Magyaridióta

Ha valamiről, akkor a német (szlovák, román, stb.) rendszámú, de magyar tulajdonú autókról igazán nem kívánok értekezni. Ha valaki olyan csóró, hogy a hőn áhított, amúgy teljesen fölösleges - leszámítva a szomszédok, ismerősök és az ácsingózó pórnép előtti melldöngetést - városi terepjáróját néhány misi megtakarítás miatt külföldön veszi, hát tegye. (Érdekes módon ilyen autót még nem láttam teleragasztgatva Nagy-Magyarország matricával, na az lenne a paradoxon...)

De azért ugye az nem lenne óriási elvárás, hogy egy ekkora és ilyen drága - kizárólag a magyar átlagfizetést és véletlenül sem az adott társadalmi csoport anyagi helyzetét figyelembe véve - autóba azért már illene kihangosítót szereltetni???

A kép ma dél körül a pesti felső rakparton, a Margithídnál készült, a sofőr vidáman telefonált kézben tartott mobilján (a mozdulat a képen kivehető).

Lehet, hogy lesz, aki BMW-fóbiával vádol majd, pedig mindez a véletlen műve, és még csak következtetéseket sem óhajtok levonni. Pláne, hogy az autózz blogban szívhez szóló kérés érekzett február végén: http://autozz.blog.hu/2009/02/22/ne_iteld_el_a_bmw_st.

Úgyhogy csak annyit: helyszín az V. kerületi Bárczy István utcában lévő parkolóház, egyebekben no komment...

Hogy jól kezdődjön a reggel, ma éhgyomorra a képen látható Laokoon-csoportot sikerült lencsevégre kapnom a Tímár utca és a Zápor utca sarkán. (Bréking nyúz: miközben tegnapi BMW-sünk és teherautósunk még mindig ugyanott parkolt!!!)

A BMW-t már láttam itt és így parkolni, szemben valami ügyvédi iroda van, száz méteren belül pedig ha nem is rengeteg, de szép számú üres parkolóhely, de hát a doktor úrnak biztosan lumbahója van (copyright Kern András), nem sétálhat sokat.

SEAT-osunk egy kajakihordó srác, szintén lett volna alkalma másuitt parkolni, főleg, hogy nem a sarkon álló házhoz jött, de nyilván sietett, nem ért rá helykereséssel tökölni.

A fehér Skoda pedig - ez a kép már pár órával később készült, csak hogy a Skodá(s)t ne bemondásra fikázzam - nemes egyszerűséggel beparkolt az egyetlen mozgássérült helyre.

Kis magyar anzix, március 19-én, Budapesten.

Edzett lelkű pali vagyok, néha azt gondolom, már semmi sem tud meglepni. Ma este mégis olyat láttam, amire elismerően csettintenék, ha a tahóság pártján állnék.

A Váci úton haladtam a városból kifelé, a Frangepán utcánál lévő lámpa pirosat mutatott, lassítottam. Egy fekete kombi Passat száguldott a felüljáró felől, bevágott elém a legszélső sávba. Na, még egy versenyző a "ki ér előbb a piros lámpához" versenyben, gondoltam, ezer ilyet látni.

Emberünk azonban mást forgatott a fejében. Ahol állt, a út szélén alacsony padka van, nem út, de egyfajta átjáró a Váci út és a párhuzamos szervizút között. A kolléga nem sokat habozott, átkormányozta a kocsiját a szervizútra, és megállt a piros lámpánál. "Ügyes, roppant ügyes" - mondaná erre Darth Vader. Ám még mindig nem volt vége a történetnek, rövid habozás után ugyanis - a piros lámpa ellenére - elkanyarodott jobbra a Frangepán utcába.

A teljes rendszámot sajnos nem sikerült megfigyelnem - nyilván nem gondoltam, hogy ilyen szép kerek lesz a történet.

Nos, hülye bar(át)om, kb. 20 másodpercet nyertél, remélem, megérte.

A fénykép ma délután készült Óbudán, a Tímár utcában. Segítségként csak annyit, a helyes parkolási irányt a háttérben látható Fiat mutatja. BMW-s barátunk három autó helyét foglalja el. Kooperálva a teherautóval. Valószínűleg nem tévedek, hogy mindkét jármű a Buklin Kft.-hez tartozik.

