Magyaridióta

Kizárólag elrettentésül...

Az autó vajon mi? Szerintem, azaz funkcionális megközelítésben: kényelmes közlekedési eszköz, mellyel általában egyszerűen, és a közlekedési szabályokat betartva is viszonylag gyorsan megtehető egy emberi lépték szerint normális és átlagos hosszúságú útszakasz.

Az autó vajon mi? Nálunk, Magyarlandon:

1) Státuszszimbólum (ez persze igaz a Földön gyakorlatilag mindenütt). Önmagában bármilyen autó (verda) birtoklása (vezetése) ki nem mondható önbecsülés-növekedést okoz a tulajban (sofőrben). Ám az autó vagyoni helyzetet, társadalmi rangot is mutat: minél nagyobb méretű, nagyobb löket-térforgatú autónk van, annál gazdagabbak, előkelőbbek vagyunk. És ez a lényeg: nem az igényeinkhez vásárolunk autót, hanem a pénztárcánkhoz. Nem a funkciója miatt vesszük meg, hanem hogy villoghassunk vele.

Ennek egyik legimpozánsabb megnyilvánulása a világ egyik kétségkívül leghaszontalanabb eszköze, a városi terepjáró. Már a neve is idióta, még akkor is, ha hazánk útjai már-már értelemezhetővé tennék a dolgot.

De nem feltétlenül kell ezekre a borzadályokra gondolni: nem kevés ember vesz a vezetési képességeit jóval meghaladó méretű és erejű autót. Nem függ kortól és nemtől: férfiak, nők, fiatalok és kevésbé fiatalok bénáznak gyönyörű Volvókban, BMW-kben, Mercedesekben. Én elvárnám, hogy ha már a kollégának fontos az ár, a méret és az erő, akkor fizessen meg egy oktatót, legalább annnyi időre, hogy hozzászokjon az autójához, hogy rutinszerűen tudjon vele manőverezni. Álom, álom, édes álom...

2) Fegyver. Mivelhogy a másikat le kell győzni. Fura terepe az önmegvalósításnak a magyar közút. Kis Jánosok (ceterum censeo) szállnak be nap mint nap az autójukba azzal a izgatott érzéssel, hogy ma újra "lenyomják" a másikat. Hogy nagyobbak, erősebbek (lesznek) másoknál, pusztán azáltal, hogy leelőzik, lehagyják(!!!) azokat, az ellenfeleiket. Hogy bizonyos szituációkban, az előzékenységet teljes mértékben elfelejtve, legyőzik ember-, és honfitársukat. Hogy megmutatják. Megmutatják, kik is ők. Megmutatják, hogy ők nemcsak Valakik, de ők a Minden. Az Egy és legyőzhetetlen. (Na ja, többen vannak...)

3) (Ön)hirdetési felület. Sajnálom (sajnálom egy fenét), de még sohasem jutott eszembe, hogy feliratozzam az autómat. Nem is annyira a csomagtarto.com jellegű feliratokra gondolok, inkább a vicceskedő típusúakra. Amelyek - legalábbis a feliratot elhelyező, elhelyeztető tulajok szerint - valamilyen plusz, speciális információt hivatottak nyújtani róluk. Többnyire ál-vicces formában. Majd fotózok párat, a példa kedvéért. Szerintem katasztrofális színvonalúak. Az viszont tény, hogy - legalábbis számomra - egyértelmű információt szolgáltatnak a páciensről. A páciens elmeállapotáról. Szóval célt érnek, csak fordítottan.

4) Társ, partner, szerető. Magyarán pótcselekvés. Nem állítom, hogy nem szerettem az autóimat, természetesen a jelenlegit is kedvelem. Szeretem mint egy hasznos tárgyat, amely szolgál és kiszolgál, mert végzi a dolgát. De nem fűznek hozzá emberi érzelmek, nem sirattam meg egyiket sem, akár eladtam, akár ellopták.

Ugyanakkor mindannyiunk számára ismerős a kép az autóját vasárnap mosó (közben simogató), takarító, az egész procedúrával túl sok időt töltő autótulajdonosról. Számukra az autó szent. Számomra egy tárgy. Sosem fogom megérteni őket.

Az egyik kedvenc viccem jutott eszembe ma reggel, ahogy a TV2 adását néztem (igazság szerint háttér-zajként szólt, piritós-készítés közben):

Az egyetemen, lingvisztika órán az oktató a tagadás tagadásáról beszél:

- A magyar nyelvben a tagadás tagadása tagadást jelent. Az angolban a tagadás tagadása igenlést jelent. De nincsen olyan nyelv, ahol a kettős igenlés tagadást jelentene.

Mire egy hang a hátsó sorból:

- Aha, persze...

Nem óhajtom Demcsák Zsuzsát herótozni. Nem óhajtom a TV2-t herótozni. És nem áll szándékomban a TASZ-t éltetni.

Csupán a következőket kívánom megjegyzeni:

1) Egyetértek a TASZ-szal abban, hogy semmilyen beszéd sem tiltható a tartalma alapján. Sajnálom, hogy a TV2 olyan műsorvezetőt alkalmaz, aki ilyen egyszerű tételmondatot sem képes felfogni, értelmezni.

2) Nem értek egyet azzal, hogy a jelenlegi magyar jogrend kellő és hathatós fékeket tartalmaz és alkalmaz a "gyűlölet-beszéd" ellen. Ha jól tudom, az elmúlt húsz évben még senkit sem ítélt el a bíróság közösség elleni izgatásért.

3) Árnyaltabban fogalmaznék a TASZ képviselője helyett a holokauszt-tagadó, cigányellenes, magyarellenes, bármilyen társadalmi csoport mint egész ellen elhangzó beszédek társadalmi hatásával kapcsolatban. Lehet azt mondani, hogy az eddig, nagy nyilvánosság előtt elhangzott ilyen beszédek csupán egyesek érzékenységét sérthették, de nem volt jelentékeny társadalmi hatásuk, főként nem vezettek fizikai akciókhoz. Mondjuk (mondhatjuk?) eddig.

De ki fogja megállapítani, hogy egy-egy ilyen beszédnek mekkora szerepe volt abban, ha tényleg történik valami. Mert ez utóbbi - sajnos - egyáltalán nem elképzelhetetlen.

4) Teljes mértékben egyetértek a TASZ képviselőjével abban, hogy negligálni kell az ilyen beszédeket, annak elkövetőit, leginkább a médiában A szörnyülködés még soha semmire sem vezetett. És egyértelmű a média szerepe abban, hogy az ilyen cselekmények bemutatása, sokszor "túlspilázása" inkább reklámot jelent, mintsem elrettentést.

A viccbeli bácsi a riporter azon kérdésére, hogy van-e falujában antiszemitizmus, azt válaszolja: - Nincs, de igény volna rá.

Sajnos van igény az ellenség-keresésre, az ellenségképre. Tetszik, nem tetszik, ez még sokáig így lesz. De a legnagyobb büntetés az ilyen idiótáknak az, ha nem foglalkozunk velük.

És végül: való igaz, oktatni, nevelni kell. Macerás, de csak ez vezethet (az általam is) kívánt célhoz. Ahhoz, hogy a felnövekvő generációk is megértsék az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának legfontosabb tételmondatát: Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.

A képről: "p*nát akartok, hát megkapjátok".

Korábban már érintettem a témát, s annak nem csak szemet, hanem szívet is gyönyörködtető aspektusát. Nevezetesen, hogy gyönyörű világot élünk: ha  nőnek születtél és a Sors legalább középszerű genitáliákkal áldott meg, dolgozni viszont nem akarsz, nos, az életed jó pár évre sínen van. Csak vetkőznöd kell.

