Magyaridióta

Tisztelettel kérem és javaslom, hogy abban az esetben, amikor a Fidesz kommunikációjában a szegényekről, elesettekről van szó, ne a milliárdos Szijjártó Péter legyen a szóvivő.

Egyszerűen nem jól veszi ki magát.

Képinnen

Mindenki a BKV-n belüli visszaélésekről beszél és ír, a MÁV egyelőre nem került terítékre, de én rájöttem egy sötét titokra.

Arról van szó, hogy összefonódást vélek felfedezni a MÁV és a Bobán található szállásadók között. Mással nem tudom magyarázni azt a elvira.hu-n talált opciót, amely szerint 127 kilométert 9 óra két perc alatt lehet megtenni Zalaegerszeg és Veszprém között, persze ehhez Bobán kell aludni.

Eddig a tréfa. A komolyság nyilván az, hogy - bár nyilvánvalóan paraméterezett program adja az információt - egy ilyen opciót nem illik bent hagyni a rendszerben.

Azt írja az index a gyászos vereségről, hogy "Nem történt semmi, ennyivel jobbak".

Ahogy látom, ez úgy megy, hogy ha egy szarnál valamivel jobb magyar futballcsapat látszólag elér valamilyen sikert, akkor agyonajnározza őket a magyar sajtó, majd amikor jön a menetrendszerű, egyébként természetes vereség (nagy gólaránnyal), akkor elkezdik kenni a szart, és jönnek a magyarázkodó főcímek és cikkek.

Fiúk, most úgy őszintén: nem lenne egyszerűbb, ha folyamatosan reálisan, tárgyszerűen tekintenénk a teljesítmény(eke)t - úgy a labdarúgást tekintve, mint akármi mást? Nem lenne mindenkinek jobb?

Az elején leszögezem, hogy antimilitarista vagyok, fegyvernek mondható tárgyként csak céllövöldei légpuskát használtam életemben, és nem csak nem tudnék rálőni senkire (gondolom ezt most), de nem is helyeslem az erőszak semmilyen formáját.

Másodszor: nem nagyon szoktam bulvárhíreket posztolni, de most muszáj.

Kajánul olvastam ugyanis a Giselle Bündchen esküvőjén történteket, főleg azokat a részeket, ahol a paparazzók áldozatnak állították be magukat. Figyeljük csak ezeket a gyönyörű mondatokat:

- a két fotós Bundchenék egyik szomszédjának házából, "diszkréten készítette" a felvételeket;

- mikor az autójukhoz indultak, az egyik biztonsági őr "fenyegető és támadó hangnemben" követelte Yuri Corteztől a fényképezőgépét és a memóriakártyáját;

- az AFP hírügynökség súlyos költségekről beszél a fotósuk Costa Ricába kiküldetése kapcsán.

A felsorolásból csak az a kitétel hiányzik, miszerint megakadályozták őket szent kötelességükben, a közvélemény tájékoztatásában.

Az, hogy rájuk lőttek, valószínűleg éles tölténnyel, durva és fölösleges húzás volt. Tanulhattak volna a jó öreg magyar csőszöktől, akik birtokháborítás esetén sóspuskával lőtték fenékbe a betolakodókat. Ha így történt volna, valószínűleg még nagyobbat röhögök.

A 27. percben Debrecen-Lyon 0:3

A kép címe: Olyan, hogy magyar foci...

A képért köszönet a nol.hu-nak.

Ajánlott linkek:

Mirű' beszé'

Üvölt a lótetű

De nem a pöcében, hanem a kedves Narancsurak feje felett, ahogy arra az előző posztomban is utaltam.

Politikailag persze tökéletes (közeli) húzás volt Rogántól, nekimenni a népszerűsége maradék morzsáit is elvesztő Egészségügyi Minisztériumnak, hiszen ugyebár az ellenséget nem elég legyőzni, meg is kell semmisíteni.

A parkoló-mizériának nyilvánva- lóan semmi köze a parkolóhoz, bár lehet az ügynek egy "gondos gazda" olvasata is, persze az azért önmagában is beszédes, hogy eleddig senkit sem zavart, hogy az EüM parkolója nem az EüM-é. Mondjuk jó móka lenne, ha a Minisztérium dolgozói nem parkolhatnának a Minisztérium épületének szerves részét képező parkolóban. Vagy járhatnának le kétóránként dobálni a kétszázasokat a pénznyelő automatákba.

Ám nyilvánvaló, hogy a parkolást Rogán sem fogja megtiltani, a fő cél a témázgatáson túl az, hogy pénzt akasszon le a közterület-használatért a Minisztériumtól, az államtól.

Mármint egyelőre ez is cél. Aztán a jövő évi kormányváltás után már lehet, hogy más szcenáriót fog fújdogálni a dunai szél.

Ha a bíróság ítélete jogerőssé válik, akkor ugyan lehet, hogy Rogán pénzt kér az EüM-től, de ez nem lesz más, mint az állami pénzpumpa újabb fejezete.

Vagy a Nemzetvezető Pajtás megmondja Rogánnak, hogy "Tónikám, ne baszakodj velünk", és akkor az V. kerület jelképes 1 Ft-ért 99 évre bérbe adja a parkolót az EüM-nek. Előre várom a kommunikációt.

