Magyaridióta

Csütörtökön minden esti híradás a felsősokú felvételik eredményével kezd, vágóképként boldogságtól sikoltozó lányokat mutatnak, sörrel a kezükben. Teljesen rendben van, legalább részben alátámasztják az általam írtakat.

Négyből három jelentkezőt felvettek, hip-hip hurrá, kell a kiművelt emberfő, egészen más, ha egy diplomás szolgál ki a McDonalds'-ban. Ben. Mármint nem engem, hanem azokat, akik odajárnak.

A legkedveltebb intézmény az ELTE (most is), nem véletlen, hiszen az országnak elengedhetetlenül szüksége van még több bölcsészre, jogászra és tanárra, már ha feltesszük, hogy a szélsőséges időjárás részeként egyre több és nagyobb árvíz lesz, és homokzsák helyett használjuk majd őket. Vagy megengedőbben: homokzsák-hordásra használjuk majd őket.

Ám a végén csattan az ostor ("a kupleráj nem kolostor", de ez most nem tartozik ide), kiderült, hogy a legnépszerűbb szakma idén (is) a turizmus-vendéglátás!!!

Pénteken felvonulás-tiltakozás a Jókai téren, a szórakozóhelyek este tíz órai bezárása ellen. A Piaf Klubban száz bártulaj jön össze, akár kormányzati szintig is elmennek a bezárás ellen.

Vasárnap nagy öröm a Hungaroringen, 2016-ig lesznek Forma-1-es futamok Magyarországon, persze kormánygaranciával.

És akkor itt álljunk is meg, vegyünk egy nagy levegőt, és kezdjük el szemügyre venni a dolgokat!

Ma reggeli történet.

A Kossuth térről haladtam a Széchenyi rakpart felé. A tér sarkán van egy kereszteződés, ahol az alsó rakpart felől érkezőknek van elsőbbsége. Előttem egy biciklis haladt, viszonylag nagy sebességgel, egy srác, aki lehetett vagy tizenhat éves. A rakpart irányából egy fehér Peugeot érkezett. A srác, mintha sem az elsőbbségadás kötelező táblát, sem az autót nem látná, csak robogott bele a kereszteződésbe, én dudáltam, az autó fékezett, a srác egy laza kormánymozdulattal száguldott tovább.

A rakparton értem utol, épp egy parkolni szándékozó autót próbált balról előzni, de már nem fért el, satuféket kellett nyomnia, majdnem beszállt a kocsi csomagtartójába. De nem zavartatta magát, felhajtott a járdára és robogott a Roosevelt tér irányába. Közben megláttam, hogy fülhallgató van mindkét fülében, gondolom, nem Bachot hallgatott és nem kis hangerővel.

Amint mellé értem, lehúztam az ablakot, és kikiabáltam neki: "Öcsém, te ma mindenképpen meg akarsz halni?" A válasz egy határozott "Igen!" volt.

Az sajnos természetes már, hogy akármilyen biciklis vagy autós vagy autós és biciklis topicban egy pillanat alatt esnek egymásnak a kerekezők és a gépjármű-vezetők. Vagy vice versa.

Az én véleményem egyik része az, hogy sajnos a kerékpárosok között is ugyanolyan arányban találhatók meg a szabályokra fittyet hányók/figyelmetlenek/vagánykodók, röviden seggfejek, mint az autósok között.

A másik, hogy sajnos a szabályalkotók sem könnyítik meg a helyzetet. Kamaszkoromban - lassan több mint húsz éve - rengeteget kerekeztem. Akkor még ugyanúgy vonatkoztak ránk ugyanazok a szabályok, amik az autósokra is. Persze voltak extrák, de a piros lámpa piros lámpa, az elsőbbségadás kötelező tábla elsőbbségadás kötelező tábla, az egyirányú utca pedig egyirányú utca volt nekünk is.

Legjobban egyébként az egyirányú utcában szemben haladók bosszantanak - akkor is, ha ez megengedett, de a legtöbbször nem megengedett, egyébként. Az meg különösen, hogy vélhetően arra hivatkozással, hogy "sok országban a 'behajtani tilos' kerékpárokra nem vonatkozik, és minden egyirányú utcába be szabad hajtani ellenkező irányból", a kerkpáros intelligencia kiterjeszti ezt minden egyirányú utcára.

A többi persze már az egyéni értelmezés kérdése és hibája. A kerékpárosok egy tekintélyes hányada fittyet hány a táblákra, a lámpákra. És bár a hülyeséget nem lehet szabályozni, a mai példa is mutatja, hogy egyes szűkítő szabályok bevezetése igen csak ildomos lenne: ugyanúgy tiltani kellene a telefonálást - láttam már ilyet! -, illetve a zenehallgatást kerékpározás közben.

Ha valaki - mint a mai példában szereplő emberünk is - meg akar halni, az az ő dolga. Igazából csak a biciklijét, meg az autót sajnálnám...

A kép innen van

Esküszöm, még ezt leírom, aztán leszállok a médiákokról egy időre, mint Tóta W. a politikáról.

A Nyilvánosság tárgykörében van egy viselkedésforma, amit különösen nehezen viselek, ez pedig az, amikor közszereplők megsértődnek, majd úgyanúgy rohannak a médiához (ha nem is ugyanahhoz, amely révén a sérelem érte őket), hogy felháborodásuknak hangot adjanak. (A közszereplőt itt mint gyűjtőfogalmat használom, vonatkozik mindenkire, akinek az arca és/vagy hangja gyakran tűnik fel tévében, újságban, rádióban: lett légyen politikus vagy ismert ember.)