Ha ráadásul az átlagnál jobban nézel ki, és hajlandó vagy vadidegen, de befolyásos férfiak bránerét a szádba venni, vagy azt különböző testnyílásaidon befogadni, akkor egyenes az utad a hírnév, a média, a "celebritás" felé.

Celebek. Én csak ismert embereknek hívom őket, de a női változatuk megnevezése lehetne "ismert mellű ember" is.

Az már régen nem érdekel, hogy különböző, ismeretlen nevű nőszemélyek életének napi történései szerepelnek címlapon - Bódult Bumbika felkelt, fogat és p*nát mosott, alsót és szeretőt váltott, gyereket vagy macskát szeretne - lehetőleg bármelyiket attól a sármos "ismert farkú ember"-től,  majdnem leejtette a mobiltelefonját vagy új melleket rakatott... és így tovább, az agyvérzésig -, olvassa, aki évezi, élvezze(n), aki olvassa, nem számít.

Ami felháborító/siralmas viszont, az az, hogy manapság már mindent a rózsaszínű punciszemüvegen keresztül néznek, s ami rosszabb: nézetnek velünk. Itt van egy tehetséges nő - Susan Boyle -, aki 47 évesen "véletlenül" bekerül egy tévéműsorba, kiderül, hogy valamiben - éneklés - istenáldotta tehetsége van, és akkor mi az első dolga a médiának? Kideríteni, hogy az illető hölgy szűz. Hogy ennek mi köze van az énektehetségéhez, ne kérdezzék. (A műfaj alja az inda egyik videóleírása: "Negyvenhét, még szűz, de énekel". Én meg baszd meg öt napja nem szexeltem - szigorúan a témánál maradva... -, és mégis vigyorgok, hogy mik vannak...)

Majd eltelik két nap, és valakik már egymillió dollárt kínálnak, ha Susan élő egyenesben veszti el a szüzességét. Na itt álljunk meg egy pillanatra! Oltári hamar fel kellene ébredni e szörnyű álomból, meg kellene változni, mert súlyos problémák vannak a rendszerben, amit társadalomnak, közfelfogásnak, értékrendnek hívunk!

Írtam már: a punci (fütyi), a szex az egyik legjobb dolog a világon, nincs vita. De ha pusztán számaszakilag nézzük is, életünk nagyobb részét nem ezzel töltjük (sajnos vagy nem sajnos, így van)! De tovább megyek: ahogy minden levegővételünkre sem figyelünk egyenként, úgy a nap minden másodpercében sem fontos, hogy himbálózik valami a lábunk között vagy sem. És végül: van az életnek számtalan területe, ahol a nemiség egyszerűen nem releváns.

Susan Boyle tehetsége, énekhangjának minősége nincs összefüggésben a nemével, a nemiségével. Ahogy a sarki zöldségesnek sem a farka, hanem a sárgarépája keménysége vagy puhasága az érdekes. És nem csak nem fogadom, de nem is hiszem el, hogy a szexualitás ilyen szinten, ilyen gyakorisággal, ilyen részletességgel érdekli a társadalom nagy részét.

A fájdalom csak az, hogy szexuálisan frusztrált médiagecik próbálják mindet ránk erőltetni. Kívánom, hogy nőjön dinó a farkukra.

U.i.. Susan Boyle fogadtatásának másik aspektusával - ti. hogy mit keres egy "nem szép" ember a porondon, a médiában - egy másik bejegyzésben fogok szólni.

Tárcsáztam a 190-es telefonszámot:

"Tájékoztatjuk kedves ügyfelünket, hogy a nemzetközi kézi kapcsolás és konferenciabeszélgetés szolgáltatások 2008. július 1-jétől megszűntek. A kezelői konferenciaszolgáltatást üzleti ügyfeleink részére változatlan formában, üzleti kezelői konferenciaszolgáltatás néven továbbra is nyújtjuk. Amennyiben igénybe kívánja venni üzleti kezelői konferenciaszolgáltatásunkat, kérem hívja a 06/80-204-954-es zöld számot. Köszönjük."

"Ennek a népnek a 80-85 százaléka két emberöltővel ezelőtt még a földet túrta." (idelle)

Divat lett - és a jövőben várhatóan népszokás is - szidni a létezett szocializmust és annak elitjét, a "komcsikat".

Persze az a 40 év sem volt habostorta - miért, tán az azt megelőző 1000-1050 az volt??? -, és ugyan mind politikailag mind társadalmilag mind gazdaságilag több szakaszra osztható, az "antikommunisták" egy egészként utálják az időszakot. Leegyszerűsítő utálat. Nyilván így egyszerűbb.

A jámbor kívülálló méltán gondolhatná, hogy az utálat alapja a vagyon- és álomvesztés. Az, hogy a Magyarnak elvették a földjét, a szerencsésebbeknek a gyárait, hogy elhajtották szülőföldjéről, a városba és az iparba kényszerítve, hogy elvették tőle az érvényesülés lehetőségét, hogy uniformizálták, hogy nem lehetett eltérnie az átlagostól. És hogy éppen emiatt vártuk Messiáésként a kapitalizmust, ahol mindenki (ha-ha-ha) a tehetsége és a szorgalma alapján boldogulhat, halmozhat fel javakat, juthat előbbre.

Mára már látszik, hogy a kapitalizmus nem ilyen, és hogy a magyar nép sem ilyen kapitalizmust akar. Inkább azt mondanám, hogy nagy része már semmilyet sem akar. Valahogyan sikerült megszerettetni a szocializmust velünk. De a kommuinstákat (és kapitalista leszármazottaikat) nem.

Így hát a Magyar szocializmust akar, kommunisták nélkül. Márpedig ez nem megy. De ezt sokáig nem fogjuk még elhinni, még jó ideig annak neve mellé húzzuk majd az ikszet, aki azt ígéri, hogy harmadik útként, Magyar Útként ez járható.

TESCO-ba, Auchan-be!

Kezdjük az alaptétellel, ha már eddig elmaradt: Magyarország gyarmat. Magyarország egy olyan gyarmat, amelyet a megszállók nem fegyverrel, hanem pénzzel foglaltak el (a fegyverekről, ld. NATO most nem szájkaratéznék, ha lehet).

A gyarmatosító(k) neve: multinacionális tőke. Ők határozzák meg a szabályokat, ők pénzelik a pártokat, ők választ(at)ják a kormányt, ők mondják meg, mi legyen ebben az országban. Cserében december 20. és 30. között befogadják azt a névhasználatról szóló számlát valamelyik offshore cégüktől, amellyel nagyon pontosan belövik az itteni adózás előtti nyereségüket. Azaz kiviszik a profitjukat. Az eddigi összeg egyébként jóval nagyobb, mint amit az elmúlt húsz évben a politikai pártok és a hozzájuk közeli vállalkozók loptak és/vagy privatizáltak el az államtól.

Miniszterelnökünk megmondta, a helyzet mindenkitől lemondást követel. Most már csak az a kérdés marad, hogy a tervezett (adó)intézkedések milyen lemondást követelnek a multinacionális tőkétől!? Megmondom, semmilyet.

A gazdasági válság arra kellene hogy tanítsa az emberiséget: semmi nem mehet úgy tovább, mint az elmúlt évtizedekben, századokban, ezredekben. Új alapokra kellene helyezni a szolidaritást, a gazdaságot, a társadalmat. Én személyesen ugyanakkor egy aprócska momentumban sem látom a változást.