Értem én, hogy Oszkó Péter monnyonle, mert több szabálytalanság is történt a vityillója építésekor, de azért van különbség a következő két dolog között, nemdebár:

- szabálytalanságot elkövetni egy engedélyezett építkezés során, valamint

- úgy építeni valamit, hogy semmiféle engedély nem volt rá, és fennen hangoztatni, hogy megvédjük az engedély nélkül épült valamit.

A jelszó: Turul.

Ceterum censeo:

Azt mondja Orbáseggevége Tibor, hogy

Oszkó magatartása jól jellemzi a magyar jogállamiság korlátait.

Én meg azt mondom, hogy a nagy túlnyerésben elkezdtetek olyan nyilatkozatokat tenni, amelyek a ti országrablásotok országlásotok idején ezerszeresen fognak visszaütni. Az internet megőriz mindent...

Az embernek néha tényleg az az érzése, hogy a bankok és/vagy a marketingcégeik álom-, vagy legalábbis mesevilágban élnek.

Évekkel ezelőtt a K&H végigvette a teljes meseirodalmat a három kismalactól a legkisebb királyfiig (egy ideje denszelnek, tupa öröm, tupa bódottág, le tudnám lőni a kreatívot, esküszöm), a CIB a napokban rúgta ki Dr. Bubót és Ursulát, Ödön (az ERSTE Bank) pedig irodalmi és mesefigurákkal próbál operálni. meg Mátyás királlyal.

Képinnen

Legújabb ordító hülyeségük arcuk Gepetto mester, aki nem hiszi, hogy 11% a kamat (nem is annyi!), az óriásplakáton meg ez a szöveg virít:

Geppetto a megtakarításait Pinocchio taníttatására fordítaná…És Ön?

Tudják mit (bassza meg)? Én is!

Kis cég a miénk, ez azt is jelenti, hogy én végzem a beszerzéseket, no nem anyag- és árubeszerzésről van szó, csupán ásványvíz, kávé, irodaszer, meg ami még kell. Kábé kéthavonta egyszer van ilyen METRO-járat, hétköznap este vagy hétvégén.

Tegnap este is lenyomtam egy kört, este hét körül értem vissza, kirámoltam a kocsit a lépcsőházba, majd egyben az egészet a liftbe. Persze a liftajtót közben kitámasztottam, már éppen végeztem, amikor a postáshölgy megjelent a lépcsőházban. Nem lévén mozgás a házban, megvártam, míg bedobálja a leveleket, közben a nekünk szóló küldeményeket "levettem" tőle.

Már a végén jártunk, amikor megjelent egy lakó, harminc körüli vézna srác. Aki, amikor meglátta a kitámasztott liftajtót, fanyalogva megérdezte:

- Sokáig tart még?

- Egy perc - válaszoltam, miközben ő elindult gyalog felfelé. Hozzáteszem, négyemeletes házról van szó, én magam is - pedig bármilyen sport távol áll tőlem - gyalog szoktam felmenni a harmadikra.

Felmentem, kipakoltam, érdekes módon közben senki sem akarta használni a felvonót. Miközben pakoltam az ásványvizeket, eszembe jutott egy kábé fél évvel ezelőtti eset, amikor egy ilyen kipakolásnál jött egy lakó lefelé a negyedikről, miközben azon zsörtölt, milyen nagy kicseszés feltartani a liftet. Őt - egy hölgy volt - akkor aazzal szereltem le, hogy legközelebb végignézném, amint egyedül pakol be és ki, majd ellesem, hogyan lehet mindezt gyorsan, mások feltartása nélkül véghezvinni.

Már hazafelé tartottam, amikor azon kezdtem morfondírozni, vajon sokáig tart még ez a türelmetlenség, a pökhendiség, a másokon való kvázi uralkodás vágya, ha rövid szeretnék lenni: a taplóság?

A választ szerintem mindenki tudja...

Kezdjük az alaptétellel:

Az udvariatlanságnál csak egy rosszabb van: a fölösleges udvariaskodás.

Van ennek egy idegesítő, de genetikusan magyarázható formája, férfi sofőrök művelik. A dolog lényege, hogy a távolból jól kinéző vagy gyaníthatóan egy bizonyos életkor alatt lévő nőket átengedjük az úton, mégpedig azért, hogy végig tudják stírelni őket.

Delikvensünk nem ilyen volt.

A Népfürdő utcán mentünk az Árpád híd felé, előttem a címben jelzett rendszámú fehér Corsa haladt.

Tény, hogy a Viza utcából ki- és az utcába behajtani vágyóknak nincs könnyű dolga, gyakorlatilag a Népfürdő utcán haladó autósok kénye-kedvének vannak kitéve, ami főként a reggeli csúcsban - Magyarországon - nem egy Örkény egyperces.

Szóval megyünk-megyünk, szemből egy bekanyarodni vágyó, a Viza utca felől hárman kikanyarodni szeretnének, semmi gond, mögöttem senki, mindjárt mehettek. Corsás kolléga fékez. Azaz elkezd udvariaskodni. Megjegyzem, nem úgy nem jött utánam senki, hogy mondjuk ötven méterre, hanem a kanyarig senki, és sokáig senki.

No persze az egy külön műfaj, hogy a közlekedésben résztvevők vajon milyen mértékben figyelnek a közlekedésre, azaz milyen gyorsan reagálnak. Elárulom, semmilyen mértékben nem figyelnek, és a reakcióidejük olyan, mint gerincmeszesedett nagyanyámnak volt 80 évesen. Úgyhogy a behajtani vágyó vár, első kihajtani vágyó nagy nehezen konstatálja, kihajtás egy, eltelik egy valag idő, kihajtás kettő, megint egy fél évszázad, kihajtás három.