Márpedig az évezredek óta nyilvánvaló, hogy a társadalomból valamilyen módon kiemelkedő egyén (magán)élete egyszercsak érdekes lesz a többségnek. Az alapvető ok, hogy az átlag nehezen viseli, ha valaki kiemelkedik a szürkeségből, és mivel feltételezhető, hogy valamilyen, a többiekétől eltérő, netán kimagasló tulajdonságának köszönhető mindez, a massza azzal kompenzál, hogy bebizonyítsa: a kiemelkedő sem különb nála. Vulgárisan fogalmazva: ugyanúgy eszik, alszik, szarik és baszik, mint a többiek, végeredményben ugyanolyan gyarló, mint amozok.

Kizárt dolognak tartom, hogy az előző bekezdéseben foglaltakat Liptai Klaudia nem tudta, amikor médiaszajhaságra adta a fejét.

Kizárt dolognak tartom, hogy amikor a most éppen utált (gyűlölt?) bulvármédia a szebbik arcát mutatva szerette és simogatta Liptait, az tiltakozott volna a népszerűség ellen, meg a pluszbevétel ellen, amit ez a népszerűsg hozott.

Ehhez képest "exkluzív" interjút adott a Napló műsorának, amit tegnap este adtak le (egy szúnyoginváziós és egy magyar látóasszony Japánban elért sikerét bemutató riport után...).

Liptainál betelt a pohár. Betelt a pohár, mert mindenki (minden bulvártermék) az ő magánéletével van elfoglalva. Még azt a csúsztatást sem átallotta bevetni, miszerint úgy véli, az a baj, hogy Gesztesivel nem köpködnek egymásra, hanem normális hangnemben élik tovább életüket a válás után is. Liptai arra is rájött, hogy van neki egy lánya. És hogy nem akarja, hogy a lányát csúfolják az anyja, meg az apja miatt.

A legvégén pedig jött az ütőkártya: azért is különösen sérülékeny lelkileg, mivel nehéz gyermekkora volt, mert az apja ivott, és helyette is Klaudia szégyellte és szégyelli magát.

Mit mondjak, bár csak fél füllel hallgattam ezt az egészet, így is hánynom kellett.

Az a mondás is ősrégi, hogy aki kurvának megy, ne csodálkozzon, ha megdugják. Mit gondolt Liptai (és valljuk be, nem ő az első ismertember, aki "kiakad" a túlzott "népszerűségen")? Hogy majd ő lesz az üdítő kivétel? Hogy őt minden pillanatban szeretni és dédelgetni fogja a bulvármédia? Nem látott - és "műsorvezetett" - még elég mocskot ahhoz, hogy rájöjjön: ő sem számít, csak a vére, amit a bulvármédia kionthat (ez szép volt, idelle!)?

Mindenki megérdemli a sorsát.

Elnézést a képért, de szerintem nem gusztustalanabb, mint a leírt történet...

U.i.: nekem tűnt csak fel, hogy a sajtó egy kicsit szomorú amiatt, hogy Massa nem halt meg??????

Ma délután beleütköztem a Hair-be az MGM-en. Ezer éve láttam utoljára, szerintem még "hippi" korszakomban, amikor vállig érő hajam volt és tarisznyával jártam.

A filmet nézvén két döbbenet is ért:

1) Az egyik, hogy "időközben" szinkronizálták. Ez még talán oké is lehetne, elvégre a magyar hozzászokott a szinkronizált filmekhez. Ugyanakkor - bár magyarként én is így gondolom, viszont nem tudom, "kívülről" is ugyanígy hat-e - ha már remek szinronhangjaink és szinkronjaink vannak, akkor  nem B (C? D? E?) kategóriás nívón kellett (illett) volna egy ilyen filmet magyarítani!

2) A "régi" verzióban nem csak a párbeszédek, hanem a dalszövegek is feliratosak voltak. Nos, ez utóbbi ebből a szinkonizált változatból lemaradt, pedig sokszor a dalszövegek hordozzák a mondanivaló lényegét.

Most már tényleg illene megtanulnom angolul (rendesen), akkor eredetiben tudnám (végig) élvezni az angol/amerikai filmeket. Ha már a szinkronstúdió nem vette a fáradságot...

Néhány éve szokása volt a Hócipőnek, hogy különféle feladatokat írt ki olvasóinak, aztán a legjobbnak ítélt válaszokat megjelentette.

Egy alkalommal (2005 nyarán) az volt feladat, hogy "Írja meg az RTL Klub és a TV2 nyári műsorrendjét!", erre sikerült rittyentenem a következőket:

TV2: Jackie Chan, Michael Dudikoff, Eric Roberts, Dolph Lundgren, Lorenzo Lamas RTL: Támadnak az egysejtűek. Támadnak a hüllők. Támadnak a csikóhalak. 1–2–3.

Jó, persze nem egy humorparádé, de az idő bebizonyította, hogy nem volt a valóságtól annyira elrugaszkodott ez a vitriolos fantazmagória.

Igaz, nem az RTL, hanem a TV2 bírt előrukkolni tegnap este a következő programmal:

20:05 - 23:35(!) Meteor 1-2.

20:35 - 01:10 Gyilkos sáskák.

Oké, az is igaz, hogy ott van a könyv, az internet vagy non plus ultraként a szex intézménye, mégis sikerült végigkövetnem a három és fél órás (mínusz reklámok) nyüglődést a világ megmentéséről (a 25-30 centis ember- és marhaevő sáskák már túl sok lett volna...).

Nem óhajtok műelemzést tartani a produkcióról, csupán három megjegyzés:

1) Ha valamit el lehet intézni 45 (na jó, megengedőn 90) percben, akkor nem csak hiba, hanem határozottan bűn három óráig elhúzni a sztorit.