Még annyit, hogy késő este is így parkolt a két kocsi. Tehát nem áruszállítás miatt foglalták a helyet.

Véletlenül bukkantam rá, sajnos éppen a megszűnésekor találkoztam először a Parkoló Bloggal. Bár a törekvés tényleg naiv volt, parkolási szokásaink saját tapasztalatom szerint is tökéletes mutatják honi állapotainkat.

Eszem ágában sincs folytatni az ő blogjukat, különben is, talán már megtette más, nem néztem utána. Ettől függetlenül, ha látok ilyet és le tudom fényképezni, közzéteszem.

Ballagtam ma a Kossuth térről a Margithíd felé, amikor arra lettem figyelmes, hogy az előtte halad rendőrautó sofőrje ha nem is vidáman, de hevesen telefonál (a képből csak a tévében látható helyszínelők tudnák mindenféle millió dolláros masinával kivenni, hogy így volt, de így volt.

A tér sarkánál én balra kanyarodtam a rakpart felé, míg ők haladtak tovább a Balassi utcában. Még egyszer láttam őket, a híd előtt - tkp. majdnem alatt - akadtunk össze, emberünk kezében még ott volt a mobil...

Alig két órával később a Pusztaszeri úton robogtam felfelé, előttem a képen látható taxi, vezetőjének szintén valami irdatlan fontos kommunikálni valója volt, amit a fülére szorított telefonján intézett. (Ez most a jobb fül, a karmozdulat tkp. kivehető a képen.) A Szépvölgyi úttól a Vend utcáig mindenesetre, mert végig előttem haladt és láttam.

Tanulság természetesen nincs. A közös is csak annyi, hogy szerény véleményem szerint legalább a rendőröknek és a taxisoknak illene kihangosítót használni. Az előbbieknek, mert túl azon, hogy így szabályos és éppen ők kérik rajtunk számon, még fair is így lenne. Az utóbbiaknak pedig, mert a szabályokon túl az nekik munkaeszköz. Ráadásul a fél életüket a kocsiban töltik, így nem luxus a kihangosító...

A Budapesti Elektromos Művek levélben és a honlapján is felhívja a figyelmet a következőkre:

Nem azokra a felelősökre gondolok, akik okozói valaminek, bár róluk is szólhatna a bejegyzés. Azokról írok, akik elérzékenyülve, ki tudja, milyen megfontolásból segítenek azoknak, akik a saját hibájukból, nemtörődömségükből kerültek bajba.

Ez volt a hír: http://index.hu/bulvar/2009/02/22/szakszerutlen_szereles_okozhatta_a_gazrobbanast_polgaron/

Tudom-tudom, ott van a feltétles mód a mondatban. Ettől függetlenül, túl azon, hogy a kormány, meg az önkormányzat milliókkal segíti a károsultakat, amikor már minden híradásban szerepel a feltételezett ok, még mindig közlik a számlaszámot, amelyre adományokat lehet fizetni. És büszkén hozzáteszik, hogy nem kevés pénz érkezett is már.

Nem kizárt, hogy a vizsgálat lezárultával vissza kell majd vonnom, amit most leírok - bár nem nagyon hiszem.

Annak idején azért csúszott csaknem két hetet a gázfőzőlapunk bekötése, mert a szakik, akik a lakásfelújítást végezték, nem rendelkeztek engedéllyel gázüzemű készülék bekötéséhez. Ősi magyar szokás szerint persze felajánlották, hogy bekötik, de papírt nem tudnak adni. Mondtam, hagyjuk, legyen inkább a drágább, hosszadalmasabb, de legális út.

Itt meg (valószínűleg) embereink spóroltak, gondolom két fröccsért Józsi bevállalta, hogy (félrészegen) beköti, hiszen nála is milyen f*szán működik minden, pedig azt is ő csinálta. És még el is polemizáltak azon, milyen gonosz az állam, hogy ez legálisan mennyivel többe kerül (ez most két emberélettel, meg pár millióval kerül többe, de mindegy...)