Egy vigaszunk azonban lehet: Bajnai és társai valamint a hozzájuk hasonlók, bukásuk után majd elmennek egy-egy multicéghez dolgozni, csillagászati fizetésért. A proletariátus marad.

Nincs mese, ennek a világnak pusztulnia kell...

Régi kedvenc képem ez itt, évekkel ezelőtt botlottam bele fórumozás közben (a http://linkinglog.com/-ról vettem kölcsön). Persze citálhattam volna a régi viccben szereplő agyevő bogarat is, de azzal immáron nem szabad viccelődni.

Mindig, így most is érdeklődve nézem a Tüntetőkről készült képeket, sőt kedden volt szerencsém közelről tanulmányozni az eső elől menekülő Forradalmárok egy kis csoportját is. Arra most szándékosan nem térek ki, hogy az elmúlt két és fél évben eddig egy nyavalyás kis forradalmacskát sem sikerült nekik összerittyenteni, mondjuk ebben nincs semmi meglepő, ha azt nézzük, hogy egy közepes zuhé is képes a kedvüket szegni.

Ne várja senki, hogy elkezdjem herótozni a külcsínt, volt gyerekszobám, tudom, hogy külső alapján nem ítélünk.

Ugyanakkor talán nem túlzás legalább egy aprócska koncepciót várni, mert egy állam működtetése elég bonyolult rendszer ahhoz, hogy némi sípolással, meg füttyögéssel, meg "monnyonle"-zéssel lehessen uralni. És ezen az sem segít, ha az ember nagy-magyarországos baseball-sapkát hord (óh, a multikulti), még akkor sem, ha a kettévágott ország egyik fele trikolór, a másik meg árpádsávos (a nagymaózásról majd egy későbbi bejegyzésben). És higgye el a nyájas olvasó, hogy a Szent Korona Tan alapjaira helyezett Alkotmány sem jelent semmit, még akkor sem, ha a tan személyiséggel ruházza fel a Koronát.

Nem titok tehát, rendszerre, mégpedig értelmes rendszerre vágyom, legalább bevezetés-tárgyalás-befejezés legyen a dolgozatban, legalább nyomokban mutasson arra, hogy a következő levegővételnél tovább lát az alkotója.

Őszintén érdekelne, kik ezek a hőbörgők, érdekelne, hogy minimum a háztartásukat el tudják-e vezetni úgy, hogy ne legyen szarcsíkos a porcelán, hogy van-e valamelyiknek prosperáló vállalkozása, persze nem a másfél személyes bétére gondolok (beleértve az idióta Tomcat-et is), amelyben eladnak egy évben három pólót vagy éppen lektorálnak néha egy-egy Karpatiába kerülő cikket, hanem olyan szervezetre és szervezésre, amely komplex gondolkodást igényel. Mit mondjak, nincsenek illúzióim...

Mert csak a kisember dühét látom rajtuk, a Móricz-féle Kis Jánosét, aki a tehetségtelenségéért, sikertelenségéért, az egész elcseszett életéért mást hibáztat, mert ő maga természetesen mindig mindent jól csinált, csak a körülmények nem kedveztek neki. Neki, akit mivel soha senki nem hallgatott meg, mivel mindig lehurrogták, hol a férj (feleség), hol a főnök (párttitkár, kisnagyvállalkozó), most sípot akaszt a nyakába, hogy belefojtsa a szót a Nagyemberekbe, de ha épp nincsenek ott, akkor legalább ezzel felhívja magára a figyelmet. Hogy fontosnak látszódjék arra a tizenöt percre, hogy bekerüljön a tévébe, az újságba, hogy majd lehessen mutogatni a megsárgult cikkeket az inkább nintendózni vágyó unokáknak és a magukat kínosan érző szomszédoknak. És ha szerencséje van, tán még be is viszik: így válik forradalmárrá, hőssé, ellenállóvá, ha már harminc évvel ezelőtt 100 forint béremelésért belépett a pártba.

Egyéni sorsok feszülnek neki a kordonnak, ami a hatalmat jelképezi, de úgy látom, ész nélkül, pusztán dühből, cél és koncepció nélkül. A kormányváltás, az előre hozott választások, az összes többi követelés nem önmagában szolgálja (szolgálná) ezeknek az embereknek a vágyait. A szent célok megvalósulása azért vágyott és azért lenne fontos, hogy bekövetkezzék, mert fontosságtudatot adna nekik, mert büszkeséggel töltené el őket, hogy az (természetesen) nekik köszönhető. Hogy végre, egyszer az életben tettek valami nagyot, valami emlékezeteset, ami megőrzi őket a jövő számára.

Én legalábbis inkább ennek tudom be az egészet, mert különben azt kellene hinnem, hogy agyevő kígyó támadta meg a Magyarság Utolsó Igaz Kolóniáját.

Kaján vigyorral hallgattam leendő miniszterelnökünket, amint újfent megerősítette, hogy 1 Ft-ért vállalja e nemes feladatot.

Én meg, kedves Gordon, rád fogom uszítani a APEH-ot, mert ekkora fizetést nem lehet adni egy teljes munkaidős munkavállalónak. Nem beszélve a köztisztviselők törvényben rögzített javadalmazásáról.

(Azt persze nem tudom, hogy egy munkavállaló dolgozhat-e ingyér' - azaz lemondhat-e a jövedelméről -, de ez a poénocska szempontjából most mellékes.)

Lenin parlamenti kreténizmusnak hívta, nem véletlenül. Hallgatom a parlamenti közvetítést eme fontos napon, az ellenzék vezetőinek (Navracsics und Semjén) hirtelen nagyon fontossá vált a demokrácia.

Most persze a népnek kellene dönteni (természetesen egy előre hozott választáson), nekünk kellene felhatalmazást adnunk egy (új) kormánynak, hogy az még jobban megszoríthasson. Mert ez, pláne a következő, semmiféle felhatalmazással nem rendelkezik, és ez tűrhetetlen állapot.

Már éppen azon filóztam, hogy a folytonos kivonulásokra, az állandó, agyatlan ellenkezésre, az illetigimezésre és az összes ehhez hasonló, mind a politikai mind a (felnőtt) emberi kulturáltságot nélkülöző cselekedetre ők kitől kaptak felhatalmazást, amikor jött Fodor Gábor, és legalább Semjén Zsoltot eligazította.

Mi meg azon kesereghetünk, hogy idiótákkal borzasztó gyenge képességű emberekkel van tele a magyar Képviselőház, ha ilyen magas labdát képes feldobni egy képviselő, másrészről pedig, ha egy pillanat alatt el tudják felejteni, hogy a XXI. században minden szavuknak örökös nyoma marad(hat), és így évekkel később is számon kérhetők. Erkölcsileg.

Mindenesetre kíváncsi vagyok, amikor ők lesznek kormányon, mennyire lesz fontos a népakarat. Elárulom, semennyire (Semjénnyire)...

A kép a www.sodahead.com-ról való

Úgy látszik, a Bécsi út a 17-es villamosok Bermuda-háromszöge. Több mint két hónapja írtam egy idiótáról, aki ugyanezt játszotta el, nem kizárt, hogy ugyanott. Ez valószínűleg a Leroynál lehetett, ahol a villamossín enyhe kanyarja miatt szűkül a parkolásra alkalmas tér. A hely jellemzője egyébként, hogy az egyik oldalon a járda mellett párhuzamosan parkolnak a járművek, a másik oldalon pedig, a sínekre merőlegesen állnak a kocsik. A Leroy melletti kis utca meghosszabbításánál sokszor úgy, hogy a Kolosy tér felé haladni kívánó és lekanyarodó autósoknak többszöri manőverrel sikerül csak továbbhaladni.