2) Lassanként nem nevetséges, hanem inkább bosszantó, ahogy bizonyos filmes szituációkban a normális/elvárható emberi viselkedéssel szöges ellentétben álló módon írják meg a szerepeket.

3) Ha a kereskedelemi tévék képtelenek fogyasztható műsorokat adni, akkor inkább zárjanak be. Ha kell, nyárra, ha kell, örökre...

Merthogy a répa vonult be a köztudatba mint szexuális (fallikus) cimbalom szimbóleum szimbólum, nem az uborka. Persze szegény újságírók (szerkesztők) is bajban vannak ilyenkor, mindenki a valagát áztatja a Karib-tengeren Balatonon, nem történik semmi, a műsorokat (újságokat) viszont ilyenkor is fel kell tölteni a cölöpökkel celebekkel ismertemberekkel, főleg mivel a nemismertembereknek két lángosevés és naptej-kenés között több idejük van olvasni.

A hétvégén vidéken jártam, a helyi újság vasárnapi kiadásában olvastam - de egyébként az arca már a címlapon ott virított - Molnár Anikóról, aki lassan már nemcsak, hogy nem "nagy Ő", de kis "x" (mint a magyarban a legjelentéktelenebb betű talán) sem bír lenni.

A kép innen származik

Azért próbálkozik még, ami számomra elképesztő, mármint az a kitartás, amivel nem hajlandó észre- vagy tudomásul venni, hogy sohasem következik már be a nagy áttörés, ő már csak megmarad Kiszel Tünde szintjén, illetve ez sem teljesen igaz, mert míg ez utóbbi valamilyen színfolt mégiscsak a magyar bulvárpaletta egén (képzavar rulez), addig Molnár tizenkettő egy tucat nőcske. Új mellek ide vagy oda (inkább ide, de ezt hagyjuk).

Az is feltűnt viszont, hogy az ismertemberek elkezdték kibeszélni, hogy hol, mikor, kivel dugtak, dugnak, ez ám a hírverseny, még megvárom, amíg a pisa-fosás-szarás-fehérfolyás lesz a téma, aztán elköltözöm a Marsra, esküszöm. (Tudom, egyeseknek földön túli gyönyört fognak okozni az ilyenek: "Keleti Györgyi bugyija néha pisapöttyös estére!". Vagy: "Alföldi Róbert tarkón fosta magát a Nemzeti női vécéjében!". Vagy: "Hüvelygomba okozott barnafolyást VV Ágicának!". És így tovább...)

Most olvasom, hogy Új-Zéland Ausztrália felé tart. Imádom az ilyen híreket! Mikor ér oda: azelőtt, hogy kihűl a Nap, vagy azután? Hol leszünk mi már akkor? Röviden: ki a szart érdekel egy ilyen "hír"???

Még lényegre törőbben: a silányság uralja a Földet, egy kicsit összakaphatná magát ez az új vírus...

Utóirat: ezt a posztot is az uborkaszezon ihlette, olyan is lett, bocs érte.

UPDATE, témába vágóan: Uj Péterék elkezdtek hülyéskedni a bloggerigazolvánnyal. Répaszezon rulez. Kár, hogy nem vicces, még csak fárasztónak sem mondanám. Ők is mehetnének nyaralni.

Ajánlom helyettük a Szóvicc blogot.

A hír: "Az IKO és a DigiTv is harcolt a magyar futball közvetítési jogaiért, egyikük sem nyert, de annyira összevesztek, hogy az erdélyiek, a szlovákiaiak és a vajdaságiak kevesebb magyar adót nézhetnek".

A kommentár: szerencsés flótások!!!

A kép innen

Ismét kinyilatkoztatott a Nemzetvezető, megint nagyot szólt, mint egy gyufabomba.

Persze ez alkalommal is mondott marhaságokat, fél- és teljes igazságokat is, mint szokott.

Az olyan arcátlanságok taglalásába most nem megyek bele, mint hogy ki ugrosztotta össze a magyart a magyarral, hogy áttételesen ki bátorította a fővárost évek óta szétszedő csürhét, hogy a jobboldali orientációjú vállalkozók mennyivel kevésbé mohók, mint a balosok, mert az egész nem ér annyi elektront, ahányat erre fordítani lehetne.

A kép innen

Sokkal inkább érdekes az egyik legfontosabb tételmondata, amelynek nyilván sokan örülnek, bár az már régen nem kérdés, hogy a jobboldali politika időszaka következik, nemcsak Európában, de nálunk, Magyarországon is. Vagy vice versa, tök mindegy. Ez olyannyira egyértelmű, hogy én is írtam róla, hónapokkal ezelőtt.

Szóval engem először is az érdekel, hogy miért csak 15-20 évről van szó? Miért nem egy évszázadról? Legalább. A jobboldali kormány(ok) nyilván annyira jól fogják végezni dolgukat, hogy emberfiának nem jut eszébe (a kiüresedett) balra szavazni majd. Ellenzékre meg amúgy sincs szükség, nem csak a parlament működik nélküle, de mindenkinek jobb is lesz így. Még valami megzavarja vagy megkérdőjelezi a Helyes Működést, az Útirányt.

A kvázi-internacionalizmus - ami létrehozta pl. az egyesült Európát, és ami nyilván nem működőképes - helyét át (vissza) fogja venni a nemzeti politizálás. Vissza a gyökerekhez! A nemzeti politizálás üdvös, a történelem során kárt még nem okozott.

