecskére sikerült).
Ödön most Pinokkió helyett Einsteinnel támad, a Raiffeisen hasitasija nem kér kódot, a K&H már élete (életünk) végéig denszelni fog, a Citibank azonban a kedves ügyfél lelkére és érzelmeire próbál hatni, a következőképpen:
Én megértem, hogy a bankosokat már a családjukban sem szereti senki, nem beszélve a marketingesekről, de azért mégiscsak fura elképzelései vannak egyeseknek a szeretetről. Meg a kereskedelmi nyelvezetről.
Gondolom, nem sok "hiteles" polgár van, akit ne érintett volna szarul a válaság, és ne próbálná meg hitelkötelezettségeit, azok összegét minél inkább lenyomni, ahol lehet - ha lehet - felszámolni. Ez in concreto azt is jelenti, hogy nem szeretne újabbakat, még akkor sem, ha két éve még boldogan fogadta el az utolsó hitelcégecske plasztikkártyáját is, mert végre megvehette a gyerekek szobájába is az Orion LCD tévét.
Fordult azonban a világ, nem keveseknek okoz problémát a napi megélhetés, az élelmiszer, a rezsi, az iskoláztatás finanszírozása, és természetesen a lakás-, autó-, és egyéb hiteleké.
Egy ilyen környezetben borzasztó arcátlannak tartom ezt a reklámszöveget, mert a szeretteink azért szeretteink, hogy ne akarjunk nekik rosszat, mi több: jót akarjuk nekik. Ebbe pedig nem fér bele az a kikúrás, hogy hitelkártyát ajándékozunk nekik. Ha pedig nekünk kell finanszíroznunk az ő költéseiket, akkor ráadásul magunkkal cseszünk ki, a legszeretettebb szerettünkkel.
A Citibank marketingese monnyonle...
Akkor következhet el október 23-a igazi ünnepi jelentősége, amikor végre teljes konszenzus lesz 1956 megítélését illetően – mondta Navracsics Tibor az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen csütörtök este Csornán. (A teljes cikk itt.)
Hát persze. Nem saját ötlet, máshol olvastam, de tökéletesen egyetértek azzal, hogy az '56-os forradalom leendő megítélése az 1848-49-es forradalom és szabadságharcéhoz fog konvergálni. Azaz kialakul majd egy idealista felfogás, amit kanonizálnak, és az attól való eltérés akkor is szentségtörés lesz, ha azt tények támasztják alá.
Az '56-os forradalomról sok tekintetben már most is idealisztikus kép él az emberek tudatában, betört üvegű, de ki nem fosztott kirakatokról, becsületkasszákról, és így tovább.
Ugyanakkor péládul szó sem esik a meglincselt, az ÁVÓ-hoz éppen csak besorozott 18 éves fiatalokról. Már most szentségtörés Nagy Imre töketlenségéről beszélni. Ennek a népnek sikerélmény kell a közelmúltból is, akkor is, ha az túlzás, lódítás vagy egyenesen hazugság.
Jön, jön, jön, jön a szép új világ. Még megvárom, amíg kiderítik, hogy a Fidesz jelenlegi vezérkarának felmenői (Nagypapák, mindenki Imre) egyként kergették ki az oroszokat '56-ban, aztán megyek és leiszom magamat. Leningrádban. Orosz vodkával.
Most kaptam. A kép címe: A H1N1 oltás nem kívánt (?) mellékhatása...
Harcedzett netező vagyok - bár néha viharvert -, ám mára már elég jól ismerem az átlag netező, ezen belül kommentelő gondolkodásmódját.
Az interneten semmivel sem több vagy kevesebb a hülye, mint a való világban, nyilvánvalóan leginkább azért, mert a netezők is a való világból jönnek.
Van jó néhány viselkedésmód, ami véleményem szerint felnagyítva jelenik meg a neten, és ennek okaként nem feltétlenül csak a névtelenség adta szabad véleménynyilvánítás jogát jelölöm meg.