Mikor jutunk el oda valaha - ha eljutunk egyáltalán -, hogy egy ilyen esetben nem rögtön a segítő szándék, hanem a felelős(séget elváró) gondolkodás lesz az első? Hogy sem kormányzat, sem önkormányzat nem rohan segíteni akkor, amikor feltételezhetően emberi mulasztás okozta a tragédiát? És mikor jutnak el honfitársaink oda, hogy félreértelmezett jóindulatból, segítőkészségből nem a simlis embereken próbálnak segíteni, hanem fityiszt mutatnak a csalóknak?

Nincsenek illúzióim...

Nem magyar ügyről írok ebben a bejegyzésben, de mindannyiunkat érint a dolog. Bevezetésként csak annyit, valaha közvetlen kapcsolatom volt a pénzügyi piacokkal, be kell valljam, befektetőként nem is volt túl sikeres ez a viszony.

Miután a való világ eme izgalmas szegmenséből kiszálltam, maradt a virtuális befektetés, egy általam kedvelt oldalon. Az elemző cégek némelyike napi előrejelzést tesz közzé, amit aztán a hírportálok egy része is átvesz. Ezen "jóslatokról" rövid idő alatt kialakult az a véleményem, hogy ha az elemzők emelékedést jósolnak, akkor esésre kell játszani és viszont. Ennek az egésznek - mint általában mindennek - persze van racionális magyarázata, melynek legfontosabb elemei a következők:

- az elemzőknek fogalmuk sincs arról, mi fog történni. Vannak folyamatok, vannak törvényszerűségek, de a piac is csak a saját törvényei alapján működő "élőlény", szóval olyan, mint a nő, kiismerni lehetetlen, de remek ideológiákat lehet felállítani róla;

- tegyük fel, hogy az előző pont nem igaz, és a csávó tudja, mi lesz aznap - például mert látja, hogy a saját cége milyen megbízásokat kapott mára -, majd bolond lesz az infót megosztani a kisköcsög befektetőkkel, még a végén bennfentes információk kiadásáért elküldik. Szóval van mára százezer MOL vételre megbízásuk limitár nélkül, hát persze, hogy a csávó azt mondja bele a mikrofonba, hogy ma csökkenünk, főleg a magyar olajipar gyengélkedhet.

Távolról indultam, de megérkeztem, a nemzetközi hitelminősítő cégekről óhajtok értekezni: ezek az öltönyös fiúk éveken keresztül mondták az okosságokat, minősítettek mindeféle céget sok-sok A-ra, meg pluszra, látatlanban megmondom, hogy némi részvényopcióért, meg napfényes nyaralásért (puccéran Tahitin). Ment is a buli, csak légy került a levesbe, nem cifrázom, tele vannak a lapok, de ami még rosszabb, az életünk azzal a sz*rral, amit összehazudtak ezek a vadparasztok. Vártam-vártam a híreket arról, hogy okos amerikai befektetési bankárokat, meg hitelminősítőket vezetnek el bilincsba verve, de természetesen csalódtam. Eddig még oké is a dolog, csak nem fognak leültetni korrupt bankárokat, velük bukna az egész amerikai kongresszus vagy szenátus, nekünk itt mindegy, a szőke nő óta nálunk nincsenek szenátorok.

Erre mit olvasok a neten: ezt bakker. Szóval ahelyett, hogy szertekacagnánk ezeket, most megint mindenki rájuk figyel. Amikor 14 ezer volt a Dow, 30 ezer a BUX, tízezer az OTP, stb. stb. és ezek a fiúk mindent csupa A meg + jelöléssel láttak el és mindenki hitt nekik, most meg versenyt mínuszolnak, és még most is ők az istenek...

Előre látom ennek a f*snak a végét: most, amikor önuralomra, önfegyelemre és legelőször is önkritikára (megbánásra) lenne szükéség, még mindig az óberkodás megy, mintha mi sem történt volna. Halálra vagyunk ítélve, és a halálos ítéletet is mi hajtjuk végre magunkon. Szánalmasak vagyunk, mi emberek...

A napokban kezembe akadt a Gazdasági Tükör Magazin. Bár folyamatosan kapjuk a lapot, soha nem keltette fel az érdeklődésemet, de legyünk nagyvonalúak, ez biztosan az én hibám. Leggyakrabban a napi toalettlátogatásaim alkalmával olvasgatok ilyen periodikákat, külön szerencséjük, ha valami olyat eszem, ami miatt napi egynél többször kell az ingatlan legkisebb helyiségében elsz*rnom az időmet.