Mindeközben a pártsajtó és a csatolt részek folyamatosan ekézik a kormányt, erodálják annak már alig mérhető támogatottságát, előkészítve a kormány totális bukását és az általuk támogatott oldal totális győzelmét.

Arról sem most, sem a mámorító győzelem után nem esik majd szó, hogy ez a támogatottság csak relatíve magas: ha 3 millió ember szavaz egy oldalra, az még mindig csak a szavazókorúak nem egészen negyven százaléka. Ha...

Arról is viszonylag kevés szó esik, hogy a jobboldalnak számtalan fontos kérdésre nincs válasza vagy rossz válasza van. Nem tudni, hogy mi lesz az a fordítóerő, ami a "minden szar" mentalitást értékteremtővé, produktív hozzállássá változtatja.

Pedig erre azért is nagy szükség lesz, mert ha már most "elpusztítják" az ellenfelet, néhány milliárd forintos gazdasági ügyekkel, pár letartóztatással nem sokat tudnak hozzátenni annak legyőzéséhez. És ha nem lesz ellenség (már rég nem ellenfélben gondolkoznak), akkor bizony nem lesz kivel foglalkozni, nem lesz kire fogni az elcseszett dolgokat, a mutyizást, az egészségügy majdani privatizációját (bezony!!!), szóval gyakorlatilag minden olyat, amit most nagy hanggal támadnak. Mert félreértés ne essék: az az erkölcsi fölény, amit jobboldali szimpatizánsok odaképzelnek, jobboldali politikusok pedig retorikailag is odatesznek a saját oldalukhoz, az nem létezik. Ott is ugyanannyi tisztességtelen politikus, politikai és gazdasági kalandor, kisstílű bűnöző, homoszexuális vagy éppen pedofil van, mint a baloldalon. És bármekkora médiafölényük is lesz, ezek az ügyek is ki fognak szivárogni, témává lesznek, ügyekké, amelyeket majd valakiknek meg kell magyarázni valahogy.

A húsz év nem kérdés. Az igazi kérdés, hogy a politikai elitet leszámítva az a húsz év kinek is lesz jó...???

Olvasom a Fidesz Pártújságjának honlapján, hogy a Magyar Szülők Országos Egyesülete etikátlannak tartja nyelvvizsgához kötni a diploma megszerzését.

Nem lennék meglepve, ha ez az "egyesület" (ismét) valami jobboldal-közeli áltársadalmi gittegylet lenne, uborkaszezon lévén most az ilyeneket tolják előtérbe, csak hogy egy pillanatra se álljon le a kormány ekézése. (Bár ha nem tévedek, a Nemzetvezető Első Országlása idején is nyelvvizsgához volt kötve a diploma, ennyit erről, meg jó reggelt kívánok!)

Azon sem csodálkoznék, ha okos (jobboldali) jogászok bebizonyítanák, hogy jogi szempontból teljesen megállja a helyét az az érvelés, mely szerint "az alapképzésben megszerzett végzettséget bizonyító oklevél kiadását nem lehet olyan diszkriminatív feltételhez kötni, amelynek semmi köze a felsőoktatási szolgáltatásokhoz, hiszen az intézmények nem készítik fel a hallgatókat a nyelvvizsgára".

Az egyesület érvelése ott kezd rázóssá válni, amikor előveszik az ősi magyar "sirám és jajveszék-tárat", és kifejtik, hogy "a felsőoktatási intézményekben a hallgatók 3-6 éves, rendkívüli szellem és fizikai erőfeszítéssel, anyagi és erkölcsi áldozatokkal" szerzik meg a diplomát.

Na, itt álljunk meg egy pillanatra. Ha nem vesszük az általános iskolai oktatást, a felsőoktatási intézményekbe felvételt nyerők négy évig tanultak egy idegen nyelvet, legalább heti két órában. Ez önmagában elég kellene legyen ahhoz, hogy le tudjanak tenni ebből a nyelvből egy C típusú nyelvvizsgát! Ehhez az adott egyetem/főiskola elvben már "csak" a szakmai anyagot teszi hozzá, de biztos alaptudással annak elsajátítása nem okozhat problémát.

A másik, hogy nagyon sokan ún. "büfé-könyvtár" szakokat végeznek (elnézést a könyvtárosoktól!), aminek gyakorlati haszna nem sok van, legtöbbször annyi, hogy ki lehessen pipálni a "van diplomám" rubrikát. És mivel ezek az oskolák aztán végképp nem szedik atomokra a tanulók agyát, talán lenne idő a nyelvi hiányosságok pótlására!

És végül, ami a marha nagy megerőltetést illeti: a főiskolák és egyetemek népének tekintélyes hányada idejének jelentékeny részét tölti Fröccs, Boros Kóla és Sör Tanszékeken. Tisztelet a lelkes elitnek, de úgy gondolom, jóval többen vannak olyanok, akik idejük java részét nem a szellemi gyarapodásnak szánják. Ha annak szánnák, nem okozhatna problémát nekik a nyelvvizsga megszerzése.

Mi magyarok az Európában (is) különc nyelvünk miatt amúgy is hátrányban vagyunk a nyugat- és észak-európaiakkal szemben. Oktatásunk színvonala rohamosan romlik, most még ezt a hasznos és szükséges feltételt is vegyük ki a rendszerből, és akkor végképp a semmibe tarthatunk. Őszintén megvallva, nem is értem ezt az idióta kezdeményezést!

Arra azért kíváncsi vagyok, hogy mindazok, akik már a középiskolát két-három középfokú nyelvvizsgával abszolválták, mekkora hahotában törtek, törnének ki, ezt a cikket olvasva.