Véletlenül sem akarom végigvenni ezeket a véleményeket, ám van egy, ami nagyon is böki a csőrömet: ez pedig a liberalizmus elítélése.
Teljes mértékben érthető, hogy a liberalizmust ma Magyarországon leginkább az SZDSZ-szel, a párt sok tekintetben káros tevékenységével párosítják. Ez hiba, de még egyszer: érthető. Ugyanakkor van egy ordító ellentmondás a liberalizmus-ellenes megnyilvánulásokban: ez pedig nem más, mint a szabad véleménynyilvánítás adta demokratikus (liberális) jog jegyében elkövetett liberalizmus-ócsárlás.
Röviden: aki en bloc szapulja a liberalizmust, az egészen egyszerűen elfelejti azt, hogy éppen pont a liberalizmus jegyében vívott több évszázados harc teszi lehetővé, hogy (ótvar) véleményét szabadon kifejthesse, anélkül, hogy emiatt bármilyen hátrány érné - leszámítva a viszontpocskondiázó tömegek "haragját".
Tudom és értem, hogy az internet szabadsága tömegeknek - nekem is, he-he - ad lehetőséget arra, hogy agyszüleményeiket a világ elé tárják. A neten majd' mindenki zseni (-nek állítja be magát), de könyörgöm: nívósabb hülyékre lenne szükségünk!
Tudom, hogy csaknem kéthetes a hír, de hát nem keresőszó az életemben a Jobbik. A többit kommentár nélkül, a lényeg kivastagítva (forrás: nol.hu):
A békéscsabai önkormányzat közgyűlése csütörtökön közmeghallgatást tartott, ahol felszólalt Szabóné Kocziha Tünde, a Jobbik békéscsabai vezetője, egyben a szervezet Békés megyei alelnöke. Mondandójában - egyebek mellett - azt kifogásolta, hogyan hangozhatott el az október 6-i városi megemlékezésen "a cionista és magyarellenes" Faludy György verse. Kocziha arra tett javaslatot, hogy a jövőben a városháza előzetesen kérje be a nemzeti ünnepségek helyi rendezvényeinek forgatókönyvét.
A Jobbik békéscsabai vezetőjének szavai ellen egyedül Vámos József szabaddemokrata képviselő tiltakozott, aki azt mondta: ember és ember, költő és költő között származás alapján senki nem tehet különbséget.
Megdöbbenésének adott hangot amiatt is, hogy cenzúra bevezetését javasolta a jobbikos vezető. Kifogásolta, hogy a súlyosan kirekesztő szavakat a testület, élén a polgármesterrel, nem utasította vissza.
Szabóné Kocziha Tünde kérdésünkre nem tudta megmondani, melyik Faludy-vers hangzott el. Mint kiderült, az Október 6 című. Azt mondta, ő nem zsidózott, ki sem ejtette a száján ezt a szót. Szavai szerint Faludy "köztudomásúlag magyarellenes költő volt, így e versével megbecstelenítették az aradi vértanúk emlékét".
Arra nem tudott választ adni, pontosan miben is állt Faludy magyarellenessége. Felvetésünkre közölte: nem tartaná cenzúrának, hogy egy-egy ünnepség forgatókönyvét előzetesen a városháza bekérné. "De ha ön így nevezi, akkor nevezze" - mondta.
* * *
Kicsi kunyhó,szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék.
Fulladjon meg a Szabóné,
Lehetőleg máma még.
A ma kismamái és kispapái többnyire még nem is éltek, amikor én már Ladó János Magyar utónévkönyve bekezdé- sének jótanácsait olvas- gattam, ami röviden arról szólt, hogy ha nem muszáj, ne kúrjunk ki gyerekünkkel a névadás során. Egyik példaként a címben jelzett nevet hozta fel, azt tanácsolva: a Kandisz vezetéknév mellé lehetőleg ne válasszuk a Nóra keresztnevet.