A cikkben egyébként nem ez a legérdekesebb, hanem az utolsó két mondat:

A kép a williamcalvin.com-ról származik.

Az ilyen autókat egyébként nem szállíthatja el (más, - idelle) csak a rendőrség, ők viszont csak akkor teszik ezt, ha rendezvény miatt kell kiüríteni egy területet. A közterület-felügyelő annyit tehet, hogy a helyszínen megpróbálja előkeríteni a tulajdonost.

És itt van a baj! Addig ugyanis, amíg semmilyen következménye nincs egy ilyen vagy hasonló cselekedetnek Magyarországon, addig nem számíthatunk közállapotaink javulására. Ötleteim vannak, nyilván másnak is, egyik sem egy nagy truváj. De valószínűleg nem véletlenül nem történik semmi ebben az ügyben (sem).

Tavasz van, írtam örömmel múlt pénteken, pedig már akkor is éreztem, hogy a világ megváltozott - persze most sem előnyére.

Körülbelül két hete kezdődött, a hirtelen jött félig tavasz-félig nyárral. Egyik napról a másikra jóval többen lettünk az utakon. Először nem is esett le, miért (valószínűleg, mert én magam egész évben közlekedem), aztán persze hamar rájöttem az okokra.

Nyilvánvaló, hogy sokan leteszik az autót télen, mert:

• bizonytalanok a téli útviszonyok között vagy
• nincs téli gumijuk vagy
• bizonytalanok és nincs téli gumijuk sem.

Aztán ahogy kijön a jó idő, előkerül a verda, amit hónapok óta nem látott, s ami rosszabb, nem vezetett emberünk. És - gondolom - mindenféle gyakorlás vagy rutinozás nélkül újra beleveti magát a városi forgalomba, hiszen "az autóvezetés olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni". A fenét nem. El lehet. El lehet szokni a ritmusától, a mozdulatoktól, a kollégák olykor hajmeresztő manővereitől, tulajdonképpen mindentől el lehet szokni.

Aztán az egésznek az az eredménye, hogy ijedt autósok töketlenkednek egy sokkal zsúfoltabb forgalomban, feltartva és bosszantva autóstársaikat.

Sokáig nem gondoltam, hogy közlekedési szempontból (is) a telet fogom várni...

A kép önmagáért beszél, nem kívánom kommentálni magát az esetet (tegnap délelőtt 11 óra körül fotóztam a Gergely Győző és Hollán Ernő utca sarkán). Persze bárki, aki huzamosabb ideje él kis hazánkban, legyinthetne, mit túráztatom magam ilyenekkel, ezret lehetne lencsevégre kapni akárcsak egy nap is.

Ami érthetetlen számomra az egészből, az csak annyi, hogy ha egyébként a szabályossághoz/szabályosságért egy plusz mozdulatot sem kell tenni, akkor miért jobb szabálytalanul "megoldani" egy szituációt? (Merthogy - tán mondanom sem kell - az utca tele volt üres parkolóhellyel...)

Vagy egészsen egyszerűen itt tartunk szellemi színvonalban? Egy nappal előbb a legnagyobb csúcsforgalomban csorogtam le a Szépvölgyin, szemközt egy Xara Picasso - a sofőrjével együtt!!! - várakozott vészvillogóval, félig a járdára állva, úgy, hogy lehetőleg fékezni és kerülgetni kelljen, miközben tőle két méterre hat üres parkolóhely volt, egymás mellett! Kedvem lett volna megállni és megtépni megkérdezni: miért, ember, miért???

Ugyanígy nem értem az irányjelző nem használatát: gyerekek, ott van a kezetek ügyében, tulajdonképpen az ujjatokat kell csak megmozdítani, három centit, maximum, miért olyan nehéz???

Nincs válasz, helyette csak motorosok vannak, akik autók tükreit rúgdossák le, és van, aki még helyesel is nekik. De erről máskor.

tavasz van, milyen szép tavasz van, folytatnám, ha nem régi április 4-i ünnepségek hangulatát hozná elő e versike. Nekem pedig semmi kedvem most politizálni, mivel ragyog odakint a nap, tavaszi meleg van és péntek. Így csak egy utalást teszek, mely szerint: mielőtt elszabadul a pokol, mindenki élvezze ki a tavasz és az élet szépségét. Ehhez küldök egy dalocskát: 

Bár a címből úgy sejthető, nem vallási tárgyú bejegyzés következik.

Régóta kedvelem Erős Antóniát, nem csak azért, mert esztétikailag örömet okoz (magyarán szép - bár nem az a klasszikus, mindenkinek tetsző szépség), és nem csak társadalmi szerepvállalása miatt, hanem mert nem keresi a bulvármédia kétesen és bizonytalan ideig csillogó reflektorfényét (abbahagyom, mielőtt a képem belezavaroda), bár néha nyilván megtalálják - főleg most, hogy kiderült, gyermeket vár. Persze egy ilyen hír nem maradhat kihasználatlanul, a megjelenését követően kiadott egyik szörnylapban a cikk valami olyan mottóval jelent meg, hogy "Amikor megtudtam, percekig nem akartam elhinni".

Nem, cseszd meg. Egy negyvenéves nő, akinek nyilvánvalóan élete (egyik) nagy álma, hogy gyermeket szüljön, amikor kiderül, hogy várandós, nem hiszi el. Nem beszélve arról, hogy nyilván minden ismert ember (celebritás) ilyen baromságokat beszél. Kívánom Erős Antóniának, hogy egészséges gyermeknek adjon életet, és őt is isten éltesse sokáig. A baj és rövid élet meg érje az idiótákat!

Más: pár napra rá Lilu (Lila Liba, gágágágá) jelentette be, hogy ő is gyermekáldás elé néz. A tévé meg is jelent nála (ösmét képzavar, ami egy tévé esetében nem szokatlan, mert ő jelent meg a tévénél, mivel a stúdióban, a munkahelyén folyt az épületes beszélgetés), mire ő ontani kezdte magából az okosságokat.

Több éve figyelem már ismert és kevésbé vagy egyáltalán nem ismert várandós honfitársaimat, úgy tudják előadni magukat, mintha  rajtuk kívül (figyelem: egyenként!!!) még soha senki nem szült volna az emberiség történelmében.

A (valamennyire) ismert asszonyok esetében - túl a gyakran megvalósuló szellemi mélyszántáson - külön problémának tartom, hogy ők a MINTA. Azaz a fiatal lányok, asszonyok szerintem sok esetben nem a drága mamát interjúvolják meg a várandósság és szülés rejtelmeiről, hanem nézik a tévét, meg olvassák a mély tartalmú lapokat (zsidóság és gójság, kedvence az ójság, mondaná erre egy kedves ismerősöm papája), és onnan jutnak információhoz. Ami nem biztos, hogy jót tesz a születendő ember testének és szellemének.

Nem beszélve a chatelések során nyert tudásról, de az már egy másik téma. A kép meg az RTL Klubtól van, természetesen...

Ahogy korábban utaltam rá, már most érezhető az idiotizmus dagadása, elszabadulása (és hol vagyunk még az igazitól)...

Legelészve a különböző "politikai" indíttatású blogokban, nem egyben találkozom azzal az igénnyel - igaz, már évekkel korábban a polfórumon is szembe jött az a követelés -, hogy márpedig SOHA  TÖBBÉ MSZP-t ("rohadt komcsik" - nem én mondom, ők mondják) és SZDSZ-t ("mocskos zsidók" - nem én mondom, ők mondják).