Volt itt már minden, Gorillamarketing 1., Gorillamarketing 2., Világújdonság, Mindíííg a gagyi, stb., de a képen látható e-mail nálam viszi a pálmát.

Merthogy thaiul (sem) nem írok nem olvasok, én magyar nemes vagyok...

Pucoltam a levelesládámat, abban találtam a következő sztorit, amit február elején el is küldtem a Homárnak. Persze nem nagy etvasz, ennek megfelelően nem is hozták le.

Kedves Homár!

A UPC legutóbbi számláján vettem észre a 3 forint késedelmi kamatot (mellékelve), amin azért csodálkoztam, mivel csoportos beszedéssel egyenlítem ki a díjat.
Rövid gondolkodás után rájöttem, hogy mivel a fizetési határnapon, december 23-án emelték le az összeget (ám valószínűleg nem kapták meg aznap), az csak 29-én érkezett meg hozzájuk.
Mentségükre legyen mondva, hogy a késedelmi kamatot csak vasárnap-hétfő viszonylatban számították fel, nyilván az ünnepi áhitatra való tekintettel.

Arra már gondolni sem merek, hogy ilyen esetben miért nem emelik le mondjuk 22-én...

Üdv: idelle

Tegnapi posztom megírását követően a következők történtek:

1) A Bécsi úti SPAR mélyparkolójában csaknem elsodort egy "női hölgy", amikor is irányjelzés nélkül kanyarodott be az egyik, behajtani tilos táblával ellátott utcácskába.

2) Kifelé láttam egy német rendszámos kabrió Porschét, amint a járdát is igénybe veszi a megforduláshoz, persze a szőke cicának, aki vezette, nehéz dolga volt, mert közben telefonált.

3) Slusszpoénként pedig a királyi kettes este 9-től leadta az "Egy baleset anatómiája" című filmet, amelyben két nő végül egy karambollal dönti el, ki a nagyobb ász.

Az eredmény: egy halott, egy sebesült.

Csak így tovább, hölgyeim!

 A kép innen van

Két oldalról közelítem meg egy tegnapi történet elmesélését.

Az egyik, hogy ugyebár a hímsoviniszta sztereotípia szerint a nők úgy en bloc nem tudnak vezetni. Ráadásul ez a gondolkodásmód a nőket folyton bénázó, a kelleténél mindig lassabban haladó, orrukat a szélvédőre nyomó mazsolaként ábrázolja.

A másik, amin gyakran gondolkozom, amikor dúvadként vezető férfi kollégát látok, főként ha a család is ott ül a kocsiban, hogy az anyósülésen ülő nő/szerető/feleség/anya nem vagy miért nem szól rá ilyenkor a manusra, hogy ésszel vezessen, mert emberéletek vannak rábízva?

Most jöjjön a történet: tegnap déluán a Bécsi úton várakoztam a piros lámpánál, a balra kanyarodó sávban, a Praktiker és a Spar közötti útra kívántam ráfordulni. Első helyen álltam a vonalnál, mögöttem nőtt a sor, lehettünk vagy öten. Egyszercsak keresztben bevág elém egy királykék Peugeot 307 (KXE-xxx).

Az autót egy fiatal nő vezette, hátul a gyerek, anyuci bal kezében telefon, annyira mondta, hogy még a lámpát sem figyelte. a zöldnél persze nem indult (rá kellett dudálnom), majd a dombtetőn a jobbra kanyarodást irányjelző nélkül intézte (még mindig telefonált), ugyanígy  indexelés nélkül kanyarodott be a SPAR felső parkolójába.

Korábban is észrevettem már, hogy kezd megváltozni a női mentalitás az utakon, elsősorban nyilván a fiatalabb korosztály részéről. Ez lehetne akár pozitív hír is, de sajnos a tapasztalataim azt mutatják, hogy az esetek többségében negatív változásról van szó.

Ha egy félmondatban akarnám összefoglalni, azt írnám, hogy a rossz férfiattitűdök átvételéről van szó. Leginkább olyanokról, mint a sebességhatárok be nem tartása (a megengedettnél nagyobb sebességgel haladás "vagány vezetésként" történő felfogása), egyéb táblák (pl. előzni tilos) illetve útburkolati jelek figyelmen kívül hagyása, vagy a kihangosító nélküli telefonálás vezetés közben.

Így aztán kezdem megérteni, miért nem szól anyu apunak. Mert ő is egyre inkább idióta módon vezet.

Aztán, ha megtörtént a baj, lehet sírni az út menti keresztnél...

Úgy látszik, ma ilyen napom van. It a következő katasztrofális igénytelenség:

VALUE (érték) címmel ad ki mellékletet a Világgazdaság, a II. évfolyam 2. száma ma landolt a postaládában. A címlapon a következő beharangozó szöveg olvasható: 

"Ha öregszik, kapcsolja ki génjeit! És ha igényes, lakjon butikban!"

Nos, ha figyelembe is vesszük a cikkek tartalmát, amelyekre a főcímek vonatkoznak, és ha hozzátesszük, hogy a címlap kinézetét, a címlap-grafikát valószínűleg egy unatkozó nyári gyakornok készítette, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a kiadvány bizony igénytelen. Értéktelennek csak azért nem mondanám, mert néhány fa meghalt azért, hogy ez a szar megjelenhessen...

A poszt címét a Quaestor Csoporttól kölcsönöztem, az ő szlogenjük volt ez, tizenegynéhány éve.