Nem kell Orsós Dzsenifernek lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye: a névadások feltűnően nagy százalékában a "kedves" szülő a saját frusztrációit, feltűnési viszketegségét éli ki, és nincs tekintettel arra, hogy azzal az idióta névvel, amit ő extrának (extrémnek) és jónak, jópofának tart, a gyerekének majd részt kell vennie a társadalomban, nem utolsósorban meg is kell majd vele öregednie. Ugye Napsugár néni és Damián bácsi?
Fél füllel elkaptam, amint a bulvár okádékmédia arról tájékoztatott, hogy megszületett Sebestyén Balázs kisfia, aki a keresztségben a Benett nevet kapta.
És bár névvel nem viccelődünk, a hidegre való tekintettel én azért megkérdezem: mi van a kis Benetton?
Lassan tényleg nem kell mást tenni, mint egy hírből egymás mellé tenni két mondatot:
Körülbelül ötszázan vettek részt azon a szimpátiatüntetésen, amelyet Molnár Oszkár ... mellett tartottak kedden délután Edelényben.
A tüntetésen ... felszólalt[ak] ...maga Molnár Oszkár...is.
Az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, annyi szent. Egy indexes hírből idézek két sort:
"Zsidózásért kitették a Fidelitas hétkeres alelnökét"
"Az Index megkérdezte a VII. kerületi Fidelitas elnökét, Meggyes Mózest is, hogy mit tud az ügyről."
Az MNB-nél sem köszöntött még be a XXI. század. Bár a mai naptól 7% a jegybanki alapkamat, de a honlapjukon 9 óra 24 perckor még a 7,5% virított:
UPDATE: 9:47-kor néztem legközelebb, akkor már a 7% volt fenn.
Hörcsögöt rabolt egy nő egy nyolcéves gyerektől
(FH)
Rablás miatt indult eljárás egy fiatal nő ellen, mert erőszakkal elvette egy kisfiú aranyhörcsögét. A bűncselekmény még pénteken történt, a rendőrség hétfőn számolt be a részletekről.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a 32 éves nő péntek délután, Budapesten, a VIII. kerületi Déri Miksa és Auróra utca kereszteződésénél fenyegette meg és bántotta a nyolcéves gyereket, majd a kezében lévő hörcsögét elvette.
A rablót az akcióosztály munkatársai nem sokkal később elfogták és előállították, de szabadlábon védekezhet. A rendőrség tájékoztatása szerint a gyerek sérülések nélkül megúszta a rablást. Arról nincs hír, hogy az állat végül visszakerült-e a gazdájához.
A kép - amelyért köszönet a cukiság blognak - nem a hírben foglalt zsákmányt ábrázolja.
Sosem zaklattak fel különösebben a nézettségi adatok. Bár bizonyára megvan a tudományos alapja a mérésnek, legalábbis az én családom tévézési szokásaiból kiindulva, az, hogy melyik adó "megy" a tévében, nem jelent semmit. Először is, számtalanszor megy a tévé "csak úgy", tehát hogy igazából nem nézzük, háttérzajként szolgál.
Másrészt, és ez a fontosabb, ha reklám jön, szinte azonnal kapcsolok tovább. Ha nem, nem figyelek rájuk. Ha figyelek rájuk, sem veszek semmit, nyilvánvalóan nem én vagyok a célcsoportja a mindent kiszedő mosóporoknak, a gyerekeknek készített tejszeletnek, a remek hajfestékeknek és a hüvelygomba-ellenes kegyszereknek. Ha jól emlékszem, tévéreklám alapján életemben eddig két dolgot próbáltam ki: az egyiket soha többet nem vettem, a másikat még vagy háromszor-négyszer. Szóval hiába vagyok benne vastagon a fizetőképes keresletet jelentő 18-49 éves korosztályban, nekem ugyan el ne ad semmit a médiareklám.
Ezért is figyelem gyanakodva a nézettségi adatokat, meg azért, mert megfigyelésem szerit minden szart hirdetnek mindenhol, szóval nem gondolom, hogy plusz-mínusz tíz százalék nézettség olyan nagy probléma lenne. Másrészt ezért sem értem például az index gyakori kaján herótozását, amikor arról számol be, hogy az egyik kereskedelmi csatorna gyakorlatilag mindenbe belebukik, és nem nézik az újabbnál újabb műsoraikat.