Bár nyilván lehetnek a sohatöbbé-nek is fokozatai, a legtöbb esetben úgy érzékelem, hogy a kívnság lényege: "ezek" örökre tűnjenek el nemcsak a politikai életből, de Magyarországról is. Ezzel kapcsolatban két összefüggő kérdésem van:

1) Ezek a magukat többnyire demokratának valló állampolgárok hogyan képzelik a politikai váltógazdálkodást Magyarországon, az elkövetkező évtizedekben?

2) Olvastak-e, tanultak-e valamit az egyeduralmi rendszerekről?

(+1 bónusz: ki is a "komcsi"?????)

Nincs tovább. Ma megnyílt az út a Fidesz 20 éves kormányzása (uralma) előtt. Egy felelőtlen, mindig csak a következő egy lépést szem előtt tartó kormányzat lesz heteken belül a múlté. Helyét átveszi a kompromisszumokat elutasító, a demokratikus keretek között "totalitárius" hatalmat gyakorló mostani ellenzék.

Jelöltjük Orbán Viktor. Hű de meglepő. Beérett hát a töketlen, elképzelés nélküli szocialista kormányzat és a hatalom elvesztése miatt hét éve megsértődő, így a homokozóban a másik homokvárát minduntalan leromboló ellenzék munkájának - "együttműködésének" - gyümölcse.

Ez a mostani nyűglődés már nem jó semmire és nem szól semmiről. Aki elvállalná, azt körberöhögik, akit szeretnének (ex-)kormányoldalról, az meg nem hülye annyira, hogy egy életre elássa magát. Ha Orbán Viktor valakinek azt mondja ebben a szituációban, hogy "öreg, nem támogatlak", az jobban is teszi ha visszautasítja a felkérést a keringőre.

Szóval hét év után valóra válik az Örökös Miniszterelnök szíve vágya, és újra ő lehet a miniszterelnök. Számomra a győzelem aránya - mármint hogy meglesz a kétharmados többség - sem kétséges. (Ha nincs a válság, egy EP választáson kieresztett gőzzel talán el lehetett volna ezt kerülni, de erre immáron semmi esély.)

És ne legyen kétségünk, ez most egy kicsit hosszabb lesz, mint a legutóbbi. Hogy ez mivel jár, azt korábban kifejtettem. Az egészben azt találom a legkiábrándítóbbnak, hogy az én életem már vele (velük) telik el. És még szerencsének mondható, hogy csak állam-állampolgár viszonyban...

Sem nem Kuncze, sem nem Farkasházy, csupán az utolsó két bekezdés miatt:

KLUBRÁDIÓ

Nagyon sok embert ismerek, akik összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és olyan mély letargiában vannak ettől a rettenetes országtól meg helyzettől, hogy legszívesebben az ember tényleg ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon. Ami természetesen nem megoldás - mondta Kuncze délelőtt, mire elszabadult a pokol, s hiába kért még aznap elnézést, a Fidesz úgy döntött, amíg ott műsort vezet, addig nem nyilatkoznak a Klubrádiónak, mivel szerintük a kijelentés példátlan, elfogadhatatlan, sértő, gyűlöletkeltő.

Nem csodálnám, ha Kövér magába roskadva bámulná a plafonon a csillárja kampó ját. Négy éven át gyalázta az ország felét, mindenféle következmény nélkül, s amikor egyszer, igen értelmes dolgokat fejtegetve egy bizonyos kötelet is szóba hozott, egy képviselő szétkürtölte az országban, erősen kiragadva a szövegkörnyezetéből, aminek következtében hamarosan a választásokat is elvesztették.

Ezeket a sorokat 2003 februárjában írtam e rovatban, szóval ez egy elmebeteg ország. Délután ötkor egy nő már azt mondta Bolgárnak, hogy Kuncze a szegényeket el akarja tenni láb alól.

De nyugi, ez még csak a főpróba. Egy barátom szerint nem kizárt, hogy a Viktor egyáltalán nem lesz olyan bosszúszomjas, mint sokan gondolják, én meg azt mondom, hogy ez teljesen mellékes. Ugyanis nem lesz más választása a sok ígérgetés után, mint azt mondani, hogy azért nem tudjuk teljesíteni, mert a bolsik mindent elloptak, és teljesen üres a kassza. Ezért kell majd mindennap egy levágott fejet felmutatnia évek óta tüzelt radikálisainak, meg azoknak, akik azért szavaztak rá, hogy azonnal jobb legyen nekik. Vegyék már észre, miért mondják, hogy azért nincs még programjuk, mert nem ismerik a számokat. Dehogynem!

Csak majd csodálkozni akarnak.

(Farkasházy Tivadar: Nem értem. Hócipő XXI/5.)

Nem mai gondolatom, hogy a magával túl sok értelmeset kezdeni nem tudó Emberiség (eufemisztikusnak tűnik saját magam számára is a nagy E) az összes frusztrációját a szexualitásban próbálja kiélni, újabb és újabb terepeket és szerepeket keresve, bár az egész egyre inkább nyűglődésnek és kínlódásnak tűnik számomra.

Annak idején a KFT fogalmazta meg mindezt gyönyörűen az Éjjeli lepkék c. számában:

Bűvöl a fény,
kerget a vágy.
Járjuk a táncot a lámpa körül.
Bűvöl a fény,
gyorsul a tánc.
Ki beáll a körbe,
az már soha nem menekül.

A frusztráció korántsem új, de mostanában egyre gyakrabban megjelenő - szidjuk ezért bőszen a médiát, megérdemlik - formája az, hogy tanárként dolgozó emberek - egyelőre, ha jól tudom, csak nők - teszik fel az internetre erotikus (pornó) képeiket, videóikat, aztán buknak is le annak rendje és módja szerint.

A konzervatív felfogás szerint a képlet egyszerű: a pályára nem való deviáns "elemeket" el kell távolítani még a diákok közeléből is, az élet pedig legalább az iskolákban térjen vissza a régi(es) kerékvágásba, legyenek az alma materek a jó erkölcs és a tisztesség őrizői. Mondom, ezzel el is lehetne intézni az egészet, ha nem merülne fel rögtön pár komoly probléma:

1) a képekre, videókra a leggyakrabban diákok bukkannak, ha éppen nem ők készítik azokat (ld. a cseh tanárnő esetét. Ne lásd...);

2) nap mint nap bárki számára elérhető helyeken, a televízióban pedig főműsoridőben mutatnak be "karriereket", amelyek az elsődleges nemi jelleg bemutatására épülnek - ez sajnos mintául szolgál a felnövekvő nemzedékeknek;

3) az adott hírekhez érkező kommentek nem kis számban elnéző álláspontot tartalmaznak, leginkább arra hivatkozva, hogy a szexuális viselkedés és a szakmai előmenetel két külön dolog (értsd: attól, hogy valakinek magamutogató szexuális szokásai vannak, még tökéletesen magyarázhatja a Present perfectet, no problémo).

Nos úgy vélem, a téma megítélésénél sok szempontot kell figyelembe venni. Nem szabad abból kiindulni, hogy 25 évvel ezelőtt az újságos standokon a mélypornót "A csók" c. brossúra jelentette, ám a megengedéssel is ugyanígy vigyázni kell.