Megjelent egy cikk a Napi Gazdaságban, amit aztán többek között az index is átvett. A lényege, hogy állítólag csalók támadnak a TeszVesz internetes aukciós oldalon. A cikk legfontosabb mondatának a következőt tartom: "Az oldal adminisztrátorai azt kérik a felhasználóktól, hogy saját érdekükben ne fogadjanak el semmilyen aukción kívüli megállapodást, mert ha egy adásvételnek nincs nyoma a TeszVesz rendszerében, akkor az adott tranzakció lenyomozhatatlan, csalás esetén az ügy részletei nem deríthetők fel."

Néhány megjegyzés az ügyhöz:

1) Ez a csalási módozat elég régi, szerintem nincs élő aukciózó, aki még nem hallott róla.

2) Csodálkoznék, ha éppen a TeszVeszen akcióznának a rosszfiúk, a TeszVesz ugyanis pl. a Vaterához képest marginális. És - hogy PC legyek - elég gyengécske is. Nem tartom kizártnak, hogy a csőd szélén táncol.

3) A Vatera és a TeszVesz egy és ugyanazon tulajdonosi körhöz tartozik. Az elmúlt időszakban - elsősorban a termékfeltöltési díj miatt - érzékeny veszteségeket voltak kénytelenek elszenvedni. Úgy vélem, hogy ez a hír két célt hivatott szolgálni: reklámozni az oldalt (elsősorban az azt nem ismerőknek) és beijeszteni a felhasználókat.

Ha nem írtam volna róla, azt mondanám: annyira gyenge, hogy szót sem érdemel... :-)

Sokadközlés, de nem bírom kihagyni, annyira magyar.

Az ügyről az index tudósított.

Legalábbis, ha szó szerint vesszük a ma este az RTL Híradóban (az utolsó percben) a diákhitelek visszafizetési könnyítésével kapcsolatban elhangzott hírt.

Szellő István ugyanis, amikor arról beszélt, hogy a törlesztőrészlet nem lehet kevesebb a minimálbér 6%-ánál, azt találta mondani, hogy ez az összeg negyvenegyezer- valahány forint.

Én elfogadom, hogy egy RTL híradós (hírszerkesztő) nehezen hiszi el, hogy ilyen alacsony a minimálbér összege, de azért a majdnem tízszeres szorzó mégiscsak túlzás.

A minimálbér 6%-a pedig 4.290,- Ft. A rend és a slusszpoén kedvéért.

A kép innen

 A kép innen van

Értesüléseink szerint Kovács László csütörtökön, a 17:30-as járattal érkezett Brüsszelből Budapestre. Sötétkék öltönyt, fehér inget viselt, valamint egy fehér-világoskék-sötétkék nyakkendőt.

Megkérjük Kovács Lászlót, hogy néha tisztíttassa a nyakkendőjét, illetve tanulja meg rendesen megkötni.

Előre is köszönjük!

Méghogy a történelem nem ismétli önmagát...

Néhány hétig van egy kölcsönautónk, párom jár vele. Ma reggel korábban ment, mint én, alig hogy becsukta maga mögött az ajtót, már hívott is: egy állat bezúzta az anyósülés felőli ablakot és kirámolta a kesztyűtartót. Baromállat egyetlen dolgot vitt el: a CD-tartót, benne néhány, nem túl értékes másolt lemezzel. (Saját használatra, megvannak az eredetiek...)

Szóval pár száz forintért csinálta megint a kalamajkát. Megint, mert talán emlékeznek, alig másfél hónapja a saját kocsinkkal történt ugyanez, igaz, akkor nagyobb kárt okozott.

Ez alkalommal hosszabban gondolkoztam a rendőrség kihívásán, nem beszélve arról, hogy a soron egy másik kocsival is ugyanezt művelte ez a seggfej, de aztán lebeszéltem magamat, mert nincs fél napom várni egy párezer forintos kár miatt. Mindenesetre tervem már van.

Addig meg kellemes szórakozást kívánok Az operaház fantomjához...

A kép innen van.

E heti feladatom ajándékvásárlás volt, 40. születésnapját ünneplő barátomnak szereztem be meglepetéseket. Az egyik vágya egy szótár volt, feleségétől pontos itinert kaptam, úgy gondoltam, nem lehet baj.

A turnét a Nyugati téri Alexandrában kezdtem, ott nem találtam. Irány a West End Librije, ott sem volt. Nyomás a Duna Plaza Librijébe, ott megtudtam, hogy az egész hálózatukban nem lehet kapni a könyvet. Ekkor, valami hatodik érzéktől vezérelve, kimentem a Pólusba.

A boltban egy fiatal, szemüveges hölgyet (koromhoz képest: lányt) kérdeztem meg, aki mondta, hogy van nekik. Nem árultam el, hogy sikerült betekintést nyernem a Libri rendszerének eme szegmensébe, és tudom, hogy nincs. Megnézte a polcon, nem volt. Eltűnt a raktárban, majd megjelent és közölte, hogy nemrég hegyekben állt a könyv, de úgy látszik, elfogyott. Ő is megnézte a rendszerben, persze nem talált egy darabot sem.

Az első érdekesség az volt, hogy elnézést kért. Majd biztosított arról, hogy nagyon jó a könyv, ő is azt szokta ajánlani.

Végül azt tanácsolta, hogy próbáljam meg az épületben található bookline-nál vagy a TESCO-ban. Értik? Ma, Magyarországon egy kereskedő azzal is segített, hogy a konkurenciát ajánlotta. Csak azért, hogy a kedves vásárló megkapja, amit szeretne.

A bookline-nál meg tudtam venni a könyvet, tehát a sztori happy enddel zárult.

Bár a hölgy nevét nem kérdeztem, innen is köszönöm neki még egyszer, és forró kézcsókjaimat küldöm!