Nem köntörfalazok, a tv2-ről van szó, a csigatévéről, biopontévéről, ki hogyan emlékszik rájuk a kezdetek idejéből. Jelen cikk témája nem a tv2 vesszőfutása, sajnos nem értik, hogy a Pintér Dezső-féle kezdeti irányvonal és Sváby András majdnem hozzáértése miatt olyan hendikepjük van az RTL-lel szemben, amit ezen a bulvárvonalon sohasem fognak behozni. Legyen ez az ő bajuk.
Ami viszont a mi bajunk, az az, hogy ezen a héten nyíltan a pofánkba vágta Őmédiasága a meztelen valóságot, a világfelfogásukat, az életszemléletüket, kölcsönadták azt a szemüveget, amelyen kerszetül ők látják a dolgokat. Nem lepődtem meg, de végleg a helyére kerültek a dolgok.
Nem vagyok egy irigy pacák, de az index Fóruma egyik alapelvének megfogalmazá- sát irigylem. Mégpedig azt, amelyik a zsidózásról szól és így hangzik:
"Úriember nem zsidózik, a többieknek meg tilos".
Én legfeljebb annyit tennék hozzá: zsidózni lassan már 65 éve nem trendi.
Mégis, szerte a világban, így nálunk is állandó "sebirritációs" téma a zsidózás, amit főleg érzelemszegény és kis koncepciójú (asszem ez így nagyon PC volt) egyének, ezen belül politikusok vesznek elő, alkalmaznak szívesen.
Rövid útmutató a zsidózáshoz:
Ha egy mondatban akarnám összefoglalni, mi is a zsidózás kiindulópontja, akkor azt írnám: a zsidók kezében összpontosul a pénz, amivel a hatalmat gyakorolják és világuralomra törnek. Szél(ütött)jobb barátaink kedvéért pontosítok: elsődleges céljuk nem a világuralom, hanem a Szent Magyar Föld megszerzése.
A zsidózás elsajátításakor az első és legfontosabb dolog, hogy a "zsidó" meghatározása indifferens. Zsidó mindenki, akinek többje van, aki okosabb, tehetségesebb vagy egyszerűen a szerencséje vagy kapcsolati tőkéje révén többre vitte, mint mi.
Az üzleti életben a multinacionális cégek fő tulajdonosai, valamint csúcsvezetői (topmenedzserei) mind zsidók. A felsővezetői szint alatti vezetői szinteken nem mindenki zsidó, vannak rendes és dolgos magyar (és másmilyen, nyilvánvalóan "futottakmég" nációkhoz tartozó) emberek is, akik természetesen a zsidók helyett is gürcölnek, éhbérért. Miközben a zsidók hatalmas osztalékokat és bónuszokat kapnak.
A médiában természetesen mindenki zsidó, aki nem Győzike, mert ő (dísz)cigány, a cigányozásról pedig külön poszt szól majd.
A kulturális életben is - itt persze sok az átfedés a médiával - majd' mindenki zsidó, különösen azok, akik fellépnek a Zsidó Nyári Fesztiválon vagy a Dohány utcai zsidógógában (hehe, ez mekkora szóvicc már!) bármikor. Aki a művészeti életben nem zsidó, az elnyomott magyar, aki alkoholista és kizárólag félreeső nyári fesztiválokon lép fel, egy láda sör és néhány színes kavics fejében. Ha ezek a nemzsidó művészek mégis puccos helyen léphetnek fel, akkor csakis zsidókkal együtt, vagy külön, de a zsidók jóvoltából.
Nos, eddig a sztereotípiákkal teletűzdelt tréfa. Erre persze a átlagmagyar rögtön felkapja a fejét és azt mondja: de hát ez nem tréfa, ez a rögvaló!
Roppant érdekes tudományos felfedezésről számol be az index, nevezetesen, hogy megtalálták a szárnyas dinoszauruszok evolúciójának eddig hiányzó láncszemét.