Elsődlegesen szeretném leszögezni, hogy a szexualitás szerintem is jó (fantasztikus) dolog, de csak akkor, ha mindkét fél (megengedően: az összes résztvevő fél) örömére és megelégedésére szolgál, a kölcsönös beleegyezés alapján, és egyik felet (résztvevőt) sem alázza meg. Nos, a pornográfia ma uralkodó felfogása szerint itt már rögtön konfliktus mutatkozik, mivel az a nőt többnyire alárendelt (megalázott) szerepben mutatja. És nem jó, ha a szexualitással ismerkedő kis- és fiatalkorúak ezzel találkoznak!

Másodszor: a szexualitás nagyon fontos része az intimitás, mert szex közben az ember kitárul, mégpedig olyan mértékben, ami a társadalmi viszonyokban, együttlétekben egyedülálló. Azaz a szexuális együttlét az adott ember szempontjából egyedi, bensőséges és intim. Persze, ha ezt valaki szeretné megmutatni másoknak, nem akadályozható meg, de nem szabad elfelejteni, hogy a társadalmi prüdéria, erkölcs és megítélés miatt ez kiszolgáltatottá is teszi az adott személy(eke)t.

És mindebből következően, bár eszembe sem jutna, hogy egy tanárnak nincs joga a szexualitás teljes valamint saját maga által helyesnek és jónak ítélt megélésére, egy ilyen eset már túlmutat az egyénen. Egy tanár bármit tesz, példaként szolgál tanítványai számára. Nem lehet elválasztani a tanárt a pedagógustól, nem lehet elválasztani a Present perfectet a neveléstől, ebben az esetben nem lehet elválasztani az egyén jogát a társadalmi felelősségétől.

Ha nem őrizzük meg igényünket, elvárásainkat a pedagógusok felé a példamutatásra, ha azt szeretnénk - persze a szülő felelőssége az első -, hogy gyermekeink fokozatosan nőjenek fel, és ismerkedjenek meg a felnőtt lét örömeivel és nehézségeivel - még ha ez manapság gyorsabb folyamat is, mint 25-30 éve - akkor a legnagyobb szigorral viszonyulhatunk csak a hivatásuk szabályaira fittyet hányó emberekhez.

Röviden és profánul: basszatok annyit, amennyit csak akartok, de tegyétek ezt visszafogottan, a nyilvánosság kizárásával. Vagy árasszátok el nemi életetekkel az egész internetet, de akkor menjetek pornószínésznek és adjátok fel tanári hivatásotokat.

Ez csak így megy. Basszátok meg...

Jól írja az index, 10 millió politikai szakértő országa vagyunk, de hát nincs ebben semmi meglepő, ugyanígy a 10 millió futball-szakértő, és a legtalálóbban talán a 10 millió mindenhez értő országa vagyunk.

Szombat óta dől az ész az internetre (interneten) is, a verseny azóta arról szól, ki tud még nagyobbat rúgni a leköszönő miniszterelnökbe, nem mintha egyáltalán nem érdemelné meg.

A lényeget jól összefoglalja Tóta W., én egy kicsit másfelé is elviszem a gondolatmenetet.

Ebben az országban 1100 éve mindig muszáj - és mindig sikerült is - bűnbakot találnunk, mert azt mégsem lehet, hogy a tehetetlenségünkért, tehetségtelenségünkért, birka mentalitásunkért, a széthúzásunkért mi magunk legyünk felelősek.

Szerencsétlen szocialistáknak - komcsik, tudom, de komcsizni már nem trendi. Vagy most éppen megint az???? - több pechjük is van, persze mindegyikre igaz, hogy maguknak is köszönhetik.

Az első: most mindenki úgy emlékszik - és ebből is lesz még verseny -, hogy a szocializmusban milyen szar volt mindenkinek. Mindenkinek egyformán, és ugyanolyan szar volt végig az a negyven év. (Emlékszünk arra, ahogy a nyolcvanas években üvöltő Modern Talking mellett, Gorenje hűtő ajtajával tépték le a körmét a Köztársaság téri kazamatákban mindazoknak, akik nem voltak párttagok...)

Másodszor: sajnos a kontraszelekció érvényesült a Pártban is, a normálisabbját, ezen belül azokat, akik láttak már apparátust szervezni és irányítani, kiszorították a kisstílű tolvajok - bár a tolvajlást nagyban végezték, végzik -, ahogyan az SZDSZ-ből is kiszorult a liberális értelmiség a multitőke magyarországi ágensei javára.

Harmadszor: a rendszerváltástól kezdve van egy alapvető paradoxon az MSZP működésében, nevezetesen az, hogy egy olyan gazdasági-társadalmi rend harcos képviselői lettek, amelynek szenvedő alanyai leginkább a hagyományos MSZP-szavazók (munkások, nyugdíjasok, szociálisan hátrányos helyzetűek). Mindezt megspékelve a fenntartás nélküli behódolással a multinacionális tőkének, persze ebben azért olyan sok választásuk nem volt.

Negyedszer: az MSZP-t teljesen váratlanul érte a Fidesz 2002-ben illetve részben utána felvett politizálási stílusa, az állandó offenzíva, az árokásás, mindezekre nem is tudtak épkézláb válaszokat adni, maradt a náciveszéllyel riogatás, ami egy ilyen előítéletes országban természetesen sértő.

Mindez a hendikep egyenként sem lenne kevés, de így együtt már túl sok volt, nem véletlen, hogy az egészet csak egy Medgyessyre, majd egy Gyurcsányra lehetett ráhúzni. Az persze politikai sikere volt Ferinek, hogy a 2006-os választásoknál leverte Orbánt és a Fideszt, mint Horn Gyula a cölöpöket, de ezzel akkora bajt zúdított a saját nyakára, amit még évekkel később is nyögni fog.

Sajnos még annyi politikai rutinja sem volt, hogy az őszödi beszédet ne úgy mondja el, vagy ha már, akkor gondoskodjon róla, hogy ne kerüljön ki a nyilvánosság elé (elvégre nem nekünk szólt, hanem az elvtársaknak). És hiába lepődtem meg azon én magam is, hogy a nép meglepődött azon, hogy a politikusok hazudnak (bocsánat, van Egy, aki nem, még egyszer BOCSBOCSBOCS!!!), ez a nép szemében megbocsáthatatlan bűn volt (plusz "kurva ország"), az ellenzéknek pedig olyan ziccer, amit ők nem átallottak azóta is ezerszer berúgni.

Tóta azt állítja, hogy most vége a hörgésnek, hogy új játékot - és új mentségeket - kell találniuk a Gyurcsány takarodását régóta követelőknek. Ám ha valamiben, akkor ebben egyáltalán nem értünk egyet: a Gyurcsány-rágót ugyanis még évekig fogja tudni rágni és rágatni a nemsokára hatalomra kerülő Fidesz. (Ne legyen illúziónk, a következő miniszterelnök - ha egyáltalán találnak balekot, bár balekok mindig vannak - nem fogja sokáig húzni, az első komolyabb megszorításnál meg fog bukni!)

Egyrészt bosszúvágyból, hiszen régóta ég bennük a revansvágy és soha vissza nem térő alkalmat fognak kapni, hogy a szocik írmagját is kiírják (ez a kiirtsák szó finomított verziója) az államigazgatásból, a honi közéletből, mindenhonnan, ahonnan csak lehet.

A másik ok az ő saját tehetetlenségük, programtalanságuk, kicsinyességük, a konstruktivitás teljes hiánya bennük. Már évek óta ígérik híveiknek a kemény számonkérést, és kész a válasz a rájuk szavazó, a jólétet tőlük váró további százezreknek, hogy "nem tudunk adni, mert azok (akkor már a nevét sem fogják kiejteni) ellopták".