A címben jelzett kiszólással ér véget az Irigy Hónaljmirigy Big Bránerének Zsanettot fikázó része. (Gyengébbek kedvéért: ez a Zsanett nem az a Zsanett, akit a Szerv és a Szerv szerve jól kihasznált, hanem az a szörpgyári munkás, aki a Big Brotherrel akart karrirert csinálni, csak a kereskedelmi tévézéshez is kevés volt a gógyija - pedig azért az már nem kis etvasz.)

És hogy hogy jön ide Zsanett? Sehogy. A paródia jutott eszembe, az a része, amikor Brother azzal szívatja a lányt - kihasználva annak zalai tájszólását -, hogy kimondatja vele: Margithíd.

Az, amit az elmúlt években, évtizedben a magyar szakma, a magyar politika és a magyar szakmapolitika épített tereptárgy ügyben bemutatott, siralmas. Nevetséges lenne, ha nem került volna százmilliárdokba nekünk, adófizetőknek.

Kezdődött a világon legdrágább autópálya-építésekkel, mert hazánkban majd' mindenkinek az autópályákból kell megélnie, kezdve az aszfaltozó segédmunkástól, egészen a pártelnökökig. Az első igazán vérlázító tereptárgy a Kőröshegyi völgyhíd volt, egyetlen pozitívuma, hogy Tóta W. remek glosszát írt belőle. Oké-oké, megszületésének hátterét ismerjük: egyrészt az építőcégnek nem volt még viaduktépítési referenciája (bónuszként remek disszertációkat lehet írni belőle), a pártoknak meg nem mindegy, hogy húsz-, vagy hetvenmilliárd után kapják az 5-10-15%-ot. Ettől függetlenül a magyar kapzsiság, eszetlenség és arcátlanság örök mementójaként fog ott állni, amíg el nem takarítják a vogonok.

Amikor már azt hittük, hogy ennél már nincs lejjebb, elkezdtek szállíingózni az információk arról, hogy az M6-os fejlesztése során sík terepen építenek alagutakat. Löszfalba. A természet nem késlekedett sokat a válasszal, minthogy eddig négy munkás halt meg az építkezés során, az egyik földomlás következtében. Ha a völgyhíd szégyen, akkor az alagútépítés szégyen a köbön. Érthetetlen. Felháborító. Arcpirító.

És hogy egy pillanatig se pihenhessen meg elménk, itt a legújabb balhé, most éppen a Margithíd felújítása kapcsán. A legszebb mondatot idézem a hírből:

"A döntés előtti vitában elhangzott, hogy nehéz dilemma előtt állnak a képviselők, hiszen egyfelől nehezen érthető az, hogyan nőtt meg a beruházási költség az eredetileg tervezett 13 milliárd forintról 30 milliárd forintra."

Szép kis színjáték. Nehezen érthető? Akkor megmagyarázom: jövőre országgyűlési és önkormányzati választások lesznek. A metodika ugyanaz, mint a parkolási díjak emelésénél: a birka nép úgysem tesz és nem is tud tenni semmit, a zseton viszont kell.

Van azonban egy még további problémám ezekkel az ügyekkel: legalább kiváló minőségű munkát végeznének a dupla árért. De úgy látszik, a betyárbecsület mára már csak a sarki Kismocskosban divat. Azok, akiknek a kezébe az ország sorsát helyezzük, kivétel nélkül hatalmas tirpákok.

Megjelent egy figyelemre méltó cikk az indexen a pornó témakörében.

Túl azon, hogy az írás majd' minden betűjével egyetértek, még tovább is megyek. Igaz, némelyek esetleg azt fogják érezni, hogy ez visszalépés, ugyanakkor a cikkben írtakat kiterjesztem a szoft meztelenkedésre, meg egy kicsit másra is.

Régebben, amikor a Travel Channel helyén este 11 után még a Private Gold, majd a Hustler TV jött be - nyilván mint ismeretterjesztő adás -, tudományos érdeklődéstől vezérelve magam is bele-belenéztem egy-egy filmbe. Ma már egyáltalán nem bánom, hogy a csomagomban nincsen pornócsatorna, mert az összes film koreográfiája szinte ugyanaz, ami függetlenül a változó szereplőktől, valóban végtelenül unalmassá válik egy idő után. Férfi és nő találkoznak, gyorsan megszabadulnak a ruhájuktól, ezt követően szopás (hosszan), reszelés punciban (röviden), reszelés popsiban (hosszan), szopás (röviden), arcra élvezés (hosszan). Mindeközben a nő vicsorogva tesz úgy, mintha oltári módon élvezné az egészet, ugyanakkor a valóságban az ilyen arckifejezés inkább a disznóbél mosás felemelő tevékenységéhez kapcsolódik, szóval árulkodó. (Kovi fejtette ki régebben, hogy most már ideje olyan pornfilmeket gyártani, amelyek nem megalázó - megalázott - helyzetben mutatják a nőket. Nyehherehehe.)

Az unalom érzését az is erősíti, hogy egy idő után óhatatlanul elfogynak a testnyílások. A magam részéről még egyfajta szánalmat is érzek, amikor minden luk foglalt szegény lányon, csoda, hogy ezek a csajok nem eresztenek valahol. És az lenne a legnagyobb csoda, hogy ha ezt bármelyikük egy pillanatig is élvezné.

Bizonyára sokan emlékeznek a Hair-ből arra a jelenetre, amikor botrányokozásért elzárják a fiatal hippiket. Bukowskynak van pénze, de csak egy ember óvadékára. Berger meggyőzi, hadd menjen ő, mert ő tud pénzt szerezni, míg a városban abszolút új, senkit nem ismerő cowboynak erre esélye sincs.