Mit mondjak, szarrá idegeskedtem magam az elmúlt 30 évben, mióta írni-olvasni tudok, hogy meglesz-e ez a láncszem vagy kénytelenek leszünk megint mindent Istenre és az Ő végtelen feledékenységére fogni. Évek óta már aludni sem tudtam a kétség miatt, lefogytam, már inni sem volt kedvem, nemhogy enni, gyakorlatilag az életemet mentették meg a kínai és brit tudósok.
Ennél viszont sokkal érdekesebb a fenti illusztráció, mellyel a nyilván szintén izgatott indexes szerkesztő próbálta (még jobban) feldobni a tudósítást. Jobban megnézve ugyanis, az ősi táj ősi tavában egy mezítelen nőszemély fürdik, és hiába álcázták farönknek, engem nem vernek át!
A Népszabadság interjút közölt Balsai Istvánnal, a Fidesz hóhérjával jogi igazgatójával. A visítva röhögésre okot adó részeket kivastagítva hozom le:
- Ön lesz a Fidesz-kormány Keller Lászlója?
- Nem. Keller Lászlónak közpénzügyekért felelős államtitkárként nem volt mit vizsgálnia, már ami az előző Fidesz-kormányt illeti. Valamennyi feljelentését megvizsgálták és elutasították az ügyészek. Az összehasonlítás nem szerencsés, mert mi nem loptunk.
- Ezzel azt állítja, hogy az MSZP és az SZDSZ lop, illetve lopott?
- Igen.
- Akkor miért nem tesz feljelentést?
- Tettünk már rengeteget. A sukorói kaszinóügyben is mozgunk eleget.
- Sajtótájékoztatókat tartanak. Feljelentést is tettek?
- A kormányzati felelősséget csak a választók bizalmából fogjuk gyakorolni. A felkészülés folyik, összegezzük az elmúlt hat-nyolc évet. Özönvízszerűen sokasodtak meg a kormányzati, illetve más állami szervek döntésén múló korrupciós ügyek. Nem csontvázak, hanem csonthegyek hullanak ki a szekrényből nap mint nap... Irdatlan méretű közpénzelfolyatás és bűncselekmények, gyanúsításra alkalmas cselekmények folynak. Az elszámoltatást egy felelős kormányzásra készülő politikai erőnek elő kell készítenie.
- Konkrétan mit? Ön lett a Fidesz jogi igazgatója. Milyen megbízást kapott Orbán Viktortól? Van csapata?
- Van csapatunk. Azon kívül, amit már elmondtam, a pártelnök részére készítünk jogi felkészítő anyagokat, hogy a kampány során az ellene irányuló alaptalan támadásokat jogi útra tudjuk terelni. Meg kell védeni az elnök urat és a Fideszt.
- A számonkérésre visszatérve...
- Nem számonkérés. Elszámoltatás. Több ezer éve Mózes kőtáblájára rávésték, "ne lopj". A törvénykönyvek mindig tiltották és büntetik a lopást, a hűtlen kezelést. A törvények alkalmazásáról van szó. Nyilvánvaló, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök - aki az ügyletnél gazdasági miniszter volt - nem fogja hűtlen kezelés miatt a munkatársait vagy önmagát feljelenteni, mert Joav Blum Cegléd környéki ingatlanjai tekintetében vastagabban fogott a ceruza.
- Bajnai Gordon ellen is tesznek feljelentést?
- Elvileg ennek sem lehet akadálya. Minden normális kormánynak az a dolga, hogy utánanézzen, mit műveltek előtte, hol landolt például a kormányzati negyedre kidobott tizenegymilliárd forint.
- Lajtsromozzák a gyanús ügyeket?
- Igen. De az igazságszolgáltatás szervei változatlanok maradnak. A rendőrség nyomoz, az ügyészség emel vádat, a bíróság hoz ítéletet. A keretek adottak. Az akarat hiányzik.
- A kormányzati negyeden kívül milyen ügyeket vizsgálnak?