Őszinte leszek, néha bulvár hetilapok is a kezembe kerülnek, a leghosszabb idő talán három perc volt, mialatt "kiolvastam" egy ilyen szennylapot, de abban asszem Sharon Stoneról közöltek buja képeket, szóval - bár a szövegértő olvasásban nem lehet lealázni -, leginkább csak a képek lehetnek fontosak. Ha egyáltalán...

De vissza a GTM-hez. Mielőtt letépem a legelső lapot a gurigáról, leteszem az újságot, ilyenkor nem ritkán a címlapon landol a papír, így a hátlap kínálja magát grandtotálban. Ez most a következő volt:

Farkasházy Tivadarnak volt több eszmefuttatása a témában, ha megtalálom, linkelem. A lényeg kérdés formájában: ha a Paksi Atomerőmű hirdet egy lapban, akkor vajon több áramot vesznek a lap olvasói?

Vajon miért kell marketingkeret olyan cégeknek, amelyek értékesítését nem befolyásolja a reklám? A válasz egyszerű: állami pénzt "kell" pumpálni bizonyos helyekre. Ami túl azon, hogy a hirdetés árának egy része visszakerül a pénzt átutaló cég menedzsmentjének bizonyos tagjaihoz, természetesen beépül a szolgáltatás árába.

Ez lopás és hűtlen kezelés. Édes magyar hazánk egyik leggyakoribb bűncselekménye. Erodálja jövőnk energiáját, de legalább jó barátok vagyunk. Aki emlékszik az egész oldalas Magyar Nemzet hirdetésekre a 2000. év környékéről, az tudja, mire gondolok...

Bár ki tudja, mit hoz a nap hátralévő része, én már reggel háromnegyed hét körül a fenti forgalmi rendszámú ezüst metál Toyota Corollának, pontosabban ötvenen túli férfi sofőrjének adtam a "Nap Seggfeje" díjat.

A Kozma Ferenc utcából kanyarodtam ki a Báthory utcába, a Parlament irányába. A Vértanúk terén lévő kereszteződés elég béna, balról kis ívben kanyarodó, betorkolló, de ugyanakkor azonnal balra kanyarodó sávval, a jobbra kanyarodó sávban trolimegállóval, szóval százszoros gratula annak, aki kitalálta.

Én haladtam egyenesen a Széchenyi rakpart irányában, amikor a kereszteződésben az említett, a Szabadság tér irányából a Kossuth tér felé kanyarodni kívánó kolléga úgy döntött, ő ugyan nem vár tovább és elindul. Fékeztem és nyomtam a dudát, hogy figyeljen, aztán ő is fékezett, így el tudtam haladni előtte, miközben hallom ám, hogy visszadudál. Kihajtott mögöttem, beállt a jobbra kanyarodó sávba,  de sajnos nem egymás mellett álltunk, így nem tudtam megvitatni vele az esetet. De mialatt elhaladt mellettem, felháborodva nézett rám és járt a szája, valószínűleg azt kérdezhette, hogy mi a bajom...

Hát elmondom bar(át)om: az a bajom, hogy bár elsőbbséget kellett (volna) adnod, rosszul mérted fel a távolságot, így elindultál és ezzel veszélyeztetted mindkettőnket. És amikor (finoman) figyelmeztettelek, akkor egy halk "bocs" elrebegése (elmutogatása) helyett még neked állt feljebb. Csak ennyi bajom volt...

A magyaridiotizmus egyik leggyakoribb megjelenési módja a felháborodás. A felháborodás azon, hogy valaki szólni, figyelmeztetni merészelt valami olyasmiért, amit nem illett, nem kellett volna tennem vagy csak egyszerűen a saját fényemben sütkérezve megfeledkeztem a másik tízmillióról (hatmilliárdról, bár az is lassan hét).

Nem tudom, honnan, miből adódik ez a mentalitás. Mindensetre ahelyett, hogy az emberek eldünnyögnének egy "elnézés"-t, vagy az autóban intenének vagy villantanának, villognának egyet, hogy te hülye paraszt, én hibáztam, tudok róla, bocs, megy a felháborodott visszaszólás, a közömbös mozdulatlanság vagy éppen ideges mutogatás vagy nem kevésszer a visszadudálás.