És hogy technikailag hogyan zajlik majd mindez? Lesznek letartóztatások, ismert arcokat fogunk látni, ahogy vezetőszáron viszik őket végig a kamerák előtt, mert a számonkérés nem elég, megalázás kell. (Gyurcsánynak külön szerencséje lesz, ha ő maga valahogy megússza a börtönt...) Lesznek vagyon-elkobzások, szoci cégek átfogó adóellenőrzése, banki hiteleik felmondása, számviteli bűntettek doszta, mindez azért, hogy a korábban jól működő és amúgy jól működtethető MSZP-közeli cégek Fidesz-közeli cégek és emberek birtokába kerüljenek.

És kisöprik majd az államigazgatást, a legutolsó fénymásoló gyakornokot is úgy rúgják ki, hogy a lába nem éri a földet, egyrészt szintén bosszúból, másrészt mivel már ott ácsingóznak a rokonok, barátok, üzletfelek és az aktivisták, kellenek a biztos állami állás ok, betömni a sok éhes szájat.

Most persze bárki kérdezhetné, hogy mi bajom ezzel, ez így természetes, a komcsik bűnhődjenek, akinek meg nincs félnivalója, azt úgysem érheti baj.

Íme a válaszom: én nem látok különbséget a között, hogy a közvagyont "komcsi" vagy "szentmagyar" lopja. Az elmúlt húsz évben minden párt gazdasági holdudvara kiépült, tudom, százezreknek van még illúziója, de ne legyen.

Ami a "kisembereket" illeti. Először is: egy bosszúhadjáratban soha nem lehet biztos abban az ember, hogy valaki nem jelenti fel, hogy valamelyik ellensége nem tart be neki, vagy éppenséggel csak véletlenül nem kerül-e a "lővonalba". Másrészt egy túl nagy többséggel megválasztott hatalom legutolsó vonalában is uralkodik a pökhendiség, a sérthetetlenség tudata. Szóval amikor majd APEH és TB ügyintézők, önkormányzati alkalmazottak vagy bármelyik állami hivatal embere úgy fog beszélni a polgárokkal, mintha a seggéből rángatná őket elő, ugye nem fog senki csodálkozni? ("Ne pofázz vissza, engem a kétharmaddal megválasztott Nemzetvezető helytartója ültetett ide!")

Összegezve: tombolni fog az idiotizmus és a gyűlölet, miközben a harag a félelem és a gyanakvás lesz az úr. Gyurcsánynak ez a legnagyobb bűne. És az, hogy ezt az egészet már nem lehet megfékezni. Igaz, elkezdeni nem kellett volna, lassan hét éve...

Ez nem egy vonat...

Pénteken vonatra szálltam, mert a hétvégén szülővárosom környékén volt dolgom, az autót Pesten hagytam.

Nem gondolom, hogy különös sznobéria lenne első osztályú jegyet váltani, én is így tettem, mivel péntek lévén számítottam rá, hogy sokan leszünk (főként másodosztályon), és nem különösebben rajongok a tömegért.

Hamar kiértem a Délibe, szólított a természet, elballagtam a nyilvános vécébe, ahol 100 Ft egy szeánsz. Ahogy beléptem, hirtelen volt egy olyan érzésem, hogy a piszoárokat az úttörővasúttól vették meg leselejtezés után, a képen jól látszik (a 20 centis világoskék standard csempe segít), hogy a pisildék 60 centi magasan vannak, felnőtt férfiembernek átlagos hosszúságú (na jó, egy kis nagyképűséggel) fütykössel nem egy élmény.

De legalább van szappan (nem folyékony, szilárd) és ha nagyon olyan az ember gusztusa, a kezét is meg tudja törölni az ajtó előtt egy szék támlájára vetett törölközőben. Egyszóval tűrhető, a nagy magyar átlagot tekintve (nyugat-európai szemmel nézve elégtelen, de mindegy, nem hasonlítjuk magunkat a fejlett világhoz, mert frusztrál. Meg nem is lehet...)

(Több mint fél órám volt még, bár kezdtem éhes lenni, a remek "műanyag" pizzákat, rántott szeletes zsömléket, melegszendvicseket kihagytam, és még csak egy sört se ihattam, mert úgy készültem, hogy eset még vezetek.)

Szóval felszálltam a vonatra (szombathely-zalaegerszegi gyors), beültem a kupéba, jött egy ember, köszöntünk, ő is elhelyezkedett, nem zavartuk egymást, mi történhet?

Nos, az történt, hogy a vonat indulása előtt tíz perccel megjelent két, húsz év körüli srác és benyitottak a fülkébe. Az egyik megkérdezte, hogy "szabad itt két hely?", mire a másik meg is válaszolta: "persze, hogy szabad", úgyhogy már benn is voltak és elkezdték birtokba venni a kinézett üléseket. Ugyan azon még egy kicsit problémáztak, vajon dohányozhatnak-e bent, de mivel engem nem zavar, ráadásul hamutartók is voltak a kupéban, mondtam, hogy nyugodtan.

A beszélgetésükből kiderült, hogy inkább laza, mint baráti viszonyban vannak, meg az is, hogy a betevőre valót nem tisztességes munkával keresik, de ezt a témát csak virágnyelven feszegették. Aztán amikor nem sokra rá megjelent a kalauz, akkor még két fontos információra derült fény: az egyik, hogy nem váltottak jegyet. Szándékosan. És nem első osztályút nem váltottak, hanem semmilyet. A másik, hogy lövésük nincs, hova mennek, és az a "hova" merre van, mert a "szóvivőjük" Baját emlegetett, amiről később kiderült, hogy Ajka.

De a kalauz sem nagyon idegesítette magát, előbb végigment a kocsin, lekezelte a jegyeket, azután tért csak vissza a fiúkhoz, kitölteni a 6 ezer forintos pótdíj-csekket (tudod, kedves Állam, pontosabban MÁV, még pontosabban MÁV mint állam az államban, mikor látod te azt a 12 ezer forintot!!!???). Igaz, a kalauznak is a közönség - ekkor derült ki, hogy az elsőként érkező férfi is MÁV alkalmazott - segítségét kellett kérnie, ugyanis megzavarta, hogy mind a személyi igazolvámy, mind a lakcím kártya a személyazonosság igazolására szolgál - még lehet, hogy visszatérek rá. Ellenben borzasztó segítőkész volt, mivel - hogy szegény "gyerekek" ne szívjanak oly nagyot - felajánlotta, hogy hétvége (péntek) lévén és figyelembe véve a srácok korát, 33%-os kedvezménnyel írja meg a csekket!!!

A másik, ami megdöbbentett - az úti cél tisztázása mellett, amibe még párszor belegabalyodott emberünk, de aztán kezdte felfogni, hogy Ajkára megy -, hogy a csekk kitöltését követően nem kellett még csak a másodosztályra sem átmenniük, maradhattak az első osztályú kupéban.

És mivel nagyon unták magukat, először csak szolidan, majd egyre hangosabban hallgatták a telefonjukon a cigány lakodalmas rockot, bár amikor végül meguntam és ráadásul már közel volt a városom, és összepakolva, felöltözve elhagytam a fülkét, már nem csak a telefon, hanem az egyik srác is üvöltött...

Az IHK-479 forgalmi rendszámú BMW sofőrjének ma reggelre leesett, hogyan is kellene parkolni és átgurult a jobb szélső helyre (hivatkozás: itt). Így, amikor ott jártam, már hárman álltak három helyen. Fantasztikus fejlődés...