- Más ügyet egyelőre nem mondanék. A végkielégítések ügyét persze vizsgálnánk. Van fogódzónk, leltárjegyzékünk, amely 2002-től számba veszi a korrupciós ügyeket. Ez nem analitikus feldolgozás, de az ügyek rögzítve vannak. Más dolgokat sem hagyunk homályban: az erőszakszervezetek 2006 óta, és különösen 2006 őszén, brutálisan léptek föl, büntetlenül.
- Ha a 2006. október 23-i Fidesz-nagygyűlés után történtekre gondol, akkor azoknak volt következményük.
- Az, hogy valakit leváltanak, nem büntetés, hanem szolgálati esemény. Az ügy vizsgálatokat és felelősségre vonást igényel.
- Az igazságszolgáltatás nem megfelelően végezte volna a dolgát?
- Mondjuk, nem kellő intenzitással. Emlékeztetem a Népszabadság olvasóit a Civil Jogász Bizottság 2006. október 23-ról szóló jelentésére, amit jogászprofesszorok, bírók állítottak össze. Ebben vádirati pontosággal rögzítik az eseményeket. Ezek úgy, ahogy vannak, alkalmasak lehetnek vádemelésre az akkori rendőri vezetéssel szemben.
- A jogászbizottság elnöke Morvai Krisztina volt. Hogyan szeretnék elérni, hogy az igazságszolgáltatás másodszorra már "intenzívebben" végezze a dolgát?
- Feljelentést kell tenni!
- Hosszú azok listája, akiket feljelentenének? Bajnai, Gyurcsány...?
- Nem nevesítenék. De tőlünk keletre és nyugatra is volt miniszterelnökök állnak bíróság előtt. A törvény előtt mindenki egyenlő. Annak legyen félnivalója, akinek vaj van a fején! És a Keller-ügyek bizonyították, ha ártatlanul hurcolnak meg valakit, az bumeráng módjára visszaüt a feljelentőre.
- A Fidesz-elszámoltatás mitől nem lesz boszorkányüldözés?
- Ennek az egész interjúnak nem volt értelme, ha boszorkányüldözésről beszél.
- A Fidesz pedig nap mint nap elszámoltatásról, számonkérésről beszél. Miközben nem nyilatkoznak például az esztergomi fideszes polgármester-képviselő, Meggyes Tamás "tóépítési" ügyéről.
- Nem ismerem az ügyet. Szeretném, ha az illetékesekhez fordulna ezzel a kérdéssel.
Közlekedésismereti tanfolya- munk első óráján az irányjelzőről, közismertebb nevén az indexről és annak használatáról lesz szó.
(Életem eddigi legkedvesebb irányjelző alkatrésze egy, a végzáró kupakjától megszaba- dított ICO filctoll volt, amelyet barátnői javaslatra húzott rá anyám a Trabantunk letörött irányjelző karjának csonkjára. De ez itt mellékszál.)
Az index - mint azt hivatalos neve is mutatja - az irányváltási szándék kifejezésére való. Lássuk, mit mond az irányjelzésről a KRESZ, azaz a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet:
Irányváltoztatás, irányjelzés
29. § (1) Aki járművel irányt változtat (terelővonalat, az úttest szélét vagy képzeletbeli felezővonalát átlépi, forgalmi sávot változtat, másik útra bekanyarodik, főútvonalról vagy szilárd burkolatú útról letér stb.) köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni.
(2) Az irányváltoztatást - ide nem értve a körforgalmú útra történő bekanyarodást - a művelet előtt kellő időben megkezdett és annak befejezéséig folyamatosan adott irányjelzéssel kell jelezni. E rendelkezést kell alkalmazni a körforgalmú útról történő letérés esetében is. A jármű vezetője egyéb esetben (pl. útkereszteződésben kanyarodó főútvonalon való továbbhaladás esetén) is adhat irányjelzést, ha ezzel továbbhaladási irányáról a közlekedés más résztvevői számára többlettájékoztatást ad, az irányjelzés azonban megtévesztő nem lehet.