Mert miközben ők hibáztak, még nekik áll feljebb. És ki vagy te és milyen jogon mersz szólni nekik...

Régebben azt gondoltam, ha az ember korábban indul reggel, el tudja kerülni az idiótákat az utakon. Ma már - mármint ma nap szerint és úgy általánosságban is mint felvett tudást - tudom, hogy ez hiú ábránd volt.

Mindjárt jövök a napindító idiótával, de először a fenti forgalmi rendszámú rendőrautótól szeretném megkérdezni így virtuálisan, mi vitte rá arra, hogy reggel hét órakor az Árpád fejedelem útján megkülönböztető jelzés nélkül, mintegy 90 km/h-val rohanjon, belevéve azt is, hogy a kanyarodó sávban előzte a kocsisort, majd bevágott?

Csak nem megvan Fenyő János gyilkosa? (Tudom, megvan, csak olyan hosszú ideig keresték, hogy szállóige lett nálunk belőle.) Vagy kiderült, kié volt az ököl, ami megölte Simon Tibort? Vagy felgöngyölítették a tatárszentgyörgyi esetet?

Vagy csak egyszerűen arról van szó, hogy már megint semmi sem számít, és rendőrautóval a seggünk alatt bármit megtehetünk??? Maradok ennél a verziónál.

Sajnos elkavartam a valahová a rendszámát, pedig megérdemelné, hogy közzétegyem, sőt, most már tényleg kellene vennem egy fotóapparátot, mert az ilyen szituáció képet is kíván.

Az előző eset után kb. tíz perccel ballagok visszafelé a Bécsi úton, amikor is azt látom, hogy a 17-es villamos fékez (szintén a Leroynál), majd leáll, mert nem fér el.

Mivel egy fekete Renault Megane (a rendszáma K-s volt) úgy gondolta, ő még odafér a kocsisor végére. Ami igaz is volt, mégcsak nem is a sínen parkolt, csakhogy szegény villamos is kilóg valamelyest a sínről, így aztán pár csengetés után a vezető kénytelen volt kinyitni az ajtókat és elbocsátani az utasokat.

Végtelenül sajnálom, hogy a BKV-s sofőrök minden esetben anyagilag felelnek a járműben okozott kárért, mert jelen helyzetben egyszerűen le kellett volna zúzni a kollégát, aztán mehetett volna sírni a Fókuszba, hogy...satöbbisatöbbi.

Nem szép az ilyen gondolat, de kívánom, hogy a rohammentő akadjon el egy ilyen seggfej miatt, amikor életveszélyes állapotban visz a kórházba, bar(át)om!

A fenti rendszámú bordó Toyota Corolla Sedan sofőrje (35-40 körüli fazon) legalább három-négy percet telefonált, mielőtt előttem haladt a Bécsi úton, tegnap dél után nem sokkal.

Nagy nehezen sikerült csak bekanyarodnia a Leroynál, egy szűk helyen. Talán ha mindkét kezedet tudtad volna használni, bar(át)om!!!

Valaki árulja el legyen szíves, ha valaki 3-4-5-10-20-30 milliós autóban ül, miért derogál neki 40ezerért kihangosítót venni?

Persze tudom, aki két-háromhavonta cseréli a telefonját a legújabbra, mert az is státuszszimbólum, az nehezen vesz telefontartós kihangosítót, na de könyörgöm: egy ideje már létezik a bluetooth intézménye!!!

De ha még az sem: legalább egy headsetet, plíz! Vagy a telefon kihangosítóját használd!

S ha már egyik sem, akkor legalább vedd fel, mondd gyorsdan, hogy kocsiban ülsz és majd visszahívod! Ez a minimumok minimuma lenne.

Volt régen - úgy az elmúlt ezeregyszáz év alatt - egy hallgatólagos konszenzus a Hatalom és az emberek között. Ez nagyságrendileg arról szólt, hogy a Hatalom szabadon garázdálkodhatott, miközben elnézte a köznép simlijeit. Ezt a hallagtólagos konszenzust rúgja fel most a kormány az új adójogszabályokkal.