Berger a szüleihez megy, akikkel nagyon nincs jóban. Az apja cseszteti is rendesen, miért nem vágatja le a haját, miért nem keres (rendes) állást, anyu azonban megszánja pici fiát és odaadja a szükésges zsetont. Ezzel minden megoldódik, már ha megoldásnak nevezhetjük azt, amikor valaki esélyt kap arra, hogy elinduljon a halálba vezető úton. De ezt most nem tárgyalom.

Olvasom a Világgazdaságban, hogy "a veszteségek ellenére is híve a magánalapoknak az OECD". A cikk felütése, az OECD beteg gondolkodása annyira lenyűgöző, hogy szó szerint idézem:

"A kormányoknak az állami nyugdíjrendszeren keresztül kellene kompenzálniuk azt a korosztályt, amelyet a nyugdíj-megtakarítások értékvesztése miatt a legsúlyosabban érint a válság - ajánlja az OECD. A nemzetközi szervezet óv azonban attól, hogy a krízisre az országok az ellátórendszerek államosításával vagy a magánalapok pénzügyi kisegítésével reagáljanak. A fiskális válság miatt tavaly a fejlett országok magán-nyugdíjalapjai a befektetéseiknek mintegy 23 százalékát veszítették el."

Kezdjük talán az egyetlen pozitívummal: én sem ajánlom, hogy a magánalapokat kisegítse az állam. Aztán ezzel végeztünk is a jó dolgokkal.

Persze megható, hogy az állam segítse ki a nyugdíjrendszerén keresztül a póruljártakat. E tekintetben egyébként cukorfalat az egész kapitalista világ, amint Bergerként szalad az utált/lenézett államhoz egy kis segítségért. Elfelejtve néhány igazán fontos dolgot:

1) Az állam csak abból a pénzből tud gazdálkodni, amit a cégek és a polgárai befizetnek. Ha a polgárok keveset fizetnek be, mert kevés bért adnak neki a (multi)cégek a magas profitráta miatt, és ha a (multi)cégek keveset fizetnek be a magas profitráta érdekében végzett (offshore) technikáknak köszönhetően, akkor az államnak kevés pénze és így szűk mozgástere lesz. Különösen igaz ez az állami nyugdíjrendszerre: a fejlett nyugat és fejlett kelet országai mindannyian küzdenek ez elöregedéssel. Ebből a rendszerből nemhogy kivenni nem lehet további összegeket, de súlyos pénzeket kellene befizetni, hogy rövid időtávon belül ne omoljon össze.

2) A jogok és kötelezettségek elvben rendszert alkotnak. Az úgy nem megy, hogy szapulom az államot és egyre kevesebb belepofázást hagyok (követelek) a dolgaimba, a piac mindenhatóságára utalva, aztán amikor baj van, akkor megyek anyucihoz, hogy bibis lett a térdem, ugyan, segítsen már ki, mert ez az ő érdeke is. Miközben eszem ágában sincs változtatni a módszereimen. Miközben azon imádkozom, hogy jaj, csak valahogy ússzuk meg ezt a "stiklit", aztán minden mehet a régiben.

3) A pénzalapok, lett légyenek befektetési vagy nyugdíjalapok, és vezetőik nem kis részben tehetők felelőssé a jelenlegi pénzügyi válságért. Kicsiben láttam már ilyet, a befektetési korlátok ellenére (bár többnyire annak keretein belül) zajlik a mutyi, veszik a saját cégük papírjait, egymás papírjait, a bika időszakok közepette ezzel is tovább hajtva az árakat. Úgyhogy a tiszteletteljes javaslatom az, fizessék ki a veszteséget az anyacégek, és az alapok vezetői. Tudom, kellemetlen és fájó lesz megválni a karibi nyaralóktól és a Ferrariktól, de ez a legkevesebb azért, hogy nem bilincsbe verve ülnek valahol Guantánamón, hanem most is whiskyt kortyolgatnak a Wall Streeten.

Obama beiktatási beszéde idején éppen külföldön voltam, egy szakmai rendezvényen. A kollégák közül többen el voltak ájulva a beszéd tartalmától, főként attól, hogy új időszámítást kell kezdeni a fejlett országok világszemléletében, felelősebb gondolkodásnak és magatartásnak kell tért hódítani az egész világon. Én már akkor is szkeptikus voltam, és az idő engem látszik igazolni. A kapitalisták is olyanok, mint a Bourbonok: semmit sem tanulnak és semmit sem felejtenek.

A vér nem válik vízzé. Nincs új a nap alatt. Bazmeg multi. Körülbelül ennyi szólás jutott eszembe az ügy kapcsán.

A minap a METRO-ban jártam (nem keverendő a Metropol újsággal...). Nem vagyok egy címke-, és akcióolvasgató manus, de a papírzsebkendőkhöz érve, mielőtt levettem volna pár csomag Kleenex-et, megláttam a kiírást: 8x9 darab. Nem hittem a szememnek!

Néhány évvel ezelőtt a dohánygyárak kötöttek egy alkut az akkori kormánnyal, hogy belemennek a jövedéki adó növelésébe, de akkor "cserébe" a 20 szál helyett egy dobozba 19 szálat tesznek. Ezt a remek ötletet sikerült lenyúlnia a Kimberly-Clarknak, és még ki tudja kinek.

Előre szólok, hogy a 9 darab nem olyan sok. Hasonló trükk folyamatos alkalmazásával hamar elfogy...

U.i.: a kapcsi a kapitalista rövidítése a komcsi mintájára.