(3) Az irányjelzést irányjelző készülékkel, ilyen készülékkel fel nem szerelt jármű esetében pedig karral vagy jelzőtárcsával kell adni, oly módon, hogy az elölről, hátulról és a megfelelő oldalról jól látható legyen.
Külön felhívom a szíves figyelmet az irányváltoztatás lehetséges módjait leíró felsorolás végén szereplő "stb." szócskára, valamint a második bekezdésben szereplő egyéb opciókra, mert olyan értelmezést nyitnak, amit az átlag magyarországi autós el sem bír képzelni.
Fontos: az irányjelzőt az irányjelző kar elmozdításával lehet aktiválni. Az irányjelző kar a kormánykerék bal oldalán, a kormány mögött található. (Ezért sem nagyon érthető a nem-használata, mivel abszolút kéznél van. Egyeseknek persze nehézséget okozhat három centiméterre kinyújtani a mutatóujjukat...) Nem keverendő össze az ablaktörlő karral, ami az átellenes oldalon, jobb kéz felől található. A bal oldal az, ahol a szívünk van, vagy egyszerűbben: az az oldal az autóban, ahol a sofőr ül, az Egyesült Királyságból, csatolt részeiből és a régebbi gyarmatairól származó autókat kivéve.
Ha lefelé nyomjuk az indexkart, a bal oldali irányjelzők kezdenek szaggatottan világítani, ha felfelé toljuk, akkor a jobboldaliak.
Ezt az olyan sofőrök miatt szükséges kiemelni, mint a címben jelzett rendszámú sötétkék Skoda Octavia vezetője, aki - miután irányjelzés nélkül jobbra kanyarodott az Árpád-híd budai lehajtójánál - a külső sávban haladva, folyamatosan balra indexelve, egyre lassítva, végül jobbra kanyarodott be a Kórház utcába.
Az irányjelző használata - kötelező jellegén túl - ráadásul segíti a többi résztvevőt a közlekedésben, a döntéshozásban. Talán ezért sem használja előszeretettel a magyar sofőr az indexet, mer' nehogy már... És mivel segít másokat a közelkedésben, ezért tulajdonképpen forgalomgyorsító szerepe is van.
Használják tehát az irányjelzőt, nem fogják megbánni!
Kedves Olvasóim!
A mai naptól közlekedésbiztonsági, vezetéstechnikai és jármű-műszaki rovattal jelentkezem, rendszertelen időközönként ugyan, de annál nagyobb kedvvel.
Olyan, a biztonságos és normális járművezetéshez szükséges alapelvekről, alaptevékenységekről, viselkedésmódokról és ezek hiányáról fogok írni, amelyek - bár mindenki által ismertnek kellene, hogy legyenek, hiszen a KRESZ-tanfolyam, majd a vezetési gyakorlat során ezeket beleverik a delikvensbe - valami általam nem ismert ok miatt "elfelejtődtek", sőt sokszor épp az ellenkezőjük nyert polgárjogot az utakon.
Üdvözlettel: idelle
A fenti hirdetés a tegnapi Magyar Nemzetben látott napvilágot, legalábbis én ott találkoztam vele.
Először is kicsit paksi-atomos utánérzésem lett tőle: talán van, aki még emlékszik a Paksi Atomerőmű egész oldalas hirdetéseire 2001-2002 környékén, amelyek szlogenje az volt, hogy "Ugye mi jóbarátok vagyunk". Nyilván szó sem volt burkolt állami támogatásról, hanem az volt a cél, hogy a Nemzet-olvasók elkezdjenek nagy tételben urániumot vásárolni (képzavar!) a sarki éjjel-nappali atomdiszkontban. Na mindegy, azok a hirdetések legalább profi kivitelezésűek voltak.
A mellékelt reklámmal azonban bajban vagyok, és rögvest fel is merült pár kérdésem:
- melyik falusi (paraszt-) házban van távhő? van-e egyáltalán ilyen Magyarországon?
- mire utalnak a bonsai-tehenek? csak nem a bélgázaik által előidézett üvegház-hatásra?