Miközben a Hatalom eljárása nem változik - viaduktot építenek a Somogyi-dombságon, és alagutat a szántóföld alá -, azaz arcátlanul szippantják ki a pénzt párt- és magáncélokra a költségvetésből, a feketegazdaság elleni (ál)harc jegyében egyre szűkítik azokat a lehetőségeket, amelyek által eddig elviselhető volt a vállalkozói lét Magyarországon.

A netes közbeszély persze elítéli a vállalkozói ügyeskedést, miközben természetesnek veszi, hogy százmilliárdokat lopnak el tőle. Számlát nem adni bűn, garancia nélkül autópályát építeni pedig a "hátezvanmitlehessentenni" kategória.

Pedig ebből a hatalmi hozzáállásból lehet majd az igazi nagy baj...

Nem kedvencem a téma, de ebben az országban nem lehet kikerülni. Ha vesszük a politika alapfogalmát - a hatalom megszerzése és megtartása érdekében végzett tevékenységek összessége -, akkor azt vehetjük észre, hogy a politikában semmi sincs, ami közvetlenül a népről, az emberekről, a lakosságról (by Horn Gyufa bácsi) szólna.

Ebből kell kiindulnunk minden alkalommal, amikor a politikai cselekményeket értékeljük.

Ha már az előbbi postban szóba került, röviden a vészvillogóról. A vészvillogó használata szorosan összefügg azon nemzeti attitűdünkkel, melyet legegyszerűbben talán a "szarok rád" kifejezéssel lehet jellemezni. Kis hazánk gépjárművel közlekedő népe előszeretettel áll meg, parkol le bárhol, hiszen "csak öt percről van szó", addig meg kirakom (vehemensebb interpretációban kib*szom) a vészvillogót, oszt' hadd eriggyen.

Hogy ez az idiotizmus mennyire nem csak engem bosszant, bizonyítja a következő kép, amely a Tékozló Homár hasonló témát taglaló postjában jelent meg:

Mai (anti)hősünk a fenti forgalmi rendszámú kékesszürke Ford Fiesta vezetője, egy ránézésre 25-30 év körüli fiatalember srác. Kocsijával a Bécsi úton, a Galagonya utcánál haladt a város irányából. Észlelte, hogy a szemközti sávban a padka mellett van egy parkolóhely, ki is tette az indexet, hogy ha majd elhalad a szemből jövő kocsisor, visszakanyarodik. Igen ám, de egy szemben haladó fehér Corsa is igényt tartott a helyre, annak rendje és módja szerint be is parkolt az üres helyre. Azt gondolom, mindnyájunkkal történt már ilyen, és bár tényleg bosszantó - és bizonyos értelemben eme blogba illő - az esemény, ilyenkor egy rövid, figyelmeztető dudaszó kíséretében azért illik továbbhaladni. (Nem menti, inkább csak magyarázza a dolgot, hogy a Corsa vezetője egy hölgy volt, és bár a férfiakkal ellentétben a nők egyszerre több dologra is képesek figyelni, ez alól a gépjárművezetés biztosan kivétel!)

A srác azonban nem hagyta annyiban, megfordult, kitette a vészvillogót (a vészvillogóról ld. később), leparkolt az út kellős közepén, kiszállt, hangosan megkopogtatta a Corsa ablakát és üvöltve - mindeközben tegeződve - kérte számon a hölgytől, hogy amennyiben látja a másik parkolási szándékát, ugyan, miért parkol le a kiszemelt helyre.

És bár legnagyobb meglepetésemre kurvázás nem volt, monológját azzal fejezte be, hogy belerúgott az autóba, majd füstölgő fejjel odébbált.

Kedves seggfej barátom, ha esetleg olvasnád a bejegyzésemet, egy kérdés és két jótanács:

1. Mi a nádvágó rettenes szerszámáért voltál olyan ideges, hogy megérte az idődet tölteni a dologgal?

2. A magyar nyelvben létezik a magázódás intézménye, amely ugyan nem alkalmas olyan színvonalú anyázásra - és nyilván nem is olyan kényelmes -, mint a tegeződés, de azért illik az előbbivel kezdeni.