A harmadik kolléga tökölését látva egy rövidet rádudáltam a corsásra, éppen csak érintve a dudát. Közben harmadik kollégánk is abszolválta a problémát, corsásunk elindult, és bal kezét a félig lehúzott ablakon kinyújtva, középső ujjával jelezte, hogy mi a véleménye rólam.

Ezt nem minősítem, minősítette a gyerek saját magát. Csupán azt kérem, legközelebb nézz bele abba az izébe ott középen, amiben a csajod sminkelni szokta magát. Tükörnek hívják, és még azt is lehet látni benne, hányan jönnek mögötted...

Ma reggel a TV2-n Völgyesi Gabriella, ügyvéd - a mindenki által utált, ellenszenves jogász-stílben - védi a lehetetlent az MTV-székház ostromlóit, bizonygatva, hogy a közérdekű üzem működése súlyos megzavarásának vádja nem áll meg.

"Az egy dolog, hogy az ember itt mit lát és egy másik dolog a jogi minősítése, egy harmadik dolog az, hogy mi minősülhet olyan bizonyítéknak, ami komoly bizonyíték.."

Riporteri kérdésre szemrebennés nélkül válaszolja, hogy persze, a rongálás az megint más, a hivatalos személy elleni erőszak megint más (tehát szinte azt mondja, hogy ezek megállnak), viszont a közérdekű üzem működésének megzavarása megint más, mert arról szó sincs szerintük.

Akkor Bede Márton stílusában egy villáminterú Völgyesi Gabriella ügyvéddel:

idelle: Ügyvédnő, maga azt állítja, hogy az MTV-székház ostromakor a közérdekű üzem megzavarása tényállás nem valósult meg. Ha a másik oldal fizetné, be tudná bizonyítani, hogy a közérdekű üzem megzavarása tényállás megvalósult?

Völgyesi Gabriella, ügyvéd: Igen.

idelle: Köszönöm az interjút.

Régebben, ha egy autó nem ment előtted az elvárható sebességgel, akkor lehetett tudni, hogy a) keres valamit, b) parkolni akar, c) a csomagtartójában 300 kg csempe lapul.

Mára megváltozott a helyzet. Túl azon, hogy belépett a sorba a d) egyszerűen béna opció, az egyik fő ok, hogy e) egyszerűen valami mást csinál.

Bár piros lámpánál a vezetőülésben sminkelő hölgyet már én is láttam, eddigi csúcsom egy sztrádán 120-szal robogó férfi volt, akinek a kormányán egy újság feküdt, amit jól láthatóan olvasott is. Mondhatnák, legalább haladt. Na ja.

Ugyanez nem volt elmondható tegnap reggel fél kilenc körül a Váci úton a címben jelzett rendszámú kék Ford Focus Sedan női sofőrjére, aki az ötvenes táblánál is csak (a biztonságos) 38-cal haladt. Az ok: kávézott. De nemcsak itta, hanem előbb akkurátusan kevergette is vezetés közben. És láthatóan sokkal jobban elfoglalta a kávézgatás, mint a forgalom és a vezetés.

Az emberek egyre fáradtabbak és nyűgösebbek, kell a kávé. De a legtöbben lenyugszanak, amikor tolókocsiba kéynsezerülnek vagy éppen szörnyethalnak. Ne kerüljön rá sor.

(A kép természetesen nem a szóban forgó hölgyet ábrázolja.)

 Összetartó család - az égben is együtt vannak

Réges régóta nem értem, mégis nap mint nap találkozom a jelenséggel. Nem vagyok (teljesen) hülye, tisztában vagyok vele, hogy egy-két idiotizmus akkor is örök, ha ellene van a józan észnek.

Száguldozni jó. Száguldozni a verdával jó, kb. egészen addig, amíg az ember nem ülhet bele egy gyorsan menni tudó autóba és nem tesztelheti. Aztán normáliséknál átveszi a száguldás következtében felszabaduló adrenalin addiktív hatása iránti vágy kontrollálását a józan ész (ez szép volt idelle - idelle), és belátják, hogy száguldozni hülyeség. Először is, mert a szabályok nem engedik. És normálisék tudják, hogy ez nem véletlen. Azt is tudják, hogy józanul tekintve a dolgokat, a (vélt) tudás vagy intelligencia és az autó műszaki képességeibe és állapotába vetett hit nem írhatja felül a szabályokat, még akkor sem, ha ez utóbbiak néha le is vannak maradva a valóságtól.

Másrészt száguldozni az esetek többségében értelmetlen is. Városban különösen, hiszen még nem hallottam arról, hogy hivatalosan kiírták volna a "Ki ér előbb a piros lámpához?" versenyt, bár nem hivatalosan ezrek művelik, csak Budapesten. De közúton is értelmetlen, mert a száguldozás feltétele a legtöbb esetben nem adott hosszú távon, és az általa nyerhető időbeli előny a legtöbbször elhanyagolható.

A másik, hogy patriarchális társadalomban élünk, ha másutt nem is feltétlenül, de a közúton általában "KUSS" az asszony neve. Egyrészt, mert csak, másrészt mert a nők, asszonyok amúgy sem értenek a vezetéshez.