- miért kell beszélgetés közben fojtogatni egy kacsát?
- miért ferde a ház kéménye? vagy ha ennyire ferde, miért nem dől le?
- és legfőképp: ki volt az a barom, aki rábólintott erre?
Kedves Olvasóim!
Holnap reggel szolgálati útra indulok, ahonnan csak pénteken térek vissza. Így a világmegváltás és a világfikázás ezen a héten szünetel.
Üdv: idelle.
Addig is egy remek vicc:
First day at school, 1 September...in Belgium. The teacher calls the names of the students:
- Mustapha El Ekhzeri.
- Present.
- Achmed El Cabul.
- Present.
- Kadir Sel Ohlmi.
- Present.
- Mohammed Endahrha.
- Present.
- Ala In Ben Oit.
Silence in the room.
- Ala In Ben Oit.
The room remains quiet. For the last time:
- Ala In Ben Oit.
Suddenly a boy in the last row stands up and says:
- That is me, but you must pronounce it differently: Alain Benoit….
Tudom, hogy vén szar vagyok a mai sünözőkhöz fiatalokhoz képest, de az átkosban nőttem fel, bizony, mi még fostunk a rendőröktől.
Minden korosztály nosztalgiával gondol a fiatalságára, az emlékek, az időbeli távolság pedig megszépíti a múltat. Sokszor a racionalitást is képes felpuhítani.
Ettől függetlenül is úgy gondolom, hogy súlyos hiba van a rendszerben. Súlyos hiba ugyanis, ha az állampolgár úgy érzi, büntetlenül vagy legalábbis szabadon szekírozhatja azokat az embereket - a rend őreit -, akiknek az a munaköri kötelessége, hogy - a fizetésüket tekintve húgyért-szarért - védjék a népet, beleértve annak felelőtlen vagy senkiházi tagjait is. Erre a tömeg persze azt zúgja tömegi létének biztonságából, hogy a rendőrnek mindent el kell tűrni. Hát nem.
Legyünk tényszerűek: a rendvédelem elsődleges feladata, hogy a fennálló rendet, ezen belül az uralkodó rezsimet védje. Az elmúlt három évben ennek sokszoros bizonyítékát láttuk. Aztán láthattuk azt is, amint a karhatalom bástyája mögül a rendőrség több esetben visszaélt a hatalmával. Ezt senki sem vitatja.
Ám mindez senkit sem jogosít fel arra, hogy pusztán a szórakozás kedvéért nekiálljon hergelni a rend őreit.
A "sünözés" ráadásul uncsi. Ugyan, miért nem állnak be a sünözők reggelente egy-egy irodaházban a takarítószemélyzet mögé, azt skandálva, hogy "Hypo-Hypo-Hypo"? Vagy a Mekiben miért nem üvöltik röhögve, hogy "kiskrumpli-kiskrumpli-kiskrumpli"? A "sün" nyilvánvalóan egy szakszó (mellesleg vezényszó, aminek rövidnek és egyértelműnek kell lenni), hát ebben a minőségében semmivel sem humorosabb, mint a "poszt" vagy a "komment".
Moldova leírja a rendőrségről szóló könyvének előszavában, hogy a téma feldolgozásában az a kíváncsiság is motiválta, hogy vajon valóban olyan hülye-e a rendőrség, mint amilyennek a nép tartja. Könnyű pálcát törni en bloc a rendőrség fölött. Könnyű a rendőrség láthatatlan védelmének biztonságából vagánykodni. És milyen könnyű lesz feljelenteni azt a rendőrt, akinek elege lett a megaláztatásból. Tudom, tudom, nekik nem lehet soha elegük.
Általános vélekedés, hogy a rendőrségünk szar. Egy rendőr állítólag mégis megvert három humanoidot. Bár kíváncsi lennék a verés eszközeire, ha ez kézzel történt, mindenképpen megérdemelték azok a seggfejek. És ha nem is ez a megfelelő eszköz, azért illene végre rendet és tiszteletet tanulni.
A sünökről meg ideje volna leszállni.