3. Lenne ötletem, hogy máskor mit rugdossál, de nem írom le. Ajánlom inkább a lehiggadást, remek alkoholtartalmú italok és nőtartalmú elfoglaltságok vannak erre.

Seggfej...

Régóta úgy gondolom, jellemünk az igazán nehéz helyzetekben mutatkozik meg leginkább. Magyarországon pedig közlekedés közben. Közlekedésen nem feltétlenül az (autó)vezetést értem, igaz ez az egyszerű gyaloglásra, sétára is.

Mégis, mindaz az agresszió, kicsinyesség, idiotizmus, ami jellemzi e népet, az autóvezetés közbeni viselkedésben csúcsosodik ki.

Lehetőségeimhez mérten közzé fogom tenni azokat az idiotizmusokat, anomáliákat, amelyeknek személyesen leszek szemtanúja. Ahol tudom, valamilyen felismerhető azonosítóval (pl. rendszám). Aztán lehet menni sírni a Fókuszba, hogy a csúnya nyilvánosság bántja a szegény embert...

Szót sem érdemelne a dolog, elmúlt, majd jön megint, fárasztott az elintézési mód, de ma megint előjött. Jó, persze, aki kertévé híradót néz, az nem lehet sikeres ember, de megütötte az agyamat, amit ma az RTL Híradóban hallottam. Tulajdonképpen herótozták azokat, akik a szmogriadó meghirdetése következtében beálló tiltás ellenére autóba ültek.

Na kérem, ez egy olyan ország, ahol a nép nagyon nehezen fogad el bármit, amit nem szokott meg. 1100 éve nem volt szmogriadónk. És ugye azzal mindenki egyetért, hogy egy ilyen rendelkezést nem így kell bevezetni??? Nem mellesleg jegyzem meg, hogy Európa fejlettebb részén, szmogriadó esetén, a forgalmiddal ingyen utazhatsz a tömegközlekedési eszközökön.

Tessenek szívesek emberi módon intézni ezt is: 0) tömegközlekedés fejlesztése; 1) jogszabály-változtatási tervezet társadalmi vitával; 2) jogszabály bevezetése türelmi idővel; 3) részletes, viszonylag hosszú határidejű tájékoztatás.

Szóval nem kell hangulatot kelteni. A nép élni akar. És normális hangvételt és ésszerű intézkedéseket szeretne.

Moldova György annak idején könyvet szentelt annak a kérdésnek a boncolgatására, vajon miért tartja egy teljes ország hülyének a rendőreit (megjegyzem a világon máshol is van ilyen ország). Nos, az e heti választ Óbudán kaptuk meg kedden, amikor is egy fél hadsereg képtelen volt elkapni egy bankrablót, aki egy lépcsőházba menekült be. Mármint a hivatalos verzió szerint.

Eddig szent meggyőződésem volt, hogy a rend éber őrei unalmas ügyeleti idejük alatt filmeket, többek között amerikai krimiket néznek (oktatófilm), márpedig azokban bőségesen látható olyan jelenet, amelyben a jó- vagy rosszfiú kisétál a rendőrök által körbevett helyről - leggyakrabban házból egyébként.

Szerintem két dolog történhetett: 1) a bankrabló nem is abba a lépcsőházba menekült be, azaz már korábban elvesztették a nyomát (ez néhány tíz méter egyébként, de mégis megtörténhetett; 2) lakónak "öltözve" egészen egyszerűen elsétált.

Tudom-tudom, legutoljára a tetőn látták. Akkor viszont valószínű, hogy simán elrepült, mint Lara Flynn Boyle a Las Vegas c. sorozatban, amikor már végképp nem volt ötletük az alkotóknak, hogy mit kezdjenek a karakterrel...

Átlag 27 százalékkal. Feltéve, ha az Atyák elfogadják az erre vonatkozó indítványt. Felhívom a szíves figyelmüket, hogy Berlin belvárosában 1 ajró az óránkénti parkolódíj, nálunk a legdrágább zónákban már most 300 forint. Ami ugyan majdnem egy ajró, de azért mégse vizionáljunk 350 forintos árfolyamot.

Nem beszélve még két dologról: 1) vessenek egy pillantást az átlagbérekre; 2) a tavalyi fogyasztói árindex emelkedés valamivel 6% fölött volt.

Valaki szólhatna nekik...