Igen ám, de vélelmezhetően a szülői, ezen belül is az anyai szeretetnek, aggódásnak valamint általában az élni akarásnak, és részeként a biztonságérzetnek erősebbnek kellene lenni a tiltásnál, a konvencióknál.

Az, hogy fiatal csirkéknek, libuskáknak imponál, ha pasijuk az ezeréves Corsával gumicsikorgatva indul a lámpánál, bőgeti a verdát és százzal repeszt az Árpád hídon - valahol érthető.

De hogy családapák, mellettük az asszonnyal, hátul a gyerek(ek)kel fittyet hányjanak a szabályokra, anyu pedig szó nélkül hagyja ezt, az nálam már a seggfejség kategóriájába tartozik.

Jó, nincs könnyű dolgom, a párom nem csak jól vezet, de figyel és együtt él a forgalommal akkor is, ha nem ő ül a volánnál. Ez nem azt jelenti, hogy állanóan "belepofázik" a vezetésembe, hanem hogy nem hagyja lankadni a figyelmemet, és figyelmeztet is, ha esetleg nem vennék észre vagy figyelembe valamit.

Múlt szombaton mentem kifelé a városból az M1-M7-en. A legbelső sávban haladtam, mert a budaörsi leágazásnál a külső két sávban mindig megy a tökölés. A leágazótól elég sokáig 70-es tábla van, én kb. 72-vel mehettem, így is gyorsabban, mint a középső sávban nem sokkal előttem haladó, aki mögé emiatt nem soroltam át. Egyszercsak feltűnt a "seggemben" a címben jelzett rendszámú kék Ford Focus, nyomta volna neki. Mivel nagyon közel volt már a mellettem lévő sávban haladó autó, nem segítettem a Focusos kollégának. Ő viszont nem bírta kiárni azt a fél percet, amíg átsorolok, és átvágott mellém, majd amikor látta, hogy hoppá, az nem lesz jó, kiment a külsőbe és elviharzott kb. százzal.  Vigyorogva, mellette az asszony, hátul a két gyerek ("szembejön a vég", mondaná erre Hobo).

A legszebb az egészben, hogy a lakott terület vége táblától már nem nyomta ezzel a százalékos különbséggel, így a bevásárlóközpontnál még láthattam, ahogy elhajt az IKEA irányába. Biztos akciós volt a lapra szerelt kertitörpe, azért kellett rohanni...

De hol van az az ember (asszony), aki szól?

Pénteken Vecsésen volt dolgom, mi sem egyszerűbb, gondoltam, a Ferihegyi úton megyek, az a leggyorsabb.

Magyaroroszágon persze a sebességkorlátozó táblák kihelyezéseben is van rejtély és misztikum, soha nem értettem például, hogy a KÖKI utáni első felüljárón miért van 50-es tábla, sebaj, nem vagyok egy Fittipaldi, kibírom, biztos oka van - ha más nem, hát az, hogy "csak".

Így nem meglepő, hogy az áhitattól majd' leültem a fenéklemezre, amikor láttam, hogy az 50-es táblákat kicserélték 70-esre! Jippijájé, jippijájóóó, van fejlődés Magyarországon, biztos egy egyetemista a nyári gyakorlatán szabad kezet kapott, ilyen adminisztrációs hibákból születnek aztán értelmes dolgok ebben az országban.

A felüljáró aljában Shell-kút van, újra ötvenes tábla virít, érthető, mivel a benzinkút felől is ki lehet hajtani (még szép). Lassítok, megyünk-megyünk, feloldó vagy "visszaállító" tábla nincs. Kezd zavaróvá válni. Odaérünk a gyorsforgalmi részre, gyanús, hogy egy Astra vezeti fel a csapatot, ötvennel. Biztos figyelmetlen, hiszen mindjárt itt a tábla, hogy lehet 70-nel menni. Hol van már az a tábla? Nincs tábla. Gyakorlatilag a két út összecsatlakozása előtt nem sokkal van a külső út szélén egy 70-es tábla, tételezzük fel, hogy vonatkozik ránk is.

Gondolom, a gyorsforgalmi veszélyes, a polgártársak mentek, mint az őrült, ezért találta ki valaki, hogy csak ötvennel lehet menni rajta. Így azonban semmi értelme az egésznek. Lehet elkezdeni leszerelni a szalagkorlátot!!!

Ékes Ilona, Pelczné és Orbán Viktor a Kommunizmus Kísértetének fogságába esik. A Kísértet azt mondja nekik:
- Fidesz majmok lehet választ! Lehet halál vagy ungabunga!
Ékes Ilona elkiáltja magát: Csak seggbe ne, de ungabunga!
Erre Hagyó Miklós ráveti magát, és alaposan megdöngeti.
Pelczné látja ezt, de ő is inkább élni akar, hát az ungabungát választja. Most Mesterházy Attila érkezik és összevissza megdöngeti.
Orbán Viktor úgy dönt, erről szó sem lehet:
- Én inkább a halált választom! - kiáltja halált megvető bátorsággal.
A Kísértet bólint:
- Oké! De előtte egy kis Ugrabugra!

Ha nem a saját szememmel látom, talán el sem hiszem. Kedden este 6 óra körül csorogtam lefelé a Bimbó úton, előttem egy sötétkék Ford Fiesta haladt (?) a biztonságos 38-cal.

Hamar feltűnt, hogy a sofőr bal kezében telefont tart. Persze, Ford Fiestához nem veszük kihangosítót, nem telik rá, ok. Közben azt is megláttam, hogy az illető egy 40-45 év körüli hölgy, oppá, jó lesz vigyázni. Szóval kocogunk, kocogunk, útfelbontáshoz érünk, már szinte állunk, ekkor látom ám, hogy a kormányon egy papírlap fekszik, amit ez a nőstény a jobb kezével tart, persze közben vezetni is próbál, nem túl nagy sikerrel.

De egyszer ennek is vége szakad, alighogy befejezi a telefonálást, elkezd matatni az anyósülés előtt, néha azért ki-kikandikál a szélvédőn.

Az Aranka utcánál lekanyarodok, ő szerencsére megy tovább. Remélem, épségben hazaért. Mindenesetre, valahol lenyűgöző az ilyen emberek önbizalma...

Képinnen

Milyen érdekes, hogy bizonyos emberek esetén az egyébként csigalajhár-lassúságú magyar igazságszolgáltatás hiperűrsebességre kapcsol és (látszólag) elkezd működni.

Micsoda szerencse, hogy az ügyész is úgy érezte, az ítélet rendben van.

Az milyen szerencse, hogy a kerékpáros ittas volt. Ha nem lett volna, ez a mese nem biztos, hogy tovább tartott volna, de hogy kacifántosabb lenne, az tuti.

Pláne szerencse azonban, hogy ez az egész nem felsőbb (politikai) nyomásra történt. Amit az is bizonyít, hogy a Nyíregyházi Bíróság tárgyalta az ügyet, nem a debreceni.

A legfantasztikusabb szerencse azonban az, hogy Bodnár nem hermafrodita. És most megyek hányni.

Kicsit nehezen tudnám megmagyarázni, miért is nem írtam eddig a BKV körüli botrányokról (persze azért, mert minek egy ezeregyedik posztot is rittyenteni a témáról...), amelyek miatt a cég és vezetése méltán rászolgáltak arra, hogy elvigyék a magyaridiotizmus vándorzászlaját ez évben. Mondom ezt úgy, hogy alig kezdődött el a szeptember, tehát csaknem az év harmada hátravan.

Az, hogy bármelyik állami cégtől évente milliókat síbolnak el (ki) pártkasszákba és magánzsebekbe, szinte szóra sem érdemes, mondhatnám, hogy alapértelmezett, mint portásfülke falán a szexnaptár.

Hogy aztán a szervezett fejetlenség (vagy legalábbis rendezetlenség) miatt a dolgozók krémje is elkezdi művelni a saját maga stiklijeit, szintén nem megy csodaszámba. Úgy gondolom.

Ám mégis, van egy aspektusa a magas fizetéseknek, a hatalmas jutalmaknak, az óriási végielégítésnek, amivel eddig még senki sem foglalkozott - legalábbis nem találkoztam még a felvetéssel. A lényeg ugyanis nem az, hogy hogyan és miért utalhat ki egy vezető saját maga utalványozva saját magának százmilliós összeget. De nem is az, amit a jelenlegi vezérigazgató bírt mondani, miszerint a sokak felháborodását kiváltó jutalmak és végkielégítések tényleg kirívóan magasak, de alacsony fizetésért "csak hülyéket kapok".

A magas illetmények igazi oka az, hogy ezek hallgatási pénzek! Mert hogyan is lehetne befogni a pénzszivattyúról sokat, ha nem is mindent tudó felsővezetők száját, ha nem pénzzel? Talán még fenyegetéssel, de abból nincs annyi, mint pénzből. Hogy aztán ebben a nagy össznépi játékban egyeseknek megnő az arcuk és elkezd még vastagabban fogni a ceruzájuk, az már nem annyira magyar, mint inkább emberi tulajdonság.

A balhé természetesen nem véletlenül robbant ki, elvégre választások jönnek. Persze illúzióink ne legyenek: a botrány elindítása nyilvánvalóan az ellenzék érdeke, még akkor is, ha ők is megkapták a részüket a buliból, mondjuk úgy 70:30 arányban. Mint az autópálya-építésekből, mint gyakorlatilag mindenből, nyilvánvalóan azzal a változtatással, hogy a Fideszes önkormányzatoknál lecsapódó pénzek nagy része immár a Fideszé. A tolvajokból tehát rablók lesznek, a rablókból meg tolvajok (bár ez függ a majdnai leszámolástól is). És a bilit még akkor is megéri borítani, ha a szar ráfröccsen az ellenzékre, hiszen ballib kormányzás van, tehát ők a felelősek mindenért. Úgyis csak addig a pontig kell elmenni, ami még csak a kormányerőknek fáj, de ott aztán meg kell állni, nehogy valaki előjöjjön azzal, hogy hoppácska, utaltunk mi a Fidesz-Kajmán-szigetekre is.

Kocsis vezérigazgató persze nincs könnyű helyzetben, magyaráznia kellene a magyarázhatatlant, miközben a sajtó és az ország vérszagot kapott, egyre-másra derülnek ki túlszámlázások, kamu tanácsadói díjak, miközben persze a fél ország ezt csinálja kicsiben, de hát amíg a BKV a célpont, addig sem a Kovács és Kovácsné Bt.-vel foglalkozik az APEH.

Ha naiv lennék, azt hihetném, végre elindult valami, hogy az ilyen botrányok után már nem lehet majd ugyanúgy aranytojást tojó tyúkként kezelni az állami cégeket, de ne reménykedjünk. Egy erős rendszerben még ilyenebb esetek lesznek, legfeljebb nem négy-öt év után derülnek majd ki, hanem kicsit később.

Ha valakinek esetleg még lennének illúziói, jobb, ha eldobja azokat.

Képinnen

A következőket bírta mondani a Fidesz Nagyeszű Sündisznócská- ja, Orbán Nemzetvezető Elvtárs seggevége, Navracsics Tibor:

„Ha jól dolgozunk, jövőre ilyenkor Orbán Viktor lesz a miniszterelnök.”

A kép a Nagyhatalmú Sündisznócska c. diafilből való

Először is, kíváncsi vagyok, miből jött rá erre a borzalmas nagy igazságra. Nem is, inkább arra lennék kíváncsi, hogy mennyit kellett gondolkodnia, míg rájött erre.

Másodsorban, kedves Seggtúró Tibor: az ángyod térgye kalácsát dolgoztatok ti jól. Vagy hasznosan. Vagy bárhogy. A leendő győzelmetek oka mindenki számára világos. Azért ti tettétek a legkevesebbet, de azzal a kevéssel is ti okoztátok a legnagyobb kárt.

Harmadszor: ez a duma is (meg az előtte kb. tíz éven keresztül elhangzott süketelés) előre vetíti, mire, milyen stílusú kommunikációra számíthatunk.

Ugyanakkor csendben szólok, hogy mindama stílnek, rombolásnak, leleplezésnek és lejáratásnak, amit műveltek, meglesz a böjtje. Ti sem lesztek szerényebbek, titeket sem fog jobban érdekelni mások véleménye, mint a jelenlegieket, ti sem fogtok kevesebbet lopni (amit társtettesként eltettetek, már az is életfogytiglant ér), de ami lényegesebb, ti is ugyanezekkel a módszerekkel teszitek mindazt a kárt, amit majd tesztek, amivel a jelenlegiek. És mivel a XXI. században élünk, minden leírt és kimondott szavatoknak nyoma van, így minden egykori, másra értett, de rátok is vonatkozó szót az orrotokra lehet majd húzni (a pofátokba lehet vágni). Fogjuk is!

Azt már csak a ceterum censeo kedvéért írom le: vigyázzatok, mert egy idő után már nem lehet majd kire fogni a hibáitokat.

Újabb ifjú titán tűnt fel a magyar égen, vagy autentikusabban a Hadak Útján, a témakör mi más lehetne, mint a "Majd én megmondom, ki a magyar" .

Jelen esetben egy labdarúgó (Dzsudzsák Balázs) az önjelölt megmondóember. Persze a sportágban tevékenykedő embereket - főként Magyarországon - nem az eszükért szeretjük, megye kettőtől Orbán Viktorig bezárólag, ily módon nem is kellene szót vesztegetni erre kecsegére, de néhány dolgot azért nem árt tisztázni.

Szóval azt mondja ez a segg a meccs után:

"Mondhatjuk, hogy nem volt jó a játék, de a második félidőben olyan szinten küzdött a csapat, hogy legalább egy pontot megérdemeltünk volna. Aztán persze közhely, de jött a tipikus magyar betegség. A mi támadásunkból egy olyan gólt kapunk, ami elképesztő: rosszul veszi át az Ibrahimovic, erre belepiszkál és még visszapattan a lábára, de nem szögletre vagy ilyesmi, hanem be a kapuba. Másfél éves munkának az eredményét a sors most elvette tőlünk, aki most azt mondja, hogy jogosan kaptunk ki, az nem magyar és hazudik."

Na először is, te tejfelesszájú faparaszt: ti labdarúgással foglalkoztok, amitől még nem nagyon ment előre a világ szekere, hiába rajonganak érte százmilliók a földön. Hogy az egyik ország csapata megveri a másik ország csapatát, az csak annyit jelent, hogy az egyik ország csapata jobb volt azon a meccsen, mint a másiké. Semmi esetre sem jelenti például azt, hogy az egyik országban született állampolgárok különbek lennének a másik országban születetteknél. Magyarán: tkp. nem jelent semmit. Egy átlagember normális életvitelét tekintve nincs relevanciája (focisták kedvéért ez azt jelenti, hogy nem fontos.)

Másodszor:a győzelem a futballban sem "érdem" alapján történik ellenben, van egy mérőszáma, úgy hívják, hogy GÓL. Hogy egy vereség (vagy győzelem) a résztvevő vagy külső szemlélő individuális kiindulópontjából nézve jogos-e vagy sem, szintén nem releváns. (Focisták kedvéért ez azt jelent, hogy pont leszarja bárki is, mit érzel, kis köcsög. Vagy tudtál eggyel több gólt rúgni az ellenfélnél, és akkor te nyertél, vagy eggyel kevesebbet rúgtál, és akkor kikaptál. Pont.)

Harmadszor: lehet, hogy személy szerint Dzsudzsák (mijez? ez meg milyen magyar név mán??? zsidónév ez-e? tótnév? svábnév? és még te akarod megmondani, ki a magyar?) jó labdarúgó, de magyar labdarúgás évtizedek óta nincs. Nemcsak Dzsudzsák, nem csak a focisták, a sportvezetők, de a teljes magyar sajtó is azt próbálja elhitetni, hogy ez a valami, ami nincs, mégis létezik. És nemcsak hogy létezik, de kimondottan jó, sőt egyre jobb. Igaz, eredmények nincsenek, de hát az mindig csak a sors, meg a véletlen szüleménye, nem a labdarúgók és döglegyeik kapzsiságának, slendriánságának, tehetetlenségének és tehetségtelenségének gyümölcse. Persze.  Szóval mi ezt az egész dumát nem vesszük be, még azok sem, akik veszik maguknak a fáradságot és kimennek szurkolni ezeknek a léhűtőknek.

Negyedszerre: egészen a 94. percig csak azért érezhettétek, hogy valami nagy dolog van készülőben, mer egyrészt a svéek elbénáztak vagy három gólhelyzetet, másrészt kaptatok egy kamutizenegyest. De nem ez a lényeg, sokkal inkább az: éppen a második svéd gól, annak időbelisége, milyensége, születésének összes körülménye a bizonyíték arra, hogy megérdemeltétek a vereséget.

Most pedig mars vissza a pályára, edzeni. Mert azért azt őszintén remélem, hogy focizni jiobban tudsz, mint gondolkodni...

Nem női sofőrről fog szólni a poszt, de óhatatlanul eszembe jutott a női sofőrökre vonatkozó tételem, miszerint a nők általánosságban azért nem jók az autóvezetésben, mert a közlekedésben gyorsan kell határozott döntéseket hozni. Ha most valaki azt mondaná, hogy ez a magyar átlagsofőrnek sem megy, nemre, korra, bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül, nem vitatkoznék...

A Nyugati téri felüljárón álldogáltam ma reggel, amikor a Markóból egy szirénázó mentőautó kanyarodott ki a Bajcsyra. Mivel mind a négy sávban hosszú sor állt, a mentő átvágott rajtuk és a szembejövő sávban kívánta folytatni az útját. A címben jelzett rendszámú, kékesszürke Fiat - melynek vezetője egy ötven körüli férfi volt - majdnem megakadályozta ebben. Ugyanis annyira meglepődött, hogy az istennek sem akart félreállni, pedig egy teljes sáv állt rendelkezésére bal kéz felől. Valamennyire lehúzódott egyébként, úgyhogy végül is elfért a mentő, de olyan tehetetlenség, csaknem kétségbeesés sugárzott a fiatos viselkedésésből, ami megkérdőjelezte, hogy egyáltalán van-e valami keresnivalója autóban az úton.

Naponta többször is előfordul, hogy nem értem, mit nem ért vagy mit csinál vezetés helyett/közben a másik autóban ülő kolléga, és ezt nem a rutinos, a minden nap autóba ülő sofőr kvázi felsőbbrendűsége mondatja velem, hanem az ésszerűség, a logika pártján álló egyszerű humanoid lét.

Tudomásul kell venni, hogy az autóvezetés a közúton, a forgalomban többé nem lehet - tkp. régóta nem az - könnyed szórakozás, időtöltés. Ez nagyon kemény munka, amely minden időpillanatban figyelmet és gyors reakciót követel a résztvevőktől. Nem leszek álszent, volt, hogy nem figyeltem és baj lett belőle. Ám - ha nem is nap mint nap történik meg -, de viszonylag gyakori, hogy az odafigyelésem miatt nem lesz baj egy-egy szituációból.

A poszt azonban nem rólam szól. Hanem arról kollégák, hogy minden pillanatban figyeljünk. Jó utat!

A következő képpel kívánok boldog szeptember elsejét mindazon (ál)liberális honfi- és embertársamnak, aki úgy gondolja, hogy Amerika mint a világ csendőre majd jól megvéd bennünket a hülyéktől, figyelmeztetve, hogy hülyeségért nekik sem kell a szomszédba menni, és hogy jobban szeretnek háborúzni, mint gondolkodni!

Képinnen

A következő képpel kívánok boldog szeptember elsejét mindazon militarista és/vagy náci honfi- és embertársamnak, aki akármilyen frusztráltsága miatt mostan színes lövészárkokról álmodik, figyelmeztetve, hogy egy háborúban az ember könnyen kerülhet a puska rossz végére, így hamar lehet tömegsírás a vége a kezdeti lekesedésnek.

Képinnen

Épp elkezdtem egy posztot a Polgárok Háza születésnapi öklendezős buliján elhangzott faszságok taglalásról, amikor megérkezett a hír: egy fideszes képviselő betiltaná a melegfelvonulást.

Jelen posztomban nem a melegfelvonulásról fogok írni. Arról sem, hogy a XXI. században a homoszexualitást mentális betegségnek hívni mentális betegségre utal (politikusnak lenni is az). Még csak arról sem, hogy a kiskorúak minden reggel hajléktalanok, kutyaszar és egymásra fittyet hányó polgárok között mennek iskolába, hogy az internetet kinyitva, a 150 műholdas csatornát vagy éppen bármelyik bulvárszart lapozgatva egy melegfelvonulásnál sokkal erkölcstelenebb dolgokat keresnek és találnak. Arról sem, hogyan jön ahhoz egy képviselő, hogy bármit be akarjon tiltatni. Arról sem, hogy amikor imádott Pártvezetője irányításával a Kossuth teret, az Astoriát és még ki tudja milyen köztereket néztek ki és foglaltak le maguknak, valahogy nem jutott senkinek eszébe a "belvárosi közlekedés ellehetetlenítése". Arról meg a legkevésbé, hogy a politikában sem történik semmi véletlenül, tehát ez a...khm...nő parancsra okádta a szart a száján.

Egyetlen dologról kívánok csak írni: a Párt reakciójáról. Ami csupán annyi volt, hogy Ékes nem a párt véleményét mondta, és erről az ügyről többet nem kívánnak nyilatkozni.

Apa, kezdődik (folytatódik). Sokan emlékszünk még a stílre. Aki nem, az készüljön, ez fogja uralni húsz évig az országot, ez lesz a közbeszély topnívója. Nem csak arról az antiszemita, homofób (vidéki) átlagmagyar gondolkodásmódról van szó, ami a Fidesz vezérkarát és rajongótáborukat (szavazójuk sokkal több van!) jellemzi. Hanem arról a sunyiságról is, ami - tudván, hogy ez a viselkedésmód nem illő, de még mindig jellemző - pusztán szavazatszerzési célból engedi és biztatja a taplóságot.

A Fidesz szavazótáborának egyre nagyobb része fiatalokból áll. Akik egy része viszolyog tán a "másságtól", de tapasztalatai révén (külföldi utak, tanulmányok, Sziget, internetes kapcsolatok) tudja hogy a másság nem "szörnyetegség", nem fertőz, csak annyit szeretne elérni, hogy....tulajdonképpen csak annyit, hogy neutrális legyen.

Az, hogy a Fidesz szatelitszervezetének díszfasza, Semjén idióta, megbocsátható, elvégre nem kis teher, hogy egy totálisan abszurd szervezet elveit felvállalva kell politizálnia. Ne feledjük, hogy az ájtatosmanóknak mindig van titka! De a Fidesz az ő pozíciójában igazán megengedhetné és megtehetné, hogy elkezd európéer módon politizálni.

De sokkal inkább úgy tűnik, hogy azok a srácok (Fidesz vezérkar!), akik annak idején füvet szívtak a Jurta Színházban, vészesen megöregedtek. Frusztrált, fóbiáktól szenvedő, a semmibe kapaszkodó öregurakká váltak.

Hogy plasztikus legyek: a buzikurva istenüket basszák meg, hogy a mai napig nem értenek semmit a Prófétájuk beszédéből...

Az igazi vírus az ember. És vele együtt az emberi kapzsiság, mint arról már volt szerencsém írni a sertésinfluenza kapcsán (is).

Van az úgy néha, hogy bármilyen jól szervezett is (ez speciel nem az) egy átverés, akármilyen nagy palávert csapnak is egy ügy körül, nem úgy sül el, ahogy a multigeci uraságok eltervezik. Szerencsére.

Itt van ez a szerencsétlen kis influenza vírusocska, egy kicsit más, mint a megszokottak, nem zöld csíkos, hanem piros pöttyös, tehát kiváló ötletnek tűnhetett válság idején feldobni az ellenszérumával a gyógyszercégek profitját és így árfolyamát, örömet okozva a permanensen Malibun nyaraló tulajdonosoknak. Persze önmagában nem elég egy ilyen ötlet, nagy hírverést is kell neki csapni, jól be kell ijeszteni az emberiséget, új spanyolnáthával, XXI. századi pestissel kell riogatni, bár a modern világ emberének kb. annyi fogalma van e két régi betegségről, mint az etióp avantgárd irodalomról, de mindegy. Megvettek még néhány tucat ismert és néhány száz kevésbé ismert tudóst, orvost, professzort, a kevésbé ismertek ráadásul nem kerültek sokba, mert többségüknek elég volt, hogy ha tizenkét percre is, de megismerje nevüket a világ (a legújabb okoskodás itt olvasható). Úgy tűnt, minden készen van, indulhat a kasza, már csak a vírusocskában kellett bízni.

És ez volt a terv gyönge pontja. Meg az emberi immunrendszer. Merthogy a vírus b*szott tömeggyilkolni, az emberi immunrendszer meg szivarozva, whiskyvel a kezében dőlt hátra a hintaszékben: ne vicceljünk Vágó úr, jöhet az igazi víruskérdés.

Jó persze, voltak halottak is, ezeket az eseteket szokásához híven élvezettel, csemcsegve tálalta a (bulvár)sajtó, a tudósok meg ilyenkor nagyokat hümmögtek, megpróbálván aprólékosan le- és körülírni, kiknek kell igazán rettegni a betegségtől, és kiknek ajánlatos védőoltást kérni és kapni. Alles zusammen mindenkinek persze, de ilyen esetben is fontos a tudományos tudálékos tálalás.

Mint az idézett cikkből is látható, azért egyesek még megpróbálják menteni egy-egy mínuszos hír erejéig a(z egyébként semmivel sem) menthetőt, no meg - összeesküvéselmélet-hívő olvasóim kedvéért - van még néhány hónapja valamelyik kiváló laborral felszerelt amerikai titkosszolgálatnak, hogy kicsit turbózzon a víruson, mer' ez így gyenge, egyes, leülhet fiam.

Egy dologban persze biztosak lehetünk: az ügynek (hisztinek) korántsincs vége. És bár minden értelmes humanoid abban reménykedik, hogy a bölcs pénzeszsákok nélkül is elbánunk ezzel a vírussal, én azért egy dolgot sajnálok: azt, hogy ez a pénzügyi válság nem volt akkora (vagy szolidabban: olyan), ami valamiféle gondolkodásbeli változást hozott volna az emberiségnek.