Ha egyszer bekapcsolod a tévét, nem kerülheted el a szart.

Induljunk ki ebből az állításból. Persze, ha rajtam múlna, a magyar kereskedelmi tévék műsorából maximum az általam kedvelt sorozatokat nézném (ez már lehet megalkuvás, és lehetne fikázni), bár már ekkor sem kerülhetném el a reklámot és a promót, mivel lusta vagyok, és nem kapcsolok el minden reklámszünetben.

A Széf - figyelem, nem saját helyesírás, az RTL Klub honlapján is így szerepel (pontosabban hol így, hol úgy...) - ma esti promójában láttam a következő megdöbbentő jelenetet: két hölgy vár izgatottan, hogy kiderüljön, jó választ adtak-e arra a kérdésre, hány négyzetméter egy négyzetkilométer. Majd amikor kijön, hogy igen, a válasz 1 millió, boldog sivalkodásban törnek ki. Snitt, jöhet Penelopé Cruz az AVON-nal. Vagy egy hajfestékkel. Vagy egy hidratáló krémmel, mindegy. (Más kérdés, vajon miért egy arc viszi a döglődő kozmetikai ipart...)

Aztán elgondolkodtam. Persze könnyű nekem, amikor még normálisan lehetett számolni a felvételi pontokat - vagy egyáltalán lehetett számolni - és egy tárgy egyféle megmérettetéséből (írásbeli ill. szóbeli) 15 pont volt a maximum, 13-at csináltam matekból. Igaz, negyedikben deriváltunk, meg integráltunk, hol volt akkor már a négyzetkilométer, könyörgöm...

De nem ez a lényeg. Az átváltás, és pontosítok: a mértékegységek átváltásának ez a szintje általános iskolai tananyag. Nem esküszöm meg rá, de valahol a negyedik osztály környékén.

Régóta mocorog bennem a kérdés, vajon jó-e, ha idióta (értsd: majdnem primitív) kérdések szerepelnek egy tévés vetélkedőben. Persze az ellenkezője is igaz: jó-e, ha a populáció nagy része számára nem ismert tényekre vonatkozó kérdésekkel szívatják szegény versenyzőket.

De tovább megyek: ha a magyar lakosság nagyobb része elvégezte az általános iskolát, akkor mire való, hogy néz már ki egy ilyen kérdés? És hogy néz ki, hogy érzi magát a versenyző, ha egy ilyen kérdésnél rábök (véletlenül) a helyes válaszra, és utána örömsikolyban tör ki? Vagy összevonták a Kész átverést a Széffel? Balázs szopat itt is, ott is?

Sokszor érzem úgy, hogy nincs remény. És ha a nyomorunk (Magyar Nyomor), a tehetségtelenségünk (Magyar Tehetségtelenség), az ostobaságunk, kisszerűségünk és siralmassá váló oktatásunk még ilyen publicitást is kap, akkor hova jutunk? Mert úgy látom, megint nem marad más mint a szégyen és a kilátástalanság.

Folyamatosan csúszunk le szellemileg, és ehhez a kertévék nem csak asszisztálnak, hanem zászlóvivői is a silányságnak, az igénytelenségnek, a színvonaltalanságnak. Vajon hány idióta esik most egymilló négyzetméterre ebben az országban????

Hadd válaszoljak a kedves atyafiaknak egy régi-régi anekdotával. Apropója, hogy ma is megkaptam e-mailben.

Tegnap délután egy váróban üldögéltem, a rádióból éppen a két órai hírek szóltak.  Előkelő helyen szerepelt XVI. Benedek pápa okfejtése az AIDS-ről és az óvszerhasználatról, melynek lényege a következő volt: "Nem lehet megoldani az AIDS okozta problémákat óvszerek osztogatásával. Sőt, ez még súlyosbítja is a gondokat" - állította a katolikus egyházfő útban Kamerun felé, a repülőgépen tartott sajtótájékoztatóján. A pápa hozzátette: a betegség megfékezését az emberek "spirituális újjáéledése" tehetné lehetővé. A Vatikán hivatalos álláspontja szerint az AIDS elleni küzdelem legjobb módja a szexuális érintkezéstől való tartózkodás. (forrás: hvg.hu)

Nekem egyből az jutott eszembe, hogy a Prófétájuk annak idején azzal kavart botrányt a Római Birodalomban (és a zsidó papok között), hogy egy teljesen új, addig nem hallott hangon szólalt meg, és teljesen új alapokra helyezte (volna) az emberek egymás közötti és Istennel folytatott viszonyát. Bizonyos értelemben Beni papa ótvar hülyeségére is mondhatnánk ugyanezt, csak negatív előjellel.

Drága pápa bácsi, ha a Vatikán falai közé zárva ennyire fogalmad (fogalmatok) sincs, mi zajlik a világban, akkor vagy csukjátok be a boltot, vagy egyszerűen valljátok be, hogy képtelenek vagytok megbirkózni a mai kor kihívásaival. Mert hidd el, az nem járható út, hogy a valóságtól elrugaszkodva, valami ködös, most már inkább ember által kreált, mint isteni elveket szajkóztok, a viccbeli nyuszikához hasonlóan, miközben odakint hétmérföldes léptekkel halad a világ.

Kevésbé finoman és metaforikusan: te idióta! Az emberek (meg az állatok, meg a növények, szóval az élőlények) szaporodnak. Ez axióma. Ehhez nekünk embereknek a dugás intézménye adatott meg (axióma ismét). És mit ad isten (hohohohóóóó, érted, ugye, te rokkant elméjű!!!???) ez ráadásul úgy van összerakva, hogy még élvezetet is sikerült benne találnunk (újabb axióma). Tehát: egyes, leülhet fiam. Következő órán tessék az általam elmondottakból kiindulva újraszerkeszteni a mondanivalódat.

(De ha ragaszkodsz a saját gondolatmenetedhez, akkor esetleg tovább is fejleszthetnéd: mondjuk Afrikában elég nagy gond az éhezés, szóval javasolhatnád, hogy evés helyett éledjenek újjá spirituálisan. Amúgy is van ide vágó idézet a Könyvetekben, mely szerint nem csak kenyérrel él az ember... Vegyétek ki a csak-ot, és máris kész az új megoldás. Te tuskó...)

Már az utcán sétálok a kocsim felé, a félig tavaszi, félig téli, de napsütéses időben el is felejteném az egész baromságot, ám ekkor a Horváth Mihály téri templom oldalán a képen látható transzuparens fogad. És akkor rájövök: ez az egész csak egy vicc. Hogy hülyeségi vagy hülyéskedési versenyt hirdettek a Vatikánban, mi meg komolyan vesszük.

Ugyanis kizárt dolognak tartom, hogy Krisztus katonái ennyire fogalmatlanok legyenek, ennyire ne legyenek megértőek, és ennyire ne lennének képesek felfogni, mi zajlik körülöttük. Mi zajlik az emberekben, az emberi társadalomban, és hogy mi miért történik. (Hogy az abortuszt nem jókedvükből választják az emberek, hogy a kegyes halál szereteből fakad, és hogy a bűn megítélése elég relatív, de ha elfogadjuk, hogy a megítélés a törvényeink dolga, akkor sok "egyházi" bűn kiesik a rostán.)

És még valami: nem volt elég még az a kár, amit a keresztény egyházak a prüdériájukkal okoztak az elmúlt kétezer évben? Mennyi, milyen és mekkora szellemi nyomort, frusztráltságot akartok még okozni, azzal pl. hogy a szexualitás bűn??? Fejezzétek be, lehetőleg azonnal